Első randi

                Sikerült megszárítkoznom. Fel sem fogtam ,hogy igent mondtam Theo randevú ajánlatára, de nem volt mit tennem. Lehet ,hogy majd rájön ,hogy nem vagyok hozzá illő akkor leszáll rólam. Ezen a gondolaton mosolyognom kellett ,de el is szomorodtam. Egyenlőre egy váll vonogatással intéztem el ezt az ügyet ,ráérek még emiatt aggódni. De most Neroval lesz randim.

                Hamar megszárítkoztam és felöltöztem. Frissnek éreztem magamat, ami még jól jöhet. Pár percig tollászkodtam a tükörben ,majd mikor már nem tudtam többet kihozni magamból elindultam az öltöző kijárata felé. A hajamat kiengedtem, így az finom hullámokban omlott a vállamra. Az edző ruhámat pedig fekete rövid ujjasra és koptatott farmerre cseréltem. nem a leg trendibb cucc , de  így jártam ,fogalmam sem volt ,hogy este randizni megyek. Feldobtam kipirosodott arcomat egy kis szemfestékkel és vörös rúzzsal. A végén már mondhatni dögösnek néztem ki.

                Az ajtón kifele menet Emilybe ütköztem.  Meg izzadt az edzés miatt és elég idegesnek tűnt. Összeakadt a tekintetünk ,de egyikünk sem szólalt meg.

-Minden oké?? –kérdeztem.

-Igen. –vágta tá túl gyorsan. –Csak elfáradtam. Tényleg randizol Neroval??

-Kitalálom. Beszéltél Theoval. –fontam karba a kezemet.

-Eltaláltad. –nyögte ki. Óvatosan méregetett, mintha egy veszett, kiszámíthatatlan párduc lennék.

-Értem . De gondolom azt nem mondta el neked ,hogy holnap vele megyek randizni ,igaz ??- tátott szájjal meredt rám. Erre a reakcióra számítottam. Bevallom jól esett meghökkenteni egy kicsit.  Sajnos ezt leplezni sem tudtam, a szám mosolyba fordult.

-Randizom vele. Így talán rájön ,hogy nem vagyok hozzá való és leszáll rólam. –nem voltam teljesen biztos benne ,hogy ezt is akarom. – De most mennem kell. Holnap beszélünk??

-Pe..Persze. Biztos ezt akarod?? –szemeivel kérlelt ,hogy ne tegyem. Minden különösebb tétovázás nélkül bólintottam. Elhatároztam magam, most már nincs vissza út. Ezzel a gondolattal hagytam ott Emilyt és az öltözőt. Magabiztosan sétáltam a pultnál várakozó Nero felé ,aki kedvesen biccentett felém. Mikor oda értem a karjába zárt. Levendula és marcipán illata volt. Érdekes kombináció. Meg nyugodtam. Amikor elengedett észrevettem ,hogy nem a korábbi ruháját viseli hanem zakóban van. Mellette elég silányan néztem ki. A haja be volt nyalva, tökéletesen laposra.

-Hát itt vagy. –mondta melegen mosolyogva és átadta a virágcsokrot

-Bizony és köszönöm. Remélem így jó leszek. –mutattam hétköznapi viseletemre. Komor grimaszt vágott.

-Az a helyzet ,hogy változott a terv. Apám nem rég szólt ,hogy vacsorára vár ,mert be akarja mutatni nekem az új barátnőjét. –a barátnő szónál erőteljesen forgatta a szemét amitől nevetnem kellett. Talán mégsem lesz olyan rossz ez az este.

-Apropó ruha. Hoztam neked egy alkalmi ruhát. –ekkor a pult mögül elővarázsolt egy rózsaszín nyári ruhát rengeteg rémes fodorral.

-Remek. –ennyit tudtam kinyögni. Tényleg ebbe kellene belemásznom?? Az ennyire fodros ruhákat sosem csíptem. Hamiskás mosolyt kényszerítettem az arcomra és elvettem a ruhát.

-Mindjárt jövök. –az egyik mosdó felé indultam. Theo nem sokkal odébb támasztotta a falat. Valószínűleg tanúja volt fancsali arcomnak ,mert majd megfulladt a nevetéstől. Össze szűkült szemeimmel próbáltam rávenni ,hogy duguljon el. De ezzel csak olajat öntöttem a tűzre. Végül be vonultam a mosdóba. Felrángattam magamra a rózsaszín tejszínhab ruhát. Lehet ,hogy inkább vattacukor. A másik ruhámat, összehajtogatva belegyömöszöltem a táskámba.

                Nehéz másodpercekkel később már kint voltam az ajtón. Nem volt annyira gáz a ruha mint ahogy gondoltam. Tetetett magabiztossággal sétáltam vissza Nerohoz. Remélem ,tetszeni fog neki. Az első reakciót Theotól kaptam. A szeme végig siklott a ruhán ami a combom közepéig ért. A pillantása perzselt, ettől a gyomrom gombóccá ugrott össze. Mikor ismét a szemembe nézett a tekintete már ködös volt, az ajkát pedig beharapta. Rá mosolyogtam és tovább mentem. Nero tekintete is elismerő volt.

-Szép hölgyem. –nyújtotta a karját ,hogy belekarolhassak. Elfogadtam a felajánlást és ettől a régimódi gesztustól nevetni kezdtem. Ajtót nyitott nekem és kiléptünk az éjszakába. Megesküdtem volna, hogy Theo tekintete éppen keresztül akar szúrni. Égette a hátamat.

                Megpróbáltam szabadulni a gondolattól miközben beültem Nero mellé egy  fehér sport kocsiba. A bőr ülés kényelmes volt és hihetetlenül hideg. De Nero meleg mosolya rögtön felolvasztott.  Lehet ,hogy el is pirultam.

-Tehát ….akkor most bemutatsz az apádnak??

-Úgy tűnik. Kedvelni fogod. Afféle megrögzött üzletember.

-Bizonyára kedvelni fogom. –biztatóan mosolyogtam, inkább magam miatt ,mint miatta.

-Remélem. –az út viszonylag rövid volt. Egy nagyon puccos étterem előtt álltunk meg. Még parkoló fiú is volt. Ajtót nyitottak nekem. Mégsem halt ki az udvariasság. Megilletődve szálltam ki a kocsiból és újból belekaroltam Neroba. Jól esett kiesni a minden napi megszokott rutinból.

                Az épület hatalmas volt .A bejáratot  hatalmas faragott oszlopok szegélyezték, mindegyiknek homokszínben pompázott. Apró lámpákkal világították meg. Néhány növény is tarkította a környezetet. Valahogy Ókori hangulat fogott el, és az a furcsa Deja vu érzés, mintha már jártam volna itt. Elhessegettem ezt a homályos gondolatot. Az építmény belülről egy kastélyra emlékeztetett. Hatalmas kristály csillárok lógtak a fejünk fölött na meg a vörös szőnyeg, és a gyertya tartók. Maga a megtestesült romantika. Az ajkam kislányos mosolyra húzódott, mint amikor egy kislány életében először jár Disney Landben. Ez a kifejezés az arcomra fagyott és félő volt ,hogy ott is ragad. Az étterem előterében  egy elegáns recepciós pult állt ,mögötte egy jól öltözött ,fess ,bajszos fiatal emberrel. Messziről kiszagoltam ,hogy francia. A kellemes, dallamos akcentusa végül teljesen leleplezte. Fekete haját lelapítva viselte, szmokingja feszült nyurga testén. A bajsza röhejes volt, de tényleg nehezen tudtam megállni röhögés nélkül. Az orra legalább kilenc centit kilógott az arcából és még ráadásul lefele görbült.  Nem szoktam ilyen bunkó lenni ,de ezt a fáradságom rovására írtam.

                Nero bediktálta a vezeték nevét, mire a bajszos ki lépett a pult mögül és beállt elénk.

-Madam. –biccentett felém. Felkuncogtam. Követtük az étterem hátsó részébe. Mindenhol gazdag üzletemberek és flancos ruhákba öltözött hölgyek. Nagyon jól néztek ki, unalmasnak éreztem magam köztük. Egy fekete asztal mellett álltunk meg, amit fehér terítő takart, továbbá gyertyatartók és virágok tarkították. Az ott ülő férfi öltönyt viselt ami kiemelte széles vállát. Feszes tartása tiszteletet követelt, a rolexe pedig üvöltött arról ,hogy jó a szakmájában. Felénk fordította a fejét, szemével először  a fiát mérte fel utána engem. Szemei igéző zöldjétől és annak súlyától eltudtam volna süllyedni. A vele szemben ülő nő kedvesebbnek bizonyult és fele annyi idősnek. Szőke haja laza kontyban állt a feje tetején, mosolya meleg és szeretetteljesnek hatott. Apró, fitos nózival és telt ajkakkal. A bőre sima, porcelánnak látszott. Manikűrözött kezét az arcán nyugtatta. Megmozdította, keresztbe tette a lábait ,ettől ibolya színű hosszú ruhája középen egy vágásnál szét nyílt és láttatni engedte feszes combját. Bajusz távozott, mikor az öltönyös úriember felállt és kezet fogott Neroval aki biccentett felé. Aztán mindketten felém fordultak.

-Apa , ő egy kedves barátom Sophie .Sophie ,ő az épes apám Nickolas.

-Nagyon örvendek uram. –mondtam és kezet nyújtottam.

-Én is örvendek hölgyem. –elfogadta a kezemet ,de nem rázta meg hanem a szájához emelte és kezet csókolt. Nagyon zavarba jöttem, a szám elé kaptam a másik kezem.

-Kérlek, foglaljatok helyet. Sophia, fiam, ő a barátnőm. – mutatott a szőke hajú nő felé. –Amy. Drágám, a fiam Nero és a barátja Sophie.

Kezet ráztunk vele. A kézfogása puha volt és kicsit furcsa. Amikor hozzá értem megrázott. Majd ügy helyezkedtünk ,hogy Amy a barátja mellé kerüljön, én pedig Nero mellé.

-Nos Sophie, kérlek mesélj magadról valamit. –ujjait összekulcsolta az asztalon.

-Nem igazán tudom ,hogy hol kezdjem. A társalgás ezek után unalmas lett, bár továbbra is feszengtem ezeknek az embereknek a társaságában. Meséltem az életemről. Aztán én voltam soron.

-És te mivel foglalkozol Nick??- kérdeztem felbátorodva.

-Főként cégeket veszek és adok el jó pénzért. Már nagyon régóta foglalkozom ezzel. Ez afféle családi vállalkozás, így remélem ,hogy ha eljön az ideje a fiam is csatlakozik majd a céghez. –Nerora néztem, aki egy kicsit megfeszült. Ebből azt szűrtem le ,hogy semmi kedve hozzá. A fiuk társalgásba merültek. Majd Amy felállt és félém fordult:

-Sophie, nem bánnád ha elrabolnálak egy pár pillanatra??

-Nem ,dehogy. –válaszoltam. Cseppet sem bántam. Egy kicsiny folyosó felé mentünk ahol a mosdók voltak. Beléptünk egy faragott fa ajtón. A helyiség belül szebb volt ,mint a házunk. Hatalmas tükrök, bordó falak és gyertyatartók. Gyönyörű volt. Amy megállta a tükörrel szemben, elővarázsolt egy kis sminkes táskát miközben a tükörhöz lépett. Ajakfényt kent fel, bár szerintem semmi szüksége nem volt rá. Most, ebben a megvilágításba nem tűnt sokkal idősebbnek nálam.

