Daemon
Egy hét telt el a fogadás óta, de meghúztam magam a háttérben. Mivel Camille nem hasonlít azokhoz a csajokhoz akiket se perc alatt felszoktam szedni, így kénytelen vagyok taktikát váltani.
Mindent tökéletesen fordítva csinálok, mint általában.
Azaz, nem foglalkozom vele, mintha nem is létezne. A dolgot azonban nehezíti a formás feneke és a hihetetlen combjai.
Ma lesz az utolsó elzárásunk, szóval ideje cselekedni.
Ezért állok most a parkolóban. El sem hiszem ,hogy az a dilis tanár elhitte ,hogy a mosdóba mentem. Na mindegy. Hamar megtalálom Camille Fordját. Ráférne egy kis kipofozás, talán ha kedves lesz akkor segítek neki.
Felnyitom a motorháztetőt és babrálok egy kicsit. Biztos ami biztos mindent megbabrálok egy kicsit. a cél szentesíti az eszközt vagy mi. Elégedetten megdörgölöm a kezem és visszacsukom a motorháztetőt majd visszaslisszolok az órára.
Az órák rettentően lassan vánszorognak. Végül elérkezik az idő. Lazán sétálok az igazgatói iroda elé. Cam várakozik az ajtóban. Szexi keresztbe tett combjait fekete bőrnadrág fedi, komolyan elgondolkodtató ,hogy csak ilyen cuccai vannak-e. Fehér rövid ujjas pólót visel, így láthatóvá válnak a tetoválások a karján.
Szívesen megnézném ,hogy meddig folytatódnak azok a jelek.
Egy szem forgatással üdvözöl.
-Csak nekem tartogatod ezt az édes gesztust?? -kérdezem.
-Van még egy gesztus amit csak számodra tartogatok. -közli.
-És pedig?? -utánozom a beállását. Beint. Megcsóválom a fejem, erre számítanom kellett volna.
-Azt hiszem kedvellek. -szakad ki belőlem.
-Na persze.
-Tényleg.
-Nem hiszek neked. -mondja.
-Pedig elhiheted. És tudom ,hogy te is kedvelsz.
-Kedvellek ,de nem úgy.
-Ezalatt mit értesz?? -közelebb lépek hozzá. Látom ahogy elakad a lélegzete, a teste pedig megfeszül. Kíván, helyes.
Egy pillanatnyi meghökkentség után azonban nyugalmat erőltet magára és támadásba lendül. A kezét a mellkasomra teszi. Az érintése letaglóz. Kacéran végig simít a pólómon és rebegteti a szempilláit. Kemény játékos.
Nagyon nagy mákja van ,hogy az iskola folyosóján vagyunk, különben már levettem volna a lábáról és olyan dolgokat tettem volna vele amiről jobb ha nem tud.
Nem hagyja abba a szexi kézmozdulatokat amitől kezd felmenni a pulzusom. Kacéran beharapja az ajkát. Na jó, most rögtön keresek egy takarító szertárat, a vállamra dobom és becipelem a felmosók közé.
A fantasztikus tervemet egy kinyíló ajtó szakítja félbe amin az igazgató helyettes lép ki. Camille elhátrál.
-A mai feladatotok is a könyvtárban lesz. Pontosan egy óra múlva itt kell lejelentkeznetek. -ezzel eltűnik.
Camille
Jó érzés volt ütést mérni Daemon egójára, ráfért egy komoly klopfolás. És beismerem jó volt látni ,hogy nem teljesen érzéketlen. Bár teljesen tisztában vagyok vele ,hogy csak azért vagyok érdekes számára amíg meg nem kap. Utána eldob és elfelejt, mintha sosem lettem volna. Ehhez pedig semmi kedvem.
A könyvtárban egy idős néni fogad minket és elmondja mi lesz a feladatunk. A kiszedett könyvek visszapakolásánál adrenalin dúsabb elfoglaltságot nem is tudok elképzelni. Felnyalábolok egy halom könyvet és a terem hátulja felé cipelem.
Daemon nem tétovázik, követ.
-Elmondod ,hogy mi annak az oka ,hogy nem csípsz?? - kérdezi miközben nekidől az egyik könyves szekrénynek. Lassan elkezdem felpakolni a könyveket a helyükre. Nem válaszolok.
-Ne csináld már Carol. -háttal állok neki. Ráférne egy tökön rúgás.
-A nevem még mindig Camille te pöcs. - haragosan pillantok felé. Felnevet ,mint aki remekül szórakozik rajtam.
Ez a délután is jól kezdődik.
Daemon
A délután folyamán próbára tettem a kis asszony tűrőképességét. Az ,hogy a kiakadásig bosszantom nem jött be. Bánatomra.
A könyv pakolás közepette megfogalmazódott bennem egy remek terv a meghódítására.
