Óvatosan felnyitottam a szemhéjam. Valóban a szobámban voltam. Vigyázva emeltem fel a karomat ,hogy felmérjem a károkat. Néhány zúzódás a karomon, a bordám fájtak, a szemem pedig jojozott. De ezzel még nem volt vége a sérüléseim listájának. A trófeáimhoz csaphattam még egy agyrázkódást, egy nyak ficamot, egy szép sebet a hátamon és egy sajgó feneket. Az utóbb említett nem is annyira lényeges.
Lassan mintha egy nyugdíjas lajhár lennék felültem. A takaróm lecsúszott és döbbenten fedeztem fel ,hogy nem a saját pólómban vagyok. A ruhadarab alatt pedig éreztem ,hogy egy kötés féleség öleli a testemet. A póló mérete alapján férfié lehetett, ekkor furcsa dolgot tettem. Megmarkoltam a nyakát és az orrom elé szorítottam. Theo illata volt.
Remek, egy durva támadás után ébredek fel, tele sebekkel, összestoppolva ,mint valami molyrágta asztalterítő ráadásul egy pasi pólójában, aki nem mondható jó haveromnak. Ennél jobb nem is lehet.
Ekkor kitárult az ajtóm és Haidy lépett be, jobb kezén egy fém tálcát egyensúlyozott. Néhány gyógyszeres fiola állt rajta. Ez igazán remek.
- Jó reggelt!! -csiripelte vidáman.
- Hé!! Szia!! -üdvözöltem barátnőmet.
- Jobban vagy?? -kérdezte az arcomat fürkészve.
- Mint akit megverve és felgyújtva kidobtak egy felhőkarcoló legfelső emeletéről.
- Ez nem valami biztató. De a humorod a régi. -nevetett csilingelő hangon. -Emlékszel, hogy mi történt??
-Igen, a nagy részére. De az hiányzik ,hogy hogyan kerültem ide.
- Nos kaptál egy gyors sebészeti ellátást.
- Gondolom Theotól. -feszítettem ki a pólómat. Fel vonta a szemöldökét és bazsalyogni kezdett. Rögtön tudtam ,hogy igazam van. Letelepedett az ágyam szélére és a tálcát a kis éjjeli szekrényre tette.
- Azt hiszem meg kellene neki köszönöm, hogy meg mentett. -vallottam be. Bár lehet, hogy a rémes modora ellenére csupán csak látni akartam.
- Ahogy gondolod. -mondta semleges hanggal. -Ezt pedig .. -felemelt egy fecskendőt és valami nem túl bizalomgerjesztő színű folyadékot szívott fel vele. A tárgyat utána felém közelítette. Másik karjával lefogott és a vállamba szúrta. Felnyögtem.
- Auu. Ez fájt. -motyogtam a karomat dörzsölve.
- Szerintem túl éled. -kacsintott. -A tegnapit elnézve, rendben leszel. Felállt és az ajtóhoz sétált. - Egy tanács, mielőtt belépsz kopogj. -ezzel eltűnt.
A tűvel való találkozás után kikeltem az ágyból, a hőmérséklet különbség miatt kivert a libabőr. A pólón kívül csak egy bugyi volt rajtam. Csak remélni tudtam ,hogy nem Theo vetkőztetett le.
De mit szégyenlősködök hiszen már látott anyaszült meztelenül is az edző terem zuhanyzójában. Ott még minden ....normális volt, ja mégsem.
A földön találtam egy nadrágot, gyorsan magamra kaptam a meggyötört ruhadarabot. Rosszabb is lehetett volna, vontam meg a vállam és kilibbentem a folyosóra. Hamar elértem Theo szobáját és udvariasan bekopogtam majd hátra léptem. Mikor feltárult az ajtó arra készültem ,hogy elhadarok egy köszönöm-öt és odébb állok, de ekkor megláttam a sátánt fehér neműben, elégedett mosollyal az arcán. Sok durva dolgot láttam már életemben, de Nora kora reggel elkopott sminkkel tényleg brutál volt.
A hátán egy ing terült szét, elől pedig összesen csak egy falat csipke takarta. Még nekem is el kell ismernem ,hogy a teste valóban csinos volt, bár eszembe sem jutott ezt neki is megmondani. Olyan volt ,mint egy kínai váza. Kívül mutatós, belül üres.
- Szia Sophie. - nyikorogta.
- Hello. Zavarok?? -tudakoltam ,bár cseppet sem érdekelt ha igen. Ez nem jó jel.
- Nem. Éppen ...végeztünk. -suttogta, sokat sejtetően. - Szóljak neki ,hogy...?
- Nem kell. Mindegy. -ezzel elkéstem.
- Macikám!!!! -kiabált hátra a válla fölött. A másodperc töredéke alatt arrébb állt az ajtóból és helyet adott Theonak. A srác derekára csupán egy fehér törülköző volt tekerve. A ruhatárában szinte csak törölközők szerepelnek, na ne már.
- Menny be mindjárt megyek. -utasította a lányt, erre a ribi adott egy csókot a nyakára majd felszívódott.
- Igen?? -kérdezte Theo nem törődöm arccal. És karba tette a kezét kidolgozott mellkasa előtt, mint aki nagyon unja a társaságom.
- Gondoltam megköszönöm ,hogy..
- Megmentettelek. -vágott közbe.
- Igen.... -mormoltam.
- Vedd úgy ,hogy megvolt. -ezzel rám csukta az ajtót. A szemöldököm a magasba szökött.
-Seggfej. -jegyeztem meg mialatt odébb sétáltam. Ha így akar játszani legyen. Elegem van ebből a hülye viselkedéséből.
Csinálnom kell valamit. Vagy visszamegyek és kinyírom a hiányosan öltözött nőstényt. Nagyon nem tetszett az az erős mardosó érzés a gyomromban, ami a féltékenység jele.
Egyenesen a szobámhoz indultam. Aztán megláttam egy alakot.
Feszülős farmert és hosszabb szürke kardigánt viselt. Kecses alakja és göndörödő, barna fürtjeit azonnal felismertem.
-Emi?? -szólítottam meg.
-Sophie. -felém kapta a fejét és rám mosolygott. Gondolkodás nélkül a karjaiba vetettem magam. Most jöttem rá igazán ,hogy mennyire hiányzott.
-Hogy vagy?? -tolt el magától ,hogy végig mérhessen. A kezébe fogta az arcomat és fülig ért a szája.
-Remekül. -mondtam érezhető gúnnyal.
-Hallottam hírét. -rázta meg a fejét. -Pihenned kellene. -szidott le.
-Nem ,most a legjobb barátnőmmel kell beszélnem.
-Nekem is beszélnem kellene veled. -motyogta ,de nem tűnt túl lelkesnek.
-Gyere. -nyitottam be a szobámba és be tessékeltem. Leültünk az ágyam tetejére, egymással szemben törökülésben, mint régen. Hiányoztak a csajos beszélgetések és ő maga is. A Theos incidens emléke szertefoszlott.
-Miről akarsz velem beszélni?? -tettem fel.
-Inkább mesélj előbb te valamit. -kérte. Nagyon halogatta a dolgot ,de nem bántam.
Elmeséltem neki az eddig történteket. A Theos részleteket igyekeztem mellőzni. De azért a kanapés esetet ,meg a bunkózását elmeséltem. Emi csak bólogatott. Nagyon furcsán viselkedett, én pedig nem bírtam tovább.
-Kivele. - nagyot sóhajtott. -Emi??
-Velem kellene jönnöd. A Tanács látni akar.
-Az mi?? -ráncoltam össze a szemöldököm. Nagyon kezdett az idegeimre menni ,hogy nem tudtam semmit a természet feletti dolgokról.
-Egy magas szintű társaság. Arkangyalok alkotják őket, a valaha létezett legerősebb angyalok. Az ő feladatuk a Kitaszítottak és más földön élő démonok ellenőrzése. Ők döntenek a bűnösök sorsáról. Ők majd mindent elmagyaráznak neked. -nagyot nyeltem, Emi nem szokott ennyire komoly hangot megütni. Görcsbe rándult a gyomrom. És elkapott a rossz érzés.
-Lassan indulnunk kellene.
-Mit kell tennem??
-Vedd fel ezt. -a semmiből előkerült egy nagy, csuklyás, fehér köpeny. Tétováztam ,de aztán meg fogtam és magamra kaptam a ruhadarabot. Teljesen elfedett. A fejemre húztam a kapucnit.
-Mehetünk. -suttogtam. A szoba közepére álltunk és megfogta a kezemet. Fény öntötte el a szobát, mintha lángra gyúlt volna. Elvakított. Bizsergő érzés futott végig a testemen.
Egy hatalmas bálterem szerű helyen találtam magam. Hatalmas belmagasság, csempézett padló és gyönyörű festmények mindenhol.
-Köszöntelek titeket. -szólt egy dallamos hang. A nő pompás ezüst színű ruhát viselt ,ami kiemelte tökéletes alakját. Tökéletesen illik rá az angyalian szép kifejezés. -Kövessetek. -kérte és elindult.
