2016. április 26., kedd

Szívdobbanás: Ragacsos szitu


Daemon

A kölyök lassan követ fel a lépcsőn, apám régi szobája felé vezetem, mert valahogy úgy rémlik mintha ott lenne egy ágy.
Feltárom az ajtót, a kilincs pedig a kezemben marad. Gondolhattam volna ,hogy Rebecca ragaszkodni fog az ágyhoz. Az a némber.
Most küldjem le a vendéget a kanapéra??
-Hát kölyök, alapos fejtörést okozol nekem. -csóválom meg a fejem, mire csupán felhúzza a szemöldökét. 

-Beszélsz valami emberi nyelven??? -tudakolom, talán kisé ingerülten.
-Na ná.
-Na végre.
Ekkor kinyílik az ajtó és Cami lép be. A pillantása Alex és köztem cikázik. Nyugi cica ha a helyedben lennék én sem érteném a dolgot.
-Te ki vagy?? -kérdezi kíváncsian Alextől.
-A nevem Alex. Daemon fivére vagyok.
-Nos ebben az esetben, szia Alex, Cami vagyok. -nyújtja felé a kezét Cami, Alex elfogadja de nem megrázza hanem kicsit meghajol és kezet csókol neki. A lány hirtelen szívja be a levegőt meglepetésében.

Alex rámosolyog azzal a tökéletes, kisfiús mosolyával és rákacsint, Cam pedig elpirul.
Ennyi. Harag költözik a belsőmbe ,majd virágot bont. És most már egy kibaszott virágoskert van a gyomrom helyén. Asszem ideje gyomlálni.
Camihez lépek és megfogom a vállát ,hogy ezzel kiszedjem a révületből.
-Beszélhetnénk. -kérdem, ő csak bólint.
-Alex nálunk lesz a hétvégén és valahol aludni kell.
-Aludjon a szobádban. Te meg aludhatsz a kanapén -veti fel a lány sziporkázó mosollyal.
Nagyot sóhajtok, mert tudom ,hogy igaza van. Ez pedig fáj az egómnak.
-Oké. -válaszolom. Cami szája pedig tátva marad a döbbenettől.
-Semmi ellenkezés ?? -kérdezi, úgy tűnik sikerült meglepnem. Megrázom a fejem.
-Semmi. -mosolygok rá. Pont elég nekem ,hogy a tiltakozásom hiányával ennyire kiakasztom. -Kéne enni valamit. Találkozunk a konyhában. -ezzel zsebre vágott kézzel elhagyom a szobát.

Camille

-Ezt nem értem. -csóválom a fejem.
-Nem szokott így viselkedni?? -kérdezi Alex.
-Nem. Lehet ,hogy a megjelenésed annyira meglepte, hogy a sziporkázóan szellemes lénye szabadságra ment. De nem mintha bánnám.  -találgatok , erre a srác csak vállat von.
-Nem kifejezetten örül ,hogy itt vagyok. -nyilatkozik.
-Szerintem igen is örül. Csak adj neki egy kis időt ,hogy megmutassa mennyire.
-Nem lesz túl sok ideje. -sóhajt Alex.

Átsétálok a szobán és kisétálok az erkélyre.
-Szükségem van egy kis friss levegőre. -a kölyök zsebre tett kézzel követ ugyan olyan laza ,mint a bátyja. Szent ég most már két Daemon van a házban!!! Már csak ez kellett nekem.
Felmászok a vastag beton korlátra és lelógatom a lábam a másik oldalán.
A levegő meglehetősen hűvös, de nem vészes, a napsugarai is itt ott feltűnnek. Nem így képzeli el az ember a februárt.
A szél összekócolja a hajam, a srác meg mellém mászik a korlátra. Megtartja a félméteres távolságot, a kezeit pedig összekulcsolva az ölébe teszi.
Aztán megrázza a fejét, hosszabb haja a szemébe hullik miközben a karját a hátam mögé téve megtámaszkodik. 

-Csak a hétvégére maradsz??
-Igen. Azt hiszem.
-És miért most ?? -tudakolom, remélem nem teszek fel túl személyes kérdést.
-Az utóbbi pár hetet nevelő otthonban töltöttem. A családom nem alkalmas a nevelésemre. Finoman szólva. -szemében szomorúság csillan meg ,de ahogy megjelent el is tűnik. Olyan jól leplezi az érzelmeit ,mint a bátyja. De engem nem csaphat be.
-Sajnálom Alex. -szabadkozom.
-Nem kell ez. Nem a te gondod. -mondja és érzem ahogy bezárkózik.
-Egyedül érzed magad, igaz ??
-Eléggé. -oldalra fordította a fejét és a nyakán kirajzolódik egy élénk lila folt. A nyakához emeli a karját, hogy eltakarja a sérülést. De elkésett vele. 
-Ezt ki tette veled ?? - mondom, padlót fogtam a látványtól. 

A srác rám néz majd felpattan és visszaindul a házba.
-Alex...
-Nem nagy dolog Camille.
Utána sietek ,akkor érek oda amikor belép Daemon hálószobájába. És magára csukja az ajtót.
-Nincs kedvem ehhez a beszélgetéshez!! Már elégszer kellett végig hallgatnom az otthonban.  -szól ki.
Percekig állok az ajtó előtt  némán. Mi a fene ütött belém??
Ez a srác kétségtelenül jól állja sarat amúgy meg semmi közöm ehhez az egészhez.
-Ne haragudj. Nem az én dolgom. - az elnyúló csendben képtelenségnek tűnt ,hogy csak úgy tovább álljak.
Nyúltak a percek végül az ajtó kinyílt.
-Tényleg nem a te dolgod. De mindegy. Ehetnék valamit?? -mosolyt erőltet magára. A korábbi rossz kedve eltűnni látszott. 
-Persze. -mosolygok rá megértően. -Mihez lenne kedved??
-Spagetti.
-Megnézzük mit tehetünk. -rákacsintok, hogy oldjam a kialakult feszültséget, az apró gesztustól felnevet.  

Daemon

A vacsora egész jól sikerült, Alex személyisége egészen különös, de minden kétséget kizáróan remek srác. Kék szeme boldogan ragyogott amikor egy adag ketchupot nyomtam véletlenül a nadrágomra.
Cami úgy nevetett, mint egy betépett hiéna. Na jó ez egy pici túlzás volt.
A tápláló vacsi után filmet nézünk. Alex kényelmesen elhelyezkedett a fotelben ,így Caminek és nekem maradt a kanapé.
Köztünk egy dagadt jegesmedve is elfért volna. Nem értem ezt a hirtelen távolságtartást. Pláne azután a forró pillanat után az ágyamban.
Vajon mi lehet ennek az oka?? 

-Hozzak nektek is innivalót?? -kérdezi Cam miközben feláll, láthatóan a konyhába indul.
-Colát kérek. -mondjuk szinte egyszerre Alex-szel. Erre a lány felnevet.
-Hozom.
-De gyorsan asszony!!! -kiabálom utána és remélem ,hogy sikerül felhúznom vele.
-Nem vagyok asszony!!! Pláne nem a tiéd!!
-Majd meglátjuk. -nevetek saját zsenialitásomon. Alex szem forgatva nevet rám.
-Mi van ?? -hunyorgok rá, de még mindig jókedvűen.
-Tetszik neked. -állapítja meg.

