Mégis mi a ......

Furcsálltam Theo viselkedését, de nem akartam bele álltani magam a dolgába.
-Lexi én elmegyek aludni, eléggé elfáradtam.
-Mennyj csak csajszi. Szuper este volt. Már alig várom a holnap estét. -kacsintott, majd oldalra döntötte a fejét. -Mi a gond??
-Semmi. Szép álmokat Lexi. -ezzel hátat fordítottam neki és a szobám felé mentem. Legalábbis ha jól emlékszem akkor arra volt.

A folyosó közepén jártam amikor, elsuhant mellettem valaki. Közvetlenül az ajtóm előtt Lexi állt ,ő volt ez a rohadt gyors valaki.
-Jó éjszakát Sophie. -mondta. Úgy állt ott ,mint egy ugrásra kész vadmacska.
-Jó éjt, Lex. -mosolyt erőltettem az arcomra és kinyitottam az ajtót, miután elmentem mellette.

Beléptem a szobába ,úgy éreztem ,hogy még mondanom kell valamit, de amikor vissza fordultam már nem volt ott senki.

Becsuktam az ajtót, abban a szobában álltam ahol felébredtem néhány nappal ezelőtt. A kórházi ágy már eltűnt, de a könyvespolc és a többi tartozék ott volt.
Feltűnt ,hogy a szoba hátsó végében van egy nyitott ajtó. Közelebb sétáltam hozzá, a kis iroda helyiségből egy hálószoba nyílt. Ez a szoba tágas volt,a közepén egy hatalmas, baldachinos francia ággyal,  mind két oldalán egy éjjeliszekrénnyel. Szinte minden bútor egyedi volt és tuti ,hogy antik.

A falai halvány sárga színben pompáztak, valahogy megnyugtattak. További két ajtó nyílt a szobából, az egyikben egy csodálatos fürdőszoba volt, hatalmas káddal és mindennel ami egy fürdőszobához kell. Az egész helyet mentol illat lengte be.
Kis virágok, kaktuszok sorakoztak a kézmosó mellett és rengeteg kagyló volt szerte a szobában. 

A másik helység pedig egy gardrób szoba volt, hatalmas szekrényekkel és tükrökkel.
Levettem magamról Lex holmiát és boldogan nyugtáztam ,hogy a szekrényekben van néhány ruhadarab, köztük pedig egy selyem hálóing is. Divatosabb volt ,mint amihez hozzá szoktam ,de a szükség nagy úr. 

Majd a finom holmival a kezemben átsétáltam a fürdőszobába. Olyan nagyon szükségem volt egy forró fürdőre ,mint bikinis, pláza cicának a barnítókrémre a strandon.   

Engedtem magamnak egy kádnyi forró vizet, a hálóinget pedig az egyik fogasra aggattam, ami az ajtóra volt szerelve.
Szépen lassan bele ereszkedtem és boldogan fogadtam a meleget. Az egyik kis polcon a kád mellet találtam egy doboz tusfürdőt, kellemes levendula illata volt ezért használtam belőle egy keveset. Forróság járta át a végtagjaimat, ami csontig hatolt. És bizsergette a bőröm.
Nagy levegőt vettem és lebuktam a víz alá, a víz pedig akár egy gyengéd szerető ölelt körbe.

Mióta felébredtem, most éreztem először teljes nyugalmat. A szememet csukva tartottam, mert a szappan nem használ a szemnek. 

A kezeimet összeszorítottam, majd ellazítottam, remélve ,hogy kicsit csökken a benne lévő görcs. Ezt csináltam egy  darabig, ám ekkor különös dolog történt. A térdem fázni kezdett, mert már nem lepte el a víz. 

Ekkor felpattant a szemem és láttam ,hogy a kád fölött apró vízcseppek lebegnek. A kádból egyre több és több csepp emelkedett fel és lebegett csak úgy a semmiben.
A szemeim kidülledtek a csodálattól és a rémülettől. Lassan felültem ,de nem vettem le a szemem a kicsi gömbökről. Hirtelen ötlettől vezérelve megérintettem az egyiket, nem esett le, mint ahogy vártam hanem arrébb úszott a levegőben.