-Hány éves vagy?? –bukott ki belőle. Rám nézett a tükrön keresztül, majd elnevette magát. Kuncogása édes volt.

-Jajj ,de aranyos vagy. Nos a múlt hónapban lettem 22.

-Ne haragudj.- nyögtem ki zavaromban.

-Nem téma. –felelte lazán. Erre nem számítottam.

-Nem ismerlek én téged valahonnan? –kérdeztem ,mert megint rám jött ez a Deja vu érzés.

-Lehetséges. De nem tudom. –nyújtózkodott egyet és felém fordult háttal a tükörnek. Ekkor tűnt fel egy kis tetoválás. Egy aprócska fekete pillangó, éppen ,hogy csak kilátszott a ruhából.

-Nos Sophie, bocsi ,hogy elrángattalak ,de egy idő után megunom ezt a sok üzleti dumát. Szörnyen unalmas tud lenni. – ezt megtudtam érteni.

-Semmi gond. Egyet értek. –meglepett ,hogy milyen jó fej. –Én sem bírám sokáig.

-Na látod, meg ennél vadabb bulikhoz szoktam. Viszont elegem lett a sok kamasz pasiból és az egyik parti alkalmával ismertem meg Nicket. Nagyon jó fej és eszméletlenül helyes. Ezért vagyok most itt. És mi a te sztorid ??

-Az én sztorim ??

-Igen . Mi van közted és Nero között?? Nyugi köztünk marad amit mondasz. –kacsintott.

-Nem tudom .Kedves srác, érzékeny és helyes ,de ….

-De….?? Van más is??

-Egy másik srác, aki túlságosan rámenős .Nem akarok egy újabb strigula lenni a noteszében ugye érted??

-Persze. Azt nem is szabad. Hagyd ,hogy küzdjön érted egy kicsit. Így megláthatod meddig megy el érted. Aztán ha úgy ítéled meg ,hogy érdemes a szerelmedre akkor hajrá..

-És mit tegyek ha egy elképzelt szerelem hajszolása közben elvesztek egy másik férfit aki képes lenne úgy szeretni ahogy megérdemlem ??

-Ez egy remek kérdés. Hogy fogsz dönteni??

-Randizom mindkettőjükkel ??- tettem fel óvatosan.

-Ravasz. Aztán döntesz, nem is rossz. Vagány csaj vagy. –kacsintott. Elpirultam. –Kedvellek.

-Én is kedvellek. –mosolyogtam.

-Lenne kedved valamikor összefutni velem??

-Persze, megbeszélhető.

-Akkor kérem a telefonodat. –nyújtotta a kezét.

Oda adtam neki. Pötyögni kezdett a képernyőn aztán visszaadta, majd sugárzóan elmosolyodott.

- Ezen a számon elérsz. –mondta .Bólintottam . –Na mennyünk vissza.

A randi további része már nem volt olyan unalmas és szert tettem egy új barátra. A vacsora végén elbúcsúztunk a pártól. Ölelés közben Amy megígértette velem ,hogy még beszélünk. Én is megadtam neki a számomat. Neroval integetve hagytunk el az éttermet. Összességében egész jó este volt. Nero kocsival egészen a kocsibejárómig hajtott. Leállította a motort.

-Látom egész jól összebarátkoztál Amyvel.

-Igen, igazán kedves.

-Remélem jól érezted magad.

-Remek este volt, köszönöm. –mosolyogtam a szemébe.

-Máskor is megismételhetnénk ,ha van kedved .

-Meglátjuk. –közelhajolt hozzám.

-Rendben.

Nyeltem egyet. Még közelebb hajolt. az ajkunk már csak pár centire volt egymástól. Éreztem a leheletét az ajkamon. Felgyorsult a pulzusom és lehunytam a szemem. Vártam.

Aztán a szemem kipattant és Nero ajkait kikerülve csókot nyomtam az arcára. Bánatos sóhaj hagyta el Nero ajkát.

-Sajnálom. – motyogtam.

-Semmi gond. Tényleg. Én bocs.

-Szia Nero. –kiszálltam a kocsiból.

-Szia Sophie. Még beszélünk. Apropó kicsit tovább maradok.

-Ez jó hír. Még beszélünk. Szia.

Becsuktam az ajtót. Felsétáltam és beléptem a bejárati ajtón. Majd megálltam. Holnap is randizom, fogalmam sincs ,hogy mire számíthatok Theotól. De van egy olyan érzésem ,hogy semmi hétköznapira. Remek lesz.         

Forró zuhany

Hamar eltelt a reggeli műszakom aminek rettentően örültem.  Emivel sokat beszélgettünk és hülyéskedtünk.  Én pedig szerencsétlen voltam. Amikor jöttem ki az ajtón, sült krumplival megpakolva az ajtó vissza csapódott és  kiütötte a kezemből, én seggre estem a ketchup pedig egyenesen a ruhámra.  Zsibbadó fenékkel sétáltam oda Emihez. A reakciója várható volt. Kinevetett. Mondjuk nem is csodálom.

A műszak végére már a teljes étlap szerepelt a pólómon, de most komolyan . Ennyire szerencsétlen nem lehetek, vagy mégis. Végre visszavettem a tiszta  utcai ruhámat . Az öltöző előtt vártam Emire, hogy indulhassunk az edző terembe.  Annyit tudtam hogy kocsival kell mennünk. Már viszonylag régen jártam ott, de ideje vissza zökkentem. Régen sokat sportoltam, ami abbamaradt a középiskolában, magam sem értem ,hogy miért.

Emi táskájával a kezében lépett elő, miközben telefonált. Ügyetlenül becsukta az ajtót, rám mosolygott majd letette a telefont.

-Na akkor mehetünk?? Készen állsz ??

-Fogjuk rá. –mosolyt erőltettem magamra, és a kijárat felé indultunk.  Oda köszöntünk, a pultosnak, majd elhagytuk az épületet. Szabadság, ez az. Bevágódtam Emily kocsijának az anyós ülésére. Az ő arcán még mindig széles mosoly ült, muszáj volt rá kérdeznem.

-Veled meg mi történt???

-Este Kyle vacsorázni visz, annyira édes. –ábrándozott. Rendszeresen beszóltam a barátnőimnek amikor a pasiaikról áradoztak, de most nem akartam elrontani a hangulatát így csak annyit tettem hozzá :

-Ez igazán kedves tőle. –kibámultam az ablakon, és eszembe jutott Theo. Lehet hogy ő is benéz majd ma a terembe. Ettől szorongás és furcsa izgalom kerített hatalmába. Mégis úgy bámultam ki az ablakon mintha bármelyik pillanatban megjelenhetne. Nem tudtam eldönteni ,hogy örülnék –e neki.

A töprengésem megszakadt amikor az autó megállt, egy parkolóban. Kikászálódtam, és talpra álltam. Magamhoz vettem a táskámat, követtem Emilyt . Az edzőterem kívülről fehér színű volt és rengeteg hatalmas ablak tagolta a falakat. Így teljesen belehetett látni. Az előtér igen tágas volt, békességet árasztott. A falakat itt barack árnyalatúra festették. Néhány zöld növény, egy pár ital automata és néhány csukott ajtót láttam, amit én irodának véltem.

Mi egyenesen az  információs pulthoz mentünk. Az asztal mögött egy két és félméteres pasi állt, a haja sötétbarna tarajt képezett a fején,  fekete ejtett ülepű gatyát és izomtrikót viselt, amiből így oldalról teljesen átláttam a túl oldalra.  Értem én hogy meleg van de nem kíváncsi a fél világ a mellbimbójára, de lehet hogy tévedek. Be kell ismernem hogy a felső teste igen is rendben volt,sőt. A srác abba hagyta a beszélgetést egy bájos szőke csajjal aki kicsit sem takarta el felsőteste ékeit.  A pasas ránk mosolygott.

-Hölgyek, miben segíthetek??? –vonta fel szemöldökeit, a kezeit pedig az asztal lapjára támasztotta.

-Bérletet szeretnénk venni. –szólt Emi.

-Rendben. –kotorászni kezdett az egyik fiókban majd lerakott két kártyát elénk.  -5700 lesz.

Nem hittem el hogy képes vagyok ennyi pénzt kiadni, és mégis. Fizettünk majd felnyaláboltam a bérletet és Emit követve az öltözőkbe mentünk . A női és férfi öltözők egy folyosón voltak. Nem messze leltem rá a zuhanyzókra is. Érdekes elrendezés. A cuccaimat ledobáltam egy padra és magamra húztam egy feszes nike felsőt és egy három negyedes passzentos kék nadrágot. Hajamat lófarokba kötöttem. Kicsit hamarabb készültem el mint Emi, így felfedező útra indultam. Rengeteg gép állt minden felé egy nagy csarnokban. Szétnéztem a teremben, elég sok ember volt a teremben, de azért kényelmesen ellehetett férni. Jó pár kigyúrt pasit láttam, hihetetlenül lenge és vékony anyagokba öltözve.

Megálltam és azon gondolkoztam hogy vajon melyik géppel kezdjem az edzést. A lábgépre gondoltam. Aztán megjelent Emi és rátette a kezét a vállamra. Felé fordultam, megengedtem magamnak egy kis mosolyt.

-Tudom is hol kezdünk. –vágta rá, belém karolt és egy faborítású ajtó felé vonszolt. Utoljára még vissza néztem a bonyolultnak tűnő gépekre és szipogást színleltem. Emi nem nézett vissza, de nevetett. Beléptünk az ajtón. A terem félig tele volt vegyes korú emberekkel, főleg nőkkel. Ahogy beljebb sétáltunk, feltűnt hogy a terem falát tükrök borítják. Olyan régen táncoltam tükrös teremben, az pedig ,hogy most itt voltam minden régi emlékemet visszahozta. Boldogságot csalt a szemembe.

                A hátunk mögött valaki tapsolni kezdett, mire minden nő felegyenesedett és az ajtóra nézett. Mi odasiettünk az első sorba, jobb ötletünk nem volt. Eleinte a padlót bámultam, azonban amikor női sóhajokat hallottam egyszerűen fel kellett néznem. A pasi a harmincas éveiben járhatott, feje tar kopasz, arca simának tűnt. Perverzen mosolygott miközben végig nézett a társaságon. Rebegtette a szemöldökét ,amitől újabb sóhajok hagyták el a női ajkakat. Ne már, hol a méltóság. Újra végig mértem a férfit,aki egy padhoz sétált. Egyszerű szürke melegítőt viselt, és egy kék melegítő felsőt. Megállt a pad mellett, és felemelt kezeivel lehúzta magáról a pulóvert.

Tátott szájjal bámultam előbukkanó izmos kockáit. Istenem. Szóval ezért illant el a nők méltósága. Felénk fordult és így szólt :

-Drága hölgyeim köszöntelek titeket az aerobik edzésen. Aki nem ismer a nevem Mike és én vezetem ezt a csoportot. Ha mehet akkor kezdjük egy laza bemelegítéssel.

A magnóhoz lépett ,amit eddig észre sem vettem. Meg nyomott egy gombot és a szerkezet életre kelt. Hamar bemelegítettünk, nekem ez már megfelelt volna egy rendes edzésnek. Folyt rólam a víz. Emi látszólag bírta. Csak én vagyok ennyire puding?? A következő mozdulatok úgy néztek ki mintha éppen most készülnék arra hogy megerőszakoljam a tükröt. Ezt megemlítettem Emilynek is ,aki nevetett a sületlenségemen. Ahogy láttam  az edzőt kicsit sem zavarta a látvány. Sőt mintha élvezte volna. Minden alkalmat kihasznált hogy a hölgyekhez érhessen, úgy vettem észre ez kicsit sem zavarja őket. Az óra végén izzadtan távoztunk. Egyre jobban éreztem magam.

