Szívdobbanás : Meleg helyzet

Daemon

Ezt a gyereket egyszer szarrá verem. Már vagy két perce ,hogy bevonultak Cam szobájába. Nos azóta az ajtó előtt dekkolok hátha megtudok valamit. Gyerekes tudom, de nem bízom abban az idióta tudja-a-tököm-hogy-is-hívjákban.

Eddig csend van. Majd halk nevetést hallok, de a hátam mögül. Alex szőke feje jelenik meg mögöttem.
-Mégis mit csinálsz?? -kérdezi, mindjárt feltör belőle a nevetés. Már csak az kellene.
-Szerinted?? -intettem csendre. Erre mellém telepedik és most már ketten hallgatjuk a beszélgetést.
-Eddig mit tudunk ?? -kérdi Alex összeesküvőn.
-A nagy büdös semmit. -vonok vállat.

-Glenn megmondtam ,hogy ne gyere ide!! -hallom Cam zaklatott hangját a másik oldalról.
-Cam azt hittem ,hogy ezt megbeszéltük. Azt mondtad nem jelent problémát.
-Annyit mondtam ,hogy nem zavar. - szinte látom magam előtt ahogy karba fonja a kezét maga előtt.
-Hazudsz. Nem teszik hogy a közelében vagy. Ezt igazán megérthetnéd. -nevet fel a ficsur keserűen, a szavaiból arra következtetek ,hogy rám gondol. Ez pedig elégedettséggel tölt el.
-Megértem. De nekem ez már sok!! Visszavehetnél! -szól rá Cami.
-Nem veszek vissza!! Pláne addig amíg így viselkedik veled!!
-Hogy ??!!!??

-Ne mond ,hogy nem vetted észre!! -kiabál. Hogy mer kiabálni vele. 

-Oké feltűnt. És akkor?? A beteges féltékenységed már az agyamra megy!!
-Igen az vagyok. Távol tudnád tartani magad tőle ?? -
-Nem lehet!! Ha nem tűnt volna fel lakótársak vagyunk!!! -ez fájt.
-Szeretem őt Cam!!! Hát nem érted??

Na jó. Ennyi. Az államat tartó izmok beintenek nekem, a vonásaim megdermednek. A kialakult csendben próbálom bemagyarázni magamnak ,hogy rosszul hallottam.
Már majdnem elhittem, hogy félre hallok, amikor Alex felnevet. De úgy istenesen. A gyerek hanyatt esik a padlón és a hasát fogva röhög.

Nem tudom eldönteni mi lehetett viccesebb az ábrázatom vagy a hír amit hallottunk.

Az ajtó pontosan ezt a pillanatot választotta arra ,hogy kitáruljon, felfedve minket.
Cami felvont szemöldökkel értetlen képet vágva néz le elkínzott fejemre.  Felpattanok. Ökölbe szorul a kezem.
-Elmagyarázná valaki ,hogy mi a jó szar folyik itt ??!!?!! -váltogatom a pillantásom Cam és Glenn között.
-Szerintem pontosan hallottad!! -kiabál rám Cami. Rajta kaptak, de ez a legkisebb gondom.
-Ismételd meg!! -kérem, talán kicsit vehemensebben.
-Glenn féltékeny rám, mert tetszel neki. -közli higgadtan. A tekintetemet az említettre irányítom. 

-Tehát te azért nem feküdtél le velem eddig, mert megígérted ennek a fasznak -bökök Glenn felé. -hogy levegőnek nézel az ő perverz hajlamai miatt??

Camille megvonja a vállát.
-Te féreg. -közlöm hidegvérrel. Cam a szemét forgatja. Megfordulok ,Alexet keresem. Akit majd szétvet a visszafojtott nevetés. Felvonja a szemöldökét, én meg meglátom a helyzet komikumát. És elmosolyodom.
De újra felveszem a pókerarcot és Glenn felé fordulok.

-Én nem vagyok meleg, bár szerintem ez nyilvánvaló. -mondom higgadtan.
-Tudom. -feleli a szemembe nézve. Bátor gyerek.
-Akkor nincs miről beszélnünk. Többet ne gyere sem Cam sem az én közelembe. Értetted??
-Azt hiszem. -bólint. A szeméből tisztán kivehető ,hogy csalódott viszont tiszteletben tartja a kérésem.

-Most pedig húzd el innen a beled.

A szeme kisé kitágul, de szó nélkül távozik.
-Kikísérem. -mondja Cami és távozik. Én meg csak nézem ahogy kivonul a szobából.
-Ez egy elég kényelmetlen helyzet lehet. -röhög Alex az arcomba.
-Igen ,de van jó oldala is. -mosolyodom el.
-Figyelek. -fonja karba a kezét Alex.
-Cam most már tuti az enyém.
-Még nem.
-Olyan idegesítő tudsz lenni Kölyök.
-Te sem vagy különb. A vérünk majdnem egy.