Hangosan felnevetek.
-Jó a humorod kölyök.
-Pedig egyáltalán nem vicceltem. -kacsint rám a srác.
-Honnan veszed?? -érdeklődök, csak úgy mellékesen. Megrántja a vállát és nem mond többet.
Ekkor valami csapódik a konyhában és Cami hangját hallom. Valakivel telefonon beszél elég ronda kifejezéseket használva. Vajon ki boríthatja ki annyira? Gáz ha a káromkodása begerjeszt? Valami komoly baj van velem.  A kölyök is csöndben marad így tisztán halljuk amit mond.
-Nem Glenn...... Nem akarom hogy átgyere...... Ezt már tegnap is megmondtam........Vendégünk van fogd már fel!!!! Leteszem ,szia....

Szentségel kb két percig aztán visszajön. A kezében két pohár narancslével. A nyelvemre harapok és nem említem meg ,hogy Colát kértünk.  Alex mellett sétál el amikor megbotlik a felgyűrődött szőnyegben és a pohár tartalma mellém ömlik a kanapéra, míg Cami az ölembe esik. A poharak pedig a földre esnek és a hang alapján darabokra törnek.
Átkarolom a derekát ,hogy megtartsam csak úgy reflexből.
-Bassza meg!! -kiállt fel bosszúsan. Igyekszik visszanyerni egyensúlyát. A kezét a két combom közti szűk helyre teszi. 

Közel egy nagyon fontos testrészemhez. Ami kisé kényelmetlen, a helyzethez nem illő gondolatokat ébreszt bennem.
-Bocs. -végre feltápászkodik és megigazítja a ruháját. Összehúzott szemekkel meredek rá és azon gondolkodom ,hogy hogyan csábíthatnám vissza oda ahol pár másodperce volt.
Ekkor azonban a gondolat menetet egy hideg, folyékony valami szakítja meg a combom mellett.
A narancslé.
Felugrok és az elázott kanapéra meredek amelyen egy hatalmas folt éktelenkedik. A földön pedig meglátom az eltört poharakat. Megtapogatom az elázott anyagot és összeszorított szájjal nyugtázom ,hogy ragad az egész. Szegény kanapé.
-Hát Cam ezt jól elintézted. -fordítom a fejem az említett felé, aki csak áll ott maga köré font karokkal az ajkába harapva .
Micsoda szája van.... 

-Nem tudom pontosan ,hogy hogyan ,de ez tuti a te műved!! -téved rám élcelődő tekintete és éles nyelve.
-Bizonyára így van. Hiszen a helyzet most is kedvező. Legalábbis nekem.
Cami csúnyán néz rám. Mintha most hajtottam volna át a kedvenc plüss állatán fűnyíróval.
-Ezt kifejtenéd ??
-A kanapét leöntötted ergó nincs hol aludnom ami pedig azt jelenti, hogy az éjszakát veled töltöm.
A megfogalmazás csípőssége miatt Alex teli torokból felnevet, de Cam szúrós tekintete hatására a nyelvére harap. Én pedig maga vagyok Mr. 1000 Megawattosmosoly.

-Ezt a csatát megnyerted. -szól Cami és az emeletre indul.
-Nem csak ezt cica. -nevetek jóízűen.
-De ha az éjszaka folyamán úgy döntenél ,hogy bepróbálkozol, akkor tuti hogy lerúglak az ágyról. És nem vállalok kezességet a golyóid épségéért sem.
-Vettem főnök asszony. -mosolygok. Felmegy az emeletre és becsapja az ajtót magam mögött.
-De befogsz próbálkozni, ha jól gondolom?? -kérdezi Alex.
-Na ná. - felelem farkas vigyorral a képemen.
-Helyes. -mondja a srác sármos vigyorral. -Csak egy kérdést tegyél majd fel magadnak.
-És pedig ?? 

- Hogy mit akarsz tőle. Ha nemcsak testileg akarod őt, hanem a szívét is  szeretnéd megszerezni akkor ahhoz sokkal több kell ,mint egy jó lepedő akrobatika. -ezzel feláll és felsétál az emeletre zsebre vágott kézzel. Maga a megtestesült lazaság.
Most olyan szívesen hozzávágtam volna valamit, de a kezem ügyében nem volt semmi.
A kölyöknek igaza van, még ha ezt soha nem is fogom elmondani neki.
Nem tudom mit érezek a lány iránt. De rohadt gyorsan rá kell jönnöm. Mert ha be kell feküdnöm a csinos kis feneke mellé az ágyba akkor nembiztos ,hogy tudom türtőztetni magam.

Camille

Fél órával korábban szinte aranyosnak találtam Daemon viselkedését, az agyamat pedig elárasztották a képek amint összegömbölyödve alszik a kanapén.
Ehelyett persze az ágyamban fog aludni.
Nagy sóhaj kíséretében huppanok le a takaróra.
Nem tagadom Daemon tényleg szép példánya a férfi nemnek, de nem hazudok ha azt mondom ,hogy egy született pöcs. 

Ennek teljes tudatában voltam, de akkor is betolakodott a gondolataim közé, ahogy izmos, kisportolt teste mellettem fekszik majd.
A testemen végig vonuló kellemes meleghullám söpör végig. Bizonyos helyeken pedig elfog a bizsergés. Ezt a zavaró eszmefuttatást száműzöm egy sötét sarokba. Most minden korábbinál jobban szükségem lesz a hidegvéremre.

Meg is van. Lehet ,hogy jót tenne egy fürdő. Addig sem kell látnom Daemont. A gondolat felvillanyoz. Szélesre tárom a szekrényem ajtaját és átfutom a kínálatot. Először egy levendula színű hálóingen állapodik meg a tekintetem.
Majd látom magam előtt ahogy Daemon felhúzza a finom ruhaanyagot ,hogy jobban hozzáférjen a combomhoz. Megrázom a fejem.
Majd kiveszek egy kék pólót és egy fekete pizsama nadrágot. Ez megteszi.
Elindulok a fürdőszobába. Tele engedem a kádat és nem spórolok a habfürdővel sem. Majd elmerülök a habokban.

Igyekszem kizárni a zajokat. A folyosón csapódik az egyik ajtó. Pasik, forgatom a szemem.
Nem tudom mennyi idő telt el, de amikor már teljesen kiáztam, muszáj volt kimásznom.
Alaposan megtörölköztem, majd felkaptam a pizsamának választott ruhadarabokat. Kifésültem a hajam.
Majd a "lehetne rosszabb is " jelzővel illettem a kinézetemet. Megvonom a vállam , és visszatérek a szobámba.
A lábam a küszöbre ragadt, képtelenségnek tűnt megmozdulni. Daemon áll az asztalomnak dőlve, karba tett kézzel és engem néz. 

Kérdően vonta fel a szemöldökét miközben végigmért. A pillantása szinte perzsel.
-Azt hittem............ kevesebb ruhában alszol. -mondja megjátszott szomorúsággal, miközben kihívás csillog a szemében. Ezek szerint emlékszik, hogy azt mondtam neki meztelenül alszom, ami persze totál kamu volt. De ezt nem kell tudnia.
-Úgy szoktam. -mosolygok rá. -De ez az este most kivétel a szokás alól.
Egy darabig nem szólt semmit, majd kisfiúsan elmosolyodott. Ez lehengerlően hatott. Lehet ,hogy elolvadtam. Mondom csak lehet. 

