Szívdobbanás: Ragacsos szitu

Daemon

A kölyök lassan követ fel a lépcsőn, apám régi szobája felé vezetem, mert valahogy úgy rémlik mintha ott lenne egy ágy.
Feltárom az ajtót, a kilincs pedig a kezemben marad. Gondolhattam volna ,hogy Rebecca ragaszkodni fog az ágyhoz. Az a némber.

Most küldjem le a vendéget a kanapéra??
-Hát kölyök, alapos fejtörést okozol nekem. -csóválom meg a fejem, mire csupán felhúzza a szemöldökét. 

-Beszélsz valami emberi nyelven??? -tudakolom, talán kisé ingerülten.
-Na ná.

-Na végre.
Ekkor kinyílik az ajtó és Cami lép be. A pillantása Alex és köztem cikázik. Nyugi cica ha a helyedben lennék én sem érteném a dolgot.
-Te ki vagy?? -kérdezi kíváncsian Alextől.
-A nevem Alex. Daemon fivére vagyok.
-Nos ebben az esetben, szia Alex, Cami vagyok. -nyújtja felé a kezét Cami, Alex elfogadja de nem megrázza hanem kicsit meghajol és kezet csókol neki. A lány hirtelen szívja be a levegőt meglepetésében.

Alex rámosolyog azzal a tökéletes, kisfiús mosolyával és rákacsint, Cam pedig elpirul.

Ennyi. Harag költözik a belsőmbe ,majd virágot bont. És most már egy kibaszott virágoskert van a gyomrom helyén. Asszem ideje gyomlálni.
Camihez lépek és megfogom a vállát ,hogy ezzel kiszedjem a révületből.
-Beszélhetnénk. -kérdem, ő csak bólint.
-Alex nálunk lesz a hétvégén és valahol aludni kell.
-Aludjon a szobádban. Te meg aludhatsz a kanapén -veti fel a lány sziporkázó mosollyal.

Nagyot sóhajtok, mert tudom ,hogy igaza van. Ez pedig fáj az egómnak.
-Oké. -válaszolom. Cami szája pedig tátva marad a döbbenettől.
-Semmi ellenkezés ?? -kérdezi, úgy tűnik sikerült meglepnem. Megrázom a fejem.
-Semmi. -mosolygok rá. Pont elég nekem ,hogy a tiltakozásom hiányával ennyire kiakasztom. -Kéne enni valamit. Találkozunk a konyhában. -ezzel zsebre vágott kézzel elhagyom a szobát.

Camille

-Ezt nem értem. -csóválom a fejem.
-Nem szokott így viselkedni?? -kérdezi Alex.
-Nem. Lehet ,hogy a megjelenésed annyira meglepte, hogy a sziporkázóan szellemes lénye szabadságra ment. De nem mintha bánnám.  -találgatok , erre a srác csak vállat von.
-Nem kifejezetten örül ,hogy itt vagyok. -nyilatkozik.
-Szerintem igen is örül. Csak adj neki egy kis időt ,hogy megmutassa mennyire.
-Nem lesz túl sok ideje. -sóhajt Alex.

Átsétálok a szobán és kisétálok az erkélyre.
-Szükségem van egy kis friss levegőre. -a kölyök zsebre tett kézzel követ ugyan olyan laza ,mint a bátyja. Szent ég most már két Daemon van a házban!!! Már csak ez kellett nekem.
Felmászok a vastag beton korlátra és lelógatom a lábam a másik oldalán.

A levegő meglehetősen hűvös, de nem vészes, a napsugarai is itt ott feltűnnek. Nem így képzeli el az ember a februárt.
A szél összekócolja a hajam, a srác meg mellém mászik a korlátra. Megtartja a félméteres távolságot, a kezeit pedig összekulcsolva az ölébe teszi.

Aztán megrázza a fejét, hosszabb haja a szemébe hullik miközben a karját a hátam mögé téve megtámaszkodik. 

-Csak a hétvégére maradsz??
-Igen. Azt hiszem.
-És miért most ?? -tudakolom, remélem nem teszek fel túl személyes kérdést.
-Az utóbbi pár hetet nevelő otthonban töltöttem. A családom nem alkalmas a nevelésemre. Finoman szólva. -szemében szomorúság csillan meg ,de ahogy megjelent el is tűnik. Olyan jól leplezi az érzelmeit ,mint a bátyja. De engem nem csaphat be.

