2016. március 12., szombat

Szívdobbanás: Kezdetek


Camille

Magunkhoz vettük egy üveg tequilát és felmásztunk az emeletre. Az egyik szobából nyílt egy hatalmas erkély. Barna csempe padlóját egy fekete szőnyeg takarta itt ott. Továbbá állt rajta egy fa asztal és hozzátartozó négy szék és persze párnák.
-Hölgyem. -bök az állával a székek felé. A hangjából kihallok némi egoizmust és éreztem a szó élét. Kihúzza nekem az egyik széket. Csessze meg.
Lehuppantam a másik székre és dacos pillantást küldök felé. Erre felkacag.

-Miért nevetsz ki folyton ?? -tudakolom.
-Mert mindig megnevettetsz, szórakoztató vagy.
-Ez az első mondat amivel nem bántottál meg. Fejlődsz. -kacsintok rá.
-Ne szívd mellre. -legyint lazán.
-Persze. -hitetlenkedek.
Az üvegért nyúlok és töltök magamnak a tüzes vízből. Meglötybölöm az italt és Daemonre pillantok. Ő is tölt magának.
Felé emelem a poharam és várom ,hogy ő is ezt tegye.
-Nem is koccintasz velem ??
-De . Csak nem tudom ,hogy mire igyunk.
-Nincs ötletem. -vallom be.
-Igyunk a kezdetekre.
-Rendben igyunk a kezdetekre. -bólintok rá és koccintunk. A folyadék marja a torkomat ,de tetszik. 

Szükségem van rá, hiszen az életem dobott egy Leszurtfetrenbergert (szaltóféle ha jól tudom).
Még három pohár lecsúszik majd Daemon feláll és kinyújtóztatja a végtagjait. A pólója túl rövidnek bizonyul mivel kivillan kockás hasa.
Próbálom nem figyelni ,de mintha oda ragasztózták volna a szemgolyómat. Daemonnel testileg semmi probléma nem lenne ,sőt.
De a csajos ügyei miatt nem biztos ,hogy a legjobb választás.
-Na emeld fel a feneked és rakjuk össze az ágyad. - veti oda, összehúzott szemem láttán azt mondja -Vagy alhatsz az én ágyamban is ha gondolod. -kacsint. Elkap az a furcsa érzés, hogy vele egy ágyban nem tudnék aludni, a gondolatot gyorsan száműzöm a fejemből.

-Meglepődnél ha igent mondanék?? -teszem fel.
-Igen. Tekintve ,hogy meztelenül alszom.- felvonja a szemöldökét, úgy várja a reakciómat.
Szórakozik velem és fogadok ,hogy magában szétveti a nevetés. Nem futamodhatok meg.
Mellé sétálok és mielőtt elmegyek mellette belesúgom a fülébe.
-Én is.
Az álla hallhatóan koppan a padlón. Ez a csata az enyém szívi. Győzelmem hevében indulok az emeletre.

Daemon

Ezt most nem hallottam. Bárcsak ne hallottam volna. A nehéz fegyverzet támadásra készen állt ,majdnem el is sül amikor Camille hátat fordít  és rálátást enged arra a formás fenekére.
Annyira szerettem volna ebben a pillanatban bekamerázni a szobáját. Ha ez így megy tovább szakember segítségére lesz szükségem.
Zsebre vágtam a kezeimet és utána indultam. Éppen a szobájába riszált be.
-Akkor kezdjük az ággyal. - mutat egy csomó deszkára. A kupac láttán egy francia ágy lehet.
Feltűrtem a ruha ujját és odamentem a kupachoz.
 
-Ebben a sarokban jó lesz??
-Aha. Mondjuk. -egyezik bele.
Szétszedjük a dobozt és összerakjuk a keretet és a lábakat.
A végére egész ágyformája lesz. A matrac az egyik falnak van támasztva. Együtt felkapjuk és az ágyba illesztjük.
-Szerintem jó lett. - dicsérem meg magunkat.
-Királyok vagyunk.
Bólintok és rávetem magam az ágyra. A rugók reccsennek a súlyom alatt. 

-Te meg mit művelsz?? -merevedik le Camille.
-Csak tesztelem. -vonok vállat. -Akarsz segíteni?? -vonom fel a szemöldököm sokat sejtetően.
-Dugd fel magadnak az ajánlatodat.
Kitör belőlem a röhögés. Ez a csaj nem semmi. Felkelek az ágyról.
Összeraktunk még két szekrényt és egy asztalt. Záporoztak a szitok szavak. Perverz módon élveztem, de nagyon. 

Miután végzünk az ajtófélfának dőlve figyelem ahogy ágyneműt húz.
-Ha már együtt kell élnünk szeretném tudni ,hogy ki vagy.
-Pontosan miért is?? -tudakolja.
-Azért ,hogy ne kelljen aggódnom azon ,hogy elvágod-e a torkomat amíg alszom vagy sem.
-Úgysem fogsz békén hagyni, szóval miért ne.
-Gyorsan tanulsz. -keresztbe teszem a karjaimat magam előtt.
-Ki vele ,mit akarsz tudni??
-Rose a nagynénéd igaz??
-Igen, eltaláltad.
-Tudom kényes téma ,de mi történt a családoddal?? 