-Ahogy gondolod. -vonta meg a vállát. Majd megfogta a pólóját az alján és egy jól irányzott mozdulattal áthúzta a fején.
Láttam már pasit meztelenül, na meg Daemont is láttam már félmeztelenül, de elállt a szavam, és csak reménykedtem ,hogy nem folyik a nyálam. Legalábbis olyan látványosan.
A hasát kidolgozott kockák tették tökéletessé, selymesnek tűnő bőre pedig  érintésért kiállt.
A farmere fölött pedig egy szexi fekete csík vonja magára a tekintetem.
Daemon elismerő hümmögéséből arra következtetek ,hogy teljesen elégedett magával. Én pedig adom alá a lovat, hiszen éppen az előbb tapiztam le a tekintetemmel.  Letapiztam?? Ó, nem. Szabályosan megerőszakoltam a tekintetemmel. A francba.
Pimasz mosoly terül szét a képén és a nadrágja gombjával kezd ügyködni.
Istenem csak nem ??? Tátom el a számat. 

Lekapja magáról a nadrágot és rádobja az asztalomra. Majd az alsógatyája szélét kezdi el feszegetni.
-Mit csinálsz ?? -kiáltok rá ijedten.
-Alváshoz készülök. Hacsak nincs jobb ötleted az éjszaka eltöltésére.
Lenne.
-Nincs. És mi a bajod az alsónadrágban alvással?? -tudakolom, mivel rémlik ,hogy említette ,hogy hogyan alszik.
-Kényelmetlen. És természetellenes.
-Hát szarügy. -küldök felé egy korántsem együtt érző mosolyt. -Legalább lesz ami féken tart. -nevetek. 

-Tényleg azt hiszed ,hogy ez a falatnyi szövet visszatarthat?? -nevet rám.
-Aha.
-Akkor még nem ismersz eléggé.
-Kellene??
-Igen tekintve ,hogy velem bújsz ágyba. -kacsint rám.
-Na ide figyelj akkor sem feküdnék le veled ,ha te volnál az utolsó férfi ezen a bolygón!!
-Nem hiszek neked. A tested másról árulkodik.
Igaza van a testem egy áruló.
Hogy nyomatékot adjon a szavainak közelebb lép és átkarolja a derekam és magához ránt. Szinte meztelen teste az enyémhez nyomódik és azonnal elönt a perzselő forróság.
Kezét a tarkómra csúsztatja, majd beletúr a hajamba. A következő pillanatban pedig az ajkunk összeforr. Finom, puha ajkai az enyémet kényeztetik, szóval azt teszem amit minden nő tenne a helyemben ha egy ilyen pasival állna szemben. Próbálok nem gondolni a tetteim következményeire. Megadom magam. Viszonzom a csókját és a kezemet sötét fürtjei közé temetem.

Tenyere a derekamra kerül és megragad. Megfordít és nekiprésel az asztalomnak, de nem szakítja meg a csókot. A keze a pólóm szegélyét piszkálja. Istenem.
Majd megfogja a fenekem és magához von. Domborodó szerszáma az ágyékomhoz nyomódik. Vággyal teli nyögés hagyja el a száját. Nagyából itt távozik az önmegtartóztatási képességem.
Már mind a ketten zihálunk. Az ajka a nyakamra téved. Harapdálja és olyan hevesen csókolgatja ,hogy képtelen vagyok visszafogni magam. A vágyam kéjes nyögések formájában ölt testet.
Végig húzom a kezem széles vállán ,mire ismét  szenvedélyesen felnyög.

-Istenem Cam!!! -szakad ki belőle. És újra megcsókol. A vágy áramütésként száguld szét a testemben. Még jobban.
Daemon készségesen és hihetetlen tempóban megszabadít a nadrágomtól, aztán megragadja a pólómat korántsem finoman.
-Innentől nem lesz finomkodás. -szólal meg rekedt hangon és feltűnik elsötétült tekintete. Ezek szerint az érzésem kiült az arcomra. Felkap és az asztalra ültet. 

Lassan hanyatt dönt az asztalon és éppen rám feküdne, amikor az ajtó kinyílik.
Az adrenalin szintem még jobban megugrik amikor Daemon válla felett meglátom az elkerekedett szemű Alexet. Daemon védelmezően átkarol ,mivel háttal áll Alexnek a kis srác nem láthat semmit. A nyilvánvalón kívül.
A franc egye meg.

-Bocsi.....ő......egy fickó áll az ajtóban és veled akar beszélni Cami. Mondtam ,hogy nem érsz rá, de közölte ,hogy ha most azonnal nem mész ki akkor rád töri az ajtót. -Alex a karjával próbálja eltakarni a szemét. Amit külső szemmel még viccesnek is találnék , azonban nyakig benne vagyok.
-Megölöm. -közli Daemon hűvösen. Egyetértettem vele.
-Köszi Alex. -biccentek felé.
-Ideje lelépned Kölyök. -emlékezteti Daemon.
-Seggfej. -forgatja a szemeit Alex miközben kimegy és becsukja az ajtót.
-Ez a testvéri szeretet. -mosolygok. Majd eltolom Daemont.
-Ez nem fair.
-Mi ?? -kérdeztem a nyilvánvalóra, hiszen merev szerszáma még mindig nekem feszült.
-Felhúztál. Szóval két lehetőség van. Vagy itt maradsz és szexelünk egy nagyot vagy szétverem a haverod. -a mosolya akár egy ragadozóé, de volt benne valami rendkívül erotikus.
- Ha annyira megakarsz kapni akkor kibírsz még néhány órát....napot vagy akár hetet is..  -kacsintok rá, belebújok a nadrágomba és kisétálok az ajtón. Hallom ahogy magában morog valamit amíg én átvonulok a nappaliba. 

-Te meg mi a francot keresel itt Glenn? -ripakodok rá a nappali közepén álldogáló idiótára. A szemem villámokat szór ,de elszánt tekintetét látva nem én vagyok az egyetlen akinek a fejében vihar van. 
Egy nyamvadt Daemon hurrikán.  

2016. április 17., vasárnap

Szívdobbanás: Küszöbön a változás


Daemon

Ez a Glenn gyerek állandó vendég lett nálunk, amivel igencsak böki a csőrömet.
Már két napja itt van.
A reményeim ,hogy Camille ápolgatni fog úgy oszlottak szét ,mint a vizihulla.
Két napja nem voltam iskolába, de ma már vállalható volt az állapotom, így élvezhettem az iskola padok kényelmét hat órán keresztül. Sikeresen túléltem a napot, csoda hiszen folyamatosan a nyakamra jártak. Kérdésekkel bombáztak a balesetről.
Néhány csaj pedig készségesen felajánlotta bármi nemű szolgálatait. Erősen fontolóra vettem a dolgot.

Az ebédlőben nagy volt a nyüzsgés meg a kiabálás. Én pedig azon kaptam magam ,hogy a tömeget pásztázva egy bizonyos valakit keresek.
Megtaláltam, néhány asztallal odébb Alice társaságában. Fekete haját felkötötte ,de még így is a válla alá ért. V nyakú, közepesen dekoltált, fekete pólót viselt, farmerral.
Aztán jött a csapás, Cami mellé és vele szemben letelepedett két srác. Mind a ketten vigyorogtak felé, amitől furcsa érzés jelent meg a gyomromban, de ezt igyekeztem félre söpörni.
Így inkább csak figyeltem az eseményeket. Az egyik csávó Glenn volt a maga undorító szokásos öltözetében, a másik tagot pedig ha jól tévedek Milonak hívták.
Szőke hosszabb haj, kockás ing és koptatott farmer. A seggfejek szentháromsága. Én már csak tudom. 