-Sajnálom Alex. -szabadkozom.
-Nem kell ez. Nem a te gondod. -mondja és érzem ahogy bezárkózik.
-Egyedül érzed magad, igaz ??
-Eléggé. -oldalra fordította a fejét és a nyakán kirajzolódik egy élénk lila folt. A nyakához emeli a karját, hogy eltakarja a sérülést. De elkésett vele. 

-Ezt ki tette veled ?? - mondom, padlót fogtam a látványtól. 

A srác rám néz majd felpattan és visszaindul a házba.
-Alex...
-Nem nagy dolog Camille.
Utána sietek ,akkor érek oda amikor belép Daemon hálószobájába. És magára csukja az ajtót.
-Nincs kedvem ehhez a beszélgetéshez!! Már elégszer kellett végig hallgatnom az otthonban.  -szól ki.

Percekig állok az ajtó előtt  némán. Mi a fene ütött belém??
Ez a srác kétségtelenül jól állja sarat amúgy meg semmi közöm ehhez az egészhez.
-Ne haragudj. Nem az én dolgom. - az elnyúló csendben képtelenségnek tűnt ,hogy csak úgy tovább álljak.
Nyúltak a percek végül az ajtó kinyílt.
-Tényleg nem a te dolgod. De mindegy. Ehetnék valamit?? -mosolyt erőltet magára. A korábbi rossz kedve eltűnni látszott. 

-Persze. -mosolygok rá megértően. -Mihez lenne kedved??
-Spagetti.
-Megnézzük mit tehetünk. -rákacsintok, hogy oldjam a kialakult feszültséget, az apró gesztustól felnevet.  

Daemon

A vacsora egész jól sikerült, Alex személyisége egészen különös, de minden kétséget kizáróan remek srác. Kék szeme boldogan ragyogott amikor egy adag ketchupot nyomtam véletlenül a nadrágomra.
Cami úgy nevetett, mint egy betépett hiéna. Na jó ez egy pici túlzás volt.

A tápláló vacsi után filmet nézünk. Alex kényelmesen elhelyezkedett a fotelben ,így Caminek és nekem maradt a kanapé.
Köztünk egy dagadt jegesmedve is elfért volna. Nem értem ezt a hirtelen távolságtartást. Pláne azután a forró pillanat után az ágyamban.

Vajon mi lehet ennek az oka?? 

-Hozzak nektek is innivalót?? -kérdezi Cam miközben feláll, láthatóan a konyhába indul.

-Colát kérek. -mondjuk szinte egyszerre Alex-szel. Erre a lány felnevet.
-Hozom.
-De gyorsan asszony!!! -kiabálom utána és remélem ,hogy sikerül felhúznom vele.
-Nem vagyok asszony!!! Pláne nem a tiéd!!
-Majd meglátjuk. -nevetek saját zsenialitásomon. Alex szem forgatva nevet rám.
-Mi van ?? -hunyorgok rá, de még mindig jókedvűen.
-Tetszik neked. -állapítja meg.

Hangosan felnevetek.
-Jó a humorod kölyök.
-Pedig egyáltalán nem vicceltem. -kacsint rám a srác.
-Honnan veszed?? -érdeklődök, csak úgy mellékesen. Megrántja a vállát és nem mond többet.

Ekkor valami csapódik a konyhában és Cami hangját hallom. Valakivel telefonon beszél elég ronda kifejezéseket használva. Vajon ki boríthatja ki annyira? Gáz ha a káromkodása begerjeszt? Valami komoly baj van velem.  A kölyök is csöndben marad így tisztán halljuk amit mond.
-Nem Glenn...... Nem akarom hogy átgyere...... Ezt már tegnap is megmondtam........Vendégünk van fogd már fel!!!! Leteszem ,szia....

Szentségel kb két percig aztán visszajön. A kezében két pohár narancslével. A nyelvemre harapok és nem említem meg ,hogy Colát kértünk.  Alex mellett sétál el amikor megbotlik a felgyűrődött szőnyegben és a pohár tartalma mellém ömlik a kanapéra, míg Cami az ölembe esik. A poharak pedig a földre esnek és a hang alapján darabokra törnek.
Átkarolom a derekát ,hogy megtartsam csak úgy reflexből.
-Bassza meg!! -kiállt fel bosszúsan. Igyekszik visszanyerni egyensúlyát. A kezét a két combom közti szűk helyre teszi. 

Közel egy nagyon fontos testrészemhez. Ami kisé kényelmetlen, a helyzethez nem illő gondolatokat ébreszt bennem.

-Bocs. -végre feltápászkodik és megigazítja a ruháját. Összehúzott szemekkel meredek rá és azon gondolkodom ,hogy hogyan csábíthatnám vissza oda ahol pár másodperce volt.
Ekkor azonban a gondolat menetet egy hideg, folyékony valami szakítja meg a combom mellett.
A narancslé.

Felugrok és az elázott kanapéra meredek amelyen egy hatalmas folt éktelenkedik. A földön pedig meglátom az eltört poharakat. Megtapogatom az elázott anyagot és összeszorított szájjal nyugtázom ,hogy ragad az egész. Szegény kanapé.
-Hát Cam ezt jól elintézted. -fordítom a fejem az említett felé, aki csak áll ott maga köré font karokkal az ajkába harapva .

Micsoda szája van.... 

-Nem tudom pontosan ,hogy hogyan ,de ez tuti a te műved!! -téved rám élcelődő tekintete és éles nyelve.
-Bizonyára így van. Hiszen a helyzet most is kedvező. Legalábbis nekem.
Cami csúnyán néz rám. Mintha most hajtottam volna át a kedvenc plüss állatán fűnyíróval.

-Ezt kifejtenéd ??
-A kanapét leöntötted ergó nincs hol aludnom ami pedig azt jelenti, hogy az éjszakát veled töltöm.
A megfogalmazás csípőssége miatt Alex teli torokból felnevet, de Cam szúrós tekintete hatására a nyelvére harap. Én pedig maga vagyok Mr. 1000 Megawattosmosoly.

-Ezt a csatát megnyerted. -szól Cami és az emeletre indul.
-Nem csak ezt cica. -nevetek jóízűen.
-De ha az éjszaka folyamán úgy döntenél ,hogy bepróbálkozol, akkor tuti hogy lerúglak az ágyról. És nem vállalok kezességet a golyóid épségéért sem.
-Vettem főnök asszony. -mosolygok. Felmegy az emeletre és becsapja az ajtót magam mögött.
-De befogsz próbálkozni, ha jól gondolom?? -kérdezi Alex.
-Na ná. - felelem farkas vigyorral a képemen.
-Helyes. -mondja a srác sármos vigyorral. -Csak egy kérdést tegyél majd fel magadnak.
-És pedig ?? 

- Hogy mit akarsz tőle. Ha nemcsak testileg akarod őt, hanem a szívét is  szeretnéd megszerezni akkor ahhoz sokkal több kell ,mint egy jó lepedő akrobatika. -ezzel feláll és felsétál az emeletre zsebre vágott kézzel. Maga a megtestesült lazaság.

Most olyan szívesen hozzávágtam volna valamit, de a kezem ügyében nem volt semmi.
A kölyöknek igaza van, még ha ezt soha nem is fogom elmondani neki.
Nem tudom mit érezek a lány iránt. De rohadt gyorsan rá kell jönnöm. Mert ha be kell feküdnöm a csinos kis feneke mellé az ágyba akkor nembiztos ,hogy tudom türtőztetni magam.

Camille

Fél órával korábban szinte aranyosnak találtam Daemon viselkedését, az agyamat pedig elárasztották a képek amint összegömbölyödve alszik a kanapén.
Ehelyett persze az ágyamban fog aludni.
Nagy sóhaj kíséretében huppanok le a takaróra.

Nem tagadom Daemon tényleg szép példánya a férfi nemnek, de nem hazudok ha azt mondom ,hogy egy született pöcs. 