A délutáni zárka lejár, ideje lelépni. Camille előttem lépkedve, táskáját a karjára vetve igyekszik. Pedig ha tudná ,hogy a menekülésnek semmi esélye ebben az esetben.
Az autója mellett áll meg, a már igencsak kiürült parkolóban és elkezdi áttúrni a táskáját. Gondolom a kocsikulcsot keresi. A bújócska nevezetű játékban eddig a kulcs áll nyerésre. A végeredményre várva nekidőlök a karosszériának.
-Nincs valami dolgod?? -szól be. Ezen elmosolyodom.
-Momentán nincs. -jelentem ki és karba fonom a kezemet. Előhúzza a kulcsait és behuppan, de mielőtt beindítaná a masinát még oda szól nekem.
-Nem akarlak elütni, arrébb fáradnál??
-Érted nem fáradtság szívi. -odébb húzódok. A motor felbőg ,de nem indul. Mikor három egymást követő alkalommal is lefullad kiszáll ,hogy megnézze mi a gond.
Felnyitja motorháztetőt és beletúr szexi fekete
hajába. Fellobbantva bennem a vágyat.
Mikor rám pillant és összeszorítja kék szemeit már tudom ,hogy bajban vagyok. Indulattal teli szemei miatt megugrik a pulzusom, nem tudom megállni, a pimasz mosoly kiül az arcomra. Lebuktam.
-Te megbabráltad a kocsimat?? -kérdezi felháborodással és meglepetéssel vegyes hangszínnel.
Ó igen baby, ha tudnád mennyire szeretek babrálni, főleg ha rólad van szó.
Lazán megvonom a vállam, nincs értelme titkolnom a nyilvánvalót.
-Hozd helyre!! -parancsol rám és ő is összefonja a karjait.
-Azért ennél szebben kellene kérned. -vágok vissza. Haragosan kifújja a levegőt, majd mindent bevetve rám mosolyog. Édes amikor mosolyog, csak kár ,hogy nem őszinte.
-Kérlek hozd helyre a kocsimat, szeretnék valahogy hazajutni. Te pöcs.
-Az utolsó szó nem kellett volna. Na akkor majd találkozunk. -megfordulok és a vállam felett hátraintek neki. Nagyából hat métert haladok mikor megszólal:
-Várj!!!! -már megint ez a pimasz mosoly. Mi van velem??
-Segíts, kérlek. -mondja.
-Na jó. -oda sétálok hozzá.
-Ez egy rohadék húzás volt. -mondja.
-Valóban, de elértem vele amit akarok.
-Ezt nem értem.-dönti oldalra a fejét.
-Egy feltétellel javítom meg az autódat...
-Nyögd már ki!! -kezdi elveszíteni a türelmét.
-Eljössz velem kajálni. -jelentem be.
-Inkább eszem kaktuszt. -vágja rá gyorsan.
-Gyere jó móka lesz. -úgy teszek mintha meg sem hallottam volna a beszólását.
-A francba. De utána megjavítod a kocsimat ugye??
-Hiszen megígértem. -biccentek.
-Legyen. -egyezik bele. A számban érzem a győzelem ízét. Az enyém vagy ,vagyis leszel cica.
A motorhoz sétálunk.
-Te most viccelsz.
-Nem. Élvezni fogod. -tudom ,hogy így lesz. Komoran néz rám miközben felpattanok a fekete szörnyetegre.
Camille
-Ha meghalunk, megöllek. -vetem oda. Győztes mosolya miatt elolvadna egy jégpálya is. Hunyorogva nézek rá, vehetné a lapot.
-Azt csinálsz velem amit akarsz cica. -nevet rám. Képtelen vagyok megállni szemforgatás nélkül.
-Add a sisakod.
-Nem félsz ,hogy tönkre teszi a hajadat??
-Veled egy motoron a hajam a legutolsó amit féltenem kell. -felkapom a sisakot és felugrok mögé. Felnevet teli torokból.
-Van benne valami.. -rázza meg a fejét lemondóan.
-Miért hívsz cicának ??
-Mert hozzád fogható szexi és idegesítő, fekete macskát még sosem láttam. - kacsint rám.
-Az idegesítővel nem egyezem ki. -felugrok mögé miközben és átkarolom a derekát. Még mögüle is látom ,hogy erotikusan az ajkába harap. Még nekem is be kell ismernem ,hogy eszméletlenül dögös
-A szerényt kihagytam. -javítja ki magát, belebokszolok a vállába,
-Senki sem lehet tökéletes. -ismerem be.
-Azt majd meglátjuk. -beindítja a motort és elindulunk kitudja merre. A szél az arcomat nyaldossa, de ugyanakkor megnyugtat ,hogy Daemonbe kapaszkodok, akibe valami rejtélyes oknál fogva megbízom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése