Szívdobbanás: Pár baj

Camille

Még hogy a sorsnak nincs humora. Nálam most bizonyosodott be ,hogy van, hiszen az exem itt áll velem szemben.
Pontosabban ül.
-Nem hittem volna ,hogy újra látlak. -ismerem be.
-Azt gondoltam. Hibát követtem el.
-De még mennyire. -karba fonom a kezem a kis bőr székben. Elrángatott valami étterembe. Mondanom sem kell, hogy semmi kedvem nem volt hozzá, de jól esett látni ahogy sajnálkozik.
-Az elmúlt időben sok változáson mentem keresztül.
-Hiszem ha látom.
-Nehéz volt nélküled. -a mókás válasz hallatán felnevetek. -Szeretném jóvátenni a dolgokat köztünk.
-Tisztázzuk Glenn. Csak a biológia projekt miatt vagyok hajlandó szóbaállni veled.
-Tudom, de ez kezdetnek nem rossz.

Ezután beszállunk a kocsiba és megkérem ,hogy vigyen haza. Készségesen megteszi. A nyalizásnak mindig is a mestere volt. 

-Akkor mi lesz a házi dolgozattal ??
-Holnap gyere át, hat körül. -sóhajtok.
-Itt leszek. -felém hajol és gyengéd csókot nyom az arcomra.
Ajkai érintése régi emlékeket hoz a felszínre, de ettől még haragszom rá. Nagyon.

A hazafelé vezető úton már besötétedett így most a sötétben kell botorkálnom az ajtó után. Végig tapogatom a falat és ekkor egy reflektor világít bele a szemembe. Mozgásérzékelős lámpa, számítanom kellett volna valami ilyesmire.
Lenyomom a kilincset és már bent is vagyok. Az itt-ott égő villany arról árulkodik, hogy Daemon már itthon van.

Beszállingózok a konyhába és a táskámat a pultra dobom és iszom egy kis hideg narancslevet.
A pohárral a kezemben elindulok a szobám felé át a nappalin. De megtorpanok.

A padlón ruhák hevernek, kis kupacokban. Ezt követik a furcsa hangok. Mint például a kuncogás, nyikorgás és hasonlók.
Aztán a kanapén meglátom a hiányosan öltözött Daemont, de hál 'istennek alsó volt rajta és egy vörös hajú nőt ölelget, mintha muszály lenne.

Valami sokk szerűségbe kerülhettem mert a lábaim nem engedelmeskedtek a parancsnak, hogy mozduljanak.
Néhány nagyon hosszú másodperc után Daemon végre felnéz a kanapéról, nem feszéjezi a jelenlétem. 

- Szia Cam. -lihegi és élesen az ajkába harap, mintha provokálni akarna. Egy, csak egyetlen ártatlan másodpercre fordul meg a fejemben ,hogy hogyan tekeredne rá az én testemre. És akkor mi történne.

-Nem vagyok biztos benne ,hogy ezt látni akartam. -motyogom. Szent Isten.
-Tuti ,hogy láttál már hasonlót. -vonja fel a szemöldökét.
-Láttam ,sőt jobbat is. -az ajkamba harapok, hogy nyomatékot adjak az állításomnak, de közben csak Daemon szexi testének látványára tudok gondolni.
-Nálam?? Kizárt. -pimasz vigyort villant és megrázza a fejét, legszívesebben lerugnám. A csaj is bekapcsolódik és felül Daemon alatt. Vörös fürtjei alatt láthatóan élvezi a helyzetet ,hogy engem meg a hányinger kerülget.

-Mi van már bébi?? -kacérkodik és Daemonhoz dörgöli a testét. Ekkor villámként vág belém a felismerés ,hogy ezt a csajt láttam múltkor az ebédlőben.
-Az van te ribi, hogy Daemonnel ellentétben engem nem érdekel a gyakorlott tornamutatványod.
-Minek neveztél?? -háborodik fel a szuka.
-A hallásoddal is gond van?? - mondtam. Daemon felnevet, de rögtön abba is hagyja. Azonban látszik rajta ,hogy jól mulat.
-Te büdös rib...

Úgy fújtat mintha muszály lenne és lelki szemeim előtt látom ahogy az ökölbe szorul a keze.
-Virginia, ezt a csatát nem nyernéd meg. -szakítja félbe szexpajtiját Daemon. A lány hitetlenkedve mered rá, majd vállat von.
-Akkor folytassuk a szobádban... -mondja szexin és végig simít a srác mellkasán.
-Benne vagyok. -Mr. Cascanova felpattan felnyalábolja a holmikat a földről majd mindketten nevetve felcsattognak a szobába. Legalább nem lesznek szem előtt.