                A következő állomás a felülés volt. Kerestünk két szabad matracot és lehevertünk rájuk. Csináltunk vagy száz felülést, amikor Emi azt mondta ,hogy elugrik egy percre addig folytassam nyugodtan. Szem forgatva,puhányok módjára nem mozdultam. . Majd megakadt a szemem egy srácon aki egyenesen felém jött. Kék nadrágot és fekete pólót viselt. Haja kusza volt, mint mindig, kék szeme szinte égetett. Lehuppant mellém a szivacsra, majd átölelt. Meglepődtem.

-Szia Sophie. Láttam kint az autót  és reméltem ,hogy itt talállak.

-Szia Nero. Örülök ,hogy látlak. Vettél bérletet csak azért ,hogy megnézd hogy itt vagyok- e bent??

-Nem, szoktam idejárni. Nem terveztem ,hogy ma bejövök ,de a környéken volt dolgom és gondoltam köszönök.

-Jól tetted. –mondtam kedvesen.

-Apropó mivel a  múltkori találkozónk ugye  meghiúsult, azon gondolkodtam, hogy ma nem érsz-e rá esetleg. Eljönnél velem vacsorázni?? – hirtelen azt sem tudtam mit feleljek. Nagyon szeretett volna találkozni velem és édesen kérdezte meg. Tetszett az ötlet, így azt mondtam:

-Ráérek, szerintem. Hová szeretnél menni??

-Még nem tudom ,de kitalálok valamit, ígérem. Akkor mikor ??

-Egy óra múlva mondjuk a bejárat előtt??

-Benne vagyok, sietek. –puszit nyomott az arcomra,aztán felpattant. –Akkor este. Szia.

-Igen, szia. –integettem amikor elhagyta a helyiséget. Emi vissza tért és sejtette ,hogy mi történt. Valószínűleg még Neroval is találkozott.

-Elmondhatom a véleményemet?? –kérdezte. Meg ráztam a fejem, tudtam ,hogy mit mondana. Folytattam az edzést. Ő vállat von és a következő órában nem is hozta fel a dolgot. A végén én felálltam.

-Na én elmegyek lezuhanyozok.

-Oké. –mondta és folytatta amit csinált. Megindultam az öltöző felé, felkaptam a törölközőmet. Be sétáltam a női mosdóba ahol helyet kaptak a zuhanyzók is. Nagyon kulturált helység volt. Minden zuhanyzókabinnak volt ajtaja meg minden. Bónusz ,hogy mikor bementem éppen nem volt bent senki. Beléptem az első kabinba lepakoltam a cuccaimat a kis polcra és levetkőztem. A száraz ruhákat is felraktam a magasan fekvő polcra. Megengedtem a vizet, és beálltam alá. Meleg víz folyt végig  a hajamon és a testemen. Eszméletlenül jól esett. Legszívesebben ott álltam volna még legalább egy óráig. Elzártam és a szappanért nyúltam. Ajtó csukódást hallottam. Majd egy közeli hangot:

-Segíthetek? –ledermedtem. A pimasz hang egyenesen mögülem jött és korántsem női hang volt. Basszus. A törülközőmért nyúltam és gyorsan magam köré tekertem. Majd megpördültem és szembe a találtam magam Theoval. Szája pimasz mosolyra húzódott. A kézében egy fehér törülközőt szorongatott, testét pedig csupán egy fekete alsónadrág fedte. Haja tüsi volt.

Közelebb lépett én pedig a melkhasára tettem a jobb kezemet, miközben a ballal igyekeztem magamon tartani a törülközőt.

-Mégis mi a jó nyavalyát keresel itt???? –kiabáltam rá. Füstölögtem. Gyorsan kinyírom és letuszkolom a lefolyón.

-Beszélni szerettem volna veled. De lehet ,hogy nem a megfelelő helyszínt választottam.

-Nem mondod. –még mindig kiabáltam. Lenézett a kezemre amely még mindig a melkhasán pihent, majd ismét a szememre koncentrál. Gyorsan elkaptam a kezemet.

-Mit akarsz?? . –vágtam rá dühösen.

-Aggódom miattad. Nem tetszik a csávó akivel  randizni mész. –kiguvadt a szemem. –Nem szeretném ha bántaná az erényedet. – feltört belőlem a nevetés. Annyira nevettem ,hogy folyt a könnyem.  Arckifejezése láttán jöttem rá ,hogy valóban komolyan gondolja. Ekkor abba hagytam a nevetést. A karjait összefonta és úgy bámult rám. Újra fellángolt bennem a harag.

-Te mászol be állandóan a személyes szférámba. Most is itt vagy. –mutattam a földre. –És mégis honnan a jó francból tudod ,hogy találkozni fogok Neroval??

-Jó megfigyelő vagyok. Komolyan mondtam.

-Szerintem tudok vigyázni magamra és az erényemre is. Köszönöm.

-Valóban. –ezzel közelebb lépett.

Gyorsan mozgott és kecsesen, mint egy ragadozó. Hátráltam, egyenesen beleütköztem a hideg csempézett falba. Ő centikre tőlem megállt. Felnéztem a szemébe. A barna szempár az enyémbe mélyedt. A lélegzetem gyors volt és kicsit sem egyenletes. A karjait a fejem mellett két oldalt támasztotta meg, úgy nézett rám. Tekintete éhes, vágyakozónak hatott. A hirtelen váltástól szinte sokkot kaphattam, mert nem tudtam megmozdulni. Teste lassan az enyémhez préselődött. Az ágyéka testem legérzékenyebb pontjához ért, de a tekintete még mindig foglyul tartott.  Édes istenem. Ajka a fülemhez közeledett és azt suttogta :

-Ezért féltelek. –az előbb még azt kívántam bárcsak megcsókolna ,de most tökön akartam rúgni.

Lépteket hallottam kintről . A következő percben pedig megtelt a helyiség lányokkal. Kuncogtak mintha muszáj lenne. Végem van. Bent ragadtam egy zuhany fülkében egy hiányosan öltözött pasival, miközben kint minden tele van lányokkal. Az arcom igen kifejező lehetett  ,mert Theo alig bírta visszafojtani a röhögését. Kopogtak az ajtómon.

-Van bent valaki?? –kérdezte egy női hang.

-Szóval mi a terv?? Itt maradunk amíg elmennek és lekésed a randidat vagy kiviharzol innen velem egy szál törülközőben?? De akár fel is öltözhetsz . Nehéz döntés. - szája széle felfelé görbült és felvonta a szemöldökét, miközben úgy tett ,mint aki erősen töpreng. Fogalmam sem volt ,hogy mit csináljak.

-Nem maradok itt. –közöltem.

 Az arcából ítélve pontosan ezt a választ várta. A derekára tekerte a törölközőjét. Én megfogtam a holmimat. A hajam még mindig vizes volt. De az öltözőben is megtörölközhetek. Vonakodva kinyitottam az ajtót és ki slisszoltam a kabinból. Theo szorosan követett és kifelé menet megmarkolta a fenekemet, majd morgó hangot hallatott.  A kint álló lányok egy pillanatra elnémultak. Egyesen a folyosóra mentem, hogy azon keresztül az öltözőbe juthassak.  Körülnéztem.  Ekkor a végén meg láttam Nerot egy csokor virággal a kezében. Jajj ne. Hozott nekem virágot ,milyen figyelmes. Nem láthatja meg ,hogy csurom vizesen mászom elő ráadásul Theo társaságában a női zuhanyzóból. Hátra fordultam és megállítottam Theot.

-Maradj itt . –kértem. Elnézett mellettem és meglátta Nerot. Forgatta a szemét.

-Miért is kellene megtennem ?? Semmi  hasznom belőle, vagy igen? –kérdezte kacéran. 

-Mit akarsz Theo??? –kérdeztem sürgetőn.

-Egy randit. Te és Én. Holnap este .

-És ha nemet mondok? –mondtam. Ezzel elindult kifelé ,mire visszarántottam.

-Egy esélyt szeretnék ,hogy jobb vagyok ,mint az a majom. –mondta. Hunyorítottam, kifújtam a levegőt.

-Legyen. Egy randi. –szögeztem le világosan.

-Majd, meglátjuk cica. –vetette oda kihívóan.

-Össze ne nyomjon az egód. –mondtam és át sétáltam az öltözőbe. Miközben elkezdtem becsukni az ajtót megfordultam .Tekintete éppen a testemen kalandozott. Mikor végre a szemembe nézett, játékosan megnyalta az ajkát. Én pedig beintettem neki ,majd becsuktam az ajtót. Még hallottam a halk nevetését mialatt az öltöző hátsó részébe sétáltam. Ez a pasi nekem túlságosan pimasz volt, egyszerűen nem bírtam vele. Kedveltem ,de nem leszek egy újabb strigula a listáján. Azt a randit pedig majd túlélem valahogy.  

Fölösleges harmadik

Hatalmas lendülettel orra estem.  A pasas pedig a hátamon landolt, úgy csináltam mint bárki más a helyemben sikítani és ordítani kezdetem.  Sajnálatomra  senki nem volt a környéken ,miért is lett volna. A hapsi hanyatt fordított, és rám feküdt. Dőlt belőle a pia szag, egyszerűen undorító volt, hányni tudtam volna. A fogai hiányosnak tűntek, én pedig éppen azon gondolkodtam hogy hogyan ritkíthatnám tovább. Folytattam a kiabálást és a küzdelmet ez ellen az idióta ellen. A csávó minimum száz kiló lehetett, meg sem mozdult. Majd lehajolt hozzám és elkezdte csókolgatni a nyakamat, visszataszító szájával. Még erősebben kezdtem kapálózni,de hiába, a hangom pedig kezdett berekedni.  A háttérben álló pasik pedig röhögni kezdtek. Könnyek csípték a szememet, a félelem pedig eluralkodott rajtam. Még utoljára torkom szakadtából fel síkoltottam, ezt követően elhalt a hangom. Az ellenkezést továbbra sem hagytam abba , hogyan is tehettem volna. Az a szemét végigsimított a testemen, akkor már folytak a könnyeim.

Lépteket hallottam. Valaki futott felénk. A léptek egyre közeledtek, majd meghallottam a kiabálást. Valaki ráordított a részeg seggfejre, a társai futásnak eredtek, a káromkodásokat és csattogó cipőket hallva. A következő pillanatban pedig valaki tarkón ragadta a támadómat és lerántotta rólam.  A melkhasamba szökött az áhított levegő. Amilyen gyorsan csak felültem és figyeltem a történteket. A megmentőm egy erőteljes ütést mért a seggfej arcára, aki ettől a földre terült. Aztán amikor megpróbált feltápászkodni kapott még egy erős pofont. Ettől viszont már elterült a földön és ott is maradt. Az arca több sebből vérzett. Rohadék, egy kicsit sem sajnáltam. Undorító féreg. Ekkor a megmentőm megrázta a kezét  és felém indult. Lassan felemelt kézzel letérdelt hozzám. Nyilván azért mert nem tudta hogy milyen lelki állapotban vagyok. Mikor látta hogy nem menekülök el sikítva Kedvesen megkérdezte, hogy jól vagyok-e. Erre csak bólintani tudtam .

