2016. február 19., péntek

Szívdobbanás: Bisztró


Camille


Egy kis sárga épület előtt pakolunk le. Daemon lazán leállítja a motorját és megfogja combomat. Finoman, gyengéden végigsimít rajta. Nem gondoltam volna ,hogy tud ilyen gyengéd lenni, de valószínűleg éppen ez volt a szándéka vele. 
Megvárja míg leszállok majd ő is így tesz. Felé nyújtom a levett sisakot és beletúrok a hajamba. Bár ezen a szénaboglyán aligha segít valami. 
-Nem is volt olyan rossz. -motyogom. 
-Megmondtam. Igazán bízhatnál bennem. -szépen ívelt szemöldöke alól figyel rám. 
-Daemon, a bizalmat ki kell érdemelni. -tájékoztatom. 
-Mivel a nevemet már nem úgy használod ,mintha egy káromkodás lenne, azt hiszem kezdesz megkedvelni. 
-Ne rontsd el . -figyelmeztetem. Felemeli a kezét megadóan. 
-Bolond vagy. -állapítom meg. Kiröhög. 
-Ezért csípsz. Ne is próbáld tagadni. - mutogat rám. 

-Igen kedvellek. De ettől még nem jutsz el  a bugyimig. 
-A francba. -mondja csalódottságot színlelve, de látom a szemében, hogy jelenleg csak viccel. Hogy a hosszabb távú szándékai milyenek az per pillanat nem nagyon izgat. 
Ez a randi pedig nem nagy ár azért ,hogy visszakapjam a kocsimat teljes rozzant állapotában. 

Daemon udvariasan kinyitja nekem az ajtót. A falatozónak igen kellemes a hangulata. A narancs sárga falakon virágos képek lógnak, a bőr fotelek apró kis asztalokat állnak körbe, az egész hely valahogy otthonos. A túlsó felében áll egy kis fából készült tákolmány, gondolom színpad lehet. De hiányzik az élő zene. 
A tekintetem körbejárja a helyiséget. Csak most tűnik fel ,hogy rajtunk kívül nincs itt senki. Nyelek egyet. 
-Mi folyik itt ?? -tudakolom. 
-Meglepetés. -tárja szét a karját. -Ez a hely egy régi haverom apjáé, lógott nekem egy szívességgel. 
-Akarom tudni ,hogy mi miatt?? 
-Őőőő ....nem. 
-Klassz. 

-Szóval Hölgyem, lenne kedve velem vacsorázni?? -felém nyújtja a karját. 
-Ön egy igazi úriember Mr. Agenta, és remek a meggyőzési képessége . 
-Ó, Ms Williams ha tudná .hogy mire vagyok még képes. - incselkedik velem. 


Daemon
Ez a hely jobb mint amire emlékeztem, magamban gyorsan köszönetet mondok Milonak ,hogy akkor régen őrizetbe került és kihozhattam. 
Sok mindenre felhasználhattam volna ezt a szívességet, mivel Milonak rengeteg kapcsolata van, de a jelenlegi célom az Camille lenyűgözése. 

Látom Camille arcán ,hogy nem erre számított tőlem, de boldogsággal tölt el ,hogy meglepem. Bár teljességgel tisztában vagyok azzal a ténnyel ,hogy pontosan miért is van itt. Azért mert szabályosan belezsaroltam ebbe a helyzetbe,
De sajnos túl konok ahhoz ,hogy rájöjjön ,hogy képes lenne velem jól érezni magát. Be kell bizonyítanom neki. 

Úriember módjára kihúzom neki a széket, elégedetten helyet foglal. 
-Akkor elugrok a vacsoránkért. - indulok a konyha felé, Milo említette ,hogy az ételt a sütőben hagyja. Meg is találom. A mennyei lasagne még mindig meleg mikor kiveszem. A korábbi pincér tapasztalataimat felhasználva gyorsan tányérokra rakom a fogást. 
Különböző zöld növényekkel dobom fel, de ügyelek rá ,hogy ne nézzen úgy ki ,mint egy virágos kert. 
Elégedetten indulok el kifelé, ügyesen egyensúlyozom a tányérokat és vigyázva teszem le Camille elé az övét. 

-Mennyi az illata. -szimatol bele a levegőbe. -Elismerésem a szakácsnak. - biccentek, majd átadom Milonak. 
 A másik tányért vele szemben teszem le, de nem ülök le. A színpad mellett van egy keverő pult szerű berendezés. Rácsatlakoztatom a telefonomat és elindítok egy kis zenét. 
Camillenek még nem említettem ,hogy nem csak vacsorázni fogunk, de amiről nem tud amiatt nemfog kiakadni ,nem ?? Úgy döntök ,hogy igazam van és végül odaülök az asztalhoz.  