Magamhoz vettem még egy kis narancslevet hányinger ellen és egy kis harapni valót.
A szobám előtti folyosón hallani lehetett ,hogy mennyire élvezik egymás társaságát. A csaj beleadott mindent. Szánalmas.
Bementem a szobámba és magamra zártam az ajtót.

Hogy jó legyen a hangulatom bedugtam a fülesem a hangerőt pedig maxra csavartam. Ez segített abban is, hogy ne halljam a lepedőakrobatákat. Mellesleg.

Daemon

Virginia tökéletes volt arra amire kellett. Nem akart sziveket, meg virágokat csak néha szexelni. Nekem pedig ez megfelelt így.
És különösen mókás volt a jelenet amit Cami rendezett. Alig bírtam visszafogni magam, hogy ne röhögjek ,olyan hangosan.

Az akció után Virginia hazament, én pedig letusoltam.

 Felkapok egy melegítő nadrágot és a konyhába indulok, hogy magamhoz vegyek valami ihatót. A házban súlyos a csend, a régi személyzet is távozott apámmal együtt, szóval kripta csend van.

Már órák óta nemláttam Camillet és ez kíváncsivá tett. Tudtam ,hogy nagyjából mit gondolhat rólam. Valószínűleg egy mocskos disznónak tart, ami nem is áll olyan messze a valóságtól. Pont azt akartam elérni ,hogy távolmaradjon tőlem ,de akkor miért zavar ennyire ,hogy megtörténhet???

Visszamászok az emeletre és bekopogok az ajtaján. Semmi válasz. Újra megismétlem ,de semmi.

 
Így csak lazán benyitok. Megmondom őszintén arra számítottam ,hogy zárva lesz. De nem volt.

Az ajtó nyikotogva tárul ki. A szobát halványan derengő fény uralja. A szoba végében találok rá.
Az asztala fölé hajol, amin rengeteg  könyv terült el. Halkan közelebb osonok és megállok mögötte. Hallom egyenletes lélegzését. Arcát a tenyerében tartja, szeme pedig lágyan összezárva.

Elaludt. Tanulás közben. Igazán vicces kompozíció, de elfojtottam a röhöghetnékemet.
Vajon mennyi ideje van így?? Teljesen elfog gémberedni. És engem ez eggyáltalán mióta érdekel??

Minden esetre nem fogom hagyni ,hogy így aludjon. Óvatosan elfordítom a székkel együtt és fogást keresek rajta. Átnyúlok a karjai alatt és a térdhajlatán. Finoman nehogy felébresszem felemelem. Mocorogni kezd, de nem ébred fel. Motyog néhány szót angolul. Valami ilyesmit tanulhatott utoljára.

Kimért léptekkel az ágyához viszem. És a pléd tetejére helyezem nőies testét. Olyan törékenynek tűnik és nagyon kiszolgáltatottnak. Fekete haja szétterül a párnán, de az egyik kósza tincs az arcába hull. Gyengéden arrébb simítom. Cam ismét mozogni kezd. Be kellene fektetnem az ágyba.

De azt ruhában nem lehet. Ezért holnap rettentő módon fog utálni és ettől muszály volt mosolyognom. Imádom ha a kis cica dühös.
Először a papucsát, majd a nadrágját távolítottam el. Puha bőre miatt tovább időztem a csipője szélénél ,mint illett volna. 

Aranyos rózsaszín pöttyös fehér bugyit visel amitől a Túró rudira emlékeztet, amit imádok. A pólóját is lehúzom róla, a feje némi gondot jelent, de megoldom.

Ekkor már fehérneműben fekszik az ágyon és nagyon étvágy gerjesztő. De annyira perverz azért nem vagyok. 

Egy határozott mozdulattal megpróbálom kihúzni alóla a plédet ,de nem sikerül. Viszont ,ha erősebben próbálom akkor lerepül róla ,azt pedig nem szeretném.

Ismét felemeltem, ő pedig félálomban átölelte a nyakamat.  Finom narancs illata van, de ennél égetőbb gondolatok is foglalkoztatnak ,mivel szinte fedetlen teste hozzám simul. Ezzel lángra lobbantja az egész testemet, na meg a fantáziámat.

Elhelyezem az ágyban és betakarom,majd megcsodálom a művemet. Emelkedő mellkasát figyelve, azon töprengek ,hogy valami nem stimmel. Hiszen ilyet még sosem csináltam egyetlen lánnyal sem. Fölé hajolok és megcsókolom a homlokát.

-Jó éjt szépségem.

