2015. december 23., szerda

Három évvel korábban

Karácsony alakalmából írtam egy vissza tekintő részt, Theo szemszögéből. Remélem tetszeni fog nektek. És szeretnék Boldog Karácsonyt és kellemes ünnepeket kívánni minden ide tévedőnek.  

Abban a percben utáltam Alec- et, kirángatott a kedvenc éttermemből azzal a szöveggel, hogy élet halálról van szó. Igazából csak randevúja volt valami nővel és rám sózott egy feladatot.
A lábam nyomokat hagyott a frissen hullott hóban ahogy végig sétáltam a kihalt utcán. Személy szerint nem kedveltem a fagyos dolgokat, de ez valamiért tetszett. A kis fehér hópelyhek mindenhova oda tapadtak és csipkedték a bőrömet. 
Mire a házhoz értem már csupa hó volt a hajam. Felborzoltam, de nem lett jobb. Nagy levegőt vettem, amikor kifújtam kis fehér felhő hagyta el a számat.  

Lendületet vettem és felugrottam a ház tetejére és ledőltem a kémény mellé. A fűtési szezon áldás egy magamfajta lazán öltözött, megfigyelőnek. 

Igazából semmi kedvem nem volt itt lenni hiszen még a megfigyeltet sem láttam. Fogalmam sem volt ,hogy néz ki.
 Így csak ültem a tetőn és vártam ,hogy halálra fagyjak ami sajnos lehetetlen volt.
Nem értem, hogy Alec miért engem bízott meg ezzel az őrző kutya feladattal. Meg az is furcsa volt ,hogy semmit sem mondott a lányról. Elvileg ő az Örökös, de összesen ennyit tudtam róla. Remélem igazuk van. Már tízen valahány éve keressük. 
Alig várom már, hogy haza érjek, még a koszos edények elmosása is izgalmasabb lenne ennél. 

Elnyújtóztam a tetőn, tudván ,hogy unalmas óráknak nézek elébe. Meglepő módon ekkor történt valami. A szemben lévő ház ajtaja kivágódott és egy kék kabátos valaki rohant ki rajta. 
Fekete sztrecs nadrágot, bakancsot és lila sapkát viselt a kabáthoz. 
A kombináció először mókásnak hatott.  Majd kihúzta a szőkés barna tincseket a kabátja nyakából. Hülyén hangzik ,de lehengerelt a mozdulat. A lány abba hagyta a futást, megállt és körülnézett. 
Szóval érzi ,hogy figyelem. Helyes.

Amikor úgy döntött, hogy tiszta a terep tovább futott. Remélem ,hogy ő az Örökös mert ha nem akkor seggbe leszek rúgva ,mert elhagytam a helyemet. De őszintén szólva nem féltem Alec-től. Annyira viccesnek tartottam amikor mérges ,persze ezt ő sosem értékelte. Humor nélkül szar az élet testvér, mondtam neki erre kidobott az ablakon. Talán egy kis morbid humor mégis szorult belé. 
Ahogy a lány elindult a következő utca felé, felálltam és futni kezdtem a tetőkön párhuzamosan vele. Igyekeztem figyelem felkeltés nélkül sprinteli. De ez nehéz volt mert néhány tető úgy recsegett ,hogy már vártam mikor szakad be. A lányt egy könyves boltnál értem utol.


Besétált a kicsi, régi üzletbe. A kirakat ki volt rakva égő sorokkal és fenyő ágakkal. A boltból békés hangulat áradt.
És elmaradhatatlanul néhány frissen megjelent könyv pihent a kirakatban. A lány hamar végzett és haza sietett. Na ennyit az izgalmakról.
A fene egye meg, lehorgasztott fejjel vonultam vissza a helyemre, mint akit a vesztő helyre visznek. Elhadartam egy cifra káromkodást, majd ránéztem a kialakított helyemre a havas tetőn.
Kizárt ,hogy én oda leüljek, ráztam meg a fejem.
Vissza fordítottam a fejemet a másik ház felé. Talán belefér egy kis terepszemle, ettől az ötlettől mindjárt jobb lett a kedvem.

Lehunytam a szemem és láthatatlanná váltam, majd leugrottam és a bejáratnál értem földet. Igyekeztem csendben beosonni, de az ajtó fölé akasztott kicsi harang megakadályozott ebben.
A kis csilingelésre válaszul halk lábdobogás hangzott fel és jött egyre közelebb. Örültem ,hogy láthatatlan vagyok, de még így is dermedten vártam a fogadó bizottságot.

Egy szőkés barna, tinédzser korú, piros pozsgás lány lépett elő a fal takarásából. Kiengedett tincsei a vállára hulltak és apró hullámokban értek le egészen a háta közepéig, ha jól láttam.
A szeme összeszűkült ,mint aki nem érti ,hogy mi folyik itt és ezzel a mozdulattal kiemelte kék őzike szemeit.
Nálam egy fejjel alacsonyabb lehetett, fekete sztrecs nadrágot viselt plusz egy fehér puha mamuszt amin karácsonyi minta volt és egy hozzá illő pulóvert ami lágy rózsaszín, világos kék  és fehér színben pompázott. Úgy nézett ki ,mint egy mályva cukor.

Mókás fintor jelent meg az arcán, amin legszívesebben nevettem volna ,de nem akartam lebukni. Ez a találkozás még izgis lehet.
A csajszi eltűnt én pedig követtem ahogy csak tudtam, leült egy zsúfolt családi asztal mellé. Ahol még ,ha jól számoltam nyolcan foglaltak helyet. Egy fiatal és egy idős pár, egy kisfiú és egy néhány évvel idősebb lány. Ekkor lépett be egy anyuka aki kötényt viselt a kezében pedig egy jól megrakott tányér volt mindenféle hússal.
Az asztalfőn pedig egy markáns férfi ült, nyilván az övé volt a családfő szerep.
A díszes asztalt elnézve valami ünnepség lehetett.

Nyilván karácsonyi vacsora volt, családi felhajtás meg minden. Az asztalnál ülők enni kezdtek, egymásnak adogatták a tálakat és beszélgetni kezdtek. A beszélgetéseik összefüggő morajjá váltak, alig tudtam kivenni belőlük valamit. Egy idő után már meg sem próbáltam figyelni.
A szobában láttam egy bőrszínű fotelt lazán oda sétáltam és elterpeszkedtem rajta.
Felfigyeltem rá ,hogy az egyik beszélgetés túl harsogja a többit így hallgatózni kezdtem. Az idősebb lány volt a téma ,hogy éppen elnyert valamilyen  ösztön díjat és lett egy új pasia. A lány flegmán büszkélkedett a sikereivel. Róka vörös fürtjeit átdobta széles válla felett és gunyoros mosollyal nézett a mályva cukor lány felé.
-És veled mi a helyzet Sophie?? -a megszólított felkapta a fejét a tányérjáról és abba hagyta az étel piszkálását. Á, szóval Sophie a neve.
-Bocsi, mi volt a kérdés?? -mondta és édesen elpirult. A másik felkacagott, de koránt sem kedvesen.
-A mi kis szórakozott Sophienk. Az volt a kérdés ,hogy hová tervezel tovább tanulni te butus.
-Még nem tudom, hogy tervezek-e. -tért vissza az étele piszkálásához. Az asztal körüli népség hirtelen elhallgatott és egységesen a lányra néztek.

Én előre dőltem és a térdemre támaszkodtam, na ez izgalmasnak ígérkezik.
-Ezt meg ,hogy érted?? -csattant fel a legidősebb férfi. Rekedt hangja megrázta az épületet.
-Fogalmam sincs ,hogy mihez akarok kezdeni. És nem tudom,hogy szeretnék-e felső oktatásba menni. -emelte fel a tekintetét.
-Hát persze ,hogy akarsz!! -mondta az egyik fiatalabb nő.
-És mégis mikor lesz barátod?? Már ideje lenne. -szólt közbe a kotnyeles vörös. Ekkor azonban engem öntött el a harag és felálltam. A kezem hol ökölbe szorult ,hol ellazult. Annyira szerettem volna kimenteni innen ezt a védtelen lányt, de nem tehettem semmit.

Reméltem ,hogy kiáll magáért. Aztán oda sétáltam mellé és lehajoltam. Arca a combjaira tévedt, nem nézett senki szemébe. Amit akkor láttam összeszorította a szívemet. Finom arcán most egy könnycsepp csordult végig, majd a combjára hullt.
Egy gyors mozdulattal hátratolta a székét, majd pedig felpattant, de olyan gyorsan ,hogy alig bírtam követni. Felemelte a fejét és kimérten beszélni kezdett, azonban néha elhalt a hangja, mert próbálta elfojtani a könnyeit.
-Köszönöm nektek ezt a fantasztikus karácsonyi vacsorát. Kezdtem elfelejteni milyen is amikor mindenki tökéletes csak én nem, hogy kilógok a sorból. Köszi Candy ,hogy felhívtad a figyelmemet arra ,hogy az eddig elért eredményeim hiába valók és értelmetlenek voltak. Sosem leszek olyan tökéletes ,mint ti. De tudjátok mit nem is akarok.

Ezzel hátat fordított és ki sietett a szobából . Azonnal utána mentem. Gyorsan felkapta a kabátját és a papucsát csizmára cserélte. Édes anyja utána sietett ,de nem érte utol.
Sophie már kint volt az ajtón én pedig szorosan a nyomában jártam.
Meg kell hagyni ,hogy nagyon gyors volt. Egy közeli parkba ment ami ki volt világítva. 

Örültem ,hogy nem hagyta magát és kiállt az igazáért. Leült az egyik padra amin nem volt hó. A parkban sétálgatott néhány ember. Felfedtem magam és a fejemre húztam a kapucnimat. A park közepén a korcsolya pályán sokan mentek körbe körbe. Sophie őket fürkészte és néhányszor megtörölte a szemét. A pokolba. Feltámadt bennem valamiféle védelmező ösztön, ami arra késztetett ,hogy mennyek a lányhoz és megvigasztaljam.

A zsebemben találtam egy napszeműveget ami tökéletes volt arra ,hogy elfedjem vele a szemeimet. 
Nem akartam megijeszteni.
Oda sétáltam a padhoz.
-Szia. -a lány felkapta a fejét és ijedten meredt rám. A francba.
-Szia. Figyelj, most nem vagyok túl jó hangulatban. Kérlek hagyj békén.
-Azt gondoltam ,hogy talán neked is olyan pocsék napod volt mint nekem. Ezek szerint igazam volt. -mondtam.
-Tényleg ?? Miből gondolod ??
-Itt vagy egy parkban ,karácsony este egyedül.
-Friss levegőre vágytam. 
-Hazudsz.
-Ezt miből gondolod ??
-Mert mindig igazam van. -meglepő állításomon felnevetett, a hangja lágyan csengett.
-Ez logikus. 
-Az én logikám szerint az. -leültem mellé.
-Nincs jobb dolgod mint engem zaklatni?? 
-Most ,hogy mondod nincs. És ez a program ígéretes elfoglaltságnak ígérkezik.
-Ha már az elfoglaltságnál tartunk, akkor tájékoztatlak ,hogy paprika spré van nálam és nem félek használni. 
-Nyugi. A szándékaim tiszták.- ja, mégsem, gondoltam magamban miközben tetőtől talpig végig mértem.
-Ha már mind a ketten itt vagyunk, egyedül ,nem lenne kedved korcsolyázni velem?? -ajánlottam fel ,szívdöglesztő vigyorral.

Egy kis ideig gondolkodott, felmérte a lehetőségeit.
-Nem vagyok valami profi. -vallotta be.
-Nem gond, nekem is van még mit fejlődnöm. -vontam meg a vállam. Ehelyett inkább seggbe kellett volna rúgnom magam ,nem pedig elhívni a lányt randira. Ebből még nagy baj lesz.

Pár perc múlva már mind kettőnk lábán korcsolya volt, de még mindig a pálya szélén álltunk.
-Hölgyeké az elsőbbség. -mutattam a pálya felé.
-Kivan zárva. Menny te.
-Legyen. -mondtam mosolyogva és a jégre léptem. Kicsit próbálgattam és "tádááá" egész hamar belejöttem. Intettem a lánynak ,hogy jöjjön. Megrázta, az ég felé fordította a fejét ,de rálépett az jégre.  Felém siklott,de elvesztette az egyensúlyát majd nekem csapódott. Elvágódtunk a jégen és a karjaimba esett. Eközben a szemüvegem sietve távozott a szememről ,felfedve mindazt amit rejtve akartam tartani. 