Camille

A vacsora meglepően jól telt, bár hiányoltam a bunkó Daemont, de annyira nem ,hogy ezt a mostani Daemonnal is közöljem. Kezdem azt hinni ,hogy félre ismertem ezt a srácot. 
Beszélgettünk az iskola utáni terveinkről, nem másztunk bele egymás családi életébe és egy káromkodás sem hangzott el ami már félsiker. 
Időközben befejeztem a vacsorát. 
-Na én végeztem, azt hiszem. -teszem le a villám. 
-Nem hinném. -szól mély hangon ,de nem néz rám. 
-Mi van?? -szökik fel a hangom. Feláll és odasétál hozzám és felém nyújtja a kezét. 
-Gyere. 
-Hova?? -kérdem.
-Jól érezted magad velem ma este?? -teszi fel. 
-Azt hiszem....aha. 
-Nem értem pontosan...- formál tölcsért a fülénél. 
-Na jó, igen jól éreztem magam. Most boldog vagy??
-Nagyon, ha tudnád mennyire. -rám villantja sármos vigyorát és úgy néz rám, mintha a vesémbe látna. Beleremeg a belsőm és bizseregni kezd a bőröm ahogy a szemével simogat.

-Táncolj velem. Kérlek. -kérlelőn néz rám. Felsétálunk a színpadra, megfogja a kezemet és táncolni kezdünk egy Adam Lambert számra. A szám ritmusa ütős ,de lehet rá táncolni. 
Be kell látnom Daemon remekül táncol. Közel húz magához, a testünk pedig egy ütemre kezd el mozogni. 
Beleveszek a ritmusba és átkarolom a nyakát. 
-Nem is tudtam ,hogy szereted Adam számait. 
-Ezt figyeld... - hátrébb lép. És énekelni kezdi. Mintha az énekes hallanám. A hangja mély és igazán kellemes a fülemnek. 

(Itt a zene :)) 

-Mi az ami nem megy neked?? -kérdezem megfontolatlanul, felcsillan a szeme és ismét átölel. De tovább énekel a fülembe. 
-Sok mindenben jó vagyok. -kacsint rám mikor arrébb húzódik és megpörget. Legközelebb háttal ölel át. Ajkai a fülcimpámat súrolják, felvillanyozva a testemet. 

Csak egy kósza pillanatra elképzelem ,hogy mégis milyen lenne megcsókolni azokat az ajkakat. De ha ezt az egészet a fogadás miatt csinálja, akkor viszont nem szabad bedőlnöm neki. 
Maga felé fordít és az ajkait az enyém felé közelíti. Levegő után kapok. Annyira szeretném. De kb egy óráig tartana, aztán otthagyna ,mint egy használt játékot. Használtak már így ki, többet nem fogom elkövetni ezt a hibát. Ellököm magamtól. 
-Vigyél haza. 

Daemon  

Istenem kérlek mond ,hogy csak szórakozik velem és nem akar most itt hagyni. Pedig kezdetem jól érezni magam. Na meg már lassan két órája nem képzeltem el meztelenül, szóval ennek már jelenteni kell valamit. Nem ?? 
-Mi a gond?? 
-Amiatt a hülye fogadás miatt csináltad ??? Igaz?? 

Mi baja van?? Amikor itt riszálta nekem a formás fenekét azt hiszi ,hogy tudtam arra a hülye fogadásra koncentrálni?? 

-Igen. -nyögöm ki határozottan. -De arra nem gondolsz ,hogy mit veszítek akkor ha nem nyerem meg azt a tetves fogadást!! 
-Arra gondolsz ,hogy többet nem szólhatsz hozzám? 
-A feltételeid szerint igen. -morgom. -Tudod mit felejtsük el ezt. Visszaviszlek a kocsidhoz és többet nem szólok hozzád. 

Nyomatékosítás képpen leugrok a színpadról és a konyhába viszem a kaját. Majd lekapcsolom a villanyt és kilépünk az ajtón. 
Egyenesen a motorom felé sétálok,de mikor látom ,hogy nem követ megállok. 
-Nem jössz?? 
-Hívtam taxit. -mondja. Még egy döfés a szívembe. 
-Klassz. -dünnyögöm és felszállok a motoromra. 
-De az autómat hozd helyre. 
-Akkor végeztünk is vagy lenne még valami feladat ?? -gúnyolódom ,de nem jó kedvemben. Bólint. Begurul a taxi és ő eltűnik. 

Hazafelé száguldok. Miért viselkedtem így?? Nem akartam megbántani. Valami megváltozott a fogadás óta. A mai estének csupán az eleje szólt arról ,hogy a fogadás miatt megdöntsem az egyik asztalon. 
De aztán valami történt valahol a táncközben, mert utána eszembe sem jutott az a rohadt fogadás. De ezt sehogy sem tudom megmagyarázni neki. Úgysem hinne nekem ,ha még is megpróbálnám. Ezt buktam. 
Nem szoktam így érezni magam ha elveszítek egy csajt. Sürgősen innom kell valami ütőset. 

Amint átlépem a házunk küszöbét feltett szándékom leinni magam, de apám hangja állít meg a lépcsőnél. 
-Daemon beszélnem kell veled. -a hangja határozott, de nem kioktató. Ha közli ,hogy a ribanca terhes vagy valami akkor lelépek az tuti, de lehet ,hogy pont most akar kirúgni, pedig nem csináltam semmit. Még. 
-Fiam, lesz némi változás itthon.... - na kezdődik.               





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Idegen érzés: Van amire születni kell

Hannah Meztelenül ébredek a hotelben, azután az eszméletlen éjszaka után. Mindenem fáj, de természetesen jó értelemeben. Nagyon is jó...