Ott álldogálok emellett a lány mellett elmerengve ,hogy mégis mi benne olyan különleges amiért képtelen vagyok kiverni őt a fejemből.

Camille

Nem rémlett ,hogy levetkőztem az éjjel, de reggel mégis úgy térek magamhoz, mint egy Victoria Secret's model. Valami nem stimmel. 
Az órára pillantok és rá kell jönnöm ,hogy elaludtam. Felugrok és a szekrényemhez sietek. Elfogok késni.

Ki sietek a szobából, de a lépcső előtt megtorpanok. Erősen kivehető férfias horkolás hallatszik a folyosó felől. Ez a tökfej is elaludt ,ennek mennyi az esélye. Mióta itt lakom folyton elalszok.
Egy pillanatig őrlődök ,hogy otthagyom vagy pedig visszamegyek és a lábánál fogva húzom ki az ágyból. Tökéletes bosszú amiért levetkőztetett az este.

Végül az angyali énem győz és megfordulok. Minden illedelmet mellőzve bevágódok az ajtón és megpillantom Daemon takaróba csavarodott, félmeztelen testét. A látvány hatására elmúlik a késztető érzés ,hogy kirántsam a takarót alóla, amit valószínűleg megmozdítani sem tudnék.

Közelebb araszolok hozzá és meglököm a vállát. A feje átgurul a másik oldalára és csak hitkant eggyet.
-Most komolyan ?? -mérgelődök.
Letelepszem az ágy szélére és megragadom mindkét vállát, megrázom. 

Semmi. Megrázom ezúttal erősebben és belebeszélek a fülébe:
-Felemelnéd végre a segged az ágyról ???!!

Határozott mozdulattal megrántom a kezét mire elengedi a takarót. Elégedett mosolyra húzom a számat ,de aztán elképedek amikor magához ránt. Átkarolja a nyakamat és a derekamat és leránt.
Átdobja rajtam a lábát, hangosan szuszog. A teljes testemmel az övéhez simulok, az arcom pedig a mellkasának préselődik.
Érzem ahogy a szívem gyorsabban ver, dübörög a mellkasomban. A tenyerem izzadni kezd és mintha egy szaunában lennék.

Próbálok mocorogni, de semmi értelme. A kezemet a mellkasához nyomom és eltolom magamtól. 

Kinyílik barna szeme. Értetlenkedő kifejezés fut át az arcán, amit meglepődés követ.
-Cam?? -kérdezi zavarodottan. Kapok az alkalmon és felülök.
-Elfogunk késni. -világosítom fel.
-Honnan ??
-Az iskolából te majom!! Iparkodj!!

-Cam ezzel csak egy gond van.
-És pedig ?? -méregetem.
-Az ,hogy szombat van. -vigyorog rám mint a vadalma.
-Mi ??
Felkapja a telefonját és elém tolja. A pokolba. Hitetlenkedve meredek a szerkentyüre.

-Elvagyok tájolva. -rázom meg a fejem. Mi ütött belém. 

-Úgy fest ,hacsak ....
-Hacsak mi ???
-Hacsak nem azért jöttél ,hogy bebujj mellém ,mert ebben az esetben....... -végig mér, lassan érzékien. Vállba boxolom, mire felül.
-Az sosem fog megtörténni Daemon.
-Sose mond ,hogy soha. Föleg ,hogy fogalmad sincs mire gondoltam.

-Van néhány tippem.
- Arra gondoltam ,hogy ide is fekhetnél. Mivel te vagy az első lány aki nem lepedő gyűrésért van itt. És ez valahogy üdítően hat. -visszafekszik az ágyán. Nagyot sóhajtok és mellé fekszem. Nem erre a mondatra számítottam.
-Köszönöm. Azt hiszem.
-Én köszönöm ezt a változatosságot. Szükségem van rá. Meg persze imádok neked ellent mondani.

-Miért ?? -komolyan érdekel a kérdés.
-Az emberek nem nagyom szólnak vissza nekem, és édes amikor összevont szemmel nézel rám. 

-Édesnek tartod?? -vonom fel a szemöldököm.
-Ha bárkinek elmondod letagadom ,hogy ilyet mondtam volna. -nevet.
-Titokban kedves is tudsz lenni?? -mosolygok a felismerés miatt.
-Pssszzttt. Ne mond el senkinek. Rontaná a híremet. -teszi az ujját a szája elé, de hallom ,hogy ő is vigyorog.

-Hallgatok ,mint kukorica a moziban.
-Ennek semmi értelme.
-De jól hangzott. -mind a ketten felnevetünk.

Egy idejig csendben fekszünk, majd megszólal.
-Együnk. -felpattan és felhúz a kezemnél fogva.