-Ki vagy te ??- kérdezte. A hangja megnyugtatóan hatott. Rendeztem a légzésemet, és rávettem magam hogy jobban ránézzek. A szeme eszelősen kék volt, mint a zafír. A mosolya megnyugtatott,kedvesnek tűnt. Fehér rövid ujjú felsőt viselt, Farmer nadrággal és torna csukával. A haja barna hullámokban lógott a szemébe. A tartása feszült, ugrásra kész. A srác rendkívül kimértnek nézett ki. Az arcán megjelent a felismerés apró jele. Amitől tátva maradt a szája.

-Sophie, te vagy az ??? –tette fel. Rajtam is átsuhant a felismerés. A srácot még alsóból ismerem. Nagyon sokáig haverok voltunk, aztán bepróbálkozott. Végül tisztáztuk hogy barátok leszünk, erre rá két hónapra elköltözött. Megesik.

-Szia Nero. –mondtam meglepődésemet kicsit sem palástolva, tátott szájjal és kigúvadt szemekkel. Nem szívesen ismertem be, de a jó irányba fejlődött és egész helyes  lett. A meglepődésem valószínűleg elégé kiült az arcomra, mert az abszurd helyzet ellenére elnevette magát. Majd megragadta a kezemet, segített feltápászkodni. Elengedett és végigmért. Nagyon reméltem hogy csak sérüléseket keres ,egy ilyen erőszakos támadás után még csak az hiányzik hogy az egyik haverom stíröljön. Na az már tényleg sok. De nagyon hálás voltam Nero-nak amiért megmentett. Kedvesen rám mosolygott mikor a tekintete újra találkozott az enyémmel. A fejét oldalra fordította hogy felmérje a reakciómat. Mikor viszonoztam a gesztusát, előre hajolt és átölet. Kicsit felemelt amin meglepődtem.

-Köszönöm Nero, megmentettél. –mikor megszólaltam letett, a hangom erősen rekedt volt- De mit keresel itt?? Haza jöttél???

Kérdően vonta fel a szemöldökét, persze hiszen nyilván hazajött mert itt állt előttem. Mikor látta hogy megérttetem hogy mi van, lemondóan felszaladt az ajka széle és megcsóválta a fejét.

-Hát te nem változtál semmit. Egyébként csak egy hétig maradok. Édesanyám születés napjára tértem vissza. De örülök hogy összefutottam veled.

-Értem. És még egyszer köszönöm. –mikor körülnéztem rájöttem hogy amíg mi beszélgettünk a támadóm kereket oldott. Nero is körül nézet, halkan káromkodott, aztán újfent rám nézett. Megvakarta a tarkóját.

-Jobb lesz ha hazakísérlek, nem lenne jó ha megint bajba kerülnél. – nem volt rossz gondolat. Örültem neki hogy felajánlotta. Az otthonom felé biccentettem, mire elindultunk. Közepes tempóban sétáltunk, örömmel töltött el hogy nem vagyok egyedül és hogy láthatom a régi haveromat. Hamar a házhoz értünk. A kocsi beálló elején megálltunk és szembe fordultam vele. Láttam rajta hogy gondterheltnek tűnik, ezért megkérdeztem:

-MI a baj Nero??

-Bánom hogy nem leszek itt többet, de csak egy hétig tudok maradni. Viszont szeretnék még találkozni veled, ha lehet.

-Persze Nero. – nyugtattam meg. –Mikor érsz rá??

-Arra gondoltam hogy holnap elmehetnénk vacsorázni  valahová, ha neked megfelel. –lehajtotta a fejét és éjfekete,félig lehunyt szempillái alól nézett fel rám.

-Részemről rendben. Egyebként a Boostban dolgozom, benézhetnél ha van kedved. Este pedig találkozhatnánk ugyan itt??

-Itt leszek. –kacsintott, felém hajolt és arcon csókolt. –Most megyek,akkor holnap. –Ezzel elviharzott. Én pedig bementem a házba. Másra sem vártam mint egy forró zuhanyra.

A ház összes meleg vizét sikerült elhasználnom, amikorra befejeztem a tisztálkodást. De egyetlen cseppet sem bántam, szükségem volt rá.  Átöltözés után az ágyamba zuhantam és megnéztem az sms eketet amik Emitől jöttek. Kérte hogy ne haragudjak rá, és kérdőre vont hogy hol vagyok, nagyjából tizenöt példányban. Küldtem neki egy üzenetet hogy holnap mindent elmondok neki. Majd kikapcsoltam a készüléket, fejemre húztam a takarót és álomba merültem.

Másnap korán keltem és becipeltem magam a munkahelyemre. Nem volt egyszerű, mit ne mondjak. A főnök irodájában kezdtem, megkaptam az egyenruhámat és megbeszéltük a fizetésemet, a munka beosztásomat is. A névtáblám feltűzése közben botorkáltam ki a kis helységből ,és tökéletesen belefutottam Emilybe. Arcán érzések széles skálája futott végig, a haragtól egészen a megkönnyebbülésig. Végül pedig magához vont egy jó mackós ölelésre. Kicsit tétováztam hogy mit tegyek de végül félve, mintha attól tartanék hogy felrobban, megöleltem. Mikor eltolt magától kitört belőle egy igencsak furcsa mondtad.:

-Sajnálom hogy tegnap hagytam hogy Theo elvigyen,de a legjobbat akartam neked, ti ketten nagyon jók lennétek együtt  csak adnod kellene magatoknak egy esélyt.

Hunyorítani kezdtem, ez nem éppen volt bocsánat kérés inkább megállapításnak hangzott,a vége pedig már egészen dühös volt. Hirtelen úgy éreztem magam mint egy kölyök akit leszid a mamája mert lopott a pogácsából. Pedig semmi okom ne volt hogy így érezzek és ennek hangot is adtam :

-Leszálnál már végre erről a témáról, mert már tényleg sok. Kedvelem Theot és talán lehetne is valami, de ettől a sok dumától egyre kevésbé van kedvem hozzá.

Csak pislogott, mikor befejeztem, elgondolkozott azon amit az imént mondtam , majd felsóhajtott.

-Többet nem hozom fel, ígérem. –mondta a hanghordozásából tudtam hogy komolyan gondolja.  Felé hajoltam és átöleltem. Ingattam a fejem és forgattam a szemem , nem tudtam túl sokáig haragudni rá. Ez sosem ment. Miután kibékültünk, ment a csacsogás a nyereményéről és a tegnapi versenyről ,én pedig elmeséltem neki hogy találkoztam Neroval, és hogy vele vacsorázom. Persze szándékosan kihagytam azt a részletet, hogy csak pár napig marad és hogy nem randizunk. Hoppsz. Arra a kérdésére hogy randizunk-e pedig csak annyit feleltem hogy :”lehet”.

Diadal ittasan vonultam, hogy felvegyek néhány rendelést amikor a bár ajtaja kitárult. Theo sétált be rajta, lazán. Kezét koptatott farmerében nyugtatta, nyár lévén strand papucsot viselt és kék rövid ujjú felsőt, amely tökéletesen kihangsúlyozta hasizmait,széles csípőjét és hátát. Egyenesen a pulthoz ment, így háttal állt nekem. A farmere ráfeszült a teste minden négyzetcentijére amiért egyszerre kezdtem utálni és imádni ezt a ruhadarabot, maradjunk annyiban hogy szexi volt. Csak nagy nehezen tűnt fel hogy már percek óta bámulom őt, teljesen leplezetlenül. Az egyik vendég köhintett rám, ez hozott vissza a révületből. Theo egyre nagyobb hatással volt rám ami nem tetszett túlságosan. A vendégről ismét a pultra tévedt a tekintetem és láttam amint Theo elégedett mosolyt lövellt felém jelezve hogy tudja hogy bámultam. Félhangosan szentségeltem egy sort majd ismét a munkámra koncentráltam. Leadtam a rendelést a konyhán , mikor visszatértem Emilyhez láttam Theo savanyú ábrázatát ahogy engem nézett. Valami történt.

Megpillantottam hogy Emi éppen egy másik vendéggel beszélget aki éppen a pultot támasztja. Ez a srác Nero volt,személyesen. Közelebb léptem és intettem Theonak majd odaléptem Nerohoz és a pulton áthajolva puszit adtam neki. Kisé elpirult ahogy láttam. Nem kellett Theora néznem, éreztem a belőle áradó feszültséget. Tesztoszteron szagot érzek.

Theo komoran méregette, a haveromat és esküszöm ettől nevethetnékem támadt. Nem sokkal Nero az érkezése után távozott,de átölelt és megpuszilt. Emlékeztetett az esti programunkra és elment. Theo füstölgött a bárszéken. Vártam mikor gyullad meg, szerencsére a poroltó közel volt.

-Ki ez a majom?? –bökött a fejével az ajtó felé.

-Nem, majom. Neronak hívják és a haverom.

-Haver ,na persze. Tudod a haver akkor is haver ha…- belé fojtottam a szót mert hozzá vágtam egy törlőrongyot. Nevetni kezdett,de annyira hogy már vártam mikor esik le végre a székről.  De akár én is lelökhetném. Ezen elmerengtem egy picit.

Hamarosan végre lejárt az első munka napom. Utcai ruhában mondtam ágyőt a bort szürcsölgető Theonak miközben kivágódtam az ajtón .  

Egyenesen hazamentem és készülődni kezdtem, az estére. Na jó, igazából egy doboz csoki fagyi társaságában húztam meg magam a kanapén és Született feleségeket néztem. Valahol azonban sikerült bealudnom, erről is a reklám tehet. Fél hétkor tértem magamhoz. A telefonom pityegése ébresztett. Nero egy üzenetben azt írta hogy nyolc, fél kilenc fele fog ideérni hozzám. Vissza ereszkedtem a kanapéra és folytattam az információ begyűjtést a főszereplők szexuális életéről. Ismeret terjesztő film ,nyami.

Nyolc után egy kicsivel csöngettek. Az ajtóhoz sétáltam és kitártam. Nem az történt mint amire számítottam. Az elképzelés Nero lett volna, indulásra és vacsorára készen de ehelyett, Theo volt az teljesen elázva. Ahogy kitártam az ajtót, kiterült a padlón mint egy zsák krumpli. Olyan puffanással ért földet hogy nekem fáj. Majd meg sem mozdult. Fejcsóválva mellé guggoltam és ujjamat az oldalába fúrtam. Felhorkant.

-Mégis mi a csudának kellett így leinnod magad, pont ma este?? –förmedtem rá. Felemelte bágyadt fejé és komásan azt motyogta.

-Ne haragudj…- majd ismét belenyalt a padlóba. Elő vettem a mobilomat és felhívtam Nerot.

-Szia Nero, itt Sophie. Szerintem fújjuk le a programot. Bocsi, de valami közbe jött.

Letettem a telefont, és a lábammal meglökdöstem Theo hátát.

-Remélem tudod hogy ritka nagy barom vagy. –erre csak dünnyögött valami. –Fel kell kelned innen nem aludhatsz a küszöbömön. Legalább a nappaliba gyere be. - Lassan és nagyon bénán felkönyökölt, én pedig átkaroltam a derekát és próbáltam felsegíteni.

-Remélem tudod hogy nagyon élvezem a helyzetet. –motyogta miközben a kanapéhoz támogattam és ledobtam rá. –Csak kár hogy erre holnap nem fogok emlékezni. –igyekeztem nem haragudni rá, amiatt amit mondott így inkább az állapota okára kezdtem koncentrálni.