Közelebb lépek és megveregetem a srác vállát.
-Ezért részvétem tesó. -hümmögő hangot hallatok. Még sosem hívtam így senkit. A franc egye meg, ezt a srácot ilyen rövid idő alatt megkedveltem.
-Holnap elmegyek. -jelenti ki, mintha olvasott volna a gondolataimban.
-Tudom.

-Köszönöm ,hogy befogadtatok pár napra.
-Ide akkor jössz amikor akarsz. -közlöm teljesen komolyan.

-Hány éves vagy pontosan ??
-17 ,de fél év és betöltöm a 18at.
-Értem. -lerogyok Cam ágyára és a tenyerembe temetem az arcom. Rengeteg gondolat kavarog a fejemben, amik kivitelezésre várnak.
-A szüleid....?
-Nem rossz emberek, csak... rossz útra tévedtek.
-Láttam a verés nyomokat Alex... Nagy szerencséje van annak az embernek ,hogy nem ismerem. A családomhoz tartozol és én megvédem az enyémeimet.

Alex csak bólint.
-Megtudom védeni magam, de azért kösz. -szabadkozik.
-Na ideje aludni, ennyi dráma elég mára.
-Teljesen egyetértek, fivér.
A szó hallatán elmosolyodom. Nem hagyom ezt a gyereket elkallódni. Lemegyünk a földszintre és ott találom a ház női lakóját karba font kézzel a kanapén.
Férfi társaim, ez minden esetben egyet jelent. Szóval ilyenkor rohadt gyorsan ki kell találni ,hogy mit csesztünk el.

-Előbb beszélek az asszonnyal. -kacsintok Alexre.
-Szépen legyél. Mi a tervetek későbbre?? -néz rám Camille.  
-Esti mesét ígértem Alexnek. Ma a hófehérke a soros. -gonosz mosoly jelenik meg az arcomon.
-Seggfej. -taszít vállba a fivérem. De azért hallom a hangján ,hogy mosolyog.

-Nem is a hófehérke jön. -mondja durcás hangnemben amitől rám jön a röhögés.
-Na húzzál innen.
-Vettem. -int és felsiet az emeletre. Engem pedig ott hagy összezárva egy szexi hölggyel aki mindent megmozgat bennem amit egy férfiben lehet.
-Egy pöcs vagy. -dicsér meg ,hol marad a kifinomult hölgyhöz illő magatartás??
-Ez nem való egy fiatal hölgy szájába.
-Fogd be. Glennről akartam beszélni.
-Te fogd be. Ennél van nagyobb gondunk is. -állapítom meg.
-Tényleg??

-Alex. Holnap elmegy, ezt nem hagyhatjuk.

***

Még mindig képtelen vagyok felfogni ,hogy ez az öltönyös fószer csak úgy kitessékeli Alexet az ajtón. Miközben én semmit sem tehetek. Csak a falhoz dőlve álldogálok tehetetlenül.
Mr. Öltönynek már említettem az ötletemet, az örökbe fogadást, persze Alex tudta nélkül.
Nem lehetetlen ,de idő igényes és rengeteg papírmunkával jár. De nem adom fel. Cami támogatja az ötletem és megígérte ,hogy segít.

Elköszönök Alextől és nézem ahogy elhajt vele az autó.
Camille mellém lép és a vállamra teszi a kezét megnyugtatásképpen. Túl sok bennem a feszültség most ahhoz ,hogy az érintése felizgasson. És már az is frusztrál ,hogy a Glennes dolgot nem tudtuk megbeszélni.
-Minden rendben lesz Daemon.
-Ezzel csak az a gond ,hogy rettentő rossz előérzetem van.

Alex

Belépek a dohos és ráadásul füstös lakásba. Teljes a káosz. A mosogató tele van mocskos edényekkel, kajamaradék hever az asztalon. Cigicsikkek a földön a kanapén. Beljebb lépek és meglátom anyám ájult testét a kanapén.
Otthon édes otthon, vagy mi. Inkább vagy mi.
A nő mellé sietek, aki inkább életben tartott csupán mintsem felnevelt. Soha nem ismertem más anyát rajta kívül, nem volt tökéletes ,de kedves az igen.

Az az alkoholista gyökér akit apának nevezhetek állandóan veri ,így ő is rászokott a piára. Kedves arcát ma már ráncok és véraláfutások borítják. A kanapé mellett térdelve kisimítok egy kócos barna tincset a szeméből és a füle mögé tűröm.

Nézem a mellkasát, nem mozdul. A fülemet a mellkasára hajtom, de nem hallok dobogást. A büdös francba!! Megérintem a nyakát, a csuklóját. Hideg, mint a jég. Ekkor tűnik fel hamuszürke bőrszíne.
Elönt a szomorúság és a bűntudat. Nem voltam itt. Eddig megvédtem, álltam az ütéseket helyette. Nem engedhettem ,hogy bántódása essen. Egy könnycsepp csordul ki a szememből. Cserben hagytam. A tenyerében találok egy összegyűrt papírt. Széthajtogatom és egy üzenetet találok benne.

Fiam, sajnálom ,de nem bírom tovább. Tudnod kell ,hogy nagyon szeretlek és jobb gyereket nem is kívánhatnék. Vigyázz magadra, ha már én nem tudtam. Sajnálom. Remélem megbocsátasz. Majd egy nap.
Kérlek tűnj el ebből a házból!! Félre tettem neked egy kis pénzt, az ágyad alatt megtalálod egy dobozban.
Élj jobban, légy jó Alex.

A levél végére már nem gyász hanem harag tombol bennem.Összességében nem vagyok nagy szám. De 11 éves korom óta dolgozom, és nem mondhatnám ,hogy tisztán. A sok utcai verekedés megerősített. Minden bordám volt már törve legalább egyszer. És elég sokáig dillerkedtem is. Nem egy vidám történet, tudom.

De ha ez kell az életben maradáshoz akkor legyen.

Gondolkoznom kell. Anyám halott, bármennyire is fáj ez a helyzet. Valamit tennem kell. Ha kihívom a mentőt akkor nem lesz lehetőségem most szarrá verni azt a szemetet.
Eldöntöm, a mentő ráér. Amint szétvertem azt a gyökeret eldöntöm ,hogy mi lesz.

Előkapom a telefonom, és Sms-t írok Daemonnek. Van egy olyan gyanúm ,hogy most csak rá számíthatok.
Normális esetben utálok segítséget kérni, de most le kell küzdenem ezt.

Daemon, ha egy óra múlva nem jelentkezek gyere a Klirvoter drive 25 re. Lehet szükségem lesz a segítségedre.

Elküldöm, bár vonakodva ugyan. Ledobom a telefont és akkor kinyílik az ajtó. És belép az apám.
-Na végre idetoltad a képedet !!! -szól a nagy termetű férfi. Arcát szakáll fedi, nem tűnik ápoltnak. A keze ökölbe szorul és ennyi év után már tudom ,hogy hová vezet ez.

-Nem maradok soká, ne aggódj. -mondom hidegvérrel, de valójában lüktet bennem az adrenalin.
-Persze. - nevet fel hitetlenkedve. -Nem gondolod ,hogy valakinek dolgoznia is kellene??

-Igen, mondjuk neked. -szúrom oda. Felnevet, csöpög belőle a gúny. Szemétláda.
-Hogy kinyílt a csipád!!! -felém indul, betámasztom a lábam ,hogy ellentudjak állni. Elkapja a torkom és a falhoz passzíroz. Csak úgy nyekkenek. Fájdalom nyilall a gerincembe, a tüdőmből kiszökik a levegő.
-Nem szégyelled a pofádat!!!! Itt laksz a házamban és a kajámat eszed te kis pöcs!!!!!
-Amit az én pénzemből vettél te köcsög!!! -ordítom.

Teljes erőből a falnak taszít megint, aztán elenged. Fáj ,de észnél maradok. Az izmaim megfeszülnek.

Behúzok neki egy jól irányzott jobb horoggal. Elégedetten nyugtázom ,hogy vér folyik ki a szájából. Viszonozza az ütéseket. Nem térek ki, élvezem a bunyót.
-Most megfizetsz!! -üvöltöm. És püfölni kezdem. A hatodik ütés után megtántorodik és ráesik az üvegasztalra. Az meg darabokra törik a súlya alatt. Rávetem magam és addig ütöm az arcát amíg el nem törik az orra.

Ekkor izomból a bordáimba bokszol és érzem ,hogy roppan valami. Még vagy három ütést be visz. Vérzek ,szédülök és szerintem megint keresztet vethetek az egyik bordámnak. Csúcs. Egy határozott mozdulattal halántékon vágom, a feje elfordul és teljesen elernyed.

Letörlöm az arcomra kenődött vért. Megvetéssel nézek az előttem fekvő ájult férfire. Nincs bennem egy szemernyi megbánás sem.
Valahogy felrepedt a szám és a pólómat kezdte átitatni valami. A vérem. Le kell lépnem.

-Sajnálom anya. -suttogom  előkotrom a levélben említett dobozt és bevágom magam mögött az ajtót.
Egy fejezet lezárult, nem bántam. Elővettem a telefonom és tárcsáztam Daemon számát.
-Mond Kölyök. -veszi fel egy csörgés után.
-Találkozzunk. -kérem és a lelki szemeim előtt látom ,hogy bólint.

-Máris ott vagyok. -ezzel leteszi.

Szótlanul meredek a készülékre. Életemben most először van egy ember akire úgy érzem ,hogy számíthatok. A lelkem mélyén ,valamelyik nagyon eldugott sarokban hálás voltam anyámnak ,hogy annak idején szült nekem egy testvért. Akit talán lesz alkalmam megismerni, nem úgy mint azt az embert aki a világra hozott.