Szívdobbanás:Ismerős idegen

Camille

A szobám még mindig kész katasztrófa, rengeteg dolgom lesz még vele, hogy otthonos legyen. Szerencsére a bútorok nagy része már össze van rakva, így nem kell Daemon segítségét kérnem a továbbiakban.

Az össze-gyűrött ágyneműmre dobálok néhány ruhát és akaratlanul is eszembe jut ahogy Daemon izmos teste kiterült rajta tegnap. Nem tudom ,hogy képes leszek e valaha megérteni ezt a srácot. A hangulata olyan változékony mint az időjárás. Pillanatnyilag nemkedvelem. De holnap, kitudja?

Áttúrom a gardróbom és felkapok egy kék kapucnis felsőt és egy farmert. Kifésülöm a hajamat és felteszek egy kis sminket. Nem a legjobb ,de megfelel szerény elvárásaimnak. 

A vállamra veszem a táskámat és lemegyek a földszintre. Emlékeim szerint a kocsim kulcsát valahova a pultra raktam tegnap. De a pulton egy porszem sincs. Ne már, vágok kétségbe esett arcot. Felforgatom az egész konyhát, de semmi.
-Ezt nem hiszem el!! -fortyogok magamban, amikor lépéseket hallok a lépcső felől. Megfordulok és meglátom Daemont.

Laza fekete melegítőt visel, szexin a csípőjére eresztve, de felül a bőrén kívül nincs semmi. Az izmai kirajzolódnak fedetlen, barna mellkasán ami a legtöbb nőből nyálcsorgatást váltana ki. Mondom a legtöbből, belőlem nem. Említettem már ,hogy szörnyen rosszul hazudok? 
Egy vékony szőrcsík indul felfelé a köldökéig és magára vonzza a teljes figyelmemet. 

A haja kusza, szeme a lépcsőt pásztázza, és közben pedig zenét hallgat. Leugrik az utolsó lépcsőfokról és meglát, kiveszi az egyik fülest, persze rám villantja szexi mosolyát.  

-'reggelt.
-Neked is. Láttad a kulcsaimat?? -elsétál mellettem és tölt magának egy pohár vizet, magába dönti.
-Bocs, nem értettem. -fordul felém, miközben letörli a vízcseppeket a szájáról.
-A kulcsaimat keresem.

Neki támaszkodik a mosogató szélének, a teste megfeszül és magára vonja a figyelmem egy jelentős részét.
-Hát cica, nem láttam. -vakarja meg a fejét. -De ha gondolod én elvihetlek.
-Még sehol sem állsz. -mutatok felé.
-Gyorsan öltözök. -kacsint. -Csak letusolok.
-Most akarsz tusolni?? -döbbenek meg.
-Igen. -úgy néz rám mintha félkegyelmű lennék.
-Daemon tizenöt percünk van beérni a suliba!! -tájékoztatom.

-Nyugi cica rendkívül gyorsan is vetkőzöm. -mondja kacéran miközben rám kacsint.
Válaszképpen csak rámeredek.
-Húzz a francba!!
-Igen is kapitány. -vigyorogva távozik a konyhából.
Idegesítő egy személyisége van, amiért legszívesebben lecsapnám egy lapáttal.

Daemon

Nem siettem el a zuhanyzást, persze szándékosan. Beteges viselkedésre vall ,hogy ennyire élvezem ha kiboríthatom Camillet. De ez a helyzet.
Tudtam ,hogy elfogunk késni és ,hogy miss Jó-diák miattam késik el, felvillanyozott.

Cami szinte füstölt mikor odaértem hozzá. Kamaszos félmosoly ragyogott az arcomon még akkor is amikor bemegyünk a garázsba. Felkapok két bukósisakot az egyik közeli polcról és oda adtam a lánynak. A másikat pedig magamra csatolom.

-Kész vagy?? -kérdezem. Felpattanok a motorra és várom ,hogy csatlakozzon.
-Nem teljesen. -a csattal szerencsétlenkedik, mert a hajától nem látja a csatot. Felnevetek és megcsóválom a fejem.
-Gyere, segítek.
-Nem kell. -makacskodik.
-Még jobban elfogsz késni. -világítok rá a nyilvánvalóra. Odasétál hozzám, de látom a szemében, hogy ez az utolsó dolog amit tenni szeretne. Vicces.

-Miért kell ilyen rohadt makacsnak lenned cica. -megkeresem a kicsiny csatot a fekete hajzuhatag alatt és becsatolom.
Egy kis ideig csendben nézzük egymást amikor megszólal.
-Ilyen a természetem.

Erre nem tudtam mit felelni.
-Pattanj fel. -felül mögém és elindítom a motort. -Karolj át. -kérem. Tudja ,hogy miért van rá szükség, de azért képtelen ellenállni a lehetőségnek ,hogy megjegyezze.
-Élvezed a helyzetet mi?? -átkarol. Az érintése következtében, beindultak bennem a kémiai folyamatok.
Az esetek többségében lehet ,hogy nem jövünk ki jól Camillel, de attól még csinos, nagyon is. Én pedig férfiból vagyok.

Egy ötlet formálódott meg a fejemben, tudtam ,hogy ettől még nagyobb seggfej leszek. Azonban ha Camille elég okos akkor távol fogja tartani magát egy olyan sráctól, mint én. Én csak tönkre tenném, de ha elég bunkó vagyok azzal elriaszthatom. Mert ellenkező esetben nem biztos ,hogy visszatudom fogni magam.

A kezemet az övére tetszem és egy határozott mozdulattal az ágyékomhoz húzom, ahol tökéletesen kitapintható növekvő férfiasságom. Az érintése olyan erővel hat rám ,mint egy tökön rugás, de nem a rossz értelemben.

Camille

Először nem jöttem rá ,hogy mire készül. Pedig simán rájöhettem volna. Amint megérintettem, elkaptam a kezem.
-Hogy lehetsz ennyire...!! Ennyire.... érzéketlen!!!
-Cica, te kérdezted ,hogy élvezem-e a helyzetet.
-De nem kértem ,hogy mutasd is meg!!!!
-Nem jártatom feleslegesen a számat. Lépjünk túl a dolgon. -biztosra vettem ,hogy vigyorog.

-Egy tuskó vagy Daemon.
-Tudom. Akkor mehetünk??
-Számíthatok még hasonló húzásra??
-Nem, hacsak nem akarsz. Ha pedig igen, akkor... -lelki szemeim előtt látom azt a kis gúnyos mosolyt az arcán.
-Nem. -vágom rá.
Gyanakvóan öleltem át ismét. Bizonytalan érintésem végett felnevet.

A motor végül felmordul és elindulunk. A sebesség miatt muszáj erősebben kapaszkodnom belé.
Végül csekély húsz perces késéssel érünk a parkolóba. Levesszük a sisakokat, én pedig leszállok a motorról.
-Szerintem már nemérdemes sietned. -szól.
-Akkor van jobb ötleted ?? -kérdezem gúnyosan.
-Aha. Reggelizzünk.
-Reggeli??

-Igen. Ismerek egy remek kajáldát a közelben.
-Elhagytad az agyad útközben?? Órán kellene lennünk vagy büntetést kapunk késésért.
-Késésért igen, de ha igazolást hozunk az első óráról akkor nincs gond. -vállat von. Összehúzott szemmel veszem számba a lehetőségeket. Van valami abban amit mond.
-Utálom ezt beismerni ,de igazad van. -sóhajtom.
-Ezt kérhetném még egyszer??
-Ő...nem. -vágom rá.

-Akkor együnk. -dörzsöli össze a kezeit én pedig visszaülök mögé. Egy közeli plázába megyünk, aminek a harmadik emelete tele volt kisebb éttermekkel. Az asztalok egy része már foglalt volt, így mi az egyik hátsó asztalhoz sétálunk.
-Mit hozhatok neked ?? -kérdezi.
-Valami édeset. -bólint majd elindul a pult felé.

A szememmel követem ruganyos mozgását és rá kell jönnöm ,hogy nem csak én teszem ezt. Néhány lány a szomszédos asztalnál hasonlóképpen tesz és közben idegesítő, nevetésre csak nyomokban emlékeztető hangot hallatnak, olyanok ,mint a hiénák.

Amikor Daemon elindul visszafelé az egyik csaj oda siet hozzá. Majd finoman meglöki a vállát. Mind ketten megállnak. A dögkeselyű bocsánatot kér, Daemon pedig készségesen elvarázsolja "szexelünk egyet?" mosolyával. Hányingerem lesz, de most komolyan. A csaj végig húzza frissen élezett körmeit Daemon vállain és apró köröket rajzol rá.