Egy újabb terembe vezetett minket, ami egy parlamenti ülés teremre hasonlított ,mintsem egy bálteremre. Bár itt is rengeteg kép díszelgett. A pulpituson ,ha jól számoltam tizenketten foglaltak helyet, hozzám hasonlóan köpenyt viseltek azonban bordó árnyalatban. A legmagasabb emelvénnyel szemben kellett megállnom. Emily eltávolodott a szoba túlsó végébe és onnan figyelte a történéseket. A tekintetemet az előttem ülő alakra szegeztem. Az illető felállt és elcsendesült a terem.
-Sophie Harris. Köszöntelek a Tanács nevében. Törvényeink és mítoszaink szerint a születésünktől számított tízezredik évben ki kell jelölnünk az Örököst. E személy csak akkor lehet méltó a tisztségére ha birtokában van a négy elemnek vagy képes lesz azokat uralni. A te feladatod lesz elsajátítani ezeket, mihelyt meggyőződtünk róla ,hogy te vagy akire vártunk.
Nem volt nagyon bőbeszédű annyi szent. A csend elnyúlt ezért úgy vettem ,hogy befejezte. Ezért megszólaltam.
-Mi szükség van az Örökösre?? -tudakoltam. A kapucni alatti száj elmosolyodott. Nem nézett a szemembe miközben válaszolt.
-A teremtés utáni időkben élt egy nagy hatalmú arkangyal Shella. Az ő feladata volt a négy elem irányítása. Felelőtlenség volt ekkora hatalmat egyetlen személyre bízni. Ezért meghagyták neki, hogy utódokat nemzzen és adja át nekik erejét. Sajnos a párját nemjelölték ki. Shella Lucifert választotta. Négy gyermekük született. Az Örökös feladata ,hogy megtalálja őket. Amint mind a négyen megvannak ők állnak a tanács élére. Mindegyikük számára párt biztosítunk. Abban a megtiszteltetésben lesz részed ,hogy választhatsz melyikük mellett szeretnéd leélni az életed.
Leesett az állam. Ez sok volt egyszerre. Az agyam megsült és kiírta ,hogy ERROR. Nem akartam hinni a fülemnek. Ahogy Emily meghagyta mélyen meghajoltam és hátrálni kezdtem.
-A vér vizsgálatra Emily kísér el. -közölte a hang.
Mikor végre kiléptem a teremből zsongott a fejem. Lehet ,hogy csupán összekevernek valakivel?? Légyszí. Emi mellettem lépkedett.
-Sajnálom. -bökte oda. Már értettem miért nem lelkesedett az idejövetel miatt. De akkor én mit mondjak?? Velem közölték az imént ,hogy nyomkövető leszek. Megráztam a fejem.
A vér vétel hamar lezajlott és közölték ,hogy valóban én vagyok az Örökös. Hát nem remek? Ezután kaptam egy tetoválást a hátamra. Egy iránytűre hasonlított ,de a négy elem társult hozzá. Még nekem is el kellett ismernem ,hogy lenyűgözően nézett ki. Azonban égetett mint egy sebhely. Áldás és átok.
-Ha úgy érzed ,hogy egy fivér van a közeledben csak annyit kell tenned ,hogy megérinted a bőrét és ha a lapockáján megjelenik egy jel akkor tudni fogod kicsoda az illető.
-Miért én?? -bukott ki belőlem.
-Nem tudom gyermekem. -felelte a nő ,lágyan. Hát belőle sem szedek ki sok mindent.
Remek most már le kell tapiznom mindenkit ,hogy kiderüljön tagja-e a fivéreknek. Halleluja.
A sebem még lüktetett mikor Emily haza repített,a fejem pedig zsongott az ott hallottaktól.
A nappali közepén jelentünk meg. Körülöttünk a többiek álltak vagy éppen ültek a kanapén.
-Na mi volt?? -hajolt előre Tom és a combjára támasztotta a kezét. -Én vagyok az Örökös. -jelentettem ki, mintha magamat akarnám erről meggyőzni. Több kevesebb sikerrel.
-És most mi lesz?? -fordultam Emilyhez.
-Elkezdjük a képzésedet. Minél hamarabb meg kell tanulnod irányítani az elemeket.
-Viszont a támadás miatt szerintem el kellene valamilyen szintű harci kiképzés is. -szólt közbe Tom, és én maximálisan egyetértettem a sráccal. Nem akarok továbbra is szánalmas töréstesztbábu lenni.
-Mikor kezdhetek?? - fordultam felé kíváncsian.