-Mégis miért ittad le magad ennyire??- tettem fel.

-Sosem volt problémám azzal hogy barátnőt szerezzek, mindig akadt valaki akinek bejöttem. Erre kifogok egy csajt aki tetszik ő viszont nem érdeklődik irántam.

-Hallod mit mondasz??? Bár melyiket megkaphatnád, na szép. Egy tanács nem így kell csajozni. A lányok nagy részénél ez nem jön be.  

-Nem így értettem……. Én……

-Figyelj inkább feküdj le és aludj. –böktem a kanapé felé, majd hátat fordítottam hogy elsétáljak. 

Előkotortam egy plédet a gardróbból, majd vissza indultam Theo felé. Mikor beálltam a kanapé elé ,végig nézetem a rajta fekvő ernyedt alakon. A lábai szanaszét álltak egyik a kanapé karfáján, a másik pedig a földön pihent. Az egyik keze a talajt érte,míg a másik a hasán nyugodott. A fejét a karfa tartotta meg, de így is természet ellenes szögben állt. Légzése egyenletes volt.  A karja kisé feltűrte a  pólója alját és láttatni engedett egy keveset finom bőréből. Az összhatás valójában aranyosnak hatott ,de ezt az ég világért sem vallottam volna be senkinek. Arca már szinte gyermeki volt mégis iszonyúan helyes. Éppen azon gondolkoztam hogy letelepszem mellé és simogatni kezdem a feje búbját, amikor rájöttem hogy pontosan miért is van itt. Azért jött hogy tönkre tegye az estémet Neroval, mert azt hitte randizunk. Csóváltam a fejemet, pedig ha tudná hogy ez nem így van. Viszont megérdemelt egy kis leckét, nem tesszük tönkre mások magánéletét. Az eszembe ötlött egy furfangos azonban alattomos terv, csak beszélnem kell Neroval.  A takarót Theora terítettem, majd a szobámba mentem és felhívtam Nerot, ismét.

-Szia Nero, megint én vagyok. Holnap munka után elmegyünk Emivel a konditerembe, arra gondoltam nincs-e kedved velünk jönni. –pár perc csend volt a vonalban majd egy erő teljes „természetes” –ent hallottam. Majd vonakodva feltettem egy kínos kérdést. Amibe de vonakodva de belement.

-Akkor holnap, a konditeremben. Jó éjt Sophie .

-Jó éjt ,Theo. Köszönöm. –leraktam és átöltözés után ágyba bújtam. Szerencsém volt hogy anyuék elutaztak egy hétre a nagyiékhoz, mert különben kaptam volna a kényelmetlen kérdéseket Theo miatt.  Még mindig nyugtalanított,hogy egy házban van velem de nem tudtam eldönteni, hogy a helyzet nagyon is tetszik vagy sem. Ilyen hülyeségeken töprengtem amikor elnyomott az álom.

000

Halk horkolásra keltem fel, majdnem biztos voltam benne hogy nem én vagyok. Az oldalamon feküdtem, egy fehér hálóing és egy francia bugyi borította a testemet, össz-vissz. A nyakam eléggé elzsibbadt, akárcsak a lábaim. Ritka idiótán tudok aludni. Nyújtózkodni kezdtem amikor  nekiütköztem valaminek illetve inkább, mint később rájöttem valakinek.  Ledermedtem, teljes testem egy másik testhez préselődött.  A karja mozgásba lendült és levándorolt a derekam és átölelt, magához húzott. De olyan szorosan hogy egy fogpiszkáló sem fért volna el kettőnk között. Mindenhol, de mindenhol hozzám préselődött. A bőre égette az enyémet. Boldogan nyugtáztam hogy legalább alsógatyát visel, ha mást nem is. Ennek ellenére fellángolt a haragom, aminek hangot is adtam. Felültem és leráztam magamról a kezét.

-Mégis mi a jó nyavalyát keresel az ágyamban??- rivalltam rá. A szemei hírtelen kipattantak és nagyot nyújtózott. A mozdulat hatására minden izma táncot járt, én pedig nem tudtam elszakítani tőle a tekintetemet. Így csak bámultam mint egy idióta. Remélem a nyálam nem folyt. Mikor újra rám nézett, az arcomon már harag uralkodott.

-Neked is jó reggelt. –köszönt csábosan. Felém nyúlt ,ami karizmaira is felhívta a figyelmemet. Ó hogy én mennyire ………..,kitaposom a belét. Már éppen visszahúzott volna maga mellé amikor taktikát váltottam. Legjobb védekezés a támadás. Át karoltam a nyakát és egyenesen az ajka felé hajoltam, amikor meglátta mit akarok lehunyta a szemét és várt. Nehéz volt megállnom a röhögést. Olyan édes volt ahogy várt. Elengedtem a nyakát és a vállára csúsztattam a kezemet. Kifutott belőle a levegő. Hirtelen átgondoltam a tervemet, megakartam érinteni az ajkait,de a bosszú szomjam sajnos erősebbnek bizonyult. Meglöktem a vállánál fogva, ennek hatására legurult az ágyamról és koppanva ért földet. Kikúsztam az ágyam szélére hogy megnézzem hogy ért földet. Hanyatt feküdt, szemeit lehunyta, és csókolni való ajkait gunyorosan szorította össze.

-Játszhatunk, így is ….- mondta ,a következő pillanatban a szemei kipattantak. Tele voltak örömmel, és kihívással. Az az érzésem támadt mintha most húztam volna ujjat egy szamurájjal. Megijesztett. Felugrottam az ágyamra. De ekkor már ő is talpon volt ugrásra készen. Ördögi vigyor terült szét az arcán ahogy az ajtómat becsukta, elzárva a menekülési útvonalamat. Azt hiszem bajba kerültem. Leugrottam az ágyról hogy szembe kerüljek vele. Meg akartam mutatni hogy nem félek tőle, a szemei  végig futtatta alig fedett testemen, de úgy hogy én teljesen zavarba jöttem. Nyilván ezt ő is ,nekem rontott.  Kitértem és teljes sebességgel rohantam az ajtó felé. Megfogtam a kilincset, azonban karok kulcsolódtak a derekam köré. Elrántottak az ajtótól. Theo felemelt és rádobott az ágyra. Szegény bútor csak úgy nyekkent. Már javában azért küzdöttem hogy feltudjak kelni, amikor fölém került. A karjaimat a felem fölé szorította. A hirtelen erőfitogtatástól gyorsan szedtem a levegőt.

-Na mi van kis csaj elfáradtál??- kérdezte nevetve. Nem éreztem magamat veszélyben úgy mint tegnap. Valamilyen ismeretlen okból teljesen megbíztam ebben a férfiban.  Tiltakozásul megráztam a fejemet. A mozdulattól az összes hajam az arcomba került. Bársonyos kezek kezdték el eltávolítani a sok hajat, mikor végre kitisztult a látásom, megláttam Theo barátságos mosolyát ahogy engem nézett. Lehet hogy rosszul láttam ,de mintha lett volna benne egy szemernyi csodálat is. Persze ezt hamar át vette a játékosság. A karjait behajlítva teljesen közelkerült hozzám. Én ezt egy nyeléssel nyugtáztam ,ami akár nyögésnek is elmehetett volna. A szeme az enyémbe mélyedt. Istenem azok a szemek.  Amikor teljesen rám feküdt kihasználtam az alkalmat és pozíciót váltottam. Theo került alulra, én pedig fölé magasodtam. Összehúzta a szemeit és karba fonta a kezeit maga előtt. Durcás arcát látva, elvesztettem a kontrolt és nevetni kezdtem. Mentségemre szóljon  hihetetlenül mókásnak hatott.  Szem forgatva leszálltam az ágyról.

-Attól még haragszom rád, lekellett mondanom miattad a találkozómat!! És befurakodtál az ágyamba!!

-Amiatt a majom miatt haragszol rám??? Ne már.. És az utóbbit tudom hogy élvezted. –mondta miközben felhúzott szemöldökkel és szexi fél mosollyal. Tátott szájjal reagáltam le amit az imént mondott. Hiába ez volt az igazság, de nyilván nem fogom beismerni. Ezek az ellentmondásos érzések idegesítőek.

-Csak szeretnéd.

-Te fogod. –megint rángatta a szemöldökét. Már komolyan kezdett idegesíteni. Eddig is ilyen bolond volt vagy túl nagyot esett. Lehet hogy mindkettő .

-Szerintem ideje lenne menned. –böktem az ajtóra. Legörbült a szája. De nem adta fel.

-Pedig olyan kényelmes itt, veled….- simított végig a lepedőn.

-Most!- mondtam határozottan. –erre már vette a lapot és felkelt, magára kapta a ruháit. A bejárati ajtóig kísértem. A küszöbön megtorpant.

-Akkor találkozunk, a konditeremben. –kacsintott rám, majd adott egy puszit az arcomra. Ezzel elhagyta a házat. A kezemet az arcomhoz kaptam. Eltartott egy ideig mire le esett hogy mit mondott. Feltéptem az ajtót és utána kiáltottam :

-Ne merészeld!!!- hangos nevetést hallottam ahogy távolodott. A francba. Utána kellet volna rohannom, hogy lecsapjam de nem tettem. Én marha.                     

      

A tökéletes nap

            Reggel hatkor keltem az ébresztő órám halk hangjára. Még sötét volt odakint is ,nem csak a szobámban. Nem szeretek korán kelni, de ezt mindenki tudja. Talán még azok is akik nem ismernek igazán. De mindegy. Elhallgatott az ébresztőm. Már éppen vissza akartam dőlni a pihe-puha ágyikómba  , ami finom,meleg és hívogató volt. Nos ekkor a telefonom kezdett csilingelni. Kaptam egy üzenetet: Jó reggelt szerelmem! Ne aludj vissza!! Már csak egy nap, hogy újra láthassalak.

Hihetetlen, hogy ennyire ismer, ez az üzenet feldobta a napomat. Lassan, de biztosan lekászálódtam a galériáról ahol az ágyam van, volt és remélem még egy darabig még ott is lesz. Gyorsan felöltöztem.  A ház eléggé magányos volt , mivel mostanában egyedül laktam benne. A barátom Matt már egy teljes  hónapja külföldön volt, és már eszméletlenül hiányzott. Egy informatikai cégnél dolgozik közvetítőként és kapott egy feladatot, ami nagy lehetőség neki . Én pedig itthon maradtam és várom haza. Elvileg lassan már a gépen lesz és jön egyenesen haza.

De előtte várt még rám egy fantasztikus munka nap. Én egy reklámcégnél dolgoztam, segéd szerkesztői titulust töltöttem be. Tetszett a munka, mindig is erről álmodtam. És meglehetősen jól fizetett. Lett egy szép lakásom, ahol össze bútoroztam a barátommal, lassan két éve.  Jól megvagyunk, amikor éppen itthon van.