Kiemelkedtem a maradék vízből, kicsit megcsúszott a kezem a kád szélén, de sikerül visszanyernem az egyensúlyomat  és felkaptam egy közelben lévő törülközőt aztán magam köré csavartam. Kiszálltam a kádból és távolabb mentem. Megráztam a fejem, sietve vissza fordultam a gömbök felé. Megrökönyödve figyeltem, nem akartam elhinni ,hogy ez a valóság. Intettem a kezemmel lefelé, mintha azt várnám ,hogy történik is valami. Azonban tényleg történt. A cseppek kivétel nélkül vissza kerültek a kádba. A szám tátva maradt, a térdem pedig felmondta a szolgálatot. Lehuppantam a fehér szőnyegre mégis ,hogy a fenébe csináltam ezt?? Bámultam a tenyeremet ,mintha rá lenne írva a válasz, de persze nem volt.

-Kelen??? -tettem fel a kérdést halkan. Hallottam egy suhogó hangot.
-Igen?? -szólt egy férfi hang a hátam mögül.
-Ez a te műved volt ?? -felé fordultam. A márvány pultnak támaszkodott és ugyan azt a bőr jekis szerelést viselte, mint amikor először láttam. A maga sajátos módján szexi volt, mint egy rocksztár.
-Nem. -közölte tisztán és érthetően. -Semmi közöm ehhez. -tette karba a kezét, nyomatékosítás képpen.
-Akkor mégis hogyan ...??
-Gondolkozz. -mosolyodott el sejtelmesen.
-Nem lehettem én, mert....- nem hagyta ,hogy befejezzem.
-Miért is nem ?? Már nem vagy olyan ,mint régen ezt ne feledd.
-Csak ennyit mondasz ?? -vontam fel a szemöldököm.
-Mit kellene még mondanom ??
-Valami biztatót esetleg... 

Erre felnevetett és megrázta a fejét.

-Vannak dolgok amit magadnak kell megtapasztalnod. -szólt. De ósdi szöveg.
-Mi vagy te a lelki ismeretem vagy valami modern kori Yoda ??
-Te most egy kicsi, zöld Jedihez hasonlítottál??
-Azt hiszem,......igen. -gúnyos mosolyt küldtem felé. Abban a percben nagyon vagánynak éreztem magam. 

Közelebb lendült felém és csak néhány centivel előttem állt meg. Arca tökéletes volt ,nem árult el semmit legalábbis eleinte, aztán egy röpke pillanatra kihívást fedeztem fel férfias vonásain . A szeme sötétre váltott, ami nyugtalanságot ébresztett bennem. A létfenntartási ösztöneim jelezni kezdtek.  A meglepetéstől hátra léptem és furcsa szorongás fogott el.
-Ne hergelj. -mondta rekedt hangon.
-Mert mi lesz ?? -kitámasztottam a lábam és viszonoztam a nézését, bár koránt sem voltam olyan ijesztő ,mint ő.
-Bátor vagy. -mondta elismerően és a szája veszélyes vigyorba fordult.-Na jó. Alkut ajánlok.
-És pedig?? -lazítottam el magam, miután láttam ,hogy ő is hasonló képpen tesz.
-Ígérd meg ,hogy segítesz nekem valamiben. Avagy ahogy a mai világban mondják, jössz nekem eggyel.
-És én mit nyerek ezzel ?? -hirtelen előjött belőlem az üzletasszony.
-Segítek neked. Kérdezz én pedig igyekszem majd válaszolni.

Valami azt súgta ,hogy nem lesz egyszerű a kérése amit majd feltesz, de jobb ötletem nem volt, mivel eddig senki nem mondott nekem semmit, így belementem az alkuba.