Camille vissza mosolygott rájuk, majd kezet fogott Miloval, a társalgás pedig valószínűleg barátibb lett.
Aaron vállba taszított.
-Miért kell mindenkinek taszigálnia!! -morgom.
-Nem tennék ilyet. De kurvára kattantnak tűnsz. Mit bámulsz ennyire?? -tudakolja.
-Semmit. -vágom rá. De ő átnéz a vállam felett és lemondóan elmosolyodik.
-Haver...
-El se kezd. -figyelmeztetem.
-Tudod ,hogy elfogom. -vigyorog.
-Tudom hát.
-Azt is tudod ,hogy mit fogok mondani?? -firtatja.
-Valami olyasmit, hogy nem kellene vágynom rá hiszen nem az én súlycsoportom. De ezzel nem tudok mit tenni. Múltkor összeszedtem egy csajt, és a dolgok közepette Camillenek szólítottam.

-Pontosan ezt mondtam volna haver. A beismerésedre pedig annyit reagálnék ,hogy bajban vagy.
-Olyat mondj amit nem tudok. -dörmögöm.
-Szerezd meg.
-He ?? -nézek rá kérdőn. Ez az utolsó mondta amit kinéztem volna belőle ezzel a témával kapcsolatban. Az arca halálosan komolynak látszik.
-Nézd, két lehetőséged van. Vagy elcsavarod a csaj fejét és meglátod ,hogy mi lesz. Vagy tovább őrlődsz, mint egy idióta. Szóval ha bejön akkor hajrá. 

-Ez a javaslat elég egy oldalúra sikerült nem gondolod ??
-Lehet.
Ismét visszanéztem Cam felé, de a tekintetem Miloval találkozott aki korántsem kedves pillantást lövellt felém. Na ennek meg mi baja ??
Ilyen kérdések foglalkoztattak egész nap. Szerencsére hamar hazaértem és most éppen valami kemény rock zenét hallgatok max. hangerőn ,de olyan basszussal ,hogy csoda ,hogy még egyben van a hangszóró. Az agyamnak pont erre van szüksége. A basszus szabályosan mindent kiver a fejemből.
Kényelmesen elhelyezkedek az ágyamon és élvezem a semmittevést. A zene néha jobb ,mint a szex, bár férfi révén ez elég érdekesen hangzik az én számból.

A szememet szorosan zárva tartom. Eltelik legalább egy fél óra amikor valaki lökdösni kezd. Semmi nem teheti tönkre ezt a szép pillanatot, a fejem végre tök üres és nekem ez pont megfelel.
A zargatás nem marad abba, az illető taktikát vált. Érzem ahogy az ágy besüpped mellettem.
-Daemon!!! -kiabál rám egy női hang, bár viszonylag halknak hallom az üvöltő zenétől.
-Az istenért tudom ,hogy ébren vagy!!!! - ez Cami lesz, kis híján elmosolyodok. Szerencsére rendkívüli önuralmam van.
-Fejezd már be!!
Nem mozdulok.
-Hát jó!! - még jobban besüpped a matracom. Cami fölém kerekedik, szóval csinos kis teste terpeszben helyezkedik el. Beleharaptam az ajkamba és perverz izgalommal vártam a folytatást.
A keze végig simít az oldalamon ami kellemes bizsergést kelt. A mozdulatot többször is megismétli.
Furcsa hang hagyja el a torkomat, valami elismerő morgásféle.  A lélegzésem és a pulzusom is felgyorsul. Bassza meg!! 

Nagyjából két másodpercet adok neki mielőtt leteperem.  Egy. Kettő.
Mosolyra húzom a szám, ő pedig abbahagyja a mozdulatot.
-Ne!! -bukik ki belőlem. Felnevet. Visszateszi a kezét, érintése perzsel. Akarom. Most. Azonnal. Itt. Helyben.
De ekkor ujjai a húsomba kapnak és csikizni kezd. A meglepő támadás hatására és persze az érzés miatt felnevetek.
Combjai az enyémnek feszülnek ,hogy ne mozdulhassak, tovább kínoz.
Mozogni kezdek, próbálok menekülni. Elkapom a derekát és magam mellé húzom, én is csikizni kezdem. Teljesen összegabalyodunk miközben testünk rázkódik a nevetéstől.
Aztán sikerül fölé kerekednem, elkapom a csuklóját és a feje fölé szorítom. A csípőmmel pedig az ágynak nyomom. A nevetésünk elhalkul, mind ketten szaporán vesszük a levegőt.
A tekintetünk összekapcsolódik, nyelek egyet. Rettentő nehezen tudom fegyelmezni magam ahogy alattam fekszik. Férfiból vagyok az istenit!! 

Talán bele sem gondoltam, hogy mit teszek mikor hozzáhajolok. Az orrától pár centire megállok és felmérem a lehetőségeimet.
Ha folytatom amit elterveztem akkor két lehetőségem van, vagy pofon vág és itt hagy vagy belemegy a játékba. Személy szerint az utóbbinak jobban örülnék.
A lélegzése lelassul, minden egyes lélegzetével csiklandozza az arcomat. Csodálatos vanília illat árad a bőréből. Egy ilyen nőnek lehetetlen ellenállni. Lejjebb engedtem magam így már hozzá simultam, teljesen. 

A száján hirtelen kiszökő levegő döntött el mindent.
Az ajkához hajolok és rátapasztom a szám. A vágy hullámokban árad szét az egész testemen, mint egy áramütés. A létfontosságú szerveim bemondták az unalmast és ezzel együtt távozott minden racionális gondolatom. Mintha kidobtam volna az ablakon.
Megcsókoltam, puha ajkai szétváltak és egy pici tétovázás után viszonozta a csókot.
Jó pár lánnyal csókolóztam már eddigi életem során, de ez.... Teljesen ráfekszem és a dereka alá csúsztatom a kezem, ő pedig átkarolja a nyakam. Magához húz, mire elmosolyodom. Ez az egész nagyon tetszik nekem. 

Elhúzódom ,látni szeretném az arcát, hogy mit gondol és legfőképpen azt ,hogy mit érez. Ez eddig még sosem érdekelt, egyetlen csajnál sem, de most muszáj volt tudnom.
Csillogó szemekkel néz rám, látom benne a vágyat, de egy másik érzelem elhomályosítja, amit nem tudok megnevezni. Nagy levegőt vesz, ami tudom ,hogy ahhoz vezet ,hogy véget vet ennek az egésznek bár mi is az ami az előbb közöttünk történt. Ezt pedig nem akartam hallani.
Így hát leszálltam róla, a testem erős tiltakozása ellenére és megigazítottam a nadrágomat, elrejtve így növekvő erekciómat.

Kiszáradt a torkom, megköszörülöm majd szó nélkül kisétálok a szobából. Ha egy másik lány lett volna ebben a szituációban, ott ,velem akkor habozás nélkül megdugom, de Camille más.
Magamnak is félek beismerni ,de őt nem csak testileg akarom. És még fájóbb beismernem ,hogy jobbat érdemel nálam. Nem tudom képes lennék-e megadni neki azt amit megérdemel.
A szemem előtt pedig egy utálatos mondat jelenik meg.
Mi van ha Glenn igen ??