A kérdés hallatán megrándul a teste. A franc essen a kíváncsi énembe. Mikor nem válaszol az egyik kezemmel megérintem a saját vállamat.
-Ne haragudj, nem kell elmondanod. -megvakarom a fejem.
-Beszéljünk másról ,oké?? -kérdezi.
-Rendben. Együnk valamit.
-Na ez egy remek ötlet.
Ledobja a párnát és együtt elindulunk a konyha felé. Feltúrtam a hűtőt és megtaláltam mindent ami kellett. 

Gyorsan kipakoltam őket a pultra.
-Mi lesz ebből??
-Palacsinta. -nézek rá úgy mintha ő lenne Pumukli.
Kitör belőle a nevetés. Ezt mire véljem??
-Mi a gond?? -értetlenkedek. Mellém sétál és felkapja a tejes dobozt.
-Ez nem kell a palacsintába. -szögezi le mire úgy nézek rá mintha két feje nőtt volna.
-Figyelek mester. Miért nem?? -édes mosoly jelenik meg az ajkain.
-Mert..  -megfordítja a dobozt és a szemem elé tolja. Ha a hatalmas barack nem szúrja ki a szemem akkor a Gyümölcslé feliratnak ki kellett volna. Bassza meg. Jobban kellene figyelnem, de nehezemre esik, ennek az okára pedig inkább gondolni sem akarok. 

Ennél még az is jobb lenne ha az lenne tetoválva a seggemre ,hogy belépés előtt lyukassz.
-Na menny arrébb hagyd ezt a profikra.- int és magára mutat. Megadóan felemelem a kezem és leülök a pulthoz. Egy pont a fekete szépségnek. 
 
-Na akkor kérdezhetek??
-Az attól függ mennyire intim.
-Nem annyira. -ó dehogy nem.
-Majd eldöntöm.
-Van barátod?? -kérdezem mire felnevet.
-Nincs. Neked barátnőd??
-Igen. Fogjuk rá.
-Hogy sikerült rabul ejtenie a szívedet?? -mondta érezhető gúnnyal.
-Ki mondta ,hogy a szívemet ejtette rabul??
-Perverz.
-Ha tudnád mennyire. -kacsintok rá. -És gondolom volt már pasid.
-Volt. Amint mondtam volt már dolgom a fajtáddal.
-Mesélj.
-Volt egy srác, beleszerettem, nem működött majd megcsalt. Vége.
-Elég szűkszavú vagy.
-Nem méltó az említésre.
-Jogos. - ha látnám a csávót szarrá verném. És ez a reakció ijesztő.
-És mond csak szűz vagy?? -a keverő kanál kiesett a kezéből.

Camille

Ennyi erővel akár fel is pakolhatna az asztalra ,hogy megnézze.
-Semmi közöd hozzá te hólyag!!! -rivallok rá.
- A kelleténél kíváncsibb vagyok.
 -Én inkább a bunkó szót használnám rád.

Felkel a székéről és elindul felém. Lassan, kimérten.
-Ez nem újdonság. Egy páran már mondták.
-Már én is mondtam. Legalábbis rémlik valami. -ütögetem meg az állam mintha gondolkodnék a dolgon. 
-Beismerem nem vagyok egy tökéletes mintapéldány, legalábbis modorilag. -megáll előttem és lehajol. 
-Sikerült ebből az elsőre ártalmatlannak tűnő mondatból egy egóista mondatot kreálnod. Szép volt. 

Felemelkedik és a kezembe adja a keverő kanalat. 
-A viselkedésem a szexepilem és nemáll szándékomban változtatni rajta. Pláne ,hogy tudom ,hogy neked bejön. 
-Na ne nevettes. -érzem ahogy elpirulok, miközben az aurámba mászik. 
-Szerintem pedig igazam van. -pimasz vigyor terjed szét az arcán, amiért legszívesebben megütném. 

-Ámíts mást Daemon. Valakinek biztos bejön. 
-Bebizony. 
Hátrálok és nekimegyek a hűtőnek. Csapdába esek. Daemon a karjait két oldalt a fejem mellett támasztja le és felém hajol. Olyan közel van ,hogy érzem a lélegzetvételét az arcomon. A tekintete az arcomat fürkészi. Mindenhol elidőzik egy darabig, így én is megengedek magamnak egy kis feltérképezést. 

Felmérem vastag szemöldökét, mély, barna szemét, hegyes férfias állát és telt, csókolnivaló ajkait. 
A tekintetem az ajkán állapodik meg és azon kapom magam ,hogy elképzelem amint az ajkunk összeér. Nagyot nyelek. Nem kellene ilyenekre gondolnom.
Beleharap az ajkába és elmosolyodik. Még mindig vigyorog mikor hátralép és megcsóválja a fejét. 

-Kár is tagadnod cica. Vonzódsz hozzám. És ha egy kis perverzségre vágysz a szobám ajtaja nyitva áll. 
Lehengerlően rám kacsint.
-Hogy te mekkora egy idegesítő, felfújt, barom vagy.....egy..... 
-Ez az cica fényezz még. -dob egy csókot és jókedvű nevetés közepedte elhagyja a konyhát. 
Ezzel a mondattal elszállt minden kellemes érzésem vele kapcsolatban. De itt maradt az a szurkáló érzés a gyomromban és jobb ha bele sem gondolom ,hogy mi az és mit jelenthet. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Idegen érzés: Van amire születni kell

Hannah Meztelenül ébredek a hotelben, azután az eszméletlen éjszaka után. Mindenem fáj, de természetesen jó értelemeben. Nagyon is jó...