-Legyen. -kinyújtottam a kezem, a srác felvonta az egyik szemöldökét és kérdőn nézett rám.-Kezet rá.
-Most viccelsz. Szellem vagyok, nem rémlik ??
-Igaz, bocsi. Nem vagyok hozzá szokva a szellemekkel való társalgáshoz. -leengedtem a kezem.
-Semmi gond. -válaszolta. -Gondold át az alkut. Holnap újra beszélünk. Várom a válaszodat.
 És ha kellenék csak szólíts, itt leszek valahol.

Bólintottam. Pár perccel később már egyedül álltam a fürdőben. Kíváncsi lennék hová szokott eltűnni. 

Nagy levegőt vettem ,hogy megnyugodjak mikor nem sikerült csak szorosabbra fogtam a törülközőt. Megtörölköztem és  felvettem a kék, selyem hálóinget. Oda léptem a tükörhöz, a finom anyag lágyan simult a testemre, kiemelte amit kellett és igen szexi volt, a mély dekoltázsával és kis szoknya részével. Sosem voltam egy Victoia's Secret modell ,de örömmel fogadtam a látványt. Végre nem úgy néztem ki ,mint egy vasaló deszka.
A kecsesség halvány vonásaival oda sétáltam az ágyhoz. A takarónak finom öblítő illata volt, mintha egy egész virágoskert lenne a takarómban. 

Lekapcsoltam a lámpákat és lassan bebújtam a puha paplan alá. Hozzá kezdtem a mennyezet bámulásához, aztán egyszer csak elnyelt az álom. Fogalmam sincs ,hogy mennyit aludtam ,talán négy -öt órát. Megdörzsöltem a szemem és nagyot nyújtóztam remélve ,hogy minden porcikám a helyére ugrik, főleg a nyakam. Oldalra hajtottam a takarót majd felültem ,készen arra ,hogy leszálljak az ágyról. Kómás fejjel nem vettem észre ,hogy ez bonyolult hadműveletnek ígérkezik.

A három méteres belmagasságú szobában nagyjából másfél métert eshettem, majd koppantam a parkettán. Ennyire nem lehetek béna. 

Egy perces tömény káromkodás után felkapartam magam a padlóról. Mikor függőlegesbe kerültem akkor tudatosult bennem ,hogy az ágyam lebeg.
-Na ne szórakozz velem. -csípőre raktam a kezemet és úgy bámultam a fekhelyemet.
Gyengül a gravitáció, biztos ez a gond. Mondogattam magamnak ,bár tudtam ,hogy nem erről van szó.

De mégis ,hogyan varázsolom le onnan a berendezést?? Megpróbáltam azt amit a cseppeknél alkalmaztam, legyintettem ,de semmi. Mikor ötödik próbálkozásra sem sikerült, feladtam. Bementem a gardróbba és felkaptam az ott talált fekete köntöst. Szorosan magam köré tekertem az anyagot majd ki libbentem a szobából. Elfordítottam a kilincset és akkor egy hatalmas koppanást hallottam.

A kezem a kilincsre fagyott, kis résnyire nyitottam az ajtót, az ágyam a földön állt, de mind a négy lába kitört. A szőnyeg pedig tele volt fa szilánkokkal. Igazán remek. Megráztam a fejem és ott hagytam a szobát.
Keresztül mentem a folyosón majd át a konyhán és a nappaliban kötöttem ki.

Mielőtt beléptem volna Haidy hangját hallottam. Aztán pedig Tomét. Nem szerettem hallgatózni, de a lábam nem mozdult.

-És most hol van ?? -ez Haidy volt.
-Az egyik közeli bárban. Haza akartam ráncigálni ,de közölte ,hogy megöl ha megteszem.
-Miért van annyira kiakadva??
-Alec . A minap talált egyet a naplói közül. Valószínűleg nem tetszett neki amit benne olvasott, mert felgyújtotta.
-Már sosem lesz a régi. -sóhajtott Haidy.
-Még van remény. -mondta Tom gyengéden. És magam előtt láttam ahogy ahogy átöleli a lányt.
Ekkor léptem be.