-Kérlek ne haragudj . -szabadkozott.
-Semmi gond. -a szívem sebesebben kezdett dobogni és megváltozott a légzésem. Mégis ki ez a lány?? Próbáltam összeszedni magam ,de csöppet sem segített ,hogy úgy tapadt a testemhez ,mint egy ragtapasz. 
Nem indulhatok be egy jégpálya kellős közepén.
Felsegítettem és kézen fogtam.
-Gyere , megmutatom, hogy kell. -beljebb húztam a jégen ,de ügyeltem rá ,hogy ne fogjam túl szorosan. A jégpályához elengedhetetlen volt a lágy zene is, mint tudjuk ,amely most keringőre váltott.
Meghajoltam.
-Hölgyem ,megtisztelne egy tánccal ?? - fel nevetett ,de bólintott. Lassan átöleltem és elindítottam a táncot. Gyengéd mozdulatokkal haladtunk és forogtunk egyre nagyobb összhangban. A fejét a vállamra hajtotta ahogy mozogtunk. Illata édes volt, talán vanília és fahéj.
Azt hiszem imádom a vaníliát. Mikor felemelte a fejét és rám nézett akkor vettem észre ,hogy esik a hó. A szempilláin és a hajában apró hópelyhek pihentek. Ajkain apró szégyenlős mosoly játszott. Nagyot nyeltem, annyira bámultam csodálatos piros ajkait, hogy szinte éreztem az ízét. Bárcsak tényleg.... megízlelhettem volna. Annyira törékenynek tűnt és én minden áron megakartam óvni mindentől. De ennyi nem elég ahhoz ,hogy kötődni kezdjek valakihez vagy mégis??

Megálltunk a jég közepén és egymás szemébe mélyedtünk. Igéző tekintete rabul ejtett. Nagy bajban vagyok erre akkor jöttem rá amikor felé hajoltam és az ajkunk összeforrt. Felnyögtem a gyönyörtől amit az érintése okozott.
A testem felforrósodott és ez nem jó egy jégpálya közepén. De nem akartam abbahagyni a csókot ,így a jég széle felé húztam kettőnket. Amikor a szélére értünk átöleltem és elmélyítettem a csókot. A tenyerem a derekára csúszott. 

Aztán a  szívem ketté akarta hasadni mikor eltoltam magamtól. 
Ahogy mondtam ,védeni akarom és ebben a pillanatban veszélyt jelentettem rá. Felkavart és bármelyik pillanatban lángra lobbanhatok, a szó minden értelmében. Nem tudnám elviselni a tényt ,hogy ártottam neki. 
Tenyerembe fogtam piros arcát és azt suttogtam neki:
-Sophie, ez egy fantasztikus este volt, te pedig egy hihetetlen lány vagy. De vannak olyan dolgok amiket most még nem értesz és ha most elmondanám megrémítene. Ha el jön az ideje vissza kapod ezt az emléket, remélem akkor nem fogsz széttépni ezért. 
És ha már őszinteségi rohamom van ,te vagy az első nő létezésem óta aki elérte ,hogy kis híján meggyulladjak a szenvedélytől, majd egy nap megérted ,hogy mire gondoltam. Azt hiszem bármit megtennék érted és igyekezni fogok ,hogy minden rossztól megvédjelek.
Esküszöm. 

A vallomás után haza röptettem a kisasszonyt. Azért perverz módon megvártam amíg átöltözik, de a kis hamis a fürdőben öltözött át. De a hálóinge is kielégítette perverz mivoltomat.
 Nem fog emlékezni erre az estére legalábbis egy darabig. Nem tudom meddig tudom távol tartani magamat ettől a remek női példánytól. 
Ha egy ember emléket ködbe vonjuk, kell egy szó ,egy érintés vagy egy tárgy ami majd feloldja ha kell. Az érintésben nem bíztam ,a tárgyakat pedig gyakran elhagyom így egy olyan szóra bíztam a feladatot ,amit még nem mondtam senkinek. 
Neki pedig ezt csak akkor fogom mondani ha komolyan gondolom, biztosítva ezzel azt ,hogy a titkom rejtve marad amíg már nem számít. 
De egy dübörgő hang azt súgta ,hogy a pillanat hamarabb eljön ,mint gondolnám. Egy másik testrészem pedig lüktetni kezdett a gondolattól.  

Ez  felvillanyozott és ezer wattos mosoly fagyott az arcomra.  
Mikor haza állítottam ,úgy nézhettem ki ,mint aki kipróbálta a legújabb dizájner drogot. Az egész ház nevetett ,de nem érdekelt amikor mikulás sapkában ledobtam a karácsonyfát a nappaliba és annyit kiáltottam :
-Hohohó Boldog karácsonyt!!!!- rám nem jellemző módon megbolondultam és emiatt aggódnom kellett volna, de abban a pillanatban nem érdekelt. Boldog voltam és csak ez számított.
Aztán mindenki nevetni kezdett és először ünnepeltem meg a karácsonyt a családommal.
 

2015. december 20., vasárnap

Lakat alatt


Rettenetes fejfájásra ébredtem, a nyakam teljesen elgémberedett, a végtagjaim pedig szanaszét álltak, mint akit ledobtak a tizedikről. Valami nem stimmelt. 
Aztán elkezdett vissza térni a memóriám. Emlékeztem a vacsorára, a klubra, Nero kezére a derekamon és..... aztán elraboltak minket. A testem megremegett ,ahogy az agyam újra lejátszotta a történteket. És még emlékeztem arra a rettenetes fájdalomra. 
Nem szabad félem, parancsoltam magamra. Minden erőmet összeszedtem és felnyitottam a szemem. Egy kicsit sötét helyen voltam, a padlón feküdtem akár egy kiterített marionett bábú, a madzagjai nélkül. 

Lassan felültem, hogy jobban körbenézhessek. Egy poros ketrecben voltam, fém rácsokkal körbevéve. Megragadtam a rudakat és megrángattam. Ha ha ha... még is mit hittem ,hogy csak úgy kitépem ezeket a vackokat? Nem vagyok én  szuperman. 
A szoba többi része homályba burkolózott, nem láttam semmit.

Sikoltást hallottam a közelből, talán valamelyik közeli szobából. A nő teli torokból üvöltött és elkínzott nyögések hagyták el a torkát. Nem tudom mit élt át, de semmi kedvem nem volt nekem is kipróbálni. 
Ki kell jutnom innen kapaszkodtam bele a rácsokba. A sikítás egyre hangosabb lett és elgyötörtebb aztán egyszer csak abba maradt. Nagyot nyeltem. Szegény nő. 
A helyiség oldalán kinyílt egy ajtó, halvány lámpa fény szűrődött be. Két termetes férfi sétált be, mind a ketten fekete ruhát viseltek, körülbelül egyforma magasak voltak. A kezükben egy ernyedt testet hoztak. Mikor közelebb értek felismertem az eszméletlen alakot.  Lexit egy laza mozdulattal dobták le a szoba sarkában, a teste nyekkenéssel ért földet, mire bennem fellobbant a harag. A fémes csattanásból ítélve egy ugyan olyan ketrecbe zárták ,mint amilyenben én ültem. 
Az egyik férfi felnevetett majd azt mondta a társának:
-A másikkal mi legyen?? - bökött a ketrecem felé, a virsli ujjával. 
- Majd azt is kihallgatjuk. Már alig várom. 

Félelem és a harag furcsa keveréke járt át. Végül a harag győzött. Nem fogom túlélni ezt, ha gyengének mutatom magam. Muszáj volt erősnek mutatnom magam  Megvetéssel néztem elrablóink szemébe. 
-Mit akartok tőlünk?? -kérdeztem bár olyan volt ,mintha egy másik hang szólt volna a tokomból, magabiztosan csengett. Egy bizarr krimibe csöppentem.
-Hát milyen édes.- mondta az egyik fickó és közelebb hajolt. Az illata az óceánra emlékeztetett a tekintete pedig rideg volt, mint egy jéghegy. Azt jelezte ,hogy bárkinek a torkát képes lenne elvágni egyetlen pislogással és még élvezné is. A szeme feketén fénylett. Ha ezt túl élem, azonnal elkezdek edzeni.
-Válaszolna a kérdésemre?? -szóltam erélyesebben. 
A fickó szeme megkeményedett, egy hirtelen mozdulattal akkorát taszított a ketrecen ,hogy hanyatt estem. A fejem nekicsapódott a padlónak. Felültem,de olyan szédülés kapott el mintha egy ringlispílre ültem volna fel, részegen . Megérintettem a kezemmel a koponyám hátsó részét és a kezemre piros folyadék csorgott. Az agykárosodás borítékolva.

-Te rohadék. -nyögtem. Lehet ,hogy meggondolatlan lépés volt ,de most már mindegy. 
-Vigyük a kis ribit a vallatóba. -mondta a másik.  Reakcióként nyeltem egyet. A vallató szoba nem hangzott valami jól, ahogy Lexi sikoltozása sem korábban.   
Ránéztem barátnőm ernyedt testére, a szívem pedig kihagyott egy ütemet. Mivel a szemem már hozzá szokott a fényhez tisztán kitudtam venni őt. A szeme csukva volt, a lélegzete egyenletes és nagyon gyenge, cseresznye piros ajkai között pedig vér szivárgott a poros földre. 
Valahogy ki kell juttatnom innen magunkat. Még sosem láttam ennyire gyöngének. Ez a felállás pedig nem tetszett. 

-Mit tettetek vele?? -kérdeztem. 
-Ne aggódj hamarosan megtudod. -kinyitotta a zárkám ajtaját és megragadta a karomat. -Mozgás!!! -ezzel a mondattal kilökött a folyosóra. A lámpák fénye egy pillanatra elvakított. Szorosan megfogta a karomat és hátra csavarta. Majd a  cseverésző pajtim betessékelt az egyik ajtón. Ebben a szobában szinte semmi bútor nem volt, csak egy szék a közepén meg egy asztal nem messze tőle. A fickó meglökött hátulról a lapát tenyerével és én közvetlenül a szék elé estem, térdre. 

A szék karfájára bilincsek voltak erősítve, ez nem tűnik túl biztatónak és akkor még finoman fogalmaztam. A padlót vér szennyezte amitől hányingerem lett. Hátra néztem, a fickó elkezdte felgyűrni a ruhája ujját. 
-Hogy lehet ennyire kegyetlen.. -motyogtam. 
-A rutin meg az évek. 
-Meg akar ölni?? -kérdeztem, reménykedve ,hogy nem lesz a válasz.
-Az attól függ mennyit vagy hajlandó elárulni. 
-Nem tudom miről van szó. De belőlem semmit sem fog kiszedni. -mondtam hamis magabiztossággal. -Rohadékokkal nem üzletelek. 
-Na ezt majd még meglátjuk. 
Emberfeletti sebességgel mellettem termett és teljes erejéből belém rúgott. A bordámat találta el és szerintem szilánkosra törte. Két lábon járó puzzlevé tett. 

A fájdalomtól oldalra borultam ,mint egy cementes zsák. 
-Ne add ilyen könnyen magad. Így semmi móka nincs benne. -kérte gunyorosan. 
-Ne haragudj ha nem teszek neked szívességet. -mondtam. A túlélési ösztönöm valószínűleg szabadságra ment vagy fel mondott. Akárhogy is nagy szarban voltam. És vészesen közeledtem afelé, hogy ezt a helyet egy urnában fogom elhagyni. 
Rám tört a köhögés és vért köptem, nem vagyok orvos ,de szerintem ez nem jelent túl jót. 
A fickó megragadta a hajamat és annál fogva talpra állított. 
-Eressz el!!! -kaptam a fejemhez és megpróbáltam lefejteni a kezét, kevés sikerrel. 
-Ahogy parancsolod. -belelökött a székbe és oda bilincselt. A becsapódásnál megrándult a nyakam, szinte csoda számba megy ,hogy még életben vagyok. 
-Szerintem akkor hozzá is kezdhetünk. -laza mozdulatokkal az asztalhoz sétált és felvett róla egy ezüstösen csillogó, élesnek tűnő tárgyat. 