Camille

Az előbb meg mi a jó fene történt ?? Láttam a szemében ,hogy akarja és a fenébe én is akartam.
Azonban össze vagyok zavarodva. Glenn váratlan felbukkanása mindent felkavart. Bennem is és körülöttem is.
A helyes úton tépelődve magamhoz szorítom Daemon párnáját és beszívom részegítően finom illatát.

Daemon

Lehet el kellene tűnnöm egy kicsit. Felkapom a jackemet és éppen indulni akarok amikor megszólal a csengő.
Felvont szemöldökkel nézek az ajtóra.
Ki és mi a jó fenét akar most tőlem??
Minden összegyűlt indulatomat belesuvasztottam egy egyszerű mondatba miközben kitártam az ajtót.
-Ha elakar adni valamit akkor rohadtul rossz időpontot választott.
A kezem megáll a kilincsen és az előttem álló két alakra meredek. 

A jobb oldalon egy öltönyös lenyalt fejű figura aktatáskával és rettenetesen ronda nyakkendővel. A másik oldalon pedig egy bőrjackebe bújtatott, sötétbarna hajú meglehetősen stílusos Converset viselő srác. Élénk kék szeme rám villant. A tekintetéből kitudtam olvasni ,hogy szívesebben dugna fel egy ollót a seggébe ,minthogy végig hallgassa a nemsokára bizonyára sorra kerülő beszélgetést.
Egyetértettem vele. De ezen felül volt benne valami végtelenül ismerős.
-Jó napot, Mr. Bert vagyok. Mr. Agenta-t keresem.
-Én vagyok. 

-Tudna szakítani ránk pár percet?? -kérdezte Öltöny. A srác a szemét forgatta a mondat hallatán. Az ismerős gesztus mosolyért kiáltott.
-Jöjjenek be. -próbálom adni a jó fejet.
-Köszönjük.
-Az én nevem Daemon Agenta. -mutatkozom be a srácnak. Felém pillant majd ő is kezet nyújt.
-Alex Morgen.
Bólintottam majd bevezettem őket a nappaliba.
-Szóval Mr. Agenta ...
-Szólítson Daemonnek. -vágok közbe.
-Akkor Daemon. Ha jól gondolom ön még nem találkozott Alexszel.
-Nem volt szerencsénk.
-Tudomásom szerint ön és Alex rokoni kapcsolatban állnak.

Kiguvadt szemmel nézem a hapsit. Ez most viccel??
-Anyai ágon van egy testvérem. -ismerem be.
Elmondja édesanyám nevét és még néhány adatot. Ez a srác tényleg a testvérem. Sokat gondoltam rá ,hogy mi lehet vele, de fogalmam nem volt ,hogy hogy néz ki. Egészen mostanáig.
-Miért jöttek, mert egy rokoni látogatás nem ügyvéddel zajlik tudtommal.
-A helyzet az ,hogy Alex nem maradhat a jelenlegi szüleinél. Az anyja iszik az apja pedig veri. Én a gyámügytől jöttem. Alexet a tegnap folyamán hoztuk el otthonról és most nevelő otthonba kerülhet megint, ha csak....

-Ha mi??
-A szülei már sokszor megpróbálták kihozni az otthonból és a múlthéten sikerrel jártak. Így egy biztonságos helyre lenne szüksége. Néhány napig. És lévén ,hogy ön egy rokona ......
-Tehát az a kérdés ,hogy itt maradhatna-e?
-Igen. A hétvégére.
-Megoldható. -megyek bele a dologba.
Ez a srác bárhogy is ,de a vérem. Ennyit pedig igazán megtehetek érte.
-Köszönöm. -szabadkozik Öltöny.
-Nem magáért teszem. -szögezem le és Alex felé pillantok aki a kanapén ül karba tett kézzel. Az arcán pedig jókedvű mosoly jelenik meg.
Tíz perc és Öltöny végre elhúzza a csíkot.
-Gyere kölyök megmutatom a szobád.
-Nem vagyok kölyök, seggfej.
A beszólása miatt  jókedvűen rámosolygok. Tényleg rokonok vagyunk és ehhez nincs szükségem DNS tesztre.
-Nem tudom ,hogy vagy vele KÖLYÖK ,de én máris kedvellek.


2016. április 4., hétfő

Szívdobbanás: Összetörve


Camille

Másnap reggel Glenn korán távozott, ebből pedig ki lehet következtetni ,hogy nálam aludt.
Nem tudom ,hogy Daemon mit szűrt le az egészből, de a bunkó viselkedése után nem is érdekel.
Na most, vasárnap van. Daemon még mindig nem ért haza. Kezdek aggódni. Remélem nem esett baja.
De nem hívogathatom ,hogy mi van vele hiszen nem vagyok a barátnője. Szóval... most éppen Alicehez tartok kocsival. Az előbb említett bepattan a kocsim anyósülésére. 

-Szia csajszi. -nevet rám. Mogyoró barna haja csinos keretet adott piros arcának.  Olyan ,mint egy nagy köteg boldogság.
-Sziaaa. -válaszolok.
-Szóval akkor mi a terv? -érdeklődik.
-Nem tudom.
-Jó, akkor dumáljunk. Amúgy is régen beszéltünk. Hiányzol.
-Te is. Ezért vagyok most itt. -ismerem be.
-Na szóval milyen is Mr. Szexistennel egy házban lakni???
-Érdekes.
-Ennyi ???? -akad ki. -Egy félistennel élsz egy fedél alatt, akinek a homlokán a nőcsábász felirat virít és még csak be sem próbálkozott??
-Azt egy szóval sem mondtam.
-Részleteket!!!
-Á, nem olyan érdekes.
Már füstölög mellettem és éppen nagy levegőt vesz ,hogy leordibálja a fejemet. A levegő mennyiségéből ítélve elég komoly oltásban lenne részem.
De. 

Ekkor megcsörren a telefonom. A pulzusom az egekbe szökik. Feltúrom az egész táskámat és persze a legalján megtalálom. A képernyőn Aaron fényképe jelenik meg.
Felveszem.
-Cami!! Gyere a városi kórházba!!! Daemon megsérült!!
-Hogy?? -nyögöm ki, szinte sokkosan.
-Tegnap este valaki elgázolta.
-Bassza meg!! -kiáltok fel. -Azonnal ott vagyunk.

Daemon

Az első dolog ami feltűnik az ,hogy fekszem. Na meg az a rengeteg pittyegés. Már az agyamra megy.
A szememet kinyitva feltűnik egy virág csokor,meg egy szörnyen csúnya lufi, ami arról tájékoztat ,hogy épüljek fel.
Csak egy gyors kérdés. Mégis miből kellene felépülnöm??
Nyílik az ajtó és egy fehér köpenybe öltözött láb sétál be. Na meg a hozzá tartozó morcos női felsőtest. 

-Hát magához tért. -állapítja meg.
-Én ?? -kérdezek vissza.
-Elég szépen megzúzódott. - nem hölgyem nem kell válaszolnia, hagyja a fenébe.
-Akkor ez mindent megmagyaráz. -nyugtázom. 
-Az amnézia is egy tünet. -nyugtat meg. Ez a nő kezd az agyamra menni, már most.
-Mi történt velem?? -tudakolom.
-Majd a barátai elmesélik. Szólok nekik. -mégis ki ez a hideg vipera?? 