Ennek teljes tudatában voltam, de akkor is betolakodott a gondolataim közé, ahogy izmos, kisportolt teste mellettem fekszik majd.
A testemen végig vonuló kellemes meleghullám söpör végig. Bizonyos helyeken pedig elfog a bizsergés. Ezt a zavaró eszmefuttatást száműzöm egy sötét sarokba. Most minden korábbinál jobban szükségem lesz a hidegvéremre.

Meg is van. Lehet ,hogy jót tenne egy fürdő. Addig sem kell látnom Daemont. A gondolat felvillanyoz. Szélesre tárom a szekrényem ajtaját és átfutom a kínálatot. Először egy levendula színű hálóingen állapodik meg a tekintetem.

Majd látom magam előtt ahogy Daemon felhúzza a finom ruhaanyagot ,hogy jobban hozzáférjen a combomhoz. Megrázom a fejem.
Majd kiveszek egy kék pólót és egy fekete pizsama nadrágot. Ez megteszi.

Elindulok a fürdőszobába. Tele engedem a kádat és nem spórolok a habfürdővel sem. Majd elmerülök a habokban.

Igyekszem kizárni a zajokat. A folyosón csapódik az egyik ajtó. Pasik, forgatom a szemem.

Nem tudom mennyi idő telt el, de amikor már teljesen kiáztam, muszáj volt kimásznom.
Alaposan megtörölköztem, majd felkaptam a pizsamának választott ruhadarabokat. Kifésültem a hajam.
Majd a "lehetne rosszabb is " jelzővel illettem a kinézetemet. Megvonom a vállam , és visszatérek a szobámba.

A lábam a küszöbre ragadt, képtelenségnek tűnt megmozdulni. Daemon áll az asztalomnak dőlve, karba tett kézzel és engem néz. 

Kérdően vonta fel a szemöldökét miközben végigmért. A pillantása szinte perzsel.
-Azt hittem............ kevesebb ruhában alszol. -mondja megjátszott szomorúsággal, miközben kihívás csillog a szemében. Ezek szerint emlékszik, hogy azt mondtam neki meztelenül alszom, ami persze totál kamu volt. De ezt nem kell tudnia.
-Úgy szoktam. -mosolygok rá. -De ez az este most kivétel a szokás alól.

Egy darabig nem szólt semmit, majd kisfiúsan elmosolyodott. Ez lehengerlően hatott. Lehet ,hogy elolvadtam. Mondom csak lehet. 

-Ahogy gondolod. -vonta meg a vállát. Majd megfogta a pólóját az alján és egy jól irányzott mozdulattal áthúzta a fején.

Láttam már pasit meztelenül, na meg Daemont is láttam már félmeztelenül, de elállt a szavam, és csak reménykedtem ,hogy nem folyik a nyálam. Legalábbis olyan látványosan.
A hasát kidolgozott kockák tették tökéletessé, selymesnek tűnő bőre pedig  érintésért kiállt.
A farmere fölött pedig egy szexi fekete csík vonja magára a tekintetem.

Daemon elismerő hümmögéséből arra következtetek ,hogy teljesen elégedett magával. Én pedig adom alá a lovat, hiszen éppen az előbb tapiztam le a tekintetemmel.  Letapiztam?? Ó, nem. Szabályosan megerőszakoltam a tekintetemmel. A francba.
Pimasz mosoly terül szét a képén és a nadrágja gombjával kezd ügyködni.
Istenem csak nem ??? Tátom el a számat. 

Lekapja magáról a nadrágot és rádobja az asztalomra. Majd az alsógatyája szélét kezdi el feszegetni.
-Mit csinálsz ?? -kiáltok rá ijedten.
-Alváshoz készülök. Hacsak nincs jobb ötleted az éjszaka eltöltésére.

Lenne.
-Nincs. És mi a bajod az alsónadrágban alvással?? -tudakolom, mivel rémlik ,hogy említette ,hogy hogyan alszik.
-Kényelmetlen. És természetellenes.
-Hát szarügy. -küldök felé egy korántsem együtt érző mosolyt. -Legalább lesz ami féken tart. -nevetek. 

-Tényleg azt hiszed ,hogy ez a falatnyi szövet visszatarthat?? -nevet rám.
-Aha.
-Akkor még nem ismersz eléggé.
-Kellene??
-Igen tekintve ,hogy velem bújsz ágyba. -kacsint rám.
-Na ide figyelj akkor sem feküdnék le veled ,ha te volnál az utolsó férfi ezen a bolygón!!
-Nem hiszek neked. A tested másról árulkodik.

