Szívdobbanás: Újra otthon

Két héttel később

Daemon

-Szia Asszony hazajöttem. -ledobom a kabátomat a konyhai szék támlájára. Cami éppen a konyhapultnál áll és valami ínycsiklandó ételt keverget egy lábasban.
-Nagyon vicces vagy. - hallom ,hogy nevet, de nem néz hátra. Odasétálok és átölelem a derekát. Belecsókolok a nyakába, mire felkuncog.
-Ne csináld. A végén még odaégetem.
-Ugyan, az az én specialitásom. -magam felé fordítom.

-Alex!!!! -kiabál ki Camille a nappaliba, de nem érkezik válasz.
-A gyereket beszippantotta a technika?? -kérdezem.
-Megeshet. Mentsd meg. -néz rám kérlelőn.
-Mit kapok cserébe?? -a testemet teljesen az övéhez préselem és boldogan nyugtázom, hogy elakad a lélegzete. A szemében látom ,hogy benne lenne a játékban. Az ajkát az enyémre tapasztja és megszívja egy kicsit.
Felsóhajtok. Vajon meglepődne ha felpakolnám az asztalra??
-Ennyit most, a másik felét ha elvégezted a feladatod. -az államban lévő kis izom rángani kezd.
-Ahogy kívánod úrnőm. -meghajolok és kihátrálok a konyhából.

-Szia Kölyök.
-Csá. -köszön vissza Alex. Éppen a szőnyegen ül és eszeveszettül nyomkodja a PS-t.
-Semmi seggfej?? -lepődök meg.
-Seggfej. -pillant fel rám. Ledobom magam a kanapéra és kényelmesen elhelyezkedek.
-Látod. Tudtam én ,hogy valami hiányzik. - Alex forgatja a szemét, de mosolyog. Nem volt olyan rossz Svájcban ,de már hiányzott az otthoni légkör. Alex jól érezte magát elmondása szerint ,leszámítva azt a kis vacsorai incidenst ami engem is kiborított.
Az nap éjjel közelebb kerültem Alexhez és már bátran nevezhetem a testvéremnek és Camille bizalmát is sikerült elnyernem.

-Mivel játszol?? -kérdezem előre hajolva.
-HotWheels. Van kedved beszállni ??
-Na ná.

Camille 

A Carbonarás tésztát tányérokra pakolom. Szerintem tökéletes lett, de ha nem lenne azt sem vallanám be.
-Srácok készen van a kaja!!! -kiabálok ki a konyhából.
Semmi válasz.
-Srácok!!!! -próbálom meg még egyszer.
Semmi
Valami rosszat sejtek, szóval elindulok a nappaliba. Már éppen megint kiabálnék amikor elém tárul a látvány, hogy Daemon a földön ül Alex mellett törökülésben és vadul nyomkodják a Control R-t. Az arckifejezésük arról árulkodik ,hogy a játék megdelejezte őket.
Megköszörülöm a torkomat, de semmi reakció.
-Igen ?? -kérdezi Daemon.
-Kész a kaja.
-Aha. -bólogat Daemon és néz rám

Várok egy kicsit. Hát jó akkor eszek egyedül. Visszaszambázok a konyhába és felkapom a tányéromat.
Reszelek rá sajtot, majd visszatérek a fiúkhoz. Lehuppanok a kanapéra és enni kezdek.
-Kész a kaja?? -kérdezi Alex amikor megérzi a tészta illatát.
-Miért nem szóltál?? -kérdezi Daemon. Most legszívesebben felrúgnám mind a kettejüket.
-Mondtam. -mondom határozott hangon.
-Mikor?? -Daemon összehúzza a szemöldökét.
-Valamikor két verseny között. -bekapok egy újabb falat tésztát.

A két srác összenéz és szinte egyszerre szólalnak meg.
-Ne haragudj... -tipikus Agenta bociszemmel néznek rám.
-Ne nézzetek így rám. -vonom meg a vállam.
-Bocsi kicsim, de hát tudod milyenek a pasik amikor a technikáról van szó..... -felül mellém a kanapéra és átölel.
Mit mondhatnék nem tudok ellenállni annak amikor így néz rám. Belecsókol a nyakamba, a gyengéd érintéstől megborzongok. Megmarkolja a nyakamat én pedig átölelem.
-Jaj ne már!! Éhes vagyok, ne vegyétek el az étvágyamat!!

-Úgy csinálsz mintha még sosem láttál volna ilyet. -veti oda Daemon. Majd megint megcsókolja a nyakamat.
-Találtok két tányér tésztát a konyhában. -mondom kicsit elfúló hangon.
-Köszi édes. -ezzel kimegy a konyhába.
-Alexét is hozd be. -szólok utána.

-Örülök ,hogy minden rendben van köztetek.
-Én is. Köszönöm ,hogy elmondtad az igazat akkor.
-Mardosott a bűntudat.
-És Virginiával mi a helyzet??? -kérdezem terelőtéma gyanánt. Na jó ,azért egy minimális kíváncsiság volt bennem.
-Semmi. Nem az én esetem. Nem bukom a ribancokra, csak ha szexről van szó.
-Ebben reménykedtem. És mi az eseted?? -nem vagyok benne biztos ,hogy válaszolni fog erre a kérdésre. Mondjuk nem hibáztatnám érte ha nem tenné.
-Egy olyan lány aki merész, nem fél visszaszólni és kitűnik a tömegből. Legyen jó fej és kedves, de ugyanakkor megközelíthetetlen. Na és persze bevállalós, csak egyáltalán nem vagyok biztos benne ,hogy létezik ilyen lány.   

-Létezik, és egy nap meg is találod. Talán pont akkor amikor nem is számítasz rá.
-Ha te mondod. -von vállat és ismét felhúz maga köré egy pajzsot. Nagyszerű srác csak egy kis támogatásra van szüksége. Remek ember lesz belőle.

Miután befejeztük a vacsorát neki láttam a mosogatásnak. A nappaliban zene csendül fel és meghallom a Gitár Hero hangjait. Ez jó mulatságnak ígérkezik.

Három nappal később

-Meg vetted már az ajándékot?? -kérdezem páromnak szegezve a kérdést a pláza előtt.
-Éppen ma akartam beiktatni a vásárlást. -kamuzik Daemon.
-Rettentően jól hazudsz. -bólogatok, annak jeléül ,hogy nem veszem be a szövegét.
-És ötleted van már????
-Hát persze.
-És mi??
-Nos ........ő.....
-Tehát gőzöd sincs. - mondom ki a nyilván valót.

-Jól van, kitalálok valamit. -mondja és látom, hogy már töri is a fejét.
-Oké. Beugrok veszek valamit vacsira. Itt találkozunk???
-Igen. Mennyi időm van ??
-Fél óra?? Elég lesz??
-Persze.

Daemon

 Miért kell egy plázának ekkorának lennie?? Már negyedszerre megyek el egy ruha bolt mellett. Vagy több van belőle ebben az átkozott komplexumban ??
Na mindegy. Találnom kell valamit Alexnek. Már éppen valami tusfürdő reklám ugrik be, de ekkor egy ki nyomást érzek a sípcsontomon. Lepillantok és egy kék szempár néz velem szembe. Ehhez a gyermeki tekintethez göndör szőke fürtök és kis kék kapucnis pulcsi tartozik. A mosolya pedig olyan  ártatlan.
A kis fiú úgy néz rám ,mintha még sosem látott volna fehér embert. Körülnézek, de nem látok senkit a környéken.
-Szia kisember. Hát te?? Hol a mamád?? -kérdezem óvatosan.
-Mama?? -alig lehet több három évesnél most már biztos.
-Igen, mama. -kis kezét a szájához emeli mintha gondolkodna, megfordul és körül néz.
-Eltűnt. -gügyög. Könnyek szöknek a szemébe.

-Semmi baj. Megkeressük rendben?? -megfogom a kicsi kezét. Találnom kell egy biztonsági őrt.
-És ,hogy hívnak pöttöm?? -felnéz rám és elmosolyodik.
-Max.
-Nos Max , az én nevem Daemon.
-Daemon.
-Bizony. Nem emlékszel melyik boltban láttad utoljára a mamádat??
-Zene. -összecsukja piciny száját és sejtelmesen néz rám. Zene, hol találhatunk zenét egy plázában?? Talán egy hangszer bolt.
-Voltak ott gitárok meg ilyesmik???
Erősen bólogat és húzni kezd a folyosón. Majd kilyukadunk és hangszerüzletnél. Kézen fogva sétálunk be.
-Max?? -kérdezi egy nő megkönnyebbülve.
-Marie!!! -csapkodja össze a kis kezeit és a nőhöz fut.
-Mamád égen földön keres te kis rosszcsont.
-Huppsz. -nevet az apróság.

-Köszönöm ,hogy visszahozta. -szól hozzám Marie.
-Ugyan semmiség. Örülök ,hogy megismerhettelek kisöreg. -már indulnék amikor a kiskölyök megszólal.
-Én segít valamiben?? -nem tudom tudna e segíteni, de nem akarom elvenni a lelkesedését.
-A testvéremnek keresek  szülinapi ajándékot. Van ötleted??
Bólogat és megint a pofijához emeli a kezecskéit.
-Gyere. -megfogja a kezemet és húzni kezd a sorok között. Majd rámutat egy gitárra.
-Azt.
Közelebb lépek a hangszerhez és jobban megnézem. Alex tett rá említést ,hogy régen nagyon szeretett volna megtanulni gitározni. Ez remek ötlet.

-Köszönöm pajti. -felemelem a kiskölyköt és magamhoz ölelem. -Megveszem.
-Rendben uram. -bólint Marie.
Ez egész jól alakul, lett egy új barátom és találtam egy tökéletes ajándékot a testvéremnek.