Perceken belül Aaron, Amara és Cami sétálnak be.
-Hé haver, ha még egyszer így ránk ijesztesz, kitekerem a nyakad. Ha meghalsz halálra unom magam. -szól be Aaron, mire felnevetek, Amara pedig egy szépen ívelt karmozdulattal tarkón vágja.
-Jobban vagy ??? -érdeklődik Am.
-Ja, ahhoz képest ,hogy fogalmam sincs ,hogy mi történt igen.
-Elgázoltak. -nyögi ki Aaron. -Elég durván. Mintha kivasalt volna egy úthenger. 
Felmérem ernyedt testemet és elég szarul festek. Derékig vagyok csak betakarva a felsőtestemet pedig egy kötés fedi, ami a hátamat is körbe fogja.

Megpróbálok felülni, ám amint megmozdítom a fejemet feltűnik ,hogy fáj.
-Óvatosan!! -szól rám egy női hang. Egy doktornőnek tűnik. Bemutatkozik majd megvizsgál.
-Nos Daemon, már tegnap magadhoz tértél, de gondolom nem emlékszel.
-Hát nem.
-Az élet jeleid rendben vannak, szóval ha van aki haza visz akkor már este elhagyhatod a kórházat.
A doki válla felett Camillere nézek, aki viszonozza a pillantásomat. Mrs. Akár-hogy-is-hívják  arrébb áll, hogy lássa kire nézek.
-Én majd haza viszem. - szól Cami. Hálás pillantást vetek rá.
-Ezek szerint csomagolhatok?? -kérdezem.
-Hamarosan. -ezzel itt hagy. Remek.
-Örülünk ,hogy jól vagy haver ,de lépnünk kell. -nyilatkozik Aaron. Bólintok.
Amara nyom egy puszit az arcomra, majd a párja lép hozzám és megpaskolja a vállam. 

-Tudom ,hogy csak most keltél fel, de tudom ,hogy rengeteg erő és hormon van benned szóval ne dugd meg a csajt a korházi ágyon. Jó ?? -szól be ez a pöcs, de úgy higy csak én hallom . A pólója nyakánál elkapom és visszarántom. Ugyan azon a halk hangon azt mondom neki.
-Nem az ágyon fogom.
Nevetséges vigyorral áll fel mellőlem. Intenek majd kisétálnak az ajtón. 

-Aggódtam. -sóhajtja Cami, leül az ágyam melletti székre. A szavai meghökkentenek és köhögni kezdek. Felugrik és felém nyújt egy pohár vizet. Gyengéden megfogja az államat és ad egy korty vizet.
Az érintése miatt a körülöttem lévő gépek csipogása sűrűbb lesz.
-Kösz ,hogy haza viszel.
-Nincs mit. Apud hívott. Nem tudott elszabadulni egy konferencia miatt. Sajnálja a dolgot. -megrázza a fejét, ezek szerint pontosan tudja ,hogy érzem magam.
-Nem meglepő. -horkanok fel.
Egy nyomasztó félórával később már huncut vigyorral az arcomon szállok ki Cami kocsijából. A lábamat is megzúztam így meglehetősen nehéz menni, de leszarom hiszen élek. A dolog pozitív oldala pedig az, hogy a doktornő nyomatékosan megkérte lakótársamat ,hogy figyeljen oda rám. Ettől pedig remek kedvem lett, csípem a dokit.
Camille mellém sétál. 

-Karold át a nyakam.- kér. Egy vigyor kíséretében teszem amit akar, ebben a szituban jobb ha zippzárt teszek a számra.
Ránehezedek, de azért nem teljesen. A súlyomtól összecsúszna pompás gazella teste amit nem engedhetek.
-Jesszus...!! -nyögi. -Na jó, ezek szerint igazam volt.
-Miben is ?? -tudakolom, de érzem ,hogy nemfog tetszeni a válasza.
-Tudom ,hogy nem fogsz örülni, de idehívtam Glennt.
Sokat sejtető pillantással nézek rá. Éppen oda vetnék egy tipikus Daemonös megjegyzést amikor csapódik egy kocsi ajtó. 

-Elkellne a segítség???
-Elöbb dugok fel egy kaktuszt a seggembe ,minthogy segítséget kérjek tőle.
Cami vállon taszít, én pedig felszisszenek.
-Pont jókor. -mosolyog Cam. Felkavarodik a gyomrom, ha már hánynom kell tuti a csávót veszem célba.
Jól állna neki a kórházi borsófőzelék. A gondolattól jóleső vigyor jelenik meg az arcomon.
-Remélem tudok segíteni.
-Nem szorulok rá. -morgom.
A faszfej felém nyúl és átfogja a derekam a kezemet pedig a vállára helyezi. Semmi kedvem ehhez a színjátékhoz ,hogy mennyire kedvel meg hasonlók. Elindulunk a lépcsőn ,de Cami lemarad, telefonál.
 
-Egyáltalán miért vagy itt?? -támadom le Glennt.
-Azért mert valakinek akit szeretek szüksége van rám. -feleli, a fekete hajú, gyönyörű lány felé pillantok és egy sóhajjal nyugtázom ,hogy érte én is bármit megtennék. Ez pedig nem jelent jót.
Az este többi részét a nappaliban töltjük édes hármasban. Szar egy helyzet mondhatom.
-Na gyerekek, én lefekszem. -jelentem ki.
-Segítek felmenni. -tápászkodik fel Glenn.
Megint átkarol és felkísér, ami az egómon elég nagy krátert üt.
Fáradtan esek be az ágyamba és nem vágyok jobban semmire ,mint egy remek erotikus álomra. Az kell nekem.

Lakótársnőm is megjelenik és mellém ül az ágyra.
-Le kell fertőtlenítenem a sebed. -nyúl a pólóm felé.
-Én leléptem, holnap benézek. -jelenti ki Mr. Harmadik kerék és zsebre vágott kézzel elindul.
-Köszi mindent Glenn. -kiált utána Cam.
-Tudod ,hogy örömmel tettem. -mosolyog vissza. Hogy oda ne rohanjak.
Hamarosan csapódik az ajtó a mi hőn szeretett Glennünk mögött. Cami pedig ismét mellém telepszik.
-Megnézhetem ?? -kérdezi a seb felé fordulva. Bólintok és elkezdi lehúzni rólam a pólómat.
-A vetkőztetés tudod minek a kezdete. -húzom fel a szemöldököm.
-Tudom Daemon. De ezt felejtsd el. Egyébként is és azért is mert megsérültél.
-Biztosítalak a fomtos részek kifogástalan állapotban vannak. Érdekel?? -kacsintok rá.
-Feltétlenül. -gúnyolódik. 

Felszisszenek amint lehúzza a kötést lehorzsolt, sebes bőrömről.
-A franc essen abba  a köcsög sofőrbe....!!!! -szidom az ismeretlent.
-Szépen elintézted. -csóválja a fejét.
-Ehhez nem kell Sherlocknak lenni. -szólok be. De ő csak a szemét forgatja.
-Ez így nem fair. -motyogom két fájdalomhullám között.
-Mi csoda??
-Az ,hogy nem csak a testem szenvedett sérülést, hanem az egóm is hála Glennek.-gyorsan fertőtleníti a sebem és visszacsomagol.
-Tedd túl magad rajta. -kel fel.
-Jó tanács a csajtól aki visszafogadja az exét.
Felkuncog ,de abba is hagyja majd hátat fordít és távozik.
Amikor azt hittem kezdem megérteni a nőket jön egy ilyen teremtés és kihúzza alólam a biztos talajt.
Lehet ha sikerülne belenéznem a fejébe akkor megzavarodnék. Vagy már megtörtént.