-Sziasztok.
-Helló. -szólt Tom. Majd Haidy is elmotyogott egy köszönést. Majd a lány felállt és oda sétált hozzám.
-Minden rendben?? -kérdezte aggodalmas arcot vágva.
-Nem igazán . - nyögtem ki, bár feltett szándékom volt,hogy hazudok valahogy mégsem tudtam.
-Figyelek. -karba fonta a kezeit és várt.
-Az ágyam úrhajóvá változott, a víz pedig ki lebegett a kádamból ,erre van valami magyarázatod ??- így kimondva elég abszurdnak hangzott.
-Tehát elkezdődött. -Haidy hátra fordult és jelentőség teljes pillantást váltottak a férfival.
-Gyere velem. -szólt a lány gyengéd hangon és kihúzott a szobából. -Mutatok neked valamit.

Vissza kísért a folyósora és benyitott az egyik ajtón. Hosszú lépcsősor vezetett le ,megtorpantam  .

-Ugye nem itt akarsz elintézni??- felnevetett.
-Ha elakartunk volna intézni, már bocsi ,de már rég megtettük volna.- ettől cseppet sem nyugodtam meg ,bár bíztam a lányban.
-Ez biztató. -nyöszörögtem, s közben elindultunk a mélybe.

A lépcső vége egy alagút kezdete volt, két oldalt fáklyákkal megvilágítva. Néhány oszlop szegélyezte a kis alagutat, de láttam  ,hogy mögöttük egy hatalmas terem húzódik. Ekkor Haidy hirtelen balra kanyarodott ,beértünk egy hangár szerű helyiségbe. Elfért volna benne nyolc pálza, három focipálya és akkor még finom voltam.
-Azt a rohadt. -hagyták el a számat ezek a szavak. A teremben konkrétan egy brutális akadály pálya volt kiépítve. Szöges drótok, vizes árok meg minden ami ahhoz kell ,hogy egy hozzám hasonló puhány elvérezzen. Ezen sürgősen változtatnom kell.
Volt a terem felénk közelebb eső részében egy hatalmas, vastag kék szivacs és néhány asztal, szék egymásra pakolva. Ja és ne feledkezzünk meg a poroltó készülékek tömkelegéről sem a sarokban.
-Itt gyakorolhatsz. -mondta Haidy.
Kérdőn felvontam a szemöldököm.
-A telekinézis csak a kezdet Sophie. Fogalmunk sincs ,hogy mi lesz a képességeid határa, de az biztos ,hogy az alap dolgokkal rendelkezni  fogsz.
-Mint például??
-Gondolat olvasás, teleportálás, telekinézis és hasonló nyalánkságok. -mosolyodott el.
-Ez remekül hangzik. -mondtam, vegyes érzelmekkel.
-Nézd... -felemelte a kezét és az asztalokra koncentrált. Azok először remegni kezdtek majd felemelkedtek és egymás mellé úsztak a levegőben. Haidy a szivacsra pakolta őket pusztán az akaratával ,majd leengedte a kezét.
-Voilá. Te jössz.- mutatott elöbb rám ,majd az asztalokra.
Az asztalok mellé vonszoltam magam.

-Emeld fel a kezed és képzeld el ,hogy a karodból energia áramlik az asztal felé. Majd emeld meg az akaratoddal. Könnyű azt mondani. Lehunytam a szemem és azt tettem amit kért. De nem történt semmi.