Gondolkodás közben főztem magamnak egy kávét, a hajamat pedig hanyag kontyba fogtam. Szőke tincseim itt-ott kiálltak és az égre meredtek. Ezért érdemeltem ki a trolibusz becenevet keresztanyámtól. Ezen mindig jót nevetek. Felkaptam a kardigánomat, az ingem és a ceruza szoknyám fölé. Táska a vállamon, iratok, telefon. Felhúztam a magas sarkú cipőmet és kiviharoztam az ajtón. Lesiettem a lifttel a parkolóba, a hatodikról viszonylag hamar leértem. A parkoló zsúfolásig volt, az autóm persze valahol leghátul állt. Az esélytelenek nyugalmával próbáltam oda préselni magam, nagy nehezen sikerült. Miután kis híján letörtem két visszapillantó tükröt, odaértem drága szerelmemhez egy piros Audi R8-as . Vártam ahogy egy kicsit tisztul az út, majd bepattantam és elindultam. Majd beparkoltam a kocsi sorba. Az arcom rögtön grimaszba fordult és megmarkoltam a kormányt. Amikor azt hittem durvább már nem lehet esni kezdett a hó. Már februárt írtunk méghozzá 14. ét. Türelmesen vártam amíg a szerencsétlenek eltűnnek előlem. Azonban amikor már tíz perce a munka helyemen kellet volna lennem kicsit berágtam. „Le esik egy szem hó és a város egyszerűen megáll”. Végre kiszabadultam és száguldani kezdtem. A munka helyem előtt találtam egy parkoló helyet. Egy gyönyörű farolással már be is álltam.

Az épület viszonylag magasra nyúlt, talán húsz emeletes lehetett,de nem biztos. Keresztül szeltem a halt egyenesen a lifthez mentem.  Ütögetni kezdtem a gombokat, de nem csinált semmit. Egy férfi lépett ki a feljáró ajtaján. Szürke overállt viselt a kezében pedig egy szerszámos ládát tartott. Ez nem jelent sok jót. „A lift meghibásodott, sajnos a lépcsőn kell mennie” mondta sajnálkozva miközben végig nézett rajtam. Ilyen tényleg nincs, ez nem az én napom. Nagy levegőt vettem és nekivágtam.

Hát persze hogy a tizenkilencedikre kellett mennem. A lábam meghalt, mire az irodámba értem. Éppen lerogytam a székre amikor Betty kopogtatott. Ő volt a recepciósunk, nagyon aranyos lánynak ismertem. Mindig visszafogott, most barna inget és fekete szoknyát viselt. Rám mosolygott.

Felé biccentettem. A fejével a mellettünk lévő iroda felé intett. Ahol a főnököm Candy dolgozott. „Látni akart „ mondta Betty . „De azt mondtam neki hogy a mosdóban vagy”  Kedves tőle, nagyon bírtam a csajt, a főnökömet már kevésbé. De nem is azért van hogy kedveljem. Rendbe szedtem magam és elindultam a pokol kapuja felé, majd be is kopogtam rajta.

Beléptem és magam mögött becsuktam az ajtót. Candy az író asztalánál ült ,háttal az ajtónak. Fekete hosszú fürtjei közül egyet éppen körültekert frissen manikűrözött karmain. Telefonált és belenevetett a kagylóba. Olyan hangot hallatott mint amikor a villát végig húzzák a tányéron.

                Elköszönt élete tudom is én hányadik szerelmétől (akit rendszeresen mással helyettesített, még az iroda vékony falai között is )és letette a készüléket. Felém pördült és elkomolyodott. Fújt egy buborékot a szájában lévő rágógumiból. Fekete zakót viselt és köldökig kivágott inget,amely látni engedte plasztikáztatott domborulatait . Volt némi távol keleti beütése, a mosolya állatiasnak hatott. Össze szorította a szemeit és úgy meredt rám. „Van egy feladatom a számodra .Tudom hogy péntek van de ez nem várhat. Bent kellene maradnod megcsinálni egy prezentációt nekem a hétvégére.”

Hát persze hogy nem várhat. Akárcsak az ötös számú pasia sem. Forgatni akartam a szemem de megálltam . „Itt vannak az anyagot, kérlek rendezd össze nekem”. Sátáni vigyorral nézett rám. Szerettem volna felképelni a dossziéval de nem vesztem el az állásomat egy ribanc miatt. Rá néztem és egyetértő mosollyal néztem rá, na jó vittem bele némi dögölj meg kifejezést is. Végül elhagytam az irodát.   

Durcásan vittem vissza az irat kupacot a helyemre és letettem az asztalra. Egy darabig néztem a félméteres irat halmot és tudtam hogy ezzel nem fogok egyhamar végezni. Mattel is beszélnem kell hogy késni fogok. Küldtem neki egy sms-t. „Szia kicsim késni fogok, rengeteg munkám van majd hívj ha ráérsz”. Elküldtem és neki estem a dolgomnak. Már elegem volt a statisztikai adatokból, és felállt a szőr a hátamon a prezentációtól mikor rezegni kezdett a telefonom. Matt küldött egy sms-t:

„Nem biztos hogy tudok menni, sajnálom majd beszélünk”

A szavai a földre küldtek. Nem hiszem el hogy ez most komoly. Ez életem egyik legrosszabb  napja.  Belevettettem magam a munkába afféle figyelem elterelés gyanánt. Működött, nagyjából három órán keresztül. Fél nyolc fele befejeztem a prezentációt és elküldtem. Össze szedtem a holmimat és leléptem az irodából. A kocsimhoz értem amikor megláttam, hogy a bal első kereke le van engedve. Oda hajoltam és megnéztem ,teljesen levolt eresztve. Mérgemben bele rúgtam az abroncsba és szitkozódtam. Bezártam a járművet. Sajna nem volt pótkerekem, így nem tehettem semmit.

A néhány centis hóban gyalogolni kezdtem egészen a metró állomásig . Éppen azon gondolkoztam hogy mégis mit vétettem amikor csipogni kezdett a telefonom. Megnézetem, lemerült az aksi. Ezen már csak nevettem, persze nem jókedvemben. Zsebre vágtam a szerkezetet és felpattantam a metróra. Aztán át szálltam egy másikra. Mikor a másodikról is leszálltam, még sétálnom kellett legalább két kiló métert. Ami nem esett volna nehezemre ha nincs mínusz 31 fok, és nem csak egy vékony kardigánt viselek. De franc sem gondolta hogy lerobban az a nyamvadt autó. Az orromban két cuki jégcsap jelent meg, a hajam pedig deres lett. Dideregve értem el a társasházig és már nagyon elegem volt mindenkiből.  A házba érve kicsit megnyugodtam, ahogy a végtagjaim lassan felolvadtak. Kellemes bizsergés futott végig rajtam ahogy átmelegedtem. Felmásztam az emeletre, a lakásba lépve ledobáltam a cuccaimat az első vízszintes felületre. Majd lerogytam a a narancssárga kicsit megviselt kanapéra. A házban rengeteg munka várt még rám de magam sem értem hogy miért nem volt kedvem semmihez. A kocsim meghal, a főnököm bunkó, átfagytam és a barátom sincs sehol. Ekkor eszembe jutott hogy lemerült a telefonom. Gyorsan előkerítettem a töltőt. A telóm egy csilingeléssel jelezte hogy bekapcsolt. Nem kaptam semmi üzenetet ,így úgy döntöttem,hogy inkább a házzal foglalkozom. Hogy jobb kedvem legyen bekapcsoltam a rádiót és vele együtt kezdtem énekelni. Keresztül szambáztam a lakáson kezemben egy merőkanállal miközben Anastaciától énekeltem a „I’m Outta Love” című számot. Nem vagyok valami jó énekes, sőt kifejezetten rossz vagyok de ez abban a percben nem érdekelt. A zene ütemére elmosogattam, rendet raktam és fel mostam. Szerettem bulizva takarítani.

Fáradtan dőltem le a kanapéra, a támlájára hajtottam a fejem. Rendelhetnék valami ehetőt mert biztos hogy most nem fogok főzni. Felkaptam a telefonomat és rendeltem egy pizzát.  Egy félóra múlva csengettek. Ám az ajtó előtt nem állt senki. Lenéztem a földre, ahol egy piros borítékot pillantottam meg. Nem hiszem hogy a pizza futár hagyta itt. Felvettem és szét hajtogattam. Egy kézírásos üzenet volt benne: „Hazugságom nem szép tudom , de volt értelme megmutatom,  szerveztem egy kis vadászatot, remélem nem bánod. A következő nyom a földszinten vár, siess várok rád.” Az ötleten mosolyognom kellett, és még jobban örültem mert tudtam hogy nemsokára ismét láthatom, de a kamuzás miatt még kifilézem. Minden esetre zsebre raktam a cetlit gyorsan felöltöztem és lementem a földszintre. A postaládán egy nagy piros szívecske volt. Hangosan felnevettem amint megláttam. Beletúrtam és egy újabb boríték volt benne, amelyben ez állt: „A következő hely az utcában van,egy kis eldugott sarokban. Kis tó, padokkal övezve.”

Ebbe a közeli parkban lakatoltuk le a szerelmünket és kis padhoz, már elég régen. Elsétáltam a parkhoz. Teljesen kihalt volt. A padunkat nem rég lesöpörték, és a tetején egy boríték feküdt rajta egy kővel. Nevetve felkaptam és olvastam az utasítást. Még vagy három különböző számunkra fontos helyre mentem el amikor megtaláltam az utolsó.              

„elég a vadászatból, most már látni szeretnélek, kérlek gyere a pavilonhoz, ott várok rád”

A park közepén állt egy kicsi fából tákolt építmény, mindig is nagyon romantikus helynek tartottam. Miközben igyekeztem a kijelölt cél felé esni kezdett a hó. Távolról láttam hogy valami világít a pavilonnál. Egyre közelebb értem ,akkor tudatosult bennem hogy mik világítanak. A kis faépület kicsi gyertyákkal volt körbe rakva . Eléggé besötétedett ahhoz hogy a lépcső tetején álló személy arca ne látszódjon.  Már csak pár méterre lehettem amikor elindult felém . Lazán lesétált a lépcsőről egyenesen felém .Könnyek csorogtam a szememből, boldog voltam hogy újra láthatom. Nem bírtam, odafutottam hozzá  és a nyakába vetettem magam. Nevetve kapott el és megpörgetett. Majd megcsókolta a homlokom és kézen fogva felvezetett a pavilon közepébe. A padlózatot vörös virág szirmok borították, a gyertyák pedig elég fényt biztosítottak ahhoz hogy végig nézzek a szerelmemen. Magasabb volt nálam fél fejjel, arcát gyenge borosta fedte,mosolya elbűvölő volt, a szeme pedig izgatottságról és szerelemről tanúskodott. Szembe fordított magával és mélyen a szemembe nézett.

„Drága szerelmem, remélem tudod hogy rettentően hiányoztál. már alig vártam hogy újra láthassalak és átölelhesselek. Te teszed teljessé az életemet és már évek óta fel szeretném tenni neked ezt a kérdését. Csak eddig nem voltam elég bátor hozzá, de most minden bátorságomat összeszedve itt állok előtted. Nos Mona Harris, részesítenél abban a különleges kegyben hogy hozzám jössz feleségül.”

Elakadt a lélegzetem ahogy letérdelt a szirmokra és felém nyújtott  egy gyönyörű gyűrűt. A szám elé kaptam a kezem, öröm könnyek buggyantak ki a szememből . Szét áradt bennem a melegség, és a szeretet. Nem hittem el hogy tényleg megkérte a kezem.

„Igen” nyögtem ki két szipogás között. Földön túli mosoly jelent meg az arcán .A kezemért nyúlt és felhúzta az ujjamra gyűrűt . Még mindig szipogtam amikor magához ölelt és megcsókolt. „Annyira édes vagy amikor  zavarba jössz.” kuncogott. Morcos arcot vágtam. Azonban ekkor vettem észre hogy jó pár ember körüláll bennünket. Most tapsolni kezdetek. Itt volt az én családom az ő családja és a barátaink egy része is. Mind gratuláltak én pedig ismét pityeregni kezdtem. Ez volt életem egyik legszebb napja.  Az esküvőnk napjáig.  

