Tizennyolcas karika

Miután elköszöntem Emitől egyenesen a házba mentem. Örültem a barátnőm megjelenésének, de ez az örökös mizéria nem hiányzott. Még mindig képtelen vagyok feldolgozni azt ami vagyok.
Régebben rengeteget gondolkoztam a jövőn ,hogy mit fogok csinálni. Minél hamarabb dolgozni akartam, pénzt keresni, hogy segítsek a családomnak erre most egy idegen házban élek távol tőlük.
A sikátorban történt támadás óta nem találkoztam a családommal. Egyszer beszéltem velük telefonon, megnyugtatásul, hogy minden rendben velem ami persze nem volt igaz.
Minden a feje tetejére állt. A valaha normális lányból szörnyeteggé váltam. A srác aki korábban tetszett most paraszt velem. Nem tudom pontosan mit érzek ,de az biztos ,hogy azon az estén minden gondolkodás nélkül bele mentem volna a játékba.

Sokat gondolkodtam ,hogy mi történt és arra rájöttem ,hogy Theo képességei közé a tűz manipulását is besorolhatom. Ebben biztos vagyok. És valószínűleg a fivérek közé tartozik.
De nem fogok odamenni hozzá azzal a szöveggel ,hogy tudom hogy nem bírsz, de te lehetsz az egyik fivér szóval végig kellene tapogatnom a hátadat ,hogy megtudjam van e rajta valamilyen jel. Megengeded ???
Na ezt biztos,hogy nem.

Idő közben beléptem a bejárati ajtón és szembe találkoztam Theoval. Egy bőröndöt cipelt éppen az ajtó felé. Még nem vett észre, de ami késik nem múlik. Nutella barna szeme szinte keresztül szúr mikor rám néz. De nem érződik belőle az utálat mint korábban, inkább szomorúnak látom.
-Elmész ?? -bököm ki meggondolatlanul, a hangom pedig szomorúbb mint akartam. Hülyén érzem magam. Itt állok és kérdőre vonok egy pasit akihez semmi közöm.
-Igen. Van egy kis dolgom. -semmi harag vagy közöny sincs a hangjában. Egyszerűen csak bánatos. Olyan elveszettnek tűnik ,mint egy kis gyerek akinek a nyalókája éppen most esett a homokozóba, szeretnék odamenni hozzá és megvigasztalni ,de nem teszem.

Nem tehetem. Bár nagyon szeretném. És mellbe rúgásként ér a felismerés ,hogy hiányozni fog. Nagyot nyeltem, bár így utólag inkább le kellett volna harapnom a nyelvemnek nevezett haszontalan húsdarabot. Valamiért úgy éreztem ,hogy őszintének kell lennem.
-Tudod nagyon kedveltelek mielőtt bunkó lettél. Talán jobban is, mint kellene. De szerintem ezzel tisztában vagy. Nem tudom mit vétettem ellened, de az a helyzet ,hogy nagyon szeretném tudni.
Egy kis ideig még a légzéssel is felhagyott és lehunyta a szemét, pár perc is eltelt ebben a feszült csöndben ,mikor széles vigyor ült ki az arcára. Tekintete még mindig a szemhélya mögött rejtőzött.
-Mindig is tudtam, azt hiszem. És nem csináltál semmit, amiért haragudnom kellene. Egyébként ha már annyira őszinték vagyunk én kedvellek, mindig is kedveltelek. - nem mondhatta azt amit hallani véltem.
-Nem hiszek neked. -kötöm az ebet a karóhoz. Rám nézett.
-Miért is nem ?? -méreget kíváncsian.
-Mert Norával henteregsz. -ajkait összepréseli, á valamiért kellemetlen pontra tapintottam. Ez az.
-Nem érted. -csóválta a fejét.
-Akkor magyarázd el!!! -rivalltam rá, pedig nem kellett volna. Meg is bántam.
-Van róla fogalmad mennyire kívánlak ??
-Nincs. De ennek se... –akarom mondani.
-Had fejezzem be -szakít félbe. -Nagyon nehezemre esik ellenállnom neked. Fogalmad sincs mit akarok tenni veled, de nem tehetem, mert nem akarlak bántani. -szótlanul hallgattam mint jó gyerek a moziban. Beugrott a kanapén lejátszódott jelenet. Szinte perzselt köztünk a levegő.
-Hogy irányítod a tűzet?? -tettem fel, mert éreztem hogy tudni fogja mire gondolok.
Nagy levegőt vesz.
-A részem. Mióta az eszemet tudom képes vagyok rá. Talán én vagyok a fivérek egyike.
-Biztos akarsz lenni benne?? -bólint.
-Megengeded?? -mégis mi a francot csinálok ,nyíltan leakarom tapizni?? Ezt nem akartam. Ekkor ismét bólint és át húzza a pólóját a fején.
Szentséges apró szentek. Miért kell ilyen pompásnak lennie. Elégedett mosolyt villant felém ,ezek szerint teljesen tisztában van a rám gyakorolt hatásával. A rohadék.
-Pöcs. -suttogom magam elé, mire felnevet. Nevetése furcsa remegést gerjesztett a gyomromban, amit nem akarok megmagyarázni.