-Akár holnap, ha nem fájnak a sebeid. -szögezte le és érdeklődve várta a válaszomat.
-Rendben leszek. -biccentettem, hogy megnyugtassam.
-Azért én még megvizsgálnálak ha nem gond?? -közölte Haidy. A bólogatás közepette feltűnt Lexi hiánya. Annyira lefoglalt Theo tahósága és Emily látogatása ,hogy megfeledkeztem róla.
-Haidy? Lexi ,hogy van?? -bukott ki belőlem. Haidy az ölébe tette összekulcsolt kezét és bánkódón nézett fel rám. Nem volt túl biztató.
-Felépül. -mondta egy örökkévalóságig tartó hallgatás után. -Még nem tért magához, de az élet jelei jók. Lassan meglátogathatod. -nem tudtam megszólalni. Cserben hagytak a szavak. A szívem majd kiugrott a mellkasomból ,hogy a barátnőm életben van.
-Gyere Sophie, együnk valamit. -motyogta Emily és a konyha felé húzott. Időm sem maradt ellenkezni. Egyenesen a hűtőhöz kormányzott és elkezdett kipakolni belőle minden ehetőt. A kedve valamennyit javult ebben a környezetben amiért őszintén hálás voltam.
Váltott kézzel lapátolta ki a kaját a pultra, amíg nem talált egy tál lasagnet.
-Erre van most szükségünk. -állapította meg a tésztát tanulmányozva. Egyenesen a sütőhöz ment és be izzította. A műanyag tálca tartalmát egy tepsibe rakta. Majd felém fordult.
-Ez -bökött a sütő felé- , azt hiszem Theoé. De nem hiszem ,hogy haragudni fog érte. -vonta meg a vállát. -Habár ha igen ,az sem különösebben zavar. -ezzel egyet értettem, sőt ijesztő módon még tetszett is a gondolat. Nem vagyok normális.
-Emi, te tudtad ,hogy Nora a barátnője.?? -kérdeztem érzelemmentes hangon.
-Ezek szerint megtudtad. -nyögte.
-Egy olyan pasival akartál összehozni akinek barátnője van?? -dörrentem rá.
-Nem akkor éppen nem voltak együtt. -lehelte.
-Ezt ,hogy érted??
-Az ő kapcsolatuk meglehetősen különös, hol együtt vannak ,hol külön. De jobban szeretem ha külön vannak. Idegesít az a lány és nem való Theo-hoz.
-És szerinted én igen?? -kicsit élesebben hatott a kérdés ,mint szerettem volna.
-Nos, az igazat meg vallva igen. -felvontam a szemöldököm.
-Hát megint Nora kis Macikája lett, szóval tévedtél. -fontam karba a kezem. -Nem illik hozzám.
-És nem is tetszik?? Egy kicsit sem?? -kérdezte félig lehunyt szempillái alól.
A helyzet az ,hogy kedveltem. A démoni cucc előtt érdekesnek tűnt szexi kihívást jelentett, de mostanra teljesen megváltozott. Kedveltem a macsós oldalát, de a bunkó énje már kevésbé tetszik. Per pillanat haragudtam rá. Nem tudom mivel érdemeltem ki az utálatát ,de most nem is akartam kideríteni. Annyira kiszámíthatatlan és a gond az ,hogy ez valahogy mégis vonzott ami miatt legszívesebben seggbe rúgtam volna magam. Bár tudtam ,hogy hazudni fogok kimondtam:
-Nem. A legkevésbé sem. -ráztam meg a fejem nyomatékosítás képen.
Emily összehúzott szemmel nézett rám, ami azt jelentette ,hogy tudta ,hogy hazudok. Nem firtatta tovább a dolgot. Mesélt az elmúlt néhány hétről. Mindenkit villámcsapásként ért az eltűnésem. Emi volt az aki elintézett mindent. Beszélt a családommal és a főnökömmel. Állítása szerint a főnököm úgy tudja ,hogy megbetegedtem és mivel senki nem jelentkezett a helyemre, így szívesen vissza is vesz. Egy remek lehetőség ,hogy elszabaduljak innen.
Természetesen igent mondtam a lehetőségre. Nemsokára a szüleim is megtudják ,hogy haza tértem, de e-mellé jön majd a hír ,hogy találtam lakást. Tehát továbbra is itt fogok lakni.
Emi a finom vacsora után haza indult. Kikísértem. Amint elkanyarodott az utca végén vissza sétáltam. Terveim szerint egyenesen az ágyamba estem volna és három teljes napig ki sem keltem volna. Szép álom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése