Szívdobbanás: Összetörve

Camille

Másnap reggel Glenn korán távozott, ebből pedig ki lehet következtetni ,hogy nálam aludt.
Nem tudom ,hogy Daemon mit szűrt le az egészből, de a bunkó viselkedése után nem is érdekel.

Na most, vasárnap van. Daemon még mindig nem ért haza. Kezdek aggódni. Remélem nem esett baja.
De nem hívogathatom ,hogy mi van vele hiszen nem vagyok a barátnője. Szóval... most éppen Alicehez tartok kocsival. Az előbb említett bepattan a kocsim anyósülésére. 

-Szia csajszi. -nevet rám. Mogyoró barna haja csinos keretet adott piros arcának.  Olyan ,mint egy nagy köteg boldogság.

-Sziaaa. -válaszolok.
-Szóval akkor mi a terv? -érdeklődik.
-Nem tudom.
-Jó, akkor dumáljunk. Amúgy is régen beszéltünk. Hiányzol.
-Te is. Ezért vagyok most itt. -ismerem be.
-Na szóval milyen is Mr. Szexistennel egy házban lakni???
-Érdekes.
-Ennyi ???? -akad ki. -Egy félistennel élsz egy fedél alatt, akinek a homlokán a nőcsábász felirat virít és még csak be sem próbálkozott??

-Azt egy szóval sem mondtam.
-Részleteket!!!
-Á, nem olyan érdekes.
Már füstölög mellettem és éppen nagy levegőt vesz ,hogy leordibálja a fejemet. A levegő mennyiségéből ítélve elég komoly oltásban lenne részem.
De. 

Ekkor megcsörren a telefonom. A pulzusom az egekbe szökik. Feltúrom az egész táskámat és persze a legalján megtalálom. A képernyőn Aaron fényképe jelenik meg.

Felveszem.
-Cami!! Gyere a városi kórházba!!! Daemon megsérült!!
-Hogy?? -nyögöm ki, szinte sokkosan.
-Tegnap este valaki elgázolta.
-Bassza meg!! -kiáltok fel. -Azonnal ott vagyunk.

Daemon

Az első dolog ami feltűnik az ,hogy fekszem. Na meg az a rengeteg pittyegés. Már az agyamra megy.
A szememet kinyitva feltűnik egy virág csokor,meg egy szörnyen csúnya lufi, ami arról tájékoztat ,hogy épüljek fel.

Csak egy gyors kérdés. Mégis miből kellene felépülnöm??
Nyílik az ajtó és egy fehér köpenybe öltözött láb sétál be. Na meg a hozzá tartozó morcos női felsőtest. 

-Hát magához tért. -állapítja meg.
-Én ?? -kérdezek vissza.
-Elég szépen megzúzódott. - nem hölgyem nem kell válaszolnia, hagyja a fenébe.
-Akkor ez mindent megmagyaráz. -nyugtázom. 

-Az amnézia is egy tünet. -nyugtat meg. Ez a nő kezd az agyamra menni, már most.
-Mi történt velem?? -tudakolom.
-Majd a barátai elmesélik. Szólok nekik. -mégis ki ez a hideg vipera?? 

Perceken belül Aaron, Amara és Cami sétálnak be.
-Hé haver, ha még egyszer így ránk ijesztesz, kitekerem a nyakad. Ha meghalsz halálra unom magam. -szól be Aaron, mire felnevetek, Amara pedig egy szépen ívelt karmozdulattal tarkón vágja.

-Jobban vagy ??? -érdeklődik Am.
-Ja, ahhoz képest ,hogy fogalmam sincs ,hogy mi történt igen.
-Elgázoltak. -nyögi ki Aaron. -Elég durván. Mintha kivasalt volna egy úthenger. 

Felmérem ernyedt testemet és elég szarul festek. Derékig vagyok csak betakarva a felsőtestemet pedig egy kötés fedi, ami a hátamat is körbe fogja.

Megpróbálok felülni, ám amint megmozdítom a fejemet feltűnik ,hogy fáj.
-Óvatosan!! -szól rám egy női hang. Egy doktornőnek tűnik. Bemutatkozik majd megvizsgál.
-Nos Daemon, már tegnap magadhoz tértél, de gondolom nem emlékszel.
-Hát nem.
-Az élet jeleid rendben vannak, szóval ha van aki haza visz akkor már este elhagyhatod a kórházat.

A doki válla felett Camillere nézek, aki viszonozza a pillantásomat. Mrs. Akár-hogy-is-hívják  arrébb áll, hogy lássa kire nézek.
-Én majd haza viszem. - szól Cami. Hálás pillantást vetek rá.
-Ezek szerint csomagolhatok?? -kérdezem.
-Hamarosan. -ezzel itt hagy. Remek.

-Örülünk ,hogy jól vagy haver ,de lépnünk kell. -nyilatkozik Aaron. Bólintok.
Amara nyom egy puszit az arcomra, majd a párja lép hozzám és megpaskolja a vállam. 

-Tudom ,hogy csak most keltél fel, de tudom ,hogy rengeteg erő és hormon van benned szóval ne dugd meg a csajt a korházi ágyon. Jó ?? -szól be ez a pöcs, de úgy higy csak én hallom . A pólója nyakánál elkapom és visszarántom. Ugyan azon a halk hangon azt mondom neki.
-Nem az ágyon fogom.

Nevetséges vigyorral áll fel mellőlem. Intenek majd kisétálnak az ajtón. 

-Aggódtam. -sóhajtja Cami, leül az ágyam melletti székre. A szavai meghökkentenek és köhögni kezdek. Felugrik és felém nyújt egy pohár vizet. Gyengéden megfogja az államat és ad egy korty vizet.

Az érintése miatt a körülöttem lévő gépek csipogása sűrűbb lesz.
-Kösz ,hogy haza viszel.
-Nincs mit. Apud hívott. Nem tudott elszabadulni egy konferencia miatt. Sajnálja a dolgot. -megrázza a fejét, ezek szerint pontosan tudja ,hogy érzem magam.
-Nem meglepő. -horkanok fel.

Egy nyomasztó félórával később már huncut vigyorral az arcomon szállok ki Cami kocsijából. A lábamat is megzúztam így meglehetősen nehéz menni, de leszarom hiszen élek. A dolog pozitív oldala pedig az, hogy a doktornő nyomatékosan megkérte lakótársamat ,hogy figyeljen oda rám. Ettől pedig remek kedvem lett, csípem a dokit.

Camille mellém sétál. 

-Karold át a nyakam.- kér. Egy vigyor kíséretében teszem amit akar, ebben a szituban jobb ha zippzárt teszek a számra.
Ránehezedek, de azért nem teljesen. A súlyomtól összecsúszna pompás gazella teste amit nem engedhetek.
-Jesszus...!! -nyögi. -Na jó, ezek szerint igazam volt.

-Miben is ?? -tudakolom, de érzem ,hogy nemfog tetszeni a válasza.
-Tudom ,hogy nem fogsz örülni, de idehívtam Glennt.
Sokat sejtető pillantással nézek rá. Éppen oda vetnék egy tipikus Daemonös megjegyzést amikor csapódik egy kocsi ajtó. 

-Elkellne a segítség???
-Elöbb dugok fel egy kaktuszt a seggembe ,minthogy segítséget kérjek tőle.

Cami vállon taszít, én pedig felszisszenek.
-Pont jókor. -mosolyog Cam. Felkavarodik a gyomrom, ha már hánynom kell tuti a csávót veszem célba.
Jól állna neki a kórházi borsófőzelék. A gondolattól jóleső vigyor jelenik meg az arcomon.
-Remélem tudok segíteni.
-Nem szorulok rá. -morgom.

A faszfej felém nyúl és átfogja a derekam a kezemet pedig a vállára helyezi. Semmi kedvem ehhez a színjátékhoz ,hogy mennyire kedvel meg hasonlók. Elindulunk a lépcsőn ,de Cami lemarad, telefonál.

 
-Egyáltalán miért vagy itt?? -támadom le Glennt.
-Azért mert valakinek akit szeretek szüksége van rám. -feleli, a fekete hajú, gyönyörű lány felé pillantok és egy sóhajjal nyugtázom ,hogy érte én is bármit megtennék. Ez pedig nem jelent jót.

Az este többi részét a nappaliban töltjük édes hármasban. Szar egy helyzet mondhatom.
-Na gyerekek, én lefekszem. -jelentem ki.
-Segítek felmenni. -tápászkodik fel Glenn.
Megint átkarol és felkísér, ami az egómon elég nagy krátert üt.
Fáradtan esek be az ágyamba és nem vágyok jobban semmire ,mint egy remek erotikus álomra. Az kell nekem.

Lakótársnőm is megjelenik és mellém ül az ágyra.
-Le kell fertőtlenítenem a sebed. -nyúl a pólóm felé.
-Én leléptem, holnap benézek. -jelenti ki Mr. Harmadik kerék és zsebre vágott kézzel elindul.
-Köszi mindent Glenn. -kiált utána Cam.
-Tudod ,hogy örömmel tettem. -mosolyog vissza. Hogy oda ne rohanjak.

Hamarosan csapódik az ajtó a mi hőn szeretett Glennünk mögött. Cami pedig ismét mellém telepszik.
-Megnézhetem ?? -kérdezi a seb felé fordulva. Bólintok és elkezdi lehúzni rólam a pólómat.
-A vetkőztetés tudod minek a kezdete. -húzom fel a szemöldököm.
-Tudom Daemon. De ezt felejtsd el. Egyébként is és azért is mert megsérültél.
-Biztosítalak a fomtos részek kifogástalan állapotban vannak. Érdekel?? -kacsintok rá.
-Feltétlenül. -gúnyolódik. 

Felszisszenek amint lehúzza a kötést lehorzsolt, sebes bőrömről.
-A franc essen abba  a köcsög sofőrbe....!!!! -szidom az ismeretlent.
-Szépen elintézted. -csóválja a fejét.
-Ehhez nem kell Sherlocknak lenni. -szólok be. De ő csak a szemét forgatja.
-Ez így nem fair. -motyogom két fájdalomhullám között.
-Mi csoda??

-Az ,hogy nem csak a testem szenvedett sérülést, hanem az egóm is hála Glennek.-gyorsan fertőtleníti a sebem és visszacsomagol.
-Tedd túl magad rajta. -kel fel.
-Jó tanács a csajtól aki visszafogadja az exét.
Felkuncog ,de abba is hagyja majd hátat fordít és távozik.
Amikor azt hittem kezdem megérteni a nőket jön egy ilyen teremtés és kihúzza alólam a biztos talajt.
Lehet ha sikerülne belenéznem a fejébe akkor megzavarodnék. Vagy már megtörtént.