Szívdobbanás: új lakó

Daemon

Az életem jól haladt, eddig. Hangsúlyozom eddig. A ház pedig csak az enyém lett volna, ha a fateromék lelépnek. Persze nincs szerencsém.
Amikor apám azt mondta ,hogy a kolléga nőjének a lánya költözik be hozzánk, majd kiugrottam a gatyámból. Aztán kiderült ,hogy az áldozat Camille. A hódítási taktikám egyetlen kudarca. Pont ennek kell beköltöznie.

Nem örülök annak ,hogy nem egy agyatlan tyúk jön ide, azokkal tudok bánni. Camille más. A kérdés csak az ,hogy jó vagy rossz értelemben. Talán végre lesz alkalmam kideríteni mit rejt ez a szexi páncél.

Szeretem a kihívásokat, ez Camillenek szívás. Nekem erekció.

Felmegyek az emeletre. A folyosó tele van kartondobozokkal. Apám már szinte mindent összepakolt amire feltétlenül szüksége lehet.

 
-Daemon!! -kiállt ki Rebecca az egyik szobából. A rikácsolása miatt elillan a jó kedvem.
-Nem. -felelem flegmán.
-Nézd meg a vendég szobát, a lány holnap érkezik. Szeretném ha addigra beköltözhető lenne.

Mintha elfelejtettem volna Camille érkezését. A szoba nem messze volt az enyémtől, elég tágas, ablakokkal és parkettázott padlóval. Holnap nekem kell segíteni a kicsomagolásban.

A hely egyenlőre igen kopárnak hatott, de csak holnapig marad így.
Becsukom az ajtót és visszamegyek a szobám irányába. 

-Daemon, beszélhetnénk?? -hallom Rebecca hangját.
-Miről lenne szó?? -tudakolom, bár nem nagyon izgat a válasz. Megállok vele szemben. Apró női alakja köré tekeri vézna karjait és rám emeli a céltudatos tekintetét.

-Tudom mennyire szereted a lányokat és ugye nemsokára lesz itt egy aki...
-Ha bele fogsz egy felvilágosításba kiugrok az ablakon majd kilapítom a rózsabokraidat.
-Ez fontos Daemon...!!
-Mindig használjak gumit. Vettem. -tisztelgek.
-A nőkkel tisztelettel kell bánni.
-Ha lesz olyan nő akit tisztelhetek akkor meglesz, ne aggódj. A gond csak az ,hogy eddig egy sem akadt aki megérdemelte volna a tiszteletemet.
-Lesz olyan Daemon, lesz. -ezzel kimegy a szobából.

Nem szeretem ha kioktatnak, pláne az ilyenek. Tönkre tett egy családot és ő papol tisztességről. Na ne. Lehet ez az ügy az agyamra ment ,de hogy miatta kellett anyámnak szenvednie azt nehezen viselem el.

Szombat lévén semmi dolgom nem volt így ledobtam magam az ágyra és bedugtam a fülest. Remélem a hangos zene kinyírja a dobhártyámat.

Camille

Rose nyilván tudta ,hogy mit fogok felelni a költözésre ,mert már két napja eladta a házat valami idős párnak.
Szóval most itt ülök szombat este hat óra fele és csomagolok.
Éppen lezárom az egyik doboz tetejét amikor kopogást hallok.
-Gyere. -szólok halkan. Rose lép be, most korántsem egy elegáns titkárnő látszatát kelti, inkább hasonlít egy anyára.
-Nem gond. -bök a mellettem lévő üres helyre a földön. Megrázom a fejem és leül.
-Sajnálom drágám. -öleli át a vállam. Hozzábújok.
-Hiányozni fogsz.
-Te is virágom. De a szünetet nálam töltheted majd.
-Megbeszéltük.

-Ezt pakolás közben találtam. -felém nyújt egy kis fakeretes képet. Apu, anyu az öcsém és én vagyunk rajta. Könnyek gyűlnek a szemembe.
-Nagyon hiányoznak. -hüppögöm kevésbé nőiesen.
-Ne is mond. Nincs olyan nap ,hogy ne jutna eszbe. - vigasztal.

***

Eljött a vasárnap. Sokkal hamarabb keltem ,mint szoktam. Rossz ómen. Magamra kaptam egy laza "izomtrikót" és egy farmert. Az ujjaimmal beletúrtam a hajba ,hogy meglegyen a szélfútta frizura amit a csajok imádnak, asszem.