Boost

A Boost volt a törzshelyünk, szinte az egész évfolyam idejárt lazítani. A falak skarlát vörösek voltak nagyon meghatározták a hely hangulatát. A hátsó részen egy színpad magasodott, fadeszkákból tákolták össze és nagyon jól mutatott. A bár rész hatalmas, tele rengeteg alkohollal. Mögötte volt a konyha ahol Beni készítette a finomnál finomabb hamburgereket.

A hely már eléggé megtelt pedig még csak tizenegy óra lehetett. Emily a pultnak támaszkodva beszélgetett egy sráccal aki egy évfolyamra járt velünk. Oda léptem hozzájuk és átöleltem Emi nyakát.

Hirtelen megpördült ,majdnem leesett a székről, aztán nyugtázta hogy én vagyok . Elnevettem magam.

-Szia. –köszöntem cukin miközben puszit nyomtam a homlokára. Gesztusomon elmosolyodott és

megölelt, majd azt mondta :

-Szia. Te ,jössz velem konyha most. –jelentette ki és magával húzott. Nem voltam túl jó magyarból de ez a mondat sértette a fülemet. Emi csak akkor beszélt így ha valami halaszthatatlanról kellett dumálnunk. A karomnál fogva becipelt a pulton túli ajtón és megállt majd körül nézett. Mikor látta hogy egy árva lélek sem  jön velünk szembe megszólalt.

-Tegnap vissza mentem a házba miután haza vittelek. A srácok akkor kezdtek ébredezni ,de láttam hogy Theo már kint van az udvaron és telefonál nagyon zaklatottnak tűnt. Mikor bejött kérdezte hogy merre vagy ,megmondtam neki hogy haza vittelek. Erre teljesen kiakadt rám, azt mondat szeretett

volna megbeszélni veled valamit, de azt nem mondta hogy mit. Mikor kérdeztem hogy mi baja van akkor rávágta hogy szakított a barátnőjével ,majd felkapta a kulcsát és elrohant.

Az agyamat megtöltötték a furcsa jelenet képei, lehet hogy tényleg tettünk valamit és Theo a bűntudat miatt szakított a barátnőjével. Ezt nagyon elszúrtam, rettenetesen szégyelltem magam.

-Emi ezt nagyon elszúrtam.

-Jajj ,nem azért mondtam ezt el neked hogy bűn tudatod legyen hanem azért hogy tisztában legyél a dolgokkal. Biztos vagyok benne hogy Theo beszélni akar majd veled bármi legyen is az ami köztetek történt. Kérlek beszélj vele, hogy tisztázzátok a helyzetet.

Ekkor eszembe jutott a telefon hívása. Gyorsan megfogadtam hogy ma valamikor felhívom a nap

folyamán.

-De azért is akartam találkozni veled mert, lenne egy szabad állás a bárban reggeli műszakban. És akkor dolgozhatnánk és bulizhatnánk egyszerre.

Az ötlet jónak tűnt.

-Tetszik az ötlet, de nincsen ezen a téren semmi tapasztalatom.

-Az nem gond , majd én beszélek a főnökkel este pedig be is mutatlak neki, szóval kérlek gyere el velem este bulizni. –kölyök kutya szemeinek nem tudtam nemet mondani. Ezért lazán bólintottam.

-Egyébként azóta nem beszéltél Theoval??

-Nem fogalmam sincs mi van vele. Lehet hogy neked elmondja majd ha felhívod.

Vissza araszoltunk a bárhoz és leültünk. Beszélgetni kezdtünk:

-Előre figyelmeztetlek hogy a főnök eléggé …hát hogy mondjam.

-Nyögd már ki. –kérleltem.

-Nos egy perverz egoista disznó. És nagyon finom voltam. Az irodája valóságos nemi betegség elosztó központ de most komolyan. Nagyon undi.

Elszörnyedt ahogy maga előtt megjelenített néhány szörnyű jelenetet. Reakcióját látva, ahogy kidugta a nyelvét és bandzsított, elnevettem magam. Mikor már nem folyt a könnyem a nevetéstől megkérdeztem :

-És mit csinálunk a buliig.

Mosolya kiszélesedett, elérte a szemét is .Ez a vigyor vásárlást ígért, túlságosan jól ismertem. Ezért felugrottam a székről és még mielőtt bármit mondhatott volna kijelentettem :

-Akkor irány a pláza. –először meglepődött hogy kitaláltam amire gondolt ,majd megingatta a fejét és felállt.

-Hihetetlen mennyire ismersz.

Felszabadult nevetés közben távoztunk a bár ajtaján. A pláza talán három utcányira lehetett a Boosttól. Az igazat megvallva nem volt nagy durranás. Néhány ruha üzlet,egy mozi, és két darab kínai étterem. Szóval nem sok minden de a célnak megfelelt. Ami jelen esetben a kikapcsolódást jelentette. Emivel bementünk egy márkásabb ruha boltba. Végig sétáltunk az üzletben. Barátnőm megállt a fehér

nemüknél és nézegetni kezdte a szexibbnél szexibb darabokat. Egy kettő felkeltette az én figyelmemet is. A kezem megakadt egy tűzpiros, csipkés összeállításon. A hozzá tartozó bugyi hihetetlenül kicsi volt de maga az egész nagyon szexinek hatott.

Emily bukkant ekkor elő a vállam felett.

-Próbáld fel. –suttogta csábosan.

-Na nem ...- vissza raktam a falatnyi anyagokat a polcra és elhátráltam. De ez nem állította meg, felkapta és utánam hozta.

-Kérlek próbáld fel. Láttam hogy milyen tekintettel bámultad. Látok én mindent. –vonta fel kihívóan a szemöldökét. Az ő érdekében reméltem hogy ez nem igaz.

Ebből nem fogom kihúzni magam, azt tuti. Megengedtem magamnak egy lemondó sóhajt és a kezéből kivett piros anyaggal együtt elindultam a próba fülkék felé. Emi győzelemtől átitatódva követett.

-Vigyázok a cuccaidra. –odaadtam neki a táskám és behúztam a függönyt. Egy darabig tétováztam majd felkaptam az alsó neműt. –Na hogy állsz?? Meg nézhetem??

-Persze gyere. –bekukucskált. A tükörből láttam ahogy leesett az álla. Ez a fehér nemű mindent ott emelt ki ahol kellett. Egészen csinosnak éreztem magam benne.

-Ezt meg kell venned.

Néztem a lányt a tükörben aki vadítóan festett ,de nem hittem el hogy ez valóban én vagyok.

-Lehet hogy igazad van .

-Még szép hogy igazam van. Na öltözz és mennyünk.

Miután eltűnt elkezdtem felöltözni, mikor meghallottam a telefonom csengő hangját, amit a táskámban hagytam. Kidugtam a fejem a függöny mögül , ekkor láttam meg ahogy Emily elő veszi a telefont és megnézi a hívót.

-Theo az. –megnyomta a fogadás gombot és a füléhez emelte. A szemem tányér nagyságura nyílt a döbbenettől. Szent ég ,ezt a telefon hívást szándékosan halogattam, mert fogalmam sem volt hogy mit mondjak neki. Nos ezt a problémát Emi épp most oldotta meg.

-Szia Theo. Igen vele vagyok. Ja, éppen a plázában. Fehérneműt nézegetünk. Most nem tudom adni de amint tud felhív. Igen Theo, gondoskodom róla. Szia.

Nem mozdultam a függöny mellől, ledermedtem.

-Theo nagyon feszültnek tűnt ,nagyon szeretne veled megbeszélni valamit. De nem volt hajlandó elárulni hogy mi is az. És kérte hogy hívd fel.

A fejemet csóváltam. Theo estében az volt a gond, hogy nagyon megkedveltem és igen szerettem volna találkozni vele,de most szakított a barátnőjével. Nem akartam én lenni a lány akivel felejteni akar. A másik variáció amit eltudok képzelni az az hogy azért akar beszélni velem mert történt köztünk valami akkor éjjel, és ezt szeretné tisztázni. Valamilyen módon tönkre tettem a kapcsolatát és ez bűntudattal töltött el. Nem biztos hogy a szemébe tudtam volna nézni. Már pedig nem vonulhatok egy föld alatti rejtekhelyre és vackolhatom el magam ,mint egy remete. Habár….

-Beszélek vele ,amint megvan az állás. –taktikáztam.

-Lehetetlen eset vagy, remélem tudod. –hunyorított.

A vásárlás után beültünk egy kis étterembe, teletömtem magam sült krumplival. Hamar eljutottam, arra a szintre amikor  már mozdulni is alig tudtam. Kiröhögött. Igaza lehetett viccesen festettem. A nap hamar elrepült. Mire észbe kaptam,már a bár felé tartottunk.

A bárban most többen voltak mint nappal, kezdetem sajnálni az éjszakai műszakosokat, nehéz lehet

bírni ennyi részeg pasassal. Emily odaintett a két pultban álldogáló csajnak. Mind a ketten szőkék voltak és a bárnevét viselő egyen pólót viseltek. Én is mosolyogva intettem nekik, viszonozták a mosolyt és integettek. Követtem Emit a bár mögé, végül egy kis folyosón lyukadtunk ki. A padlót fehér csempe borította amin állt a sár és a kosz. A falakat fehérre festették valamikor az ötvenes években mivel most halvány sárga színű volt. Dohos szag keveredett a mosószerrel és némi zsír szagot is éreztem. Emi megállított egy fa ajtó előtt amire a „főnök” szót  vésték nagyon eredeti. Hangosan kopogtunk mire bentről kiabálás hallatszott.

-Gyere be.!!!

A hang tulajdonosa halál lazának tűnt, mind a ketten beléptünk. A helyiség kicsinek hatott, a falait könyves polcok takarták el. Ezeken tökéletes rendetlenségben könyvek hevertek. Az iroda éke a közepén terpeszkedő fából készült íróasztal volt. A lapját eltakarták a rá hányt könyv kupacok ezek is ahogy esik úgy puffan alapon. Az asztal mögött egy harmincas éveiben járható férfi ücsörgött, lábát felrakta az asztallapra és úgy dőlt hátra kényelmesnek tűnő karos székében. Mint mondtam halál lazán. Haja kuszán állt a feje tetején, ha jól láttam barna színű volt. Szájában, égő cigarettát tartott. Kezében pedig egy könyvet fogott amit láthatóan olvasott amíg meg nem zavartuk. A könyv címe majd kiszúrta a szememet. Nagy fekete betűkkel állt a barna borítón.

„Félórás gyönyör” – majdnem felnevettem. Lerakta a könyvet és teljes figyelmét nekünk szentelte. Kézfejeit összekulcsolta majd azon nyugtatta borostás állát és ránk mosolygott. Pozitívum a fogai tényleg hibátlanok voltak.

-Hölgyeim miben segíthetek ?? –kérdezte nyájasan.

-Tudtommal megüresedett egy állás a nappali műszakban és arra gondoltam hogy Sophie lehetne az új pincér.

-Nos Sophie, mit kell tudni rólad ?? Amiért megfontolandó hogy felvegyelek.

- Ami azt illeti alig pár utcányira lakom a bártól, elmúltam tizennyolc és rengeteget voltam ebben a bárban . Szinte a teljes étlapot tudom.