2016. április 2., szombat

Szívdobbanás: Megesik


Daemon

Komolyan gondoltam amit Camillenek mondtam. Kedvelem ,de ezt nem kell tudnia, mert a végén olyan feltételezésre jut ami nem kimondottan igaz. A fenébe még én sem tudom ,hogy mit jelent.
Éppen igyekszem nem oda égetni a pirítóst a konyhában. Bár a mennyezet alatti füst gomolyagból azt szűröm le ,hogy csúfos kudarcot vallottam. Nem leszek a Toast-ördöge.

-Daemon!! -kiált rám Cami ijedten.
-Mondtam ,hogy ne bízd rám. -emelem fel a kezemet és igyekszem ártatlanul nézni. Nem nyert. Bár az ő hibája több ponton is. Először is rám bízta, másodszor miután tájékoztattam ,hogy hétvége van jó ötletnek látta ,hogy átöltözzön. Egy lazának tűnő tréning nadrágot kapott fel, ami azonban tökéletesen illeszkedett kerek fenekére.
Ez nekem kellemes perceket, a pirítósnak pedig azonnali halált jelentett.
-Mondtam ,hogy figyelj oda !!-szid le.

-Nem az én hibám. -fonom karba a kezem, úgy mosolygok rá. Tudom ,hogy ettől haragos lesz.
Ahogy vártam. Apró ráncok szelik keresztül a homlokát, a száját pedig vékony vonallá préseli.
De ez most más. Nem azért csinálja mert hatalmas önuralomra van szüksége ahhoz ,hogy ne verjen meg, hanem azért ,hogy ne nevessen a képembe. De az inger végül győz és rám nevet.
Jókedvű hangjától megremeg a gyomrom és furcsa mód engem is elönt az öröm. Vele nevetek.
Kinyitunk néhány ablakot, meg elindítjuk a szagelszívót.

A reggeli, nagy nehezen ,de elkészül hála Camillnek. Elégedetten és jóllakottan kapom fel a tányérokat és a mosogatóba teszem.
-Finom lett. Megtartunk. -mondom.
-Egy egyszerű köszönöm is megfelelt volna.
-De abban nincs semmi..... -hagyom befejezetlenül a mondatot.
-És mit szoktál csinálni egy átlagos hétvégén?? -kérdezi témaváltásképpen, a nappaliba sétálunk és lerogyunk a kanapéra.
-Többnyire alszom. -nézek rá jelentőségteljes pillantással. - De bulizni is szoktam, meg egyebek amikről jobb ha nem tudsz. Veled mi a helyzet??
-Olvasok. Általában.
-Hát ezen változtatnunk kell. Sürgősen. Ha már korán reggel felkeltettél az igazak álmából jössz nekem eggyel.

-Nem jövök. De csinálhatunk valamit. -veti fel készségesen.
-Mozi ?? -érdeklődöm.
-Nem olyan rossz ötlet. -fontolja meg az ajánlatomat.
-Akkor eldőlt.

Két órával és egy kis pattogatott kukoricával később, a mozi előtt várunk ,hogy végre beengedjenek minket. Egy humoros akciófilmet választottunk, valami szuperhőssel a főszerepben.. Jónak ígérkezik. Cami izgatottan eszi a popcornt. Túlságosan cukinak tűnik. Miket gondolok. Egyáltalán nem cuki.
-Haliho. -hallom az ismerős hangot. Egyszerre fordulunk meg, pont akkor amikor Amara éa Aaron ránk mosolyog.
-Sziasztok. -mondjuk egyszerre Camillel.
-Hát ti?? -váltogatja a pillantását köztünk Aaron. Az arckifejezéséből tisztán kitudom olvasni ,hogy mindent félre ért.
Amara megöleli Camit, aztán rám néz. Majd pedig Aaronra. Valami néma párbeszéd zajlik köztük.
Nagyon fura. Az ilyen páros hülyeségektől mindig kiver a víz. Egyszer csak Cami felé fordul és azt mondja:

-Cami eltudnál jönni velem a mosdóba.
-Persze. -bólint Cam. Láthatóan neki is feltűnt a feszült helyzet.
A lányok ennek ellenére nevetgélve távoznak.
-Mi ez ember?? -szegezi nekem a kérdést.
-Semmi. -vágom zsebre a kezemet, vállat vonok.
-Tudom ,hogy szexi csaj meg minden ,de nem hasonlít azokhoz a lányokhoz akikkel eddig kezdtél. Más súlycsoport.
-Ki mondta ,hogy kiakarok kezdeni vele??
Felvonja a szemöldökét.

-Haver. Facér vagy és van farkad kell ennél több indok??
-Nem. Tisztában vagyok vele, hogy erős és ez vonz. Eléggé. Éreztél már olyat ,hogy akarod ,hogy a tiéd legyen, de tudod ,hogy jobbat érdemel nálad?
-Hát haver. Nyakig vagy a szarban.
-Mert??
-Én is így kezdtem Amarával. Most meg nézz rám. -nevet.
-Köszi a megértő őszinteségedet Aaron. -morgom. Aztán felnevetek. Aaron úgy néz rám ,mintha belennék tépve.
-Valami nem stimmel. -méreget.
-Nekem mondod. Orvosság?? -kérdezem reménykedve.
-Szexelsz rendesen??
-Igen.
-Akkor emeld a dózist. -javasolja.
-Rajta leszek. -mondom őszintén. Lehet ,hogy tényleg erre van szükségem. Rossz párosítás ,hogy erre gondolok amikor Cami és Amara megjelenik a folyosón. Hiszen ez a szexi fekete macska csupán egy szobányira lesz tőlem. 

Camille

Nem gondoltam volna ,hogy összefutunk Amaraékkal, de örülök ,hogy így alakult.
Besétálunk a terembe és leülünk.
Amara és Daemon között foglalom el a helyemet. Amy másik oldalán pedig Aaron ül.
Fogják egymás kezét, és már undorítóan szerelmesek. Félre ne értsetek, örülök a boldogságuknak, de bujkál bennem a féltékenység. Valahol belül vágyom egy ilyen kapcsolatra.
A villany lekapcsolódik én pedig a képernyőre meredek. Már éppen elmerülnék a reklámok világában amikor egy forró kéz érinti meg a combomat és finoman megszorítja. A kezemet az övére teszem, próbálom eltolni kezét a combomról,de hasztalan. Finoman rácsapok a kezére, de elkapja és az ujjaim közé fűzi az övéit.

Az érintése bizsergeti a bőrömet. Nem tehetek semmit ,így hát hagyom. Na jó egy kicsit élvezem is a dolgot, de egyszerű baráti gesztusnál nem vagyok hajlandó többet belemagyarázni a helyzetbe. Ujjaival apró, ritmusos köröket rajzol a kézfejemre aminek hatására megemelkedik a pulzusom.
Így nézzük végig a vörös szövetes ruhába bújtatott antiszuperhősről. Rengeteget nevettünk és egymás kezét nem engedtük el.
A film után kajálni mentünk. Hiába volt a sok beszélgetés képtelen voltam kiverni a fejemből Amara szavait: 

"Ő csak bajt hoz a lányokra Cam. Nem akarom ,hogy bajod essen."