A vörös tincseit hátra dobja a vállán, amitől egy rókára emlékeztet. A zsebéből előhúz egy nagyon pink tollat és Daemon karjára firkál valamit. Alighanem a telefonszámát.
Daemon még egyszer rámosolyog amitől a róka alighanem rózsaszín tócsává olvad. Gáz.
A hódító végül csatlakozik hozzám és elém tesz egy tál gofrit. Csokoládé sziruppal.

A kedvencem.

-Remélem Aices. -nyögöm ki és remélem ,hogy elég halkan mondtam.
-Hogy?? -Daemon zavarodott arckifejezéséről azt olvasom le ,hogy nincs tisztában vele ,hogy mit mondtam.
-Remekül néz ki. Tökéletes választás. Köszi.
-Nincs mit. Ennyivel tartoztam.
-Igaz. -értek egyet.

-És sikerült berendezkedned ?? -kérdezi.
-Még nem teljesen, de alakul.
-Hiányzik ??
-Kicsoda??
-Rose, a nagynénéd.
-Igen. Csak ő van nekem. -csúszik ki a számon. Kíváncsi szemekkel néz rám, arra bátorít ,hogy folytassam. Végül is előbb utóbb úgyis megtudná, akár túl is eshetek rajta.

-Meghaltak. Egy tűz esetben. Nem olyan régen, szóval még friss a seb. -abbahagytam az evést. A sírás kerülgetett, de nem fogok sírni előtte meg pláne.
-Részvétem. Tudom milyen érzés. -a kezét az enyémre tette. Erre felkaptam a fejem.
-Én az édes anyámat vesztettem el, ezért költöztem apámhoz.

-Ezt... nem tudtam. Ne haragudj. Olyan gorombán viselkedtem...
-Nem gond. Apám nem foglalkozott velünk csak magunk voltunk. Aztán anyám talált egy másik hapsit és terhes lett. De a gyereket nem ismerem, mert elvették anyámtól.
-Te jó ég.
-Igen, elég nagy szívás. Most pedig megint lelépett. -rázza meg a fejét.

Daemon

Az iskolának hamar vége lett. Különösebben nem izgatott ,mert még mindig a Camillel töltött reggelin járt az eszem.
A parkolóban a motoromnak dőlve vártam rá, mivel ha nincs kocsija akkor valakinek haza kell vinnie. Ekkor feltűnik Aaron és mellém lép.
-Csá. -köszön.
-Neked is. -mosolygok rá. Karba teszem a kezem.
-Mi a helyzet ?? Látom újra csajozol. -mutat a karomon lévő feliratra, ami már kissé elkenődött.
-Igyekszik az ember.

Camille lép ki az épületből egy magas, bőrjackies hapsival a nyomában. A lépcső alján a srác elkapja a karját és maga felé fordítja. Felzselézett hajú külsejénél csak a jelleme lehet idiótább. Mekkora egy dísz fasz.

Egy fekete Hammerhez tereli a lányt. Aki látszólag veszekszik vele. A srác megfogja a két karját és a kocsihoz nyomja, beszél hozzá. Cami látszólag megnyugszik mert már nem kalimpál. Majd hangosan felnevet, a srác pedig vele együtt mosolyog.
Úgy érzem mintha hátulról egy láthatatlan erő lökdösne ,hogy menjek oda és tépjem le a fejét, függőlegesre tupírozott hajával együtt.

-Ki az a díszhuszár?? -bökök felé az állammal.
-Camille exe, Glenn. Ha jól tudom nem rég tért vissza a városba.
-Mit ehet rajta??
-Hát nem az eszét. Egy szemetes zsákban több agysejt van ,mint abban a gyökérben.
-Nem kedvelem. -nyögöm ki.
-Akárcsak az itteni hímek nagy része sem. Velem az élen. Na megyek, majd összefutunk.
-Ja.

Figyelem ahogy Camille beszáll Glenn kocsijának anyósülésére. Itt már nincs rám szükség. Felszállok a motoromra és ekkor tűnik fel az írás a karomon. Előkapom a mobilom és tárcsázom a számot.
Amíg a telefon kicsöng ,csak Camille mondata jár a fejemben.
-Találkozzunk. -szólok bele.