Lerohanok a konyhába és szembe találom magam Elzával. Őszülő haját összefogva viselte, a tekintete barátságos volt. Tökéletes nagymama képében tetszelgett és olyan is volt. Kék kötényt és fekete ruhát viselt.

-Reggelt Daemon. -biccent mikor észrevesz.
-Reggelt. Elza néni. -mosolygok rá, és a pulthoz lépve felkapok egy almát.
-Reggeli??
-Aha. De megcsinálom,hagyja csak. -legyintek. Utálom ha kiszolgálnak.
Bólint és neki lát a mosogatásnak.

-Hallom hamarosan új lakó érkezik.
-Igen. Jól tetszett hallani. -belevetem magam a hűtőbe. -Van majonéz??
-Legfelső polc.
-Kösz. Á meg van.

-Próbáld meg nem megőrjíteni. -tanácsolja szigorúan.
-Miért hiszi mindenki azt ,hogy bántani fogom??
-Ismerünk.
-Annyira mégsem. -rázom meg a fejem.

Éppen rákérdeznék ,hogy mégis miért jutott erre a következtetésre, bár a választ tudtam, szerettem volna ha kifejti a dolgot. Apám lépett be a konyhába. Szürke kosztümöt viselt, a megrögzött üzletember.
-Jó reggelt. -biccent. -Lassan jön értünk a taxi, a költöztető autó pedig holnap jön.

-Remek. Majd keress meg mielőtt leléptek. -vetem oda. Átvágok a házon és felveszem a kabátom és a cipőm. 

Muszáj szívnom egy kis friss levegőt. Motorozni nem akarok, inkább maradok a sétánál.
Keresztül sétálok a pázsiton be a közeli erdőbe. A kezemet zsebre teszem.

Nemrégen találtam egy érdekes fát az erdőben. A hatalmas gyökerei alatt egy barlangnyi hely van. Simán elférek benne, állva. A közelében van egy kis tavacska is, természetesnek tűnik az élő világa eddig mindössze egy béka meg néhány szúnyog.

Mákomra az idő elég száraz ,így nem kell attól félnem ,hogy vizes lesz a gatyám amikor felülök a fa egyik alsó ágára. Eddig nem szakadt le szóval strapabíró.

A tenyeremmel megdörzsölöm az arcomat és hozzá kezdek a tavacska bámulásához.
A tó sivársága emlékeztet arra ,hogy milyen vagyok belül. Az emberek körülöttem vagy meghalnak vagy elhagynak. Ez biztató.
Az apafigura aki fél életemen át szart a fejemre ,most megint itt hagyni készül.

Abban biztos vagyok ,hogy én teljesen más leszek ha egyszer gyerekem lesz.
Ilyen filozofikus dolgokon merengek ,mikor rezegni kezd a zsebem.

Elfelejtettem kikapcsolni azt a nyamvadt készüléket. Ránézek a kijelzőre és egy üzenet fogad. 

"Gyere be, itt van a költöztető autó. "

Hátra hajtom a fejem és hatalmasat sóhajtok. Nem beszéltem Camillel azóta a randi óta. Bár nyilván nem volt tisztában azzal ,hogy mit éreztem akkor. Most már amúgy is mindegy. De ezt ,meg kell oldanom.

Egy kecsesnek nem nevezhető ugrással elhagytam az ágat és a földön landoltam és elindultam ,hogy üdvözölhessem Camillet.
Mi van ha azzal ,hogy ideköltözik olyan lesz ,mintha a húgom lenne.

Kilépek a fák közül, mikor a ház közelébe érek, kinyílik a fehér teherautó ajtaja és töménytelen mennyiségű fekete hajat pillantok meg. 

A hajat egy női test követi. Megállok és nézem a jövendőbeli lakótársamat.

Tekintetünk összeakad és félénken felém int. Én csak biccentek, mire a kezét a levegőben felejti. De egy gyors mozdulattal leereszti és maga köré fonja és megvonja a vállát, majd hátatfordít nekem.

A mozdulatsor láttán szórakozott mosoly rajzolódik ki az arcomon. Nem, ez a lány határozottan ,nem lehetne a nővérem.
Erről árulkodik a nadrágom elején lévő dudor is, ami tudjuk minek a jele. Le kell higgadnom. Egy szexuális ragadozó vagyok. Bakker.