Igaza van a testem egy áruló.

Hogy nyomatékot adjon a szavainak közelebb lép és átkarolja a derekam és magához ránt. Szinte meztelen teste az enyémhez nyomódik és azonnal elönt a perzselő forróság.
Kezét a tarkómra csúsztatja, majd beletúr a hajamba. A következő pillanatban pedig az ajkunk összeforr. Finom, puha ajkai az enyémet kényeztetik, szóval azt teszem amit minden nő tenne a helyemben ha egy ilyen pasival állna szemben. Próbálok nem gondolni a tetteim következményeire. Megadom magam. Viszonzom a csókját és a kezemet sötét fürtjei közé temetem.

Tenyere a derekamra kerül és megragad. Megfordít és nekiprésel az asztalomnak, de nem szakítja meg a csókot. A keze a pólóm szegélyét piszkálja. Istenem.
Majd megfogja a fenekem és magához von. Domborodó szerszáma az ágyékomhoz nyomódik. Vággyal teli nyögés hagyja el a száját. Nagyából itt távozik az önmegtartóztatási képességem.
Már mind a ketten zihálunk. Az ajka a nyakamra téved. Harapdálja és olyan hevesen csókolgatja ,hogy képtelen vagyok visszafogni magam. A vágyam kéjes nyögések formájában ölt testet.
Végig húzom a kezem széles vállán ,mire ismét  szenvedélyesen felnyög.

-Istenem Cam!!! -szakad ki belőle. És újra megcsókol. A vágy áramütésként száguld szét a testemben. Még jobban.
Daemon készségesen és hihetetlen tempóban megszabadít a nadrágomtól, aztán megragadja a pólómat korántsem finoman.

-Innentől nem lesz finomkodás. -szólal meg rekedt hangon és feltűnik elsötétült tekintete. Ezek szerint az érzésem kiült az arcomra. Felkap és az asztalra ültet. 

Lassan hanyatt dönt az asztalon és éppen rám feküdne, amikor az ajtó kinyílik.
Az adrenalin szintem még jobban megugrik amikor Daemon válla felett meglátom az elkerekedett szemű Alexet. Daemon védelmezően átkarol ,mivel háttal áll Alexnek a kis srác nem láthat semmit. A nyilvánvalón kívül.
A franc egye meg.

-Bocsi.....ő......egy fickó áll az ajtóban és veled akar beszélni Cami. Mondtam ,hogy nem érsz rá, de közölte ,hogy ha most azonnal nem mész ki akkor rád töri az ajtót. -Alex a karjával próbálja eltakarni a szemét. Amit külső szemmel még viccesnek is találnék , azonban nyakig benne vagyok.
-Megölöm. -közli Daemon hűvösen. Egyetértettem vele.
-Köszi Alex. -biccentek felé.
-Ideje lelépned Kölyök. -emlékezteti Daemon.
-Seggfej. -forgatja a szemeit Alex miközben kimegy és becsukja az ajtót.

-Ez a testvéri szeretet. -mosolygok. Majd eltolom Daemont.
-Ez nem fair.
-Mi ?? -kérdeztem a nyilvánvalóra, hiszen merev szerszáma még mindig nekem feszült.
-Felhúztál. Szóval két lehetőség van. Vagy itt maradsz és szexelünk egy nagyot vagy szétverem a haverod. -a mosolya akár egy ragadozóé, de volt benne valami rendkívül erotikus.
- Ha annyira megakarsz kapni akkor kibírsz még néhány órát....napot vagy akár hetet is..  -kacsintok rá, belebújok a nadrágomba és kisétálok az ajtón. Hallom ahogy magában morog valamit amíg én átvonulok a nappaliba. 

-Te meg mi a francot keresel itt Glenn? -ripakodok rá a nappali közepén álldogáló idiótára. A szemem villámokat szór ,de elszánt tekintetét látva nem én vagyok az egyetlen akinek a fejében vihar van. 

Egy nyamvadt Daemon hurrikán.