Felé nyúlok már majdnem megérintem amikor azt mondja: -Csak vigyázz nehogy elolvadj cica. –gúnyolódik. A szememet forgatom ezek szerint még létezik az a Theo akit kedvelek. A gondolat mosolyt csalt az arcomra, úgy helyezkedtem ,hogy ne lássa. –Láttam. –mondja nevetve.
Ez kész, remélem a gondolat olvasás nem tartozik a képességei közé, mert akkor nagy bajban vagyok. Ezzel a sráccal szívesen tölteném a időmet, a csipkelődés cuki a gyökér viselkedés nem. Finoman megérintettem a hátát a lapockája fölött. A bőre szinte égeti a tenyeremet, ami bizseregni kezd. A belőle áradó hő az oka, nem pedig az ,hogy fél meztelenül áll előttem, nyilván. Egy kis ideig rajta tartom a kezem egyszer csak felnyög ,mintha egy kést vágtam volna a hátába. Elrántom a kezemet. Tökéletes arca eltorzul.

-Mi a ...?? –tenném fel a kérdést ,de ekkor fekete vonalak jelennek meg a hátán és egy képet formálnak. Hasonló ,mint amit az én hátamra varrtak. Nem tudom mi volt abban a tintában amivel rám varrták az a szart, de tuti ,hogy valami nem stimmelt vele. A vonalakból két szó is kirajzolódik Mortem és Ignis, nem beszélek sok nyelven, de ez az írás latinul volt. Gondolni sem akartam rá ,hogy mit jelenthetnek.
-Isten hozott a fivérek között. –simogatom meg a hátát. Barna szemeiben megcsillan valami mikor rám irányítja őket, meglepődés és még valami, de azt nem tudom kivenni olyan hamar tova tűnik. Vissza veszi a pólóját, sajnos. Így jobban meggondolva nem bántam volna ha többet van nélküle.
-Amint mondtam el kell mennem. –vakarja meg a fejét ,mint aki nem tudja mit mondjon.
-És mikor jössz vissza?? –kérdezem reménykedően. Mégis ki cserélte ki az agyamat az elmúlt tíz percben?? A bunkóiságai ellenére olyan erővel bír felettem amire gondolni sem merek, elég csak rám néznie. Elhatározásra jutok, ki kell derítenem ,hogy ki ez a srác igazából és mégis miért vonzódom hozzá ennyire.

-Ki mondta ,hogy visszajövök?? –a szava belém verték az ideget és valószínűleg tátott szájjal bámultam rá, annyira megdöbbentem. Az arca komoly volt. Nagyot nyeltem.
-Senki. –nyögöm ki végül. A hangom szomorúbban csengett ,mint akartam. Nem csinálhatom ezt. Most kellene sok sikert kívánnom, lepacsizni vele és eltűnni.
Megfogja a bőröndjeit és az ajtóhoz indul. Visszafordul. –Szia Sophie. –szól és megfogja a kilincset. Nem akarom ,hogy fájjon ,hogy épp most sétál ki egy fontos személy az életemből. Ezek a hülye érzések. Folyamatosan engem bámul várja ,hogy elköszönjek. Nyugodt hangon annyit mondok neki, látva ,hogy semmit sem tehetnék ,hogy maradásra bírjam: -A soha viszont nemlátásra Theo. –vetem oda gúnyosan ,ezzel hátat fordítok és minél hamarabb elakarok tűnni onnan. Nem akarom ,hogy felszínre törjenek az el fojtott könnyek amik égették a szemem.

Lehet ,hogy Theo rémesen viselkedett velem ,de nem akartam ,hogy elmenjen. Egyenesen a szobámba megyek, pontosabban a fürdőbe és a tükörképemre meredek. Gyászolok egy kapcsolatot ami elsem kezdődött. Ennyire még sosem éreztem magam szánalmasnak. Letöröltem egy könnycseppet ami képtelen volt a helyén maradni. A pokolba vele.

Hatalmas csattanást hallok, mint amikor valami keté törik. Megfordulok és látom ahogy Theo viharzik be a szobámon át a fürdőbe. Rettentően dühösnek tűnik, amitől megijedek és azonnal menekülési útvonalat keresek. De egy tetves fürdőszobában vagyok. Amikor megragadja a nyakam és felken a csempézett falra ,felsikoltok.

Aztán az ajkait az enyémre szorítja. A testemen villám gyorsan cikázik keresztül a bizsergés ,fellobantva bennem a vágyat. Válaszul átkarolom a nyakát és magamhoz húzom. A teste teljesen az enyémhez préselődik, kiszorítva belőlem minden gátlást. A pólója alját fogva kezdem lerángatni róla. Ő ezzel nem vesződik szabályosan ketté tépi a ruhámat. A szakadás hangjára felszisszenek, ő pedig egy nyögéssel felel. Azonnal elfelejtem a pólómat ért kárt, lerázom magamról.
Mire eltávolítunk egymásról mindent, már mind a ketten zihálunk. Theo szeme rubint vörösre vált, félnem kellne ,de nem félek. Tudom ,hogy sosem bántana, szádékosan. Elismerően végigméri meztelen testemet, én a karommal próbálom takargani magamat, több kevesebb sikerrel.
-Ne legyél szégyenlős, kérlek. –zihálja a fülem be. Kérésre leengedem a karomat. –A. Zuhanyzóba. Most. –morog rám. Teszem amit mond. Mellém lép és megindítja a vizet a fejünk felett lévő hatalmas rózsából folyni kezd a víz. A vicces az ,hogy a nyakukba zúduló víz hideg, de a fürdőt mégis elárasztja a gőz és se perc alatt olyan lesz , mint egy szauna. Ez a pasi nem kicsit tüzes. Ismét a falhoz nyom és gyengéden megcsókol amitől majdnem cserben hagynak a térdeim. Felnyögök.

-Theo én....- motyogom, abbahagyja a nyakam kényeztetését és rám figyel. –Az a helyzet ,hogy én még... szűz vagyok. –bukik ki belőlem. Úgy éreztem tudnia kell. Rubint szemei elkerekednek.
-Istenem Sophie. –nyögi, bocsánat kérően. –Nem tudtam. Vigyázni fogok ,ígérem.- suttogja a fülembe. Én pedig hiszek neki. Elhúzódik és elmosolyodik.
-Ne mozdulj egy perc és itt vagyok. –elkezd kiszállni.
-Ha nem jössz vissza örök harag. –közlöm vele, egyszer már megtette, hogy otthagyott és ezt még egyszer nem bírná elviselni az egóm.

-Viccelsz?? Szerinted képes lennék itt hagyni egy felizgult szexi, istennőt?? –úgy csinálok ,mintha elgondolkodnék a válaszon. Összeszorítom a számat és merengeni kezdek.
-Igen, képes vagy rá. –fonom össze a karjaimat magam előtt. Beleharap az alsó ajkába majd eltűnik a gőzben. Mikor megjelenik egy fólia csomaggal a kezében megszólal:
-Az egy bunkó dolog volt beismerem. De szeretnélek kárpótolni érte. –felém villantja tanga levarázslós mosolyát és pedig olvadni kezdek. Nem sokat vesződik a kis csomaggal.
Az ölébe kap és a falhoz nyom. Érzem a fájdalmat az alhasamban, rettenetes, de aztán minden megváltozik. Forró karjai körbe ölelnek, olyan szorosan ,mint egy acél pánt. Érzem ajkait a nyakamon, a számon és mindenhol. A keze oldalról tartja a nyakamat és érzékien csókol. Nyelve ingeri az enyémet.

Szeretném ezt a pillanatot örökre megőrizni. Kinyitom a szemem és megrettenve veszem észre ,hogy Theo teste narancssárga színben izzik, a szeme még ijesztőbb lesz. És lehet csak a képzeletem játszik velem ,de mintha szikrák pattognának le a bőréről.
Ekkor utol ér az érzés és megrázkódva köré tekeredek. Már nem érdekel semmi. Kifulladtunk. Ismét talpra állok, ő pedig a vállamba fúrja a fejét. Nedves haja rátapad a bőrömre.
-Azt hiszem sosem tudnék betelni veled.
-Egyet kell értenem veled. –szorosan magamhoz ölelem. –Komolyan mondtad ,hogy el kell menned?? –kérdezem aggódva.      

-Csak miattad akartam. Nem tudnám végig nézni ,hogy mással mész randizni, más ölel át és csókolja ezeket a csodálatos ajkakat. Önző szemétláda vagyok. Norát kihasználtam. De mindig téged akartalak. Csak féltem attól az érzéstől amit kialakulóban van.
-Mindenki attól fél amit nem ismer. –játszom a bölcset.
-Valahogy úgy. Ez esetben féltem tőled. –ismeri be. Én pedig korántsem kedves dolgot teszek felnevetek. Ahogy csak tudok. Ez a nagy és erős férfi fél, tőlem. Hiszen egy izmos fűszál vagyok az isten szerelmére.
Csúnyán néz rám. Amin megint csak elnevetem magam.
-Imádom amikor nevetsz. –teszi hozzá édesen. A szemei ellágyulnak és kis fiús mosolya miatt ismét szeretném a karjaimban tartani.