Camille

A házba siettem, magam mögött hagyva Daemon önelégült fejét, nyilván nem rajong az ötletért ,hogy piócásat fogok játszani a territóriumában. De mióta is érdekel engem ,hogy mit gondol Daemon Agenta?? Na ugye ,hogy nem. Annyira.

Akkor ez a ház ,mint egy stadion és ha már itt tarunk akkor nagyjából annyit is érhet. Odasétálok a nyitott ajtóhoz és bekukucskálok. Belül is akkora ,mint egy hotel.
Abban igazam volt ,hogy Daemon egy gazdag srác, de kezdek kételkedni abban ,hogy seggfej is. Egy gyors fejrázással hessegettem el ezt a gondolatot.

Az egyik folyosóról sétál felém egy alak. A férfi a negyvenes éveiben lehet, ami legelőszőr feltűnik az az öltöny amit visel és az őszülő haja. Arca komoly, de a vonásai gyötörtnek tűnnek.
Barna szeme rám villan, a vonásai pedig ellágyulnak. Egyre közelebb ér majd megáll velem szemben.

-Biztosan te vagy Camille.
-Mr. Agenta ha nem tévedek. -mondom, egy mosoly a jutalmam.
-Örülök ,hogy megismerhetlek. -felém nyújtja a kezét.
-Én is hasonlóképpen. -kezet rázunk és megengedek magamnak egy mosolyt.

Mr. Agenta bevezet a házba ,miközben a költöztetők behozzák a cuccaimat.
-A dobozokat a felső emeletre vigyék. -utasítja az embereket.

Mi is felmegyünk az emeletre és kapok egy kis idegen vezetést. Az emeleten hat hálószoba van. Az enyém a folyosó végén lesz ,nem messze a gazdag srácétól.

-Remélem jól fogod itt érezni magad. Érezd otthon magad. - mondja. Bólintok. 

Benézek jövendőbeli hálószobámba. Akkora ,mint a régi nappalink.

-Mi nemsokára elmegyünk szóval ha kell segítség akkor hívd Daemont.

Na persze, pont az ő segítsége kellene ahhoz ,hogy kicsomagoljam a fehér neműimet.
-Megoldom. -de biccentek. Megfordul és távozni készül, de megtorpan.

-Ja és Camille, Daemon jó srác ,de vigyázz vele. Néha nehéz eset tud lenni, de van egy olyan érzésem ,hogy te jó hatással lehetsz majd rá.

Most tényleg az apja figyelmeztetett?? És a második felét mégis ,hogy érti??

Daemon

Két órával Camille érkezése után befutott a nagynénje is, valami Rose. Ha jól emlékszem.
A taxi pedig tíz perce érkezhetett , ha nem több. Most mindannyian körbe álltuk a sárga négykerekűt. Cami Rose nyakába borulva sírt.
Én pedig karba tett kézzel azon gondolkoztam ,hogy most fognak itt hagyni egy szomorú nőszeméllyel. Az ilyenekkel zero a tapasztalatom. Nem akarok zsepitartó állvány lenni. Hacsak nem .... inkább hagyjuk.

Apám odalép hozzám és átölel, mackósan. Eleinte vonakodva, de aztán viszonzom a gesztust. Mi ütött belém?? Megöleltem pedig nem is vagyok beszívva. Még.
-Szeretlek fiam. Rosszul mutatom ki ,de így van.
-Apa. -biccentek. A szeretlek szó nem jönne most ki a számon akkor sem ha egy több tonnás úthenger heverne a hasamon. 

Rebeccanak intenék csupán, de ő odajön és megszorongat majd festett ajkait az arcomra szorítja. Fuuujjj.

Az a némber rajtam hagyta a nyamvadt DNS-ét, ami mellesleg most piros. Reakciómon nevetve pattan be a kocsiba apám mellé. Majd Rose is beszáll.
-Sziasztok!!! -kiabálják kórusban miközben az ajtó becsukódik ,majd elhajt.

A ház felé indulunk. Kinyitom az ajtót Camillenek és udvariasan beengedem.
-Üdv itthon. -poénkodni próbálok és sikerül egy halvány mosolyt kicsikarnom belőle.

-Szerintem igyunk valamit. -jelentem ki a konyhába érve.
-Mid van ??
-Tequila vagy Vodka.
-Tequilát kérek.