-Nos ez igazán meggyőző volt, kishölgy. – biccentett felém. Nem szóltam semmit vártam hogy elrendezze magában amit az imént  mondtam. A kezével dörzsölgetni kezdte az állát, jelezve hogy gondolkodik a dolgon. Feszült csöndben vártam az ítéletet.

-Rendben, kell egy ember a nappali műszakhoz, szóval felvagy véve. Holnap reggel nyolckor találkozunk itt és megbeszéljük a szerződést meg minden. Te pedig- nézett barátnőmre – ugyan úgy nyolcra jössz holnap.

-Kösz főnők. –mondta Emi kedves mosollyal.

-Köszönöm. –feleltem.

-Szeretnék egy percet beszélni Emilyvel ,ha nem gond.

megráztam a fejem és elhagytam a szobát. Emi párperc múlva csatlakozott.

-Na ez is kipipálva .- Dörzsölte össze a tenyerét. –Most pedig bulizni fogunk.

Megcsóváltam a fejemet,és mosolyogtam. Ekkor Emi telefonja rezegni kezdett. Nehezen de sikerült elő halászni a készüléket. Ahogy a képernyőre bámult az arcát elfutotta egy ördögi vigyor. Nem gyakran láttam őt így mosolyogni, de meg voltam győződve hogy nekem annyi.

Ekkor  a szemembe nézett és még szélesebben mosolygott rám. Esküszöm éreztem a végemet, lehet éppen most adott el a szerv kereskedőknek vagy nyert a lottón. Reméltem hogy az utóbbi.

-Lelépünk. –közölte és tuszkolt is le a parkettről. Mire megtudtam szólalni már a kijárat előtt álltunk.

-Hová viszel Emi??? –kérdeztem rémülten.

-Megmutatom az egyik kedvenc helyemet. –vigyorgott és sétálni kezdtünk miközben nyomkodott valamit a telefonján. Sötét utcák és sikátorok mellett mentünk el. Nagyon ijesztő volt, nem voltam teljesen biztos benne hogy jó ötlet e itt császkálni.

            Emi hirtelen megtorpant, de annyira hogy neki csapódtam a hátának mert én pedig elbambultam, mint jó gyerek a suliban. A szemem elé tárult egy másik világ. Mit világ univerzum. Az utca megtelt hiányosan öltözött emberekkel, motorosokkal, autó versenyzőkkel. Minden kategória képviseltette magát. Az állam egészen a talajig zuhant és koppant a betonon. Emi boldogan grimaszolt amikor meglátta az ábrázatomat.

-Na gyere hercegnő, megmutatom mi itt a pálya. –kacsintott.

Elindultunk a tömegen keresztül. Testrészek préselődtek hozzám, nem volt valami kellemes. Főleg amikor egy pasi rácsapott a seggemre és közölte hogy csini a lökhárítóm. Éppen visszafordultam volna hogy elmondjam a magamét ,persze cifrán amikor Emi megállt. Egy húszas éveiben járó srácot kezdett el nézni aki a motor háztetőn ült és az őt körülállókkal beszélgetett. Emi megveregette a vállát , a pasi felpillantott .A tekintete ellágyult ahogy a barátnőmre nézett és rögtön neki szentelte teljes figyelmét.

-Emily !! – pattant fel és átkarolta a lányt.

-Csáo Charlos. –viszonozta az ölelést és hátba veregette .

-Régláttalak erre felé. Mi van veled? –keresztbe font karral kérdezte miközben a kocsijának dőlt.

-Rengeteg dolgom akadt, de most már itt vagyok és nyerni jöttem.

A szám ekkor még szélesebb Ó-t formált. Nem akartam hinni a fülemnek.

-Ez a beszéd. Kire és mennyit szivi ??

-Egy új srácra, tíz lepedőt. –jelentette be határozottan.

-Rendszám.??

A háttérben sikítozás tört ki így semmit nem hallottam. Megkötötték az üzletet és kezet ráztak.

-Apropó ,ő a barátnőm Sophie. –mutatott rám amitől rögtön észhez tértem megráztam a fejem és odaléptem.

-Sophie. –nyújtottam a jobbomat.

-Charlos. –a srác végigmért de úgy hogy egy pillanatra azt hittem hogy röntgen szeme van. Végül elismerően bólintott és elfogadta a kezemet.

-Örülök .- mondtam kisé elpirulva. A pasas alapvetően jól nézett ki. Aranybarna haja kócos kupacban állt a fején,szeme smaragd zöld, arca formás és nagyon helyes, a teste pedig meg ér egy misét.

-Én is rettentően örülök. –huncut vigyort mért rám, nyugtázva hogy felmértem.

-Nos most megyünk megnézni a befektetésem. Igaz Sophie ?? Na ná. –megválaszolta saját kérdését és tolakodni kezdett én pedig követtem. Semmi kedvem nem volt elveszni ebben a tömegben.

Át küzdöttük magunkat az utca túl oldalára. Mire oda értünk már háromszor megizzadtam és teljesen hulla lettem.  Egy kicsi lezárt utca szakasz szélén álltunk meg. A rajtnál két motoros állt teljes felszerelésben .Az egyiküknek kék motorja volt a másik egy piros endúron ült. Mind a két sofőr bukóban várta az indulást.

-Éppen időben .- sóhajtott hálásan. A pálya legelső sorába siettünk.

-Melyikre fogadtál ??

-A kékre. –biccentett feléjük. –Nyernem kell.

Abban a pillanatban egy mini szoknyás kifutólány sétált be a két motoros elé, a kezében pedig egy kendőt lobogtatott. Mikor eldobta a pici zsebkendőt, a motorok felmordultak és füst felhő kíséretében indultak el. A lányok sikongatni kezdtek, bekellett fognom a fülemet. Kedvem lett volna lerugni valamelyiket de nyugton maradtam. A motorversenyzők végül hatalmas üdvrivalgás közben visszatértek a rajthoz. Csak fél méterre álltam a befutótól,aki a kék motoros lett. Elkanyarodott és leírt egy tiszteletkört. Azonban arra nem számítottam hogy amikor hozzám ér megáll. Pedig így lett. Át karolta a derekamat és felültetett magamögé a motorra. Elfogott a halál félelem. Utoljára a balesetem éjszakáján ültem motoron, és hirtelen minden rég eltemetett érzés a felszínre került.

Barátnőm pedig nem próbálta megállítani, csak figyelte hogy mi történik. Az emlékek elárasztottak, láttam Ty arcát,éreztem a fájdalmat, a történtek facsarták a szívemet. A motoros ekkor gázt adott én pedig ösztönösen a derekára fontam a karomat. Száguldottunk. A szemeim azonban megteltek könnyekkel, féltem. Nem sokkal később a motor lassulni kezdett. Mikor felnéztem láttam hogy egy sikátorban vagyunk. Leállította a gépet és levette a sisakját felém fordult. Egy ismerős arc bámult rám. A felismerés szinte arcon vágott.

-Szia Sophie. Szerintem beszélnünk kellene. - ledermedtem. A könnyeim elapadtak ,a félelem helyét harag vette át.

-Theo. Mégis mi a francért kellett ezt tenned velem. Meséltem neked arról a rohadt balesetről!!. Látom nem jöttél rá hogy én ott majd nem meghaltam. Elvesztettem a legjobb barátomat. Érted ??? –leszálltunk a motorról, a mutató ujjamat a melkhasához  nyomtam.

-Hé, nyugi. Én csak beszélni akartam veled. De téged nem lehet elérni, szeretném tisztázni a dolgokat.

-Nincs mit tisztázni!! Elmondtam neked mitől félek a világon a legjobban te pedig felültetsz rá??

 Nem vagyok rád kíváncsi.

-Nézd sajnálom, nem akartam.. fájdalmat okozni…én csak..

-Félek Theo, még mindig annyi év után. –újra könnyek csípték a szememet. Theo hozzám lépett és bugyután átfont a karjával. Zokogni kezdtem,de hagytam hogy öleljen. A karjai megnyugtattak,biztonságot adtak. Csitítani kezdett ami végül ringatássá vált.

-Kérlek ne haragudj rám. Nem akartam felszakítani a sebeket…. Hallod?? –két kezébe vette az arcomat és letörölte utolsó könnyeimet. Gyengéden rám mosolygott és félre fordította a fejét. Mély levegőt vett:

-Gyere had vigyelek vissza.

-Inkább sétálnék de köszi. –ezzel el is indultam visszafelé. Hamar beért, maga mellett tolva a járművét. Megráztam a fejem, de kicsit elmosolyodtam. Ez a pasi egy rejtély. Mire vissza értünk már teljesen felvidított, ritka sok baromságot képes összehordani.            

Megálltunk egy kicsit messzebb a tömegtől.

-Megyek megkeresem Emit. –mondtam.

-Még mindig haragszol?? –kérdezte bűnbánóan, olyan volt mint egy kisgyerek akitől elvettem a nyalókáját.

-Már jobban vagyok. –bólintottam. Aztán hogy ezt nyomatékosítsam oda léptem hozzá és puszit nyomtam az arcára. Megkövült majd ugyan olyan gyorsan fel is engedett. Mikor elhúzódtam, láttam hogy elpirult, a szemét pedig lehunyta. A győzelem ízét éreztem a számban amikor hátat fordítottam hogy távozzak. Egy tenyér szorult a fenekemre, és erősen meg is markolta. Megpördültem, rácsaptam a kézre. Theo mélyen felnevetett a reakciómon én pedig morcos „keresztüldöflek” pillantást lövelltem felé. Gondolkoztam hogy megütöm de az nagy valószínűséggel nekem jobban fájt volna mint neki, ezért elvetettem az ötletet. Csak az ég felé fordítottam a tekintetem, majd elvegyültem a tömegben. Theot pedig közrefogták nőnemű rajongói. Valami érthetetlen okból elfogott a féltékenység. A lehetőségtől forgatnom kellett a szememet, amitől végül elkapott a nevetés. Lehet hogy elment a józan eszem.  

            Húsz percig bolyongtam, végül ráakadtam a barátnőmre. Charossal beszélgetett a kocsik oldalához dőlve. Haragos pillantást küldtem felé, de nem vett észre. Megálltam és csak figyeltem. Haragudtam rá amiért nem próbált leszedni arról a motorról, pedig tudja hogy mennyire félek. Szerintem ennek köze volt ahhoz hogy még mindig összeakar hozni Theoval.

            Jobbnak láttam ha lelépek. Küldtem egy sms-t Eminek és eltűntem. Hamar kiértem a zajos utcából. Zsebre vágtam a kezem. Az éjszaka félelmetes volt egyedül egy elhagyatott utcában. Kezdtem megbánni, hogy otthagytam Emilyt.

            Már csak egy utcányira voltam azt otthonomtól, amikor valaki utánam kiáltott.

-Hova hova bébi. –egy mély ismeretlen férfi hangot hallottam. Majd egy öblös nevetést. Azonban a férfi nem volt egyedül,  megütötte a fülemet a csoszogások zaja. A szívem kihagyott egy ütemet, és minden lelassult körülöttem. Sietni kezdtem ,de nem futottam. A léptek egyre közeledtek, nagyot nyeltem. A pasas elkapta a karomat és rám kiabált:

-Mit gondolsz hová mész csinibaba ????? –dőlt belőle az alkohol szag és tudtam hogy hogy most végem van. Sikítani akartam de az a szörnyeteg rám vetette magát.