Van róla némi fogalmam, hogy miért mondta, de nem értek vele egyet. A reggeli viselkedése szöget ütött a fejembe, amikor ott feküdtem mellette az ágyon.
Amit akkor mondott, arra enged következtetni ,hogy nem nagyon szereti ezt a "minden-szembejövő-lányt-megdugok" stílust. De akkor miért csinálja.
És én miért boncolgatom ezt a témát?? Talán mert kedvelem Daemon. De miért?? Na ez az egymilliárdos kérdés.

Ötre esünk haza. Daemon a szobájába én pedig a konyhába indulok.
Már csak egy órám van Glenn érkezéséig, de semmi kedvem a sráchoz. Csak tudjuk le a házit meg minden.
Újabb fél óra telik el és Daemonnek se híre se hamva. Szerintem elrabolták. Végszóra megjelenik a szexi csípőfarmerbe bújtatott félisten fekete ingben. Na tessék. A női méltóságomat feldarabolták és megsütötték 200 fokon, mert úgy bámulom kirajzolódó izmait ,mint egy pláza cica a leárazásról árulkodó táblát.
Felkapja a motorja kulcsait és odaveti nekem az következő mondatot:
-Leléptem ,majd jövök. -reagálni sem marad időm. Visszatért a bunkó énje. Túl szép volt ez a nap, hogy igaz legyen. Lehet ,hogy kegyetlenül betéptem és csak hallucináltam. Ha igen, akkor kemény cucc lehetett és kell még belőle.
Összepakolom a konyhát egy kicsit majd lefekszem a kanapéra. Bedugom a fülest és élvezem ,hogy mindent kizárok.

Persze megszólal a csengő. Erre van is egy törvényszerű.
Sietek ajtót nyitni, aminek a túloldalán Glenn tornyosul, hanyagul vállra vetett barna táskájával és fényűző mosolyával. Emiatt a mosoly miatt szerettem bele többek között.
-Szia. -köszön mosolyogva.
-Szia neked is. -tárom ki az ajtót, hogy bejöhessen.
-Akkor hol kezdjük??
-Gyere. -indulok az emeleti szobák felé.
A szobám közepén lévő szőrmés szőnyegre telepszünk. Kipakolunk minden szükséges dolgot. Papir, toll és könyv kupacok hevernek minden felé.
-Az emberi viselkedés elemzése, nem éppen a legkönnyebb tananyag. -vakargatja a fejét jegyzetelés közben.
-Hát nem. -nevetek rá.
-Apropó hoztam kávét. -mondja büszkén.
-Glenn. Isten vagy. -kapok az ital után mosolyogva.
Mind a ketten buzgón jegyzeteljük a dolgokat. Közben nevetünk. Nem értem ,hogy képes egy ember ennyi marhaságot összehordani.

-Hiányzott a nevetésed. -csúszik ki a száján és megenged magának egy szomorú mosolyt.
-Nem szívesen ismerem be, de te is hiányoztál nekem. -szólok.
-A kapcsolatunk eléggé félre siklott.
-Azt mondod? -nevetek keserűen.
-Tudom ,hogy az én hibám, de szeretnék jóba lenni veled. Mert nos....fontos vagy nekem.
-A múltkor elmondtad már ,hogy mi a helyzet szóval részemről ennyi. De akkor sem kellett volna megcsalnod. Az fáj ,hogy nem voltál velem őszinte. Ha unalmas voltam csak mondanod kellett volna.
-Tudod ,hogy nem erről volt szó. -rázza meg a fejét.
-Inkább beszéljünk a háziról. Rendben??
-Aha. -bólint rá. -Kávét?? -nyújtja felém a poharam.
-Kérek. -felém hajol. A tekintetünk találkozik és még közelebb hajol. Még közelebb...
-Basszus. -nyögöm ki.

Daemon

A Virginiával való találkozás nem volt olyan gáz tekintve ,hogy az orgazmusom előtt Camillenek szólítottam.Ez már rohadt durva. Lehet el kellene költöznöm. A francba. Belépek az ajtón és teljes sötétség fogad. Ezek szerint Cami már alszik. Lehet ,hogy beszélnem kellene vele. Persze eszem ágában sincs neki részletesen elmesélni a sztorit, de akkor mit mondhatnék neki.

"Szia Cami, éppen egy csajjal hancúroztam és közben csak rád tudtam gondolni, de annyira ,hogy a végén Camillenek hívtam. Szerinted ez mit jelenthet?? "

Na ezt tuti nem. A konyhába megyek ,hogy igyak valamit, mert tuti túlpörgőm az egészet.
De megdermedek. Egy csávó áll a nyitott hűtő fényében egy szál alsóban.
Eskü reménykedtem benne ,hogy egy kibaszott betörő. És ha igen akkor sajnálom ,hogy nincs rottweilerünk. 
-Te meg ki a fasz vagy?? -fonom karba a kezem és fenyegető testtartást veszek fel ,vele szemben.
-Hello. Biztosan te vagy Daemon.
-Remek. De ebből még rohadtul fingom sincs ,hogy te kivagy?? -morgom nem valami barátságosan.
-Engem G..
-Glenn!!! -hallom meg Cami hangját amint jön le a lépcsőn melegítőben és éppen lehúzza feltűrt pólóját. Mint aki éppen most öltözött fel.

Nem kell észlénynek lenni ,hogy tudjam ez mit jelent.
Ebben a pillanatban élesítették a Daemon atombombát. A csávó neve hallatán a megcsonkítom szó ugrik be először. Szerintem csak véletlen. Erről lehet szó. És nem akarok belegondolni, hogy mégis miért érzek így. 
-Cami beszélhetünk?? -kérdezem.
-Aha. -mondja miközben felméri a helyzetet.
-Cam ha valamire szü... -kezdi Glenn és megérinti a vállát. Milyen név ez??
-Húzz el! -szegezem Glennek. Vállat von és már ott sincs.
-Mi van?? -kérdezi a lány.
-Playboyoknak tabu a ház. -mondom.
-Akkor te ,hogy hogy bejöhetsz?? -szemfülesen felel. -Egyébként meg ,ha te idehozhatod a kurváidak akkor én is azt hozok ide akit akarok.
-Ez nem fair.
-Ezt egyenjogúságnak hívják haver. -fordul meg és integetve elfordul. -Ha visszatért az elviselhető éned akkor tájékoztass.

Utána lépek és elkapom a nadrágjának a derekát és visszarántom. A meglepetés ereje az én malmomra hajtja a vizet. A vadmacska pedig a karjaimba esik. A hirtelen ötlettől vezérelve rámosolygok és belemarkolok feszes, kerek fenekébe.
A karomra csap. Erősen. Ellök magától. De én csak mosolygok.
-Mondtam már ,hogy szexi feneked van?? -tudakolom, de ő csak bemutat és megy tovább. Hátra sem néz.
Hideg zuhanyként ér a felismerés ,hogy ezt a feneket ma más fogja megérinteni.
Erőből az asztalra csapok majd felkapom a kulcsokat. Mennem kell egy kört.

Idegen érzés: Van amire születni kell

Hannah Meztelenül ébredek a hotelben, azután az eszméletlen éjszaka után. Mindenem fáj, de természetesen jó értelemeben. Nagyon is jó...