2016. május 30., hétfő

Szívdobbanás: Felcsavart hangulat


Daemon 

Camille éppen egy hatalmas csoki tortával sétál be a nappaliba. Egy jó kis baráti összejövetelt hoztunk össze a Kölyöknek, meghívtuk Aaront, Amarát, Alicet. Hogy lehet ennyi A-betűs barátunk?? Na mindegy.  
Majd felhangzik a boldog szülinapot című dal. Mindenki énekel miközben körbeálljuk az ünnepeltet. Camille átadja neki a tortát. Testvérem meghatódva nézi ezt az egyszerű, kedves gesztust. Én pedig jó testvér módjára hátba veregetem. 
-Nyugi öcskös, el ne bőgd magad. 
-Seggfej. -néz rám. 
-Én is szeretlek. -kacsintok rá. -Na fújt el azt a tortát, mert remekül néz ki és viszketnek az ízlelő bimbóim. 
-A gyertyára gondoltál?? -kérdez vissza pimasz vigyorral az arcán. 
-A lényeg ,hogy ehessek belőle. -villantom ki tökéletes mosolyomat. 

Alex elfújja a gyertyát, mindenki tapsol. 
-Köszönöm szépen mindenkinek ,hogy velem ünneplitek a szülinapomat. Az utolsó szülinapomat nyolc évesen ünnepeltem utoljára. És örülök ,hogy a tizennyolcadikon mellettem vagytok. Van itthon valami pia Daemon??
-Szerinted pia nélkül fogod illetve fogjuk ünnepelni a szülinapodat??? 
-Akkor igyunk. 
-Előbb viszont szeretném átadni az ajándékomat. -szólok közbe. Mindenki elhallgat és rám emelik a tekintetüket. -Csak egy perc türelmet kérek. 

Elfutok a folyosó végére és előhúzom a gondosan becsomagolt gitárt. Majd megpróbálom a hátam mögé rejteni az ajándékot. A nappaliban feszült csend fogad. 
-Mi van ??? -értetlenkedek. 
-Megleptél vele ,hogy tudod a szülinapomat. 
-Ennyi. Nem kapsz ajándékot. -rázom meg a fejem és fapofát öltök. 
-Csak vicceltem. -nevet Alex. 
-Hát akkor boldog szülinapot Kölyök!! -ezzel a kezébe nyomom a meglepetést. 

-Kösz Daemon. -hatódik meg. 
Bontogatni kezdi a csomagolást, majd kezébe veszi a gitárt és kérdőn néz rám. 
-De nem is tudok annyira gitározni. 
-Majd megtanulsz. Szerintem tehetséges vagy, és egy nap igazán jó gitáros lehet belőled. 
-Nem tudom mit mondjak. -néz rám. 
-A Seggfej is megteszi. -vigyorgok rá. Örülök ,hogy tetszik neki az ajándékom.  

Másnap reggel

Arra ébredek ,hogy valami nyomja a seggem. Tapogatózok egy kicsit és rájövök ,hogy a lépcsőn aludtam. Megint. 
A fejem pedig felakar robbani, de nem csupán a másnaposságtól, hanem azért is mert fejjel lefele fekszem a fokokon. Na szép. 
Kinyitom a szemem és amit először megpillantok az egy talp. Hát ez egyre csodásabb. 
Kérlek istenem legalább alsógatya legyen rajtam, mantrázom. Végig tapogatom magam és boldogan fedezem fel ,hogy az éjszaka folyamán egyik testrészemen sem esett csorba. 

Majd megmozdul a másik teste mellettem. Aaron az. Sejthettem volna. 
-Haver mi történt?? -kérdezi rekedtes hangon. 
-Elfajult a buli. Asszem. -dörzsölöm meg a szemem. 
-Bakker. Miért vagyunk a lépcsőn?? 
-Komalyan azt hiszed ,hogy tudom ?? -kérdezem eréjesebben. 

Feltápászkodok, muszály eljutnom a fürdöbe. Hiába látok homályosan mégis feltűnik ,hogy hiányzik az alsó gatyám. Szent szar. Mi a retket csináltam múlt éjjel. Azonnal meg kell találnom Camillet. 
Felbaktatok a szobájába és ott találom az ágyon, lepedőbe csavarva. A homlokomhoz kapom a kezem, vajon történt valami az éjjel?? 

Leülök az ágyra és kisimítom a haját a szeméből. 
-Kicsim?? -szólongatom óvatosan. 
-Hmm?? -kérdezi ,de nem 
-Emlékszel valamire a tegnap estéből?? - gondolom felfogta a hangomban rejlő kétségbe esést, mert szinte felpattant. 
-Hogy érted?? -néz rám fáradtan. 
-Történt köztünk valami?? -kérdezem talán kétségbeesettebben hangzik mint szeretném. 

-Igen. -Camille elpirul. -Teljesen bevoltál gerlyedve és én pedig... 
-Nem ellenkeztél. - fejezem be a mondatát. 
-Hát nem.....nagyon meggyőző tudsz lenni. - erre mégjobban elvörösödik. 
-Védekeztünk?? 
-Szedek tablettát szóval szerintem minden oké. -mosolyog rám. Hangosan fújom ki a levegőt. Nem tudom készen állnék e az apaságra szóval ,nem szabad ennyit innom. Könnyen eltudom veszíteni a fejem Cami mellett.  


-Jól van picim. -hagylak pihenni. 
-Nem bújsz ide mellém?? - hívogat. 
-Csábító ajánlat, de előtte megkeresem Alexet. 
-Hát jó. -hallom a hangján a szomorúságot. Nem szeretem amikor ilyen. Vissza lépek és odahajolok hozzá. Ajkaimat az övére tapasztom és szenvedélyesen megcsókolom. 
Hihetetlen sebességgel kerít hatalmába a vágy, de még mindig nem vagyok teljesen jól. 

A szédülés miatt tudok csak leállni. Esküszöm. 
-Ravasz vagy. -kacsintok a szerelmemre. 
-Muszály annak lennem. -ravasz mosoly ül ki az arcára és mindjárt elolvadok tőle. 
-Mennem kell. -ezzel kifordulok a szobából és becsukom az ajtót. 

Egyenesen Alex szobája felé veszem az irányt. Éppen bekopognék amikor meghallom a gitár szót. Az öklöm megáll a levegőben és csak hallgatom az akkordokat. 
Majd Alex énekhangját. A döbbenettől szóhoz sem jutok. 
-Kölyök!??!?? -rontok be a szobába. Alexet az ágyon találom török ülésben amint éppen pengeti a gitárját és dúdol. 
-Nem mondtad ,hogy ilyen jól énekelsz. -bámulok tátott szájjal rá. 
-Nem kérdezted. -vonja meg a vállát lazán. -Nekem is kell valami amiben jó lehetek. 

-Tehetséges vagy. Egy nap még sokra viheted. 
-Lehet. -néz rám és átveti a karjait a gitáron. 
-Sosem tévedek. Kivéve amikor még is. -mosolygok rá. 

-A nagyképűség élő példája. -nevet rám a Kölyök. 
-Ez hízelgő. 
Éppen valami durvább visszavágáson töröm a fejem amikor megcsörren a telefon. A képernyőn egy ismeretlen szám villog. 
-Hallo. 
-Daemon. Én vagyok. -szól egy zaklatott női hang. 
-Rebecca?? -kérdezem meglepődve, ő lenne az utolsó ember akire számítottam volna. 
-Baj történt. Apád rosszul lett. Kórházban van. Nem biztos ,hogy túl éli. 
Szinte hallottam ahogy megroppan a telefon a kezemben.


   

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Idegen érzés: Van amire születni kell

Hannah Meztelenül ébredek a hotelben, azután az eszméletlen éjszaka után. Mindenem fáj, de természetesen jó értelemeben. Nagyon is jó...