-Próbáld meg újra. -ez a mondat még körülbelül hússzor hagyta el a  száját, mire az a nyamvadt asztal hajlandó volt megmozdulni. Mikor már egy méter magasan lebegett Haidy így szólt:
-Ügyes!! Most pedig lassan engedd le.
Az asztal a matracnak csapódott. A reccsenő hang alapján szerintem el is tört.
-Huppsz. -mondtam bocsánatkérő hanggal. -Van abban valami rendszer ,hogy mennyi időnként jelentkezik egy új képesség??
-Egyéntől függ. Nekem 60 évembe telt mire megjelent a telekinézis képességem, de a kezelése utána már könnyen ment. Van egy olyan sejtésem ,hogy  a te képességeid sokkal hamarabb fogják követni egymást.
-Miből gondolod ??
-Abból, hogy az átváltozásod után néhány nappal már képes vagy tárgyakat mozgatni. És ez lenyűgöző.
-Van valami, amit nem mondasz el nekem. -állapítottam meg, de fogalmam sem volt ,hogy honnan tudom.
-Az érzékid is egyre jobbak.
-De nem fogod elmondani. Kezdem unni, hogy senki nem mond nekem semmit.
-Oda adom neked az eddig feljegyzett képességeinkről szóló hátha segít.- bólintottam.
-Oksi. Egy perc és vissza jövök ,addig gyakorolj. Maradt még asztal.- rám kacsintott,ezzel eltűnt.

A következő asztal már magasabbra emelkedett, mint az előző. Már majd nem szépen letudtam tenni amikor Haidy vissza jött.
-Itt is vagyok. -felé fordultam, mosolyogva a kezembe adott egy poros könyvet aminek barna, bőr borítója volt.

-Remélem segíteni fog megérteni mindent.
-Én is Haidy. Köszönöm. - mosolyogtam rá. Elvettem a könyvet és magamhoz öleltem.
-Szívesen. Holnap kérlek gyere le ide amikor felébredsz és akkor tudok gyakorolni veled, szeretnélek felkészíteni.
-Megfontolom.
-Apropó, szeretném ha a holnap folyamán beszélnél Tommal,  Azt hiszem most magadra hagylak.- szólt és kiment. Nem bírtam ki és utána szóltam.
-Oké. Beszélek vele. - most viszont tényleg itt hagyott. Furcsa kérés volt, mégis mit akarhat tőlem Tom?  Megkérdeztem volna Haidyt  ,de addigra már elment.
Addig barangoltam a föld alatti szobákban amíg rá nem találtam egy kis iroda helyiségre ahol volt egy lámpa és egy kényelmes szék egy hatalmas mahagóni íróasztal mögött.

Letelepedtem a fotelbe és kinyitottam a könyvet. A lapjai öregek voltak és minden szó kézzel íródott.
Szerencsémre találtam tartalom jegyzéket is. Rémülten tudatosult bennem ,hogy a könyv nagyjából kétezer oldalas. A telekinézissel kezdtem, 432.oldal.

A telekinézis képessége:

    Ez a legkönnyebben elsajátítható képesség, de veszélyes is lehet, ha rosszul használja valaki.
Sok esetben a kezdőknek szükségük van egy segítőre aki kiképzi őt. 
   A tanaulás elején jobb ha a tanonc kisebb tárgyakkal kísérletezik, így talán nem sérül meg.
Blabalabal......

Kérlek add ,hogy a többi oldal ne legyen ennyire tömény és unalmas. Már lapozni készültem amikor, valaki megzavart.
Lexi állt keresztbe tett kezekkel és lábakkal az ajtókeretnek dőlve. Az arcáról sütött az izgatottság, szerettem az örökmozgó mivoltát, mindig feldobta a kedvem. Egy örökmozgó Energizer Nyuszihoz tudtam hasonlítani. Emily szöges ellentéte volt, nagyjából mindenben.
-Készen állsz a vacsira ?? -kérdezte csintalan mosollyal. El is feledkeztem a dupla randiról.
-Na ná, csak kellene valami csinos ruha. - mutattam magamra. A mosolya ragadós volt, még én sem menekültem meg előle.
-Szerintem tudunk tenni valamit ez ügyben. - kacagott fel és kihúzott a teremből, miközben belém karolt.
-Remek este lesz. -mondta Lexi. -Már alig várom.
-Én is. -mosolyogtam azonban rám tört az a furcsa érzés ,hogy nem lesz ez ilyen egyszerű......