-Lehet ,hogy ez fájni fog. -mosolyodott el baljósan. 
-Hát persze különben nem csinálnád. -ennyit tudtam kinyögni. Tuti ,hogy meg akarok halni. A srác elmosolyodott.
-Tudod, azt hiszem imponál nekem ,hogy ennyire ellenállsz. -ki villantotta tökéletes, fehér fogsorát. A szeme ekkor feketéből élénk kékre váltott. A haja pedig barnából fehér lett. Beletúrt a rendetlen hajzuhatagba és még jobban összeborzolta. Könnyű léptekkel elémlépett, a karjait gondosan elhelyezte a székem két oldalán. 
-Más körülmények között talán még fel is tudnál izgatni. 
-Mód felett undorító ajánlat tekintve ,hogy egy kést szegezel a torkomnak. 
-Valakit ez indít be. -mondta vállat vonva.                 

-Hát engem nem. -szóltam, közelebb hajolt hozzám és bele súgta a fülembe. 
-Ne légy ebben olyan biztos. Egyébként a kezemben egy ezüst penge van. Tökéletesen lehet vele démonokat ölni. 
-Nem adnál esetleg nekem is ?? Csak hogy fair legyen a küzdelem?? -felnevetett ,egy percre el is hittem ,hogy őszinte volt. 
-Nagyon sajnálom. De mivel közölted ,hogy nem vagy hajlandó beszélni, bár miről legyen is szó, nem tehetek mást.  -mondta majd a hátamba szúrta a tört. A gerincem mellé. Felordítottam. A fájdalom hullám lebénította a testem összes izmát. Éreztem ahogy a fickó közelebb hajol hozzá és megcsókolja a nyakamat. 
Aztán egy szúró fájdalmat éreztem egy erős szívás kíséretében. Ez a rohadék még iszik is belőlem. Harcolni akartam ,de az ezüst penge teljesen lebénított. A testem nem reagált a parancsomra.

A szemhéjam megadta magát, lecsukódott. Majd fém kattanását hallottam, aztán valaki vízszintesbe helyezett. A fehér hajú belesuttogott a fülembe: 
-Ég veled Heredem. –suttogta  -Sajnálom.... - elhúzódott és oda szólt a másik fickónak.  A szó furcsán csengett, valami más nyelven mondhatta.
-Mehetünk. Nem szedtem ki belőle semmit.  A másikat öld meg és gyújtsd fel ezt a helyet. -adta ki a parancsot. Meg sem próbált kifaggatni, nem mintha bántam volna, de akkor is.  Ez volt az utolsó mondat amit még hallottam. Sok vért vesztettem rettentően gyengének éreztem magam.
De nem hagyhatom Lexit magára. Kúszni kezdtem a földön miközben vér csíkot hagytam a földön, mint egy csiga amint a nyálkáját húzza maga után.   

A támadók eltűntek. Amennyire gyorsan tudtam végig kúsztam a folyosón. Az összes sérülésem közül a hátamat torzító seb fájt a legjobban. A karom pedig fáradni kezdett. Ekkor láttam ,hogy az egyik szobából füst száll ki. Igyekeznem kell. 
Mire oda értem a ketrecekhez már lángolt a folyosó. Lex ugyan ott feküdt ahol hagyták. 
-Lexi!!!! -kiabáltam rá. Még lélegzett. Nagy levegőt vettem és feltápászkodtam. Majd lehajoltam érte és majdnem ott maradtam. A két mozdulat között felkiáltottam.  A szemem könnyezett és nem csak a füst miatt. 
Átkaroltam barátnőm ernyedt testét és húzni kezdtem.  Nem tudtam ,hogy milyen testi állapotban van vagy ,hogy mije tört el. Nem volt időnk. A lángok már teljesen ellepték a folyosó egyik oldalát, nagyon imádkoztam ,hogy ne arra legyen a kijárat. A másik irányba indultam el és nehezen ,de vittem Lexit is. Jó hatása van az adrenalinnak.  

Mikor egy meredek lépcsőhöz értünk szentségelni kezdtem, de nem adtam fel. A sebességem megfelelt egy járókeretes néniének aki éppen átkel a zebrán. 
A felső ajtót még ki tudtam lökni, de ezzel elfogyott az erőm. Mind a ketten a földre estünk arccal lefele.  
Valami elhagyatott gyár telep előtt feküdtünk. Ránéztem Lexire. 
-Kérlek ne add fel!! Mindjárt kitalálok valamit. Csak tarts ki!! - könnyek csípték a szemem. 
-Istenem ha nem hívlak ki az este ..... akkor ez mind nem történik meg veled.... -most már könnyeztem, a fejem leborult a földre és elnyelt a nyugalom. 
Meghalunk...  

Theo szemszöge:
Miután a lányok kámforrá váltak elvesztettem az eszem.
Szörnyű órákkal később már mindenkit értesítettem a történtekről és mindegyikük a lányokat kereste. Ölni tudtam volna egy kis információ ért. Bejártam az egész várost, amikor egyszer csak megéreztem Sophie vérének illatát, ami mellé füst is társult. Követtem a nyomot és egy égő gyártelepen találtam magam.

Kiszúrtam két testet a földön, amilyen gyorsan csak tudtam mellettük termettem. Életben voltak, de nem sokon múlt.
-Sophie... -óvatosan megemeltem a fejét, de eszméletlen volt. Előkotortam a telefonomat és tárcsáztam Tomot.
-Meg vannak. Igen. A régi gyár telep. Igen, az. Igyekezz. Rendben . -lettem. Lassan a hátára fordítottam Lexit, Sophiet nem mertem.
 Lexi elég rossz bőrben volt törött bordák, egy repedt lábszár csont és egy szép kis koponya törés.
Sophie erősen vérzett a hátán és a nyakán. Valamelyik állat nyakon harapta, csak kerüljön a kezeim közé és letépem a fejét. Sophie nyöszörögni kezdett, de nem tért magához. Letérdeltem és megfogtam az arcát.
-Itt vagyok. Minden rendben lesz. -megsimogattam nyugtalan, sérült arcát. Olyan törékenynek tűnt. Ekkor jelent meg Tom. Próbáltam faarcot erőltetni magamra ,de nem sikerült tökéletesen.
-Előttem nem tudod megjátszani magad Rómeo. Jobban ismerlek ,mint te magadat.
-Nem hinném. -habár...
-De igen, egy párszor már összevarrtam azt az adonisz testedet, nem rémlik??
-Adonisz?? -vontam fel a szemöldököm.
-Pofa be. -ha a helyzet nem lett volna brutális most nevettem volna. -Te hozd Sophie-t. -mondta miközben óvatosan felemelte Lexit.
-Igenis  kapitány. - forgatta a szemét majd eltűnt. Én pedig követtem.

A házunk nappalijában bukkantunk fel. Haidy teljes ápolónő cuccban volt.
-Melyikük a súlyosabb?? -kérdezte kapkodva.
-Lexi. -mondta Tom.
-Sophie-val mi a helyzet??
- Sok vért vesztett. Megsérült a bordája és a feje.
-Jó, ahogy látom erősen vérzik, kötözd be a sebeit és lásd el. Tom, te gyere és segíts nekem.
-Rendben.

Sophiet felfektettem a kanapéra, majd hoztam néhány géz darabot és leültem mellé. A sebei már kevésbé véreztek, ezek szerint gyógyul valamennyire. Első ként a hátát kellett ellátnom ,mivel pólója csupa vér volt. Felemeltem és hagytam ,hogy szemből a vállamra dőljön. Egy laza mozdulattal szét téptem a pólóját a hátán. Rászorítottam a egy vastag gézdarabot a sebre. És körbe tekertem egy hosszabb géz darabbal. A szemem a nyakára téved.

A nyálunkban van egy olyan anyag ami megalvasztja a vért. Ilyen van a piócáknak és többek között a vámpíroknak is. De néha a démonok is isznak vért, de nem olyan gyakran, szóval nekünk is van ilyen nedvünk.
Az ajkamat a nyakára tapasztottam és megszívtam a sebet. A vére a számba került és olyan érzést váltott ki bennem ,mintha elélveztem volna. Gyorsan lezártam a sebét, de a gyönyör nem akart elmúlni. Mivel tönkre tettem a pólóját úgy volt tisztességes ,hogy oda adom neki ez enyémet. Lehámoztam róla a véres rongyot, és ráadtam az újat.

-Felviszem a szobájába. Most már jól van, azt hiszem. -közöltem és felemeltem. -Lexi??
-Jól van. Stabil. -mondta Haidy és megtörölte a homlokát. Bólintottam és Sophieval a karomban elindultam.
-Theo!! -szól Haidy.
-Mi az ?? -fordultam vissza.
-Tartsd magad féken. -mondta szigorúan. Mikor ártatlanul néztem rá azt mondta - Láttam az arcod amikor megkóstoltad a vérét.
-Nem fogom bántani. -mondtam komolyan.
-Tudom. -mondta Haidy végül egy nagy sóhaj kíséretében.  -De ha baja lesz kitépem a karodat és a hátadba állítom. Megértetted??  És most nem csak a testi dolgokra gondolok.
-Igen is főnök asszony. -ezzel tényleg pontot tettem a beszélgetés végére.




   
  

2015. december 19., szombat

Több mint elég...


Lexi szerint olyan csinos voltam, mint egy szuper modell. Azonban amikor bele néztem a tükörbe inkább egy pénzért táncoló nőre hasonlítottam, ami megijesztett. Persze könnyen lehet ,hogy nem volt igazam. Nem sokat értek a démoni divathoz.
-Lex te futtattni akarsz engem??- jegyeztem meg kicsit gúnyosan.
-Dehogy. -mondta meglepődve.
-Akkor mi ez a cucc rajtam?? - mutattam végig a ruhámon.
-Szerintem csinos vagy. - felvontam a szemöldököm és úgy meredtem rá ,mintha japánul szólt volna hozzám.

Az arcom csupa smink volt, a hajam összeborzolva ,de úgy mint egy kevésbé takaros madár fészek, a fehérneműm ,amiről Lex váltig állította ,hogy szexi olyan mélyen volt nem is mondom ,hogy hol ,hogy irritálta a mandulámat. A falatnyi szoknyából kilógott a fenekem és ezen a helyzeten a harisnya sem sokat javított. A felsőről nem is beszélve. A kivágása mindent megmutatott volna ,ha lett volna mit. Nem fogom felvenni ezt a holmit, nem és kész. 
-Nincs az a pénz ,hogy ezt felvegyem. - közöltem halál komolyan.
-Akkor miben akarsz jönni ?? Farmerben ??
-Igen !!! -mondtam. -De a magassarkudat elfogadom.
-Kegyetlen vagy.-nyögte.
-Nem, csupán kicsit szemérmes. -pislogtam felé édesen.
-Rendben ,de a haj marad. -mondta és egy veloczi raptor elszántságával nézett rám.
-A nagy része maradhat. -egyeztem bele.

A ruhákat, kevésbé durva stílusura cseréltem. Egy koptatott farmer, a dögös magassarkú, egy V nyakú kék felső, plusz egy laza fekete bőrkabát na meg a madár fészek felújított változata.
-Na most már mehetünk. - ki léptünk a házból.
A nap már lemenőben volt, rózsaszín és bíbor csíkokkal színezte be az égboltot.
-Hallottam a képességedről. - mondta Lex elégedetten. Ó ez remek, gondoltam magamban.
-Szuper. - motyogtam.
-Ez igenis klassz. Mutass valamit. - kérte kis kutya szemekkel.
-Rendben. De mit??
-Emeld fel ezt. - kapta ki a kocsi kulcsát a zsebéből és a tenyerébe fektette. Erősen koncentráltam ,aztán eszembe jutott valami.
A velem szemben álló lány néhány centivel elemelkedett a talajtól.

-Na elég vagány ?? -kérdeztem miközben még magasabbra emeltem. Teli torokból felnevetett, mintha egy tollpihével csikiztem volna meg a talpát. Valóban klassz ez a képesség, bár erre valószínűleg Lexi nélkül is rájöttem volna ,előbb- utóbb.
Csak féltem tőle ,mint az emberek általában az ismeretlentől. Viszont ha képes leszek irányítani akkor akár jó is lehet.

Egy hatalmas fék csikorgással állt meg közvetlenül előttünk Nero kocsija. A srácok arcán hatalmas vigyor terült szét, az autóból pedig üvöltött a hangos disco zene.
Mikor közelebb léptünk azonban lehalkították.
-Sziasztok csajok- szólt Emett, majd beugrott a hátsó ülésre és megpaskolta maga mellett a helyet, jelezve a barátnőmnek.
-Halihó!! -szólt Lexi és boldogan mászott be Emett hatalmas teste mellé.
-Sziasztok skacok. -mondtam mosolyogva, és lehuppantam az anyós ülésre. Nero elismerően mért végig.
-Csinos vagy. Sokkal jobb ez a stílus, mint a tegnap. - suttogta, mikor oda hajolt a fülemhez. Lehelete simogatta az arcomat. Kicsit felnevettem, mert csikizett  - De ezt el ne mond Lexinek.
-Dehogy fogom. -mondtam még mindig kuncogva. Ezzel elfordította a kulcsot és elindultunk.
-És most hová megyünk?? -érdeklődtem.
-Elmehetnénk enni aztán pedig bulizunk egyet. Ismerek egy remek helyet. Mit szóltok??
-Benne vagyunk. -mondtam, tényleg jól hangzott. Tetszett a gondolat, hogy addig táncoljak amíg össze nem esek.

Az utat ismét végig énekeltem Neroval. Már egészen ellazultam mire az étteremhez értünk. A hely takarosnak tűnt. A bordó színű falakban hatalmas francia ablakok álltak ,így sokat megmutatva az étteremből. Az ajtóhoz érve Lexi és Emett mentek be először, Nero pedig tartotta nekem az ajtót míg bementem.
Köszönet képpen rámosolyogtam, ő pedig kedvesen viszonozta. De ez a mosoly kisfiús volt, mintha szégyenlős lenne.  


Mikor átléptük a küszöböt felém nyújtotta a karját én pedig szórakozottan belekaroltam. Régen sokszor csináltuk ezt, viccesnek találtuk a ránk meredő emberek arckifejezéseit.
Legelőször akkor amikor Nero exével találkoztunk a parkban. A lány az egész focicsapattal megcsalta, de végül Nero szakított vele.
A csaj annyira nézett minket ,hogy kiesett az aktuális pasia öléből. Vicces szituáció volt. Tisztán láttam magam előtt a jelenetet és felnevettem. Nero valószínűleg rájött ,hogy mi jutott eszembe mert ő is felnevetett.
Így sétáltunk az asztalunkhoz. Székek helyett piros ülések vették körbe az asztalokat, Lehuppantam Nero mellé ,szemben Emettel és Lexivel.
Tartottam egy gyors terep szemlét. Az étterem nagyon tele volt, de azért elvétve akadt még néhány asztal. A kis asztalokat piros terítők fedték, a világítást pedig érdekes mennyezetről lelógó csillárok szolgáltatták.
Nagyon barátságos hangulat és béke áradt a helyiségből és persze finom illatok, a konyha felől.

-Tetszik?? -kérdezte Nero fülig érő vigyorral.
-Imádni való. -ismertem be.
-Reméltem, hogy tetszeni fog. -ahogy ránéztem a mosolya szélesebb lett, már ha ez lehetséges. Csodás fehér fogsora is megmutatkozott.
-Szerintem rendeljünk.- szólt Emett.
Nero felemelte a kezét és intett a pincérnőnek. A nő pillanatokon belül ott termett.
-Minben segíthetek?? -kérdezte bájosan. Vállig érő kifakult, szőke haja volt és piros pincérnő ruhát viselt, apró fehér köténykével. Arca fáradtnak tűnt, de ezt próbálta palástolni.
Annyira méregettem a nőt ,hogy mikor odébb állt fogalmam sem volt ,hogy Nero mit rendelt.

Na de mindegy. Amint a nő elszivárgott megláttam a az egyik szembelévő boxban Theot amint egy csinos barna hajú nővel beszélget. A lány kecsesen csavargatta hosszú, tincsét az egyik frissen manikűrözött ujja köré. A lány háttal ült nekem ,de még így is tudtam, hogy a feneke háromnegyede kilátszik a falatnyi fekete szoknyájából. Az asztalukon koszos tányérok voltak, ebből arra következtettem, hogy lassan odébb állnak. Nagyon helyes.
Azonban ekkor összeakadt a tekintetem Theoéval. Az a csokoládé barna szempár. Nem vette le rólam a szemét, szinte még csak nem is pislogott. Vonásai tökéletesen simák voltak, semmit nem lehetett kiolvasni belőle. A tökéletes fapofa.

A figyelem hiánya hamar feltűnt a partnerének mert megfordult. Majdnem lefordultam a székről, mikor megláttam ,hogy Nora az a szokásos négy réteg sminkjével. Nagyon erős koncentrálásba került ,hogy ne tátsam el a számat.
Annak a lánynak a születésnapján ismertem meg Theot. Valaki nagyon csúnyán szívat ott fent.
Nora ajkai mosolyra húzódtak, aztán a felemelte a kezét és intett nekünk. Majd vissza fordult és mondott valamit Theonak aminek  a srác láthatóan nem örült. Végül mind a ketten felálltak és az asztalunk felé indultak.

Theo zsebre vágta a kezét és komoran követte a csípőjét vadul rázó Barbi babát. Ekkor egy súlyos kar telepedett a vállamra. A többiek vadul belemelegedtek az ételek kivesézésébe.
-Halihóóó!! -szólt Nora nyájasan ,mint mindig. Nagyon nem csíptem a stílusát.
-Noraaa!! -üdvözölte Lexi mintha a lány lenne a lottó ötös. Holott tudom ,hogy nem kifejezetten kedvelte. Persze Lex most egy boldogság buborékban van Emett miatt. -Csatlakoztok?? -kérdezte lelkesen.
A szám már rángott az elfojtott indulatoktól. A végén olyan leszek ,mint egy újévi tűzijáték ,ezernyi darabkára fogok robbanni.

-Szívesen. -mondta dorombolva a lány. Leültek közénk, de előtte mindenki üdvözölt mindenkit. Valahonnan előkotortam a legudvariasabb oldalamat.  A legjobb védekezés a támadás, mondta valaki. Tudok én nyájas is lenni.
-Annyira örülök ,hogy látlak benneteket. -mondtam olyan lelkesen ahogy képes voltam kipréselni magamból. Nora nem vette a lapot ,de Theonak feltűnt a gúny a hangomban. A partnere ehhez túlságosan egyszerű volt.  
-Jajj Sophie, olyan régen láttalak. Annyira jól nézel ki.
-Nálad nem jobban . -a hangom sokat sejtető lehetett mert Lexi köhögni kezdett ,mint aki félre nyelt valamit. Helyes.
A két jövevény lehuppant a maradék helyre, mivel kicsi volt a hely ezért szorosan bújtak össze. Közben megérkezett az étel. Kiderült, hogy Nero hamburgert rendelt.
-Neked majonéz nélkülit rendeltem. -mondta Nero felém fordulva, mikor beleharaptam a buciba.
-Köszi. -mondtam és megengedtem magamnak egy mosolyt. Majd haraptam még egy falatot.

-Jajj de édesek vagytok. Mióta is vagytok együtt?? -kérdezte Nora. Ekkor korántsem nőiesen távozott a falat fele a számból. Lexi fojtott hangon felnevetett, de nem tudtam ,hogy a kérdésen vagy a reakciómon.
Ez nagyon gáz helyzet. Mikor felnéztem Nora kérdő szemekkel nézett rám, én pedig arra gondoltam ,hogy mennyire szeretném azokat a szemeket az asztalon látni, csak egy kiskanál kellene és megoldom.
Theo nyugodtam ült mellette, és karba fonta a kezeit és na-ebből-hogy-mászol-ki tekintettel nézett rám.
-Nem járunk. -előzött meg Nero. -Csak barátok vagyunk. -hiába nem mondta, akaratlanul kihallottam a mondatból a egyenlőre szót.

A vacsora hátralévő része feszült helyzetben telt. Mikor végeztünk Emett azt kérdezte:
-Srácok lenne kedvetek velünk tartani ?? Egy közeli discoba megyünk.
-Szívesen veletek tartunk. -szólt Nora. Emettből fasírtot fogok csinálni.
Fizettünk, majd szépen távoztunk az étteremből. Kifelé menet Nero kedvesen megfogta a hátamat. Nem éreztem tolakodónak ezért hagytam. A parkolóban szét váltunk, Emett gyorsan elmagyarázta Theonak ,hogy hol van a bár ahova megyünk.

Ebben a discoban már jártam döbbentem rá mikor beléptünk. A levegőben izzadtság és nőiparfűm keveredett. Nehezen ,de sikerült átverekedni magunkat a vonagló testek tömegén. A túl oldalon volt a bárpult. Rendeltünk egy kör tequilát, nem kellett kétszer mondani, hogy felhajtsam.
-Theo maci megyünk táncolni?? -kérdezte Nora nyájasan miközben végig simított Theo melkhasán. Felállt a szőr a hátamon ettől a becenévtől, de Lexinek is mert fancsali képet vágott.
Nora elcibálta a parkettre. Nero röhögni kezdett.
-Sophie, te táncolnál velem?? -kérdezte.
-Aha, -megfogtam Nero kezét és a parkettre húztam. Majd táncolni kezdtünk a dübörgő zene ütemére. Hamar átengedtem magam a vad ritmusnak. Nero megfogta a kezemet és nevetve táncoltunk. Még hat Tequila után a tánc eldurvult egy kicsit. Nero keze a derekamra vándorolt. A karomat átvetettem a vállán. A homlokomon megjelent egy csepp izzadtság és kezdetem rosszul lenni. Amikor Nero közelebb hajolt és az ajkunk majdnem összeért elhúzódtam.
-Nem érzem jól magam.. -mondtam és a fejemhez kaptam.
-Friss levegőre lenne szükséged?? Gyere kimegyünk hátul. -ezzel elkezdtünk átvágni a tömegen. A fejemben felerősödött a zúgás, amit a hangos zenének tulajdonítottam. Majd a szemem is jojózni kezdett. Csak ne ájuljak el.

A hátsó ajtó egy sikátorra nyílt. A levegő segített ,de a fejfájásom nem csökkent és megjelent a hányinger is. Nem akartam ,hogy Nero lássa ahogy kidobom a taccsot.
-Kérlek szólj Lexinek. -nyögtem a kezemet pedig a hasamra szorítottam ,hátha ezzel bent tarthatom a vacsorámat.
-Nem foglak itt hagyni. -mondta feszülten.
-Kérlek. -meggörnyedtem és olyan fájdalom hasított a fejembe mintha egy légkalapáccsal csaptak volna meg.

-Rendben. Sietek. -mondta ezzel eltűnt a klubban. Ekkor elkapott egy újabb fájdalom hullám ,azonban ez most a földre tepert. Mintha az agysejtjeim egyesével robbantak volna fel.
Lexi rontott ki az ajtón, de úgy ,hogy a fém ajtó nekicsapódott a falnak.
-Sophie.. -lehajolt mellém és gyengéden felhúzott. -Mi történt??
-A fejem....lüktet, mintha átrendeződne a a koponyám. -nyögtem, mert a fájdalom még mindig fogva tartott. Kezdett homályosodni a látásom.
-Lex egyre homályosabb vagy.... -halt el a hangom. Lexi óvatosan lefektetett a földre.

-Azonnal el kell vinnem téged innen. -motyogta és kotorászni kezdett a zsebében. Azonban ekkor feltámadt a szél és felkavarta a port.
-Na ne szívass... -mondta Lexi. Mikor elfordítottam a fejem, láttam négy alakot. Valami azt súgta, hogy ezek a fickók nem beszélgetni akarnak. A fejfájás ellenére elkezdtem feltápászkodni.
-Maradj ott Sophie. -parancsolt rám, de ezt a kérést nem fogom teljesíteni. Nehezen ,de talpra álltam azonban minden végtagom remegett. Erős akartam lenni.
A sikátor másik végében négy megtermett férfi áll, mindegyikük fekete ruhát viselt. Nem tűntek túl kedvesnek, a testtartásuk veszélyt sugallt.

Aztán neki lendültek. Mint egy farkas falka bekerítettek bennünket, a testüket valami furcsa fekete füst szerűség vette körbe.
Rettentően gyorsan mozogtak, ketten ráugrottak Lexire a másik kettő pedig mellém lépett és lefogták a karomat. Megpróbáltam lerázni őket ,de nem sikerült. Kicsavarták a karomat és előre döntöttek ,így a kezem a hátam mögé került. Felsikítottam, mert egyszerre tért vissza a fejfájás és még ez is. A látásom újra homályos lett. Felnéztem Lexi erősen zihált, majd az egyik férfi teljes erejéből arcon ütötte, amitől a feje oldalra csuklott és lerogyott a földre. A szeme fenn akadt a szájából pedig vér folyt a földre.
-Lexiii!!!! - rángatni kezdtem a karomat ,de túl erősen fogtak. A körmeik a húsomba martak. Könnyek csípték a szememet, nem hagyhatom cserben a barátnőmet.
Összeszedtem darabokra hullott elmémet és koncentráltam. Sikerült minden haragomat belevinnem. Az eddig elsajátított képességemmel hátra taszítottam barátnőm támadóit ,akik így neki csapódtak a falnak.

Lenyomtak a földre mikor rájöttek ,hogy mit csináltam. Felnyögtem.
-Vigyük őket. -mondta az egyik mély, reszelős hangon.
-Nem visztek... minket ...sehova... -nyöszörögtem.
-Ó dehogy nem.. -nevetett fel az egyik. A hangja egy csiszológépére hasonlított és bántotta a fülemet.
-Nem..... -nyögtem utoljára.
-Pofa be. -ezzel az egyik felemelte a fejem és neki csapta a földnek.

A hang alapján valami tuti eltört a fejemen. Ezek után azonban lezsibbadt a testem és már nem volt erőm harcolni. Az egyik férfi Lexit , egy másik pedig engem vett a karjaiba.
Ekkor a klub ajtaja ismét kinyílt ám ezúttal Theo állt ott. Az arca zavarodott volt.... Abban a pillanatban azonban köd ereszkedett a szememre és úgy éreztem mintha valami magába szippantana.
Az utolsó amire emlékszem egy kétségbeesett kiáltás volt, egy......férfié.
     

2015. december 16., szerda

Mégis mi a ......


Furcsálltam Theo viselkedését, de nem akartam bele álltani magam a dolgába.
-Lexi én elmegyek aludni, eléggé elfáradtam.
-Mennyj csak csajszi. Szuper este volt. Már alig várom a holnap estét. -kacsintott, majd oldalra döntötte a fejét. -Mi a gond??
-Semmi. Szép álmokat Lexi. -ezzel hátat fordítottam neki és a szobám felé mentem. Legalábbis ha jól emlékszem akkor arra volt.
A folyosó közepén jártam amikor, elsuhant mellettem valaki. Közvetlenül az ajtóm előtt Lexi állt ,ő volt ez a rohadt gyors valaki.
-Jó éjszakát Sophie. -mondta. Úgy állt ott ,mint egy ugrásra kész vadmacska.
-Jó éjt, Lex. -mosolyt erőltettem az arcomra és kinyitottam az ajtót, miután elmentem mellette.
Beléptem a szobába ,úgy éreztem ,hogy még mondanom kell valamit, de amikor vissza fordultam már nem volt ott senki.

Becsuktam az ajtót, abban a szobában álltam ahol felébredtem néhány nappal ezelőtt. A kórházi ágy már eltűnt, de a könyvespolc és a többi tartozék ott volt.
Feltűnt ,hogy a szoba hátsó végében van egy nyitott ajtó. Közelebb sétáltam hozzá, a kis iroda helyiségből egy hálószoba nyílt. Ez a szoba tágas volt,a közepén egy hatalmas, baldachinos francia ággyal,  mind két oldalán egy éjjeliszekrénnyel. Szinte minden bútor egyedi volt és tuti ,hogy antik.

A falai halvány sárga színben pompáztak, valahogy megnyugtattak. További két ajtó nyílt a szobából, az egyikben egy csodálatos fürdőszoba volt, hatalmas káddal és mindennel ami egy fürdőszobához kell. Az egész helyet mentol illat lengte be.
Kis virágok, kaktuszok sorakoztak a kézmosó mellett és rengeteg kagyló volt szerte a szobában. 
A másik helység pedig egy gardrób szoba volt, hatalmas szekrényekkel és tükrökkel.
Levettem magamról Lex holmiát és boldogan nyugtáztam ,hogy a szekrényekben van néhány ruhadarab, köztük pedig egy selyem hálóing is. Divatosabb volt ,mint amihez hozzá szoktam ,de a szükség nagy úr. 

Majd a finom holmival a kezemben átsétáltam a fürdőszobába. Olyan nagyon szükségem volt egy forró fürdőre ,mint bikinis, pláza cicának a barnítókrémre a strandon.   
Engedtem magamnak egy kádnyi forró vizet, a hálóinget pedig az egyik fogasra aggattam, ami az ajtóra volt szerelve.
Szépen lassan bele ereszkedtem és boldogan fogadtam a meleget. Az egyik kis polcon a kád mellet találtam egy doboz tusfürdőt, kellemes levendula illata volt ezért használtam belőle egy keveset. Forróság járta át a végtagjaimat, ami csontig hatolt. És bizsergette a bőröm.
Nagy levegőt vettem és lebuktam a víz alá, a víz pedig akár egy gyengéd szerető ölelt körbe.

Mióta felébredtem, most éreztem először teljes nyugalmat. A szememet csukva tartottam, mert a szappan nem használ a szemnek. 
A kezeimet összeszorítottam, majd ellazítottam, remélve ,hogy kicsit csökken a benne lévő görcs. Ezt csináltam egy  darabig, ám ekkor különös dolog történt. A térdem fázni kezdett, mert már nem lepte el a víz. 

Ekkor felpattant a szemem és láttam ,hogy a kád fölött apró vízcseppek lebegnek. A kádból egyre több és több csepp emelkedett fel és lebegett csak úgy a semmiben.
A szemeim kidülledtek a csodálattól és a rémülettől. Lassan felültem ,de nem vettem le a szemem a kicsi gömbökről. Hirtelen ötlettől vezérelve megérintettem az egyiket, nem esett le, mint ahogy vártam hanem arrébb úszott a levegőben.

Kiemelkedtem a maradék vízből, kicsit megcsúszott a kezem a kád szélén, de sikerül visszanyernem az egyensúlyomat  és felkaptam egy közelben lévő törülközőt aztán magam köré csavartam. Kiszálltam a kádból és távolabb mentem. Megráztam a fejem, sietve vissza fordultam a gömbök felé. Megrökönyödve figyeltem, nem akartam elhinni ,hogy ez a valóság. Intettem a kezemmel lefelé, mintha azt várnám ,hogy történik is valami. Azonban tényleg történt. A cseppek kivétel nélkül vissza kerültek a kádba. A szám tátva maradt, a térdem pedig felmondta a szolgálatot. Lehuppantam a fehér szőnyegre mégis ,hogy a fenébe csináltam ezt?? Bámultam a tenyeremet ,mintha rá lenne írva a válasz, de persze nem volt.
-Kelen??? -tettem fel a kérdést halkan. Hallottam egy suhogó hangot.
-Igen?? -szólt egy férfi hang a hátam mögül.
-Ez a te műved volt ?? -felé fordultam. A márvány pultnak támaszkodott és ugyan azt a bőr jekis szerelést viselte, mint amikor először láttam. A maga sajátos módján szexi volt, mint egy rocksztár.
-Nem. -közölte tisztán és érthetően. -Semmi közöm ehhez. -tette karba a kezét, nyomatékosítás képpen.
-Akkor mégis hogyan ...??
-Gondolkozz. -mosolyodott el sejtelmesen.
-Nem lehettem én, mert....- nem hagyta ,hogy befejezzem.
-Miért is nem ?? Már nem vagy olyan ,mint régen ezt ne feledd.
-Csak ennyit mondasz ?? -vontam fel a szemöldököm.
-Mit kellene még mondanom ??
-Valami biztatót esetleg... 
Erre felnevetett és megrázta a fejét.

-Vannak dolgok amit magadnak kell megtapasztalnod. -szólt. De ósdi szöveg.
-Mi vagy te a lelki ismeretem vagy valami modern kori Yoda ??
-Te most egy kicsi, zöld Jedihez hasonlítottál??
-Azt hiszem,......igen. -gúnyos mosolyt küldtem felé. Abban a percben nagyon vagánynak éreztem magam. 
Közelebb lendült felém és csak néhány centivel előttem állt meg. Arca tökéletes volt ,nem árult el semmit legalábbis eleinte, aztán egy röpke pillanatra kihívást fedeztem fel férfias vonásain . A szeme sötétre váltott, ami nyugtalanságot ébresztett bennem. A létfenntartási ösztöneim jelezni kezdtek.  A meglepetéstől hátra léptem és furcsa szorongás fogott el.
-Ne hergelj. -mondta rekedt hangon.
-Mert mi lesz ?? -kitámasztottam a lábam és viszonoztam a nézését, bár koránt sem voltam olyan ijesztő ,mint ő.
-Bátor vagy. -mondta elismerően és a szája veszélyes vigyorba fordult.-Na jó. Alkut ajánlok.
-És pedig?? -lazítottam el magam, miután láttam ,hogy ő is hasonló képpen tesz.
-Ígérd meg ,hogy segítesz nekem valamiben. Avagy ahogy a mai világban mondják, jössz nekem eggyel.
-És én mit nyerek ezzel ?? -hirtelen előjött belőlem az üzletasszony.
-Segítek neked. Kérdezz én pedig igyekszem majd válaszolni.
Valami azt súgta ,hogy nem lesz egyszerű a kérése amit majd feltesz, de jobb ötletem nem volt, mivel eddig senki nem mondott nekem semmit, így belementem az alkuba.

-Legyen. -kinyújtottam a kezem, a srác felvonta az egyik szemöldökét és kérdőn nézett rám.-Kezet rá.
-Most viccelsz. Szellem vagyok, nem rémlik ??
-Igaz, bocsi. Nem vagyok hozzá szokva a szellemekkel való társalgáshoz. -leengedtem a kezem.
-Semmi gond. -válaszolta. -Gondold át az alkut. Holnap újra beszélünk. Várom a válaszodat.
 És ha kellenék csak szólíts, itt leszek valahol.

Bólintottam. Pár perccel később már egyedül álltam a fürdőben. Kíváncsi lennék hová szokott eltűnni. 
Nagy levegőt vettem ,hogy megnyugodjak mikor nem sikerült csak szorosabbra fogtam a törülközőt. Megtörölköztem és  felvettem a kék, selyem hálóinget. Oda léptem a tükörhöz, a finom anyag lágyan simult a testemre, kiemelte amit kellett és igen szexi volt, a mély dekoltázsával és kis szoknya részével. Sosem voltam egy Victoia's Secret modell ,de örömmel fogadtam a látványt. Végre nem úgy néztem ki ,mint egy vasaló deszka.
A kecsesség halvány vonásaival oda sétáltam az ágyhoz. A takarónak finom öblítő illata volt, mintha egy egész virágoskert lenne a takarómban. 

Lekapcsoltam a lámpákat és lassan bebújtam a puha paplan alá. Hozzá kezdtem a mennyezet bámulásához, aztán egyszer csak elnyelt az álom. Fogalmam sincs ,hogy mennyit aludtam ,talán négy -öt órát. Megdörzsöltem a szemem és nagyot nyújtóztam remélve ,hogy minden porcikám a helyére ugrik, főleg a nyakam. Oldalra hajtottam a takarót majd felültem ,készen arra ,hogy leszálljak az ágyról. Kómás fejjel nem vettem észre ,hogy ez bonyolult hadműveletnek ígérkezik.
A három méteres belmagasságú szobában nagyjából másfél métert eshettem, majd koppantam a parkettán. Ennyire nem lehetek béna. 

Egy perces tömény káromkodás után felkapartam magam a padlóról. Mikor függőlegesbe kerültem akkor tudatosult bennem ,hogy az ágyam lebeg.
-Na ne szórakozz velem. -csípőre raktam a kezemet és úgy bámultam a fekhelyemet.
Gyengül a gravitáció, biztos ez a gond. Mondogattam magamnak ,bár tudtam ,hogy nem erről van szó.
De mégis ,hogyan varázsolom le onnan a berendezést?? Megpróbáltam azt amit a cseppeknél alkalmaztam, legyintettem ,de semmi. Mikor ötödik próbálkozásra sem sikerült, feladtam. Bementem a gardróbba és felkaptam az ott talált fekete köntöst. Szorosan magam köré tekertem az anyagot majd ki libbentem a szobából. Elfordítottam a kilincset és akkor egy hatalmas koppanást hallottam.

A kezem a kilincsre fagyott, kis résnyire nyitottam az ajtót, az ágyam a földön állt, de mind a négy lába kitört. A szőnyeg pedig tele volt fa szilánkokkal. Igazán remek. Megráztam a fejem és ott hagytam a szobát.
Keresztül mentem a folyosón majd át a konyhán és a nappaliban kötöttem ki.
Mielőtt beléptem volna Haidy hangját hallottam. Aztán pedig Tomét. Nem szerettem hallgatózni, de a lábam nem mozdult.

-És most hol van ?? -ez Haidy volt.
-Az egyik közeli bárban. Haza akartam ráncigálni ,de közölte ,hogy megöl ha megteszem.
-Miért van annyira kiakadva??
-Alec . A minap talált egyet a naplói közül. Valószínűleg nem tetszett neki amit benne olvasott, mert felgyújtotta.
-Már sosem lesz a régi. -sóhajtott Haidy.
-Még van remény. -mondta Tom gyengéden. És magam előtt láttam ahogy ahogy átöleli a lányt.
Ekkor léptem be.
-Sziasztok.
-Helló. -szólt Tom. Majd Haidy is elmotyogott egy köszönést. Majd a lány felállt és oda sétált hozzám.
-Minden rendben?? -kérdezte aggodalmas arcot vágva.
-Nem igazán . - nyögtem ki, bár feltett szándékom volt,hogy hazudok valahogy mégsem tudtam.
-Figyelek. -karba fonta a kezeit és várt.
-Az ágyam úrhajóvá változott, a víz pedig ki lebegett a kádamból ,erre van valami magyarázatod ??- így kimondva elég abszurdnak hangzott.
-Tehát elkezdődött. -Haidy hátra fordult és jelentőség teljes pillantást váltottak a férfival.
-Gyere velem. -szólt a lány gyengéd hangon és kihúzott a szobából. -Mutatok neked valamit.
Vissza kísért a folyósora és benyitott az egyik ajtón. Hosszú lépcsősor vezetett le ,megtorpantam  .

-Ugye nem itt akarsz elintézni??- felnevetett.
-Ha elakartunk volna intézni, már bocsi ,de már rég megtettük volna.- ettől cseppet sem nyugodtam meg ,bár bíztam a lányban.
-Ez biztató. -nyöszörögtem, s közben elindultunk a mélybe.

A lépcső vége egy alagút kezdete volt, két oldalt fáklyákkal megvilágítva. Néhány oszlop szegélyezte a kis alagutat, de láttam  ,hogy mögöttük egy hatalmas terem húzódik. Ekkor Haidy hirtelen balra kanyarodott ,beértünk egy hangár szerű helyiségbe. Elfért volna benne nyolc pálza, három focipálya és akkor még finom voltam.
-Azt a rohadt. -hagyták el a számat ezek a szavak. A teremben konkrétan egy brutális akadály pálya volt kiépítve. Szöges drótok, vizes árok meg minden ami ahhoz kell ,hogy egy hozzám hasonló puhány elvérezzen. Ezen sürgősen változtatnom kell.
Volt a terem felénk közelebb eső részében egy hatalmas, vastag kék szivacs és néhány asztal, szék egymásra pakolva. Ja és ne feledkezzünk meg a poroltó készülékek tömkelegéről sem a sarokban.
-Itt gyakorolhatsz. -mondta Haidy.
Kérdőn felvontam a szemöldököm.
-A telekinézis csak a kezdet Sophie. Fogalmunk sincs ,hogy mi lesz a képességeid határa, de az biztos ,hogy az alap dolgokkal rendelkezni  fogsz.
-Mint például??
-Gondolat olvasás, teleportálás, telekinézis és hasonló nyalánkságok. -mosolyodott el.
-Ez remekül hangzik. -mondtam, vegyes érzelmekkel.
-Nézd... -felemelte a kezét és az asztalokra koncentrált. Azok először remegni kezdtek majd felemelkedtek és egymás mellé úsztak a levegőben. Haidy a szivacsra pakolta őket pusztán az akaratával ,majd leengedte a kezét.
-Voilá. Te jössz.- mutatott elöbb rám ,majd az asztalokra.
Az asztalok mellé vonszoltam magam.

-Emeld fel a kezed és képzeld el ,hogy a karodból energia áramlik az asztal felé. Majd emeld meg az akaratoddal. Könnyű azt mondani. Lehunytam a szemem és azt tettem amit kért. De nem történt semmi.
-Próbáld meg újra. -ez a mondat még körülbelül hússzor hagyta el a  száját, mire az a nyamvadt asztal hajlandó volt megmozdulni. Mikor már egy méter magasan lebegett Haidy így szólt:
-Ügyes!! Most pedig lassan engedd le.
Az asztal a matracnak csapódott. A reccsenő hang alapján szerintem el is tört.
-Huppsz. -mondtam bocsánatkérő hanggal. -Van abban valami rendszer ,hogy mennyi időnként jelentkezik egy új képesség??
-Egyéntől függ. Nekem 60 évembe telt mire megjelent a telekinézis képességem, de a kezelése utána már könnyen ment. Van egy olyan sejtésem ,hogy  a te képességeid sokkal hamarabb fogják követni egymást.
-Miből gondolod ??
-Abból, hogy az átváltozásod után néhány nappal már képes vagy tárgyakat mozgatni. És ez lenyűgöző.
-Van valami, amit nem mondasz el nekem. -állapítottam meg, de fogalmam sem volt ,hogy honnan tudom.
-Az érzékid is egyre jobbak.
-De nem fogod elmondani. Kezdem unni, hogy senki nem mond nekem semmit.
-Oda adom neked az eddig feljegyzett képességeinkről szóló hátha segít.- bólintottam.
-Oksi. Egy perc és vissza jövök ,addig gyakorolj. Maradt még asztal.- rám kacsintott,ezzel eltűnt.
A következő asztal már magasabbra emelkedett, mint az előző. Már majd nem szépen letudtam tenni amikor Haidy vissza jött.
-Itt is vagyok. -felé fordultam, mosolyogva a kezembe adott egy poros könyvet aminek barna, bőr borítója volt.

-Remélem segíteni fog megérteni mindent.
-Én is Haidy. Köszönöm. - mosolyogtam rá. Elvettem a könyvet és magamhoz öleltem.
-Szívesen. Holnap kérlek gyere le ide amikor felébredsz és akkor tudok gyakorolni veled, szeretnélek felkészíteni.
-Megfontolom.
-Apropó, szeretném ha a holnap folyamán beszélnél Tommal,  Azt hiszem most magadra hagylak.- szólt és kiment. Nem bírtam ki és utána szóltam.
-Oké. Beszélek vele. - most viszont tényleg itt hagyott. Furcsa kérés volt, mégis mit akarhat tőlem Tom?  Megkérdeztem volna Haidyt  ,de addigra már elment.
Addig barangoltam a föld alatti szobákban amíg rá nem találtam egy kis iroda helyiségre ahol volt egy lámpa és egy kényelmes szék egy hatalmas mahagóni íróasztal mögött.

Letelepedtem a fotelbe és kinyitottam a könyvet. A lapjai öregek voltak és minden szó kézzel íródott.
Szerencsémre találtam tartalom jegyzéket is. Rémülten tudatosult bennem ,hogy a könyv nagyjából kétezer oldalas. A telekinézissel kezdtem, 432.oldal.

A telekinézis képessége:
    Ez a legkönnyebben elsajátítható képesség, de veszélyes is lehet, ha rosszul használja valaki.
Sok esetben a kezdőknek szükségük van egy segítőre aki kiképzi őt. 
   A tanaulás elején jobb ha a tanonc kisebb tárgyakkal kísérletezik, így talán nem sérül meg.
Blabalabal......

Kérlek add ,hogy a többi oldal ne legyen ennyire tömény és unalmas. Már lapozni készültem amikor, valaki megzavart.
Lexi állt keresztbe tett kezekkel és lábakkal az ajtókeretnek dőlve. Az arcáról sütött az izgatottság, szerettem az örökmozgó mivoltát, mindig feldobta a kedvem. Egy örökmozgó Energizer Nyuszihoz tudtam hasonlítani. Emily szöges ellentéte volt, nagyjából mindenben.
-Készen állsz a vacsira ?? -kérdezte csintalan mosollyal. El is feledkeztem a dupla randiról.
-Na ná, csak kellene valami csinos ruha. - mutattam magamra. A mosolya ragadós volt, még én sem menekültem meg előle.
-Szerintem tudunk tenni valamit ez ügyben. - kacagott fel és kihúzott a teremből, miközben belém karolt.
-Remek este lesz. -mondta Lexi. -Már alig várom.
-Én is. -mosolyogtam azonban rám tört az a furcsa érzés ,hogy nem lesz ez ilyen egyszerű......



2015. december 15., kedd

Éjsötét szerető (Fekete Tőr Testvériség 1.)




Író : J. R. Ward
Angol cím: Dark Lover
A Fekete tőr testvériség 1. kötete (Wrath)
Megjelenés : 2009
Kategóriák :erotikus, fantasy, krimi, romantikus, urban fantasy, vámpír
Kedvenc karakterek: Wrath, Beth, Thorment, Zsadist, Vishous,


Egy történet a vámpírok titkos fajáról. Az emberek mit sem sejtenek az éjszakában folyó háborúról. A vámpírok társadalmában fontos szerepet játszik a Fekete Tőr testvériség. Hat erős és igen veszélyes vámpír.

Ebben a részben vezérük a tiszta vérű trónörökös Wrath kerül a középpontba. A férfitől nagy dolgokat várnak el, ami idegesíti.
Egy váratlan találkozás Beth-szel, kibillenti Wrath-t az eddigi életéből, A lány természetesen semmit sem tud a vámpírok világáról.
Beth képtelen távol tartani magát a veszélyes és eszméletlenül szexi idegentől. A vágyaik azonban bajba sodorhatják őket......

Sok jó fantasy könyvet olvastam már, de ez a sorozat egyszerűen eszméletlen volt. Teljesen bezsongtam és könyörögtem a következő kötetért. Az írónő világa teljesen megbabonázott. De nem tudom eldönteni ,hogy mégis melyik szereplő lett a kedvencem.
De odáig voltam Wrath ért. A kegyetlenség páncélja alatt egy érző lélek.

Mindenkinek ajánlom aki szereti az erotikus és fantasy történeteket, na meg persze a romantikát.

 Tohr. A Tohrment rövidebb változata. Istenem, még a nevükre is emlékszik. Rhage. Phury. És az a sebhelyes fickó, Zsadist. Nem hétköznapi nevek, az már igaz. Hogy is nézne ki, ha egy halálos, vérszívó vámpírt Howardnak vagy Johnnak hívnak? Jaj, ne, Walter, kérlek, ne harapj meg!
 A vodkára legjobb kísérő egy kocsmai verekedés.
 Isten hozott a féltékenység világában, gondolta. Belépéskor kapsz egy kis hasogató fejfájást, szinte leküzdhetetlen vágyat, hogy valakit meggyilkolj és egy kisebbrendűségi komplexust.

Meggondolatlan




Író : S. C. Stephens
Angol cím : Reckless
Az Esztelenül trilógia 3.kötete
Megjelenés : 2014
Kategóriák : Romantikus, vicces és kalandos
Kedvenc szereplők :
                                Kellan Kyle
                                Griffin Hancock
                                Anna Allen

Ez a könyv teljesen magába szippantott. Fogalmam sem volt ,hogy mit fog kihozni az írónő ebből a részből.
Kiera sikerrel végezte el az egyetemet és szerelmével eszméletlenül boldog.
Kellan számára adódik egy hatalmas, kihagyhatatlan lehetőség,
A mostani turnéra azonban imádott menyasszonya is elkíséri.

A  hírnévnek azonban vannak árnyoldalai is, ilyenek például a magán élet teljes hiánya és a mindenbe beleavatkozó újságírók. 
A banda sikerét látva, megjelenik egy csinos és manipulatív női popsztár ,aki mindent megtesz azért amit akar, azaz ,hogy vissza térjen a reflektor fénybe. 
E mellé társul még Anna, Kiera várandós nővére és egy váratlanul felbukkanó exbarátnő is. 
Ezek az események folyamatos mozgásban tartják a történetet.

A szerelmesek, Kellan és Kiera rengeteg problémával néznek szembe. Kiera hatalmas változáson ment keresztül az első részek óta, aminek én személy szerint nagyon örültem. 
Sokkal magabiztosabb lett és megváltozott a hozzá állása is. 

Különböző cikkek jelennek meg a banda frontemberéről. A média mindent felfúj, a bonyodalom közepén Kiera pedig már nem tudja ,hogy a szerelmének vagy a paparadzóknak higgyen. 


Egyszerűen imádtam, alig tudtam letenni. Mintha a kezemre erősítették volna. Anna és Griffin, továbbra sem okoztak csalódást ,imádtam a jeleneteiket. Na meg ott van Kellan, teljesen Kellan fan lettem.
Az buszon történteken pedig sokszor fogtam a fejem és ugyanakkor mosolyogtam ,mint a vadalma.
Huszon éves rocksztárok egy buszon összezárva hónapokig. Szerintem ennél többet nem kell mondanom. 

Minden romantikus könyveket szerető embernek ajánlom. Magával ragadó.            

Néhány idézet : 

– Még mindig együtt vagyunk. 
Rita füttyentett, és megragadta a kezemet. 
– Az anyját! – Megint Kellanra pillantott. – A srácnak jó ízlése van. 
Ahogy elnéztem a középkorú nőt, amint megnyalja kollagénnel feltöltött ajkát, úgy éreztem, ez azért nem egészen igaz. Voltak pillanatok Kellan életében, amikor az ízlése igencsak megkérdőjelezhető volt.
 Szörnyen szúrt az oldalam, amikor a bár bejárata előtti lábtörlőre léptem, mindenesetre fél másodperccel megelőztem Kellant, amit én győzelemként könyveltem el. Kezemmel a térdemre támaszkodva próbáltam újra levegőhöz jutni, és közben felpillantottam Kellanre. Elég régen volt, hogy utoljára sprinteltem.– Győztem – nyögtem ki lihegve. Kellan is zihált, miközben kinyitotta a bár ajtaját. – Mert hagytam, hogy győzz. Tetszett a látvány – mondta, és rám kacsintott, miközben beléptem.




2015. december 10., csütörtök

Kavargó érzelmek


Ilyen nincs, ez az ember olyan mint egy úthenger vagy egy hurrikán. Miután tovább áll minden tönkre ment. Sosem éreztem magam ennyire nem kívánatosnak. Lerogytam a kanapéra és kikapcsoltam a filmet, teljesen elment a kedvem tőle. Lehet ,hogy az egészet én rontottam ,nem kellett volna megcsókolnom. Én marha.
A tenyerembe temettem a fejem, nem lehet ennyire szerencsétlen.
Órákat tőlthettem így a kanapén, míg végül az önkívület határára süllyedtem. Az álom kellemesen ölelt körül ,mintha lebegtem volna. Aztán felriadtam.
A kanapén feküdtem és egy fehér pléd volt rám terítve. Vajon ki tehette ide ??
A ház már sötétségbe burkolózott, egy lámpa sem égett . Kidörzsöltem a szememből az álmot és felkeltem. Kisétáltam a konyhába ,hogy megnézzem mennyi az idő, mert emlékeim szerint ott láttam egy órát.

Kibotorkáltam és rémülten tudatosult bennem ,hogy hajnali öt van. Igaz ,hogy fogalmam sem volt ,hogy a démonok vagy mik ,mikor szoktak felkelni ,de ez ösztöneim azt súgták ,hogy nem ilyenkor.
Borúsan indultam vissza a fekhelyemre amikor valami koppant a földön mögöttem. Megdermedtem ,de vissza fordultam, egy kanál volt a padlón. Lehajoltam és felraktam a pultra.
Majd ismét az ajtó felé vettem az irányt ,nyúltam a félig nyílt ajtó kilincséért ami hirtelen becsapódott. Hátra ugrottam és a számra tapasztottam a kezemet ,nehogy felsikítsak. 
Az ijedtségem hamar elillant és a helyét harag vette át. Pocsék napom szította hangulatom a felszínre tört.

-Nem érdekel ,hogy ki vagy ,de hagyd abba. Most nincs hangulatom ehez. -megragadtam a a kilincset és feltéptem az ajtót ,majd beviharoztam a nappaliba. Még mindig ingerülten lefeküdtem és magamra húztam a takarót. A következő percben a takaróm csak úgy lerepült.
-A franc essen beléd !!! -kiabáltam a rejtélyes erővel, mint valami idióta. Ekkor egy könyv csak úgy leesett a polcról. Nem is akármelyik hanem amit tegnap olvasgattam.
Felvettem a füzetet a földről és vissza raktam a helyére. Ismét a földön kötött ki.
-Na figyelj, mi lenne ha felfednéd magad mert utálok bújócskázni. Hahó!!
Egy suhihogó hangot hallottam a hátam mögül. Gyorsabban fordultam meg mint a Tasmán ördög és ekkor megis torpantam.
A dühömet mintha elfújták volna, a kanapéra egy korombeli fiú támaszkodott, fekete bőr jekit viselt farmerral. A tekintete smaragd zöld színe szinte sütött mikor rá néztem. Markáns áll, széles vállak, erős arccsont tették tökéletessé a nő csábász imidzsét.
-Ki vagy te ?? -tudakoltam óvatosan, a francnak sem hiányozna ha kitekerné a nyakamat. Felém kapta a fejét és kidüledt a szeme, felhúzott szemöldökkel fejezte ki értetlenségét.
-Várjunk csak te látsz engem?? -kérdezte fancsali arccal.
-Igen. Miért ne látnálak.
-Nem ,csak furcsa ,még soha nem láttak engem így ...-arca ellágyult és a padlóra meredt.
-Ezt ,hogy érted ??
-Nos a helyzet az ,hogy halott vagyok. És te vagy az első akivel 300éve elösször beszélek. Szóval a társalgási szokásaim eléggé rozsdásak. 

Sejtettem ,hogy valami hasonló lesz ,hiszen egy démonokkal teli házban vagyok mégis mit vártam ,de most ,hogy hallottam ledöbbentem. Úgy álltam ott, mint egy kőszobor.
-Egyépként a nevem Kelen. -mondta. -Tudod ilyenkor illik bemutatkozni.
-Én Sophie vagyok.
-Értem. Nos Sophie azt hiszem illene bocsánatot kérnem a viselkedésemért.
-Nézd Kelen, én is goromba voltam elég rossz pillanatot választottál. Ezért bocsi, a haragom nem ellened szólt.
-Semmi gond. Tanuja voltam a Theos incidensnek ,szóval mindent értek. -elősször elpirultam, mert eszembe jutott mi történt és mi történhetett volna, de a gondolatot gyorsan száműztem.
-Mindig ilyen volt ?? -tudakoltam.
-Nem ,sokkal rosszabb. -piros ajkai felfelé görbültek és mint egy normális "ember" leült a kanapéra.
Miért is nem lepődöm meg.
-Zürös srác, de jó fej sok minden van a rovásán amiről nem szivesen beszél. Viszont azt hiszem változik. Pontosan nem tudom mi idézte elő. Három éve ,egyik éjjel valami történt vele és úgy állított haza mint aki be van tépve. Fülig ért a szája és valami furcsa dallamot dúdolt. Na mindegy. De lehet ,hogy újra a bunkó korszakát éli.
Egyépként ,mi a te történeted, azt érzem ,hogy nem vagy ember ,de nem tudom ,hogy mi is vagy ??
-Az a gond ,hogy én sem. -motyogtam inkább magamnak, mint neki. -Nem tudom mit mondhatnék.
-Akkor mesélj mást.
-Rendben. -elkeztem mesélni neki a korábbi normális életemet.

Pár órát simán át beszélgettünk amikor ,léptekre figyeltem fel. A folyóson felkattant egy villany ,a hang pedig egyre hangosabb lett.
-Most mennem kell. Ne mond senkinek ,hogy láttál. Igérd meg.
-Meg igérem.
-Még találkozunk Sophie. -meghajolt és eltünt.
-Sophie ?!? -hallottam Lexi hangját.
-Szia Lexi. -nyögtem.
-Mit keresel a kanapén??
-A szobámba nem akartam vissza menni. -vontam meg a vállam.
-Sophie ,egy két lábon járó hazugság vizsgáló vagyok. Van még valami. Ki vele !!
-Jó. Theoval összezördültünk. -szóltam megadóan.
-Miért nem lepődöm meg. -forgatta a  szemét. -Akkor kapóra jön ,hogy itt vagyok bébi.
-Valóban?? -a stílusa mindig feldobott és idióta vigyort ragasztott az arcomra.
-Nálam van a szexi mosolyom és a kocsi kulcsom. Szóval csajos napot csinálunk.
-Rám férne.
-Ez a beszéd. -villantotta ki ezer wattos mosolyát.

Kaptam pár ruhadarabot kölcsönbe, egy fekete libbenős szoknyát, egy hozzá illő magas sarkút és egy rózsaszín inget.
A hajamat kiengedtem ,így az most szétterült a vállamon.
-Szerintem mehetünk. -motyogtam.
-Szent makréla !! Iszonyúan dögös vagy!!
-Köszi, de nem pasizni megyünk.
-Sosem lehet tudni. -kacsintott. Kezdett rossz szokásommá válni ,hogy forgatom a szemem.
Beugrottunk Lexi Audi R8 -ába. A fekete szörnyeteg ,rettentően kényelmes volt, mintha egy masszázs székben ültem volna.
Lexi gyorsan vezetett a forgalmas úton, féltem ,hogy otthagyom a fogamat. Az egyik hajtű kanyarnál ki bukott belőlem.
- Én ,vagyis mi megtudunk halni??- Lexi kacajától viszhangzott a tér.
-Persze. De nem az öregség miatt és csak egy bizonyos anyagból készült tárggyal lehetséges. De igen, megtudunk halni.
-Remek. -dörmögtem.
-Nyugi. Remekül vezetek. -kacsintott rám.
-Lexi már bocsi, de te mi vagy??
-Érdekes kérdés. Nem olyan vagyok ,mint a többiek a házban. Én egy másik fajba tartozom.
-Tehát ??
-Vámpír vagyok. Az a durva, nyakon harap és meghalsz típusú.
-És kiből táplálkozol??- sosem gondoltam ,hogy ezt a kérdést valaha is felteszem a barátnőmnek
-Mikor kiből. Attól függ hol jön rám a szomj.
-És mégis mióta vagy ilyen??
-1567-ben változtam át Párizsban. Egy partiban voltam, elegáns ruhában meg minden. Akkoriban egy nagyon előkelő család hajadonja voltam. A szüleim minnél hamarabb férjhez akartak adni. Ez volt a mániájuk. Ekkor találkoztam egy szörnyen dögös hapsival. Előkelőnek tűnt, én pedig nőből vagyok ugye. Lecsaptam rá. Kiszívta a nyakam ,de nem a normális módon. Majd megitatott a vérével. Életem legszebb északája volt ,bár utána köddé vált és azóta sem láttam.
-Durva. -ennyit tudtam kinyögni. Valami együtt érzőbb kellett volna, de nem voltam rá képes. -Emily tudja ,hogy mi vagy ??
-Tudja és ő is közénk tartozik, de erről kérdezd majd őt. Apropó van egy könyv a fajunk eredetéről ,rémunalmas ,de ha gondolod oda adhatom .
-Remek ötlet. Legalább megtudom ,hogy kik a barátaim.- gúnyolódtam
-Jajj ,ne vágj ilyen fancsali képet. Tudom ,hogy így is kedvelsz. -bökött meg a vállával és rám mosolygott. Igaza volt, nem állt szándékomban megszakítani a barátságunkat.
-És én mi vagyok ??
-Nem tudom, tényleg el kell olvasnod azt a könyvet vagy ...... -mondta.
-Mi az Lexi??
-Vagy sürgősen ki kell békülnöd Theoval.
-Az nem fog menni. -vágtam rá, szinte azonnal.
-Miért is nem ?? Ennyire nem lehet rossz a helyzet. Vagy mégis ??
-Megcsókoltam pedig nem kellett volna, vissza csókolt. Aztán a végén közölte ,hogy nem jön többé a közelembe.
-Ezt a fogadalmát nem fogja megtartani nekem elhiheted.
-Te nem láttad az arcát.
-Minden rendben lesz csak bízd ide. -kacsintott. -Hidd el.
-Majd meglátjuk. -motyogtam az orrom alatt. Reméltem ,hogy nem hallotta.
-De hallottam. -jelent meg egy sejtelmes mosoly az ajka szélén.
-Te hallod a gondolataimat??
-Nem, arra még én sem vagyok képes. Mindenkinek jobb így. - kidülledtek a szemei, majd lemondóan megrázta a fejét. -Csak azért tudom, mert ismerlek. Ne aggódj.
-Szerencsédre hiszek neked.

Egy gyors jobb kanyar után ,már a parkolóban voltunk csak pár méterre a plázától. Az épület oldalára néhány plakát volt kiragasztva amik rengeteg élményt és szórakozási lehetőséget kínáltak. Na meg ott voltak a félmeztelen fehérnemű modellek képei, a férfiak nagy örömére.
Kipattantunk az autóból, Lexi hamar elbúcsúzott a kicsikéjétől, ahogy ő a kocsiját nevezte. Az épületen belül rengeteg kis üzlet kapott helyet. Néhány kávézó, étterem, szépség szalon és bevásárló rész, na meg persze a mozi.

Mi a legfelső emeletre mentünk. Lexit jó páran meg bámulták, főleg férfiak. Mindig is egy feltűnő személyiség volt. Sosem értettem ,hogy mégis miért kedvel engem hiszen, én .....nos én vagyok. Mindig is vissza húzódó személyiség voltam, emellett volt még számos rossz tulajdonságom. De ezeket inkább hagyjuk. Szóval kíváncsi voltam.
-Lexi??
-Hmm??? -annyira bámulta a kirakatokat, hogy mikor megszólítottam ,szabályosan lehámozta a szemeit az akciót hirdető ablakokról.
-Miért kedvelsz engem ???? - azzal a tényleg-jól-hallottam-amit-mondtál tekintettel nézett rám.
-Ezt most ,hogy?? -közben felértünk és kiszálltunk a liftből.
-Azért barátkoztál velem ,mert tudtad ,hogy olyan leszek mint ti?? -olyan hirtelen torpant meg, hogy majdnem neki mentem.
-Azért ismertelek meg mert éreztem, hogy van benned a mi vérünkből. De nem kellett volna a barátodnak lennem ,ha nem akarok. Érted??
-Igazad van. Bocsi.
-Semmi gond. Megértem ,hogy össze vagy zavarodva. -a hangjában semmi nyoma nem volt az előbbi pillanatnyi feszültségnek. Meleg mosolyával biztosított róla ,hogy így van.

Megvettük a jegyeket egy izgalmasnak tűnő filmre. Szerencsénkre csak fél órát kellett várnunk kezdésig, Lexi pedig könyörgött, hogy mennyünk ki az erkélyre ,hogy elszívhasson egy szál cigit. Eddig mindig éltem a Szent beszéd lehetőségével, a dohányzás káros hatásairól meg minden, de azt hiszem többet nem hozom fel ezt a témát neki.
De azért nem hagytam ki egy kis beszólást.
-Úgy füstölsz mint egy gyár kémény. - miközben szája mosolyra görbült kifújta a füstöt. Meg persze forgatta a szemét.

Az erkélyre vezető ajtó átlátszó volt, így tökéletesen láttam amikor Nero kijött a férfi vécéből. Világos kék ,kötött kardigánt és fekete farmert viselt. Egy korabeli srác sétált mellette, aki hasonló ruházatot viselt ,csak az ő kardigánja szürke volt. A haja rövidre nyírt, de látszott, hogy szőke. Láthatóan jól szórakoztak valamin.
-Milyen kicsi a világ, csak nem Nero? - mondta Lexi meglepődést tettetve és a kezét az arcához kapta, szájával pedig O alakot formált.
-Gyere!! -megragadta a kezemet és elkezdett behúzni az épületbe. Mikor feltűnt neki ,hogy ellenállók hátra fordult és olyan mosolyt villantott felém ami azt kiabálta Nem úszod meg. 
-Mi a terved??? -reméltem, hogy a hangom nem ugrott egy oktávot.
-Társaságot szerzek magunknak. -mondta és tovább húzott, már átértünk a küszöbön. -És ha már Emilytől kellett megtudnom ez a Neros ranidt ,akkor kénytelen leszel bemutatni neki.

A gondolataimban megszületett a világ legcifrább káromkodása. Miért is nem meséltem el Lexinek?
A termeket megnyitották a jegy szedő pedig unott arccal vette el a jegyeket és tépte ketté. Nem voltak túl sokan, így hamar sorra kerültünk. Közvetlenül Nero és a haverja mögé álltunk be.
Nero hátra fordult mikor meghallotta a lépteket maga mögött.
-Sophie!!! -szemei nagyra nyíltak a meglepetéstől, majd kedvesen rám mosolygott.
-Szia Nero. -közelebb jött és megölelt. A hirtelen mozdulattól meglepődtem ,de viszonoztam az ölelést. Lexi furcsa morgó hangot hallatott, ezt egy fajta jelzésnek vettem és elengedtem a srácot.
-Nero ,ő a barátnőm Lexi, Lexi ő itt Nero. - ennyit tudtam mondani. Kezet ráztak, majd Nero bemutatta a haverját.
-Csajok, ő a haverom Emett. Emett , Sophie és Lexi. - a srác érintése meleg volt és puha. A tekintete fürkésző.
Lexinek tetszett, ezt már abból tudtam ahogy ránézett a srácra.
-Melyik filmet nézitek meg?? -kérdezte a barátnőm Emettől.
-Szerintem azt amelyiket ti. -válaszolt a srác és lehengerlő mosolyt villantott Lexire. Az egész mozi csöpög a nyáltól fiatalok nem akarunk bemenni ,gondoltam és a jegyszedőnek nyújtottam a jegyemet.
-Rég találkoztunk. -tette zsebre Nero a kezét.
-Bocsi, az utóbbi idő elég zűrös volt nekem.
-Semmi gond. Megértem.
-És veled mi a helyzet?? -érdeklődtem, miközben a terem felé haladtunk.
-Minden rendben. Úgy döntöttem a városban maradok egy darabig.
-Ez remekül hangzik Nero. - mondtam kedvesen.
-Veled minden rendben van??
-Meg vagyok. Köszönöm.
Ekkor értünk a vetítőterembe, ami szinte üres volt csak elvétve lehetett találni néhány embert.
-Gond lenne ha melléd ülnék??
-Nem, nyugodtam.
Letelepedtünk a kényelmes székekbe. A film előzeteseknek hamar vége lett.

A film közben néha magamon éreztem Nero tekintetét, amitől megemelkedett a pulzusom ,zavarba jöttem. Lexi és újdonsült "barátja" is letelepedett mellénk.
A film érdekes volt, hihetetlen mennyiféleképpen fel lehet dolgozni a világ végét. Ezúttal az árvíz és a gyilkos cápák pusztították a föld lakosságát.
A film nem volt olyan izgalmas ,mint vártam. Lexi és Emett eléggé egymásba gabalyodtak.
Nero megvakarta a fejét és azt kérdezte:
-És most merre mentek??
-Szerintem a kocsihoz, aztán meg haza.
-Jól van. Mi is megyünk. -hátra nézett. -Szerinted szét tudjuk szedni őket valahogy??          
-Majd a kocsinál kiderül. -nevetett fel, én pedig vele nevettem.

A srácok a kocsinkhoz kísértek minket. Ekkor feltűnt ,hogy a kocsi kerekei laposak.
Nero leguggolt és megnyomkodta a kerekeket. Majd nagyot sóhajtva felállt.
-Rossz hírem van lányok. Valami vicces kedvű huligán kiszúrta ,ahogy látom mind a négy kereket.
-Ezt nem hiszem el!! -hallottam az autó tulajdonos elfúló hangját.
-Figyeljetek, mi haza tudunk vinni titeket ,ha akarjátok. -ajánlotta fel Emett.
-Tényleg ?? -kérdezte Lexi, miközben felcsillant a szeme.
-Persze. Gyertek. -szólt Nero. Követtük egy  kék Cabrioig.
-Csinos kis jószág. -szólt Lexi elismerően.
Emett és Lexi szálltak be hátra, így nekem jutott az anyós ülés. Lexi hamar elmondta a címet Neronak és elindultunk.

Nero nem vezetett olyan gyorsan ,mint Lexi. A nyitott tetejű sportkocsi igazán remek, ha a huzat nem vág az arcodba.
Nero bekapcsolta a rádiót és együtt énekelt az énekessel. Vicces volt, rekedtes hangja kicsit hamis volt, de nem zavarta és engem sem. A zene egy duettre váltott, amit én is ismertem ,így együtt kezdtük énekelni. A hamis hangokon rengeteget nevettünk, mire bekanyarodtunk, a ház elé már folyt a könnyem a nevetéstől.
Barátnőm egy csókkal búcsúzott Emettől én pedig futólag megöleltem Nerot.
-Remek este volt. Örülök ,hogy találkoztunk. -mondtam.
-Szerintem is jó volt. -nevetett Nero. -Holnap este nem lenne kedved megint találkozni ?? Mondjuk elmehetnénk kajálni valahova.
-Jól hangzik. -szólt közbe Lexi mielőtt még reagálhattam volna. -Ott lesz. És mit szólnátok egy dupla randihoz??
-Legyen akkor holnap. -vágta rá Nero. - emberek mégis miért lettem kirekesztve ebből a beszélgetésből??
-Akkor holnap ötre értetek jövünk. Oké??
-Persze. - válaszoltam.
-Akkor holnap. Jó éjt Sophie. -közelebb hajolt és megfogta a karomat és puszit nyomott az arcomra. Annyira megilletődtem ,hogy nem tudtam mit reagáljak. Annyi lélek jelenlétem még volt ,hogy megszólaljak.
-Jó éjt Nero. -a két fiú vissza ült az autóba és elhajtottak. Lexivel a ház felé indultunk. A fülem mögé tűrtem a hajamat.
-Szerintem remek este volt. -állapította meg Lexi.
-Nem volt rossz.
Beléptünk a házba. Amint kinyílt az ajtó hatalmas hangzavarra lettem figyelmes.
-Nem érdekel Tom!!! Torkig vagyok már ezzel!!!!
-Nem lehetsz ennyire hülye!! Szerinted Alec mit szólna ehhez???
-Őt ne keverd bele !!!! Nem tartozom neki semmivel!!  -kiabált Theo.
-És mit akarsz tenni??
-Nem mindegy az neked!! Nem a te dolgod !! -üvöltötte Theo.
-De, nyakig benne vagyok ebben a szarban akárcsak te !!! Ezt nem viszed el egyedül!!
-Nekem aztán mindegy!! -lábdobogás hallatszott és egy koppanó hang. Majd Theo jelent meg. Arca dühös volt, mikor rám nézett megállt. Az ajka széle megrándult.
-Bocs. -mondta miközben elhaladt mellettünk és becsapta maga után az ajtót. Tom szinte abban a pillanatban ért oda.
-A büdös éltbe!! -szólt mikor látta ,hogy Theo már eltűnt.
-Kell segítség?? -kérdezte Lexi.
Tom megrázta a fejét és kiviharzott az ajtón. A bejárati ajtó ismét nagyot csapódott. Csoda ,hogy még nem szakadtak le a zsanérok.
De mégis mi ütött Theoba??






Idegen érzés: Van amire születni kell

Hannah Meztelenül ébredek a hotelben, azután az eszméletlen éjszaka után. Mindenem fáj, de természetesen jó értelemeben. Nagyon is jó...