Lakat alatt

Rettenetes fejfájásra ébredtem, a nyakam teljesen elgémberedett, a végtagjaim pedig szanaszét álltak, mint akit ledobtak a tizedikről. Valami nem stimmelt. 

Aztán elkezdett vissza térni a memóriám. Emlékeztem a vacsorára, a klubra, Nero kezére a derekamon és..... aztán elraboltak minket. A testem megremegett ,ahogy az agyam újra lejátszotta a történteket. És még emlékeztem arra a rettenetes fájdalomra. 

Nem szabad félem, parancsoltam magamra. Minden erőmet összeszedtem és felnyitottam a szemem. Egy kicsit sötét helyen voltam, a padlón feküdtem akár egy kiterített marionett bábú, a madzagjai nélkül. 

Lassan felültem, hogy jobban körbenézhessek. Egy poros ketrecben voltam, fém rácsokkal körbevéve. Megragadtam a rudakat és megrángattam. Ha ha ha... még is mit hittem ,hogy csak úgy kitépem ezeket a vackokat? Nem vagyok én  szuperman. 

A szoba többi része homályba burkolózott, nem láttam semmit.

Sikoltást hallottam a közelből, talán valamelyik közeli szobából. A nő teli torokból üvöltött és elkínzott nyögések hagyták el a torkát. Nem tudom mit élt át, de semmi kedvem nem volt nekem is kipróbálni. 

Ki kell jutnom innen kapaszkodtam bele a rácsokba. A sikítás egyre hangosabb lett és elgyötörtebb aztán egyszer csak abba maradt. Nagyot nyeltem. Szegény nő. 

A helyiség oldalán kinyílt egy ajtó, halvány lámpa fény szűrődött be. Két termetes férfi sétált be, mind a ketten fekete ruhát viseltek, körülbelül egyforma magasak voltak. A kezükben egy ernyedt testet hoztak. Mikor közelebb értek felismertem az eszméletlen alakot.  Lexit egy laza mozdulattal dobták le a szoba sarkában, a teste nyekkenéssel ért földet, mire bennem fellobbant a harag. A fémes csattanásból ítélve egy ugyan olyan ketrecbe zárták ,mint amilyenben én ültem. 

Az egyik férfi felnevetett majd azt mondta a társának:

-A másikkal mi legyen?? - bökött a ketrecem felé, a virsli ujjával. 

- Majd azt is kihallgatjuk. Már alig várom. 

Félelem és a harag furcsa keveréke járt át. Végül a harag győzött. Nem fogom túlélni ezt, ha gyengének mutatom magam. Muszáj volt erősnek mutatnom magam  Megvetéssel néztem elrablóink szemébe. 

-Mit akartok tőlünk?? -kérdeztem bár olyan volt ,mintha egy másik hang szólt volna a tokomból, magabiztosan csengett. Egy bizarr krimibe csöppentem.

-Hát milyen édes.- mondta az egyik fickó és közelebb hajolt. Az illata az óceánra emlékeztetett a tekintete pedig rideg volt, mint egy jéghegy. Azt jelezte ,hogy bárkinek a torkát képes lenne elvágni egyetlen pislogással és még élvezné is. A szeme feketén fénylett. Ha ezt túl élem, azonnal elkezdek edzeni.

-Válaszolna a kérdésemre?? -szóltam erélyesebben. 

A fickó szeme megkeményedett, egy hirtelen mozdulattal akkorát taszított a ketrecen ,hogy hanyatt estem. A fejem nekicsapódott a padlónak. Felültem,de olyan szédülés kapott el mintha egy ringlispílre ültem volna fel, részegen . Megérintettem a kezemmel a koponyám hátsó részét és a kezemre piros folyadék csorgott. Az agykárosodás borítékolva.

-Te rohadék. -nyögtem. Lehet ,hogy meggondolatlan lépés volt ,de most már mindegy. 

-Vigyük a kis ribit a vallatóba. -mondta a másik.  Reakcióként nyeltem egyet. A vallató szoba nem hangzott valami jól, ahogy Lexi sikoltozása sem korábban.   

Ránéztem barátnőm ernyedt testére, a szívem pedig kihagyott egy ütemet. Mivel a szemem már hozzá szokott a fényhez tisztán kitudtam venni őt. A szeme csukva volt, a lélegzete egyenletes és nagyon gyenge, cseresznye piros ajkai között pedig vér szivárgott a poros földre. 

Valahogy ki kell juttatnom innen magunkat. Még sosem láttam ennyire gyöngének. Ez a felállás pedig nem tetszett. 

-Mit tettetek vele?? -kérdeztem. 

-Ne aggódj hamarosan megtudod. -kinyitotta a zárkám ajtaját és megragadta a karomat. -Mozgás!!! -ezzel a mondattal kilökött a folyosóra. A lámpák fénye egy pillanatra elvakított. Szorosan megfogta a karomat és hátra csavarta. Majd a  cseverésző pajtim betessékelt az egyik ajtón. Ebben a szobában szinte semmi bútor nem volt, csak egy szék a közepén meg egy asztal nem messze tőle. A fickó meglökött hátulról a lapát tenyerével és én közvetlenül a szék elé estem, térdre. 

A szék karfájára bilincsek voltak erősítve, ez nem tűnik túl biztatónak és akkor még finoman fogalmaztam. A padlót vér szennyezte amitől hányingerem lett. Hátra néztem, a fickó elkezdte felgyűrni a ruhája ujját. 

-Hogy lehet ennyire kegyetlen.. -motyogtam. 

-A rutin meg az évek. 

-Meg akar ölni?? -kérdeztem, reménykedve ,hogy nem lesz a válasz.

-Az attól függ mennyit vagy hajlandó elárulni. 

-Nem tudom miről van szó. De belőlem semmit sem fog kiszedni. -mondtam hamis magabiztossággal. -Rohadékokkal nem üzletelek. 

-Na ezt majd még meglátjuk. 

Emberfeletti sebességgel mellettem termett és teljes erejéből belém rúgott. A bordámat találta el és szerintem szilánkosra törte. Két lábon járó puzzlevé tett. 

A fájdalomtól oldalra borultam ,mint egy cementes zsák. 

-Ne add ilyen könnyen magad. Így semmi móka nincs benne. -kérte gunyorosan. 

-Ne haragudj ha nem teszek neked szívességet. -mondtam. A túlélési ösztönöm valószínűleg szabadságra ment vagy fel mondott. Akárhogy is nagy szarban voltam. És vészesen közeledtem afelé, hogy ezt a helyet egy urnában fogom elhagyni. 

Rám tört a köhögés és vért köptem, nem vagyok orvos ,de szerintem ez nem jelent túl jót. 

A fickó megragadta a hajamat és annál fogva talpra állított. 

-Eressz el!!! -kaptam a fejemhez és megpróbáltam lefejteni a kezét, kevés sikerrel. 

-Ahogy parancsolod. -belelökött a székbe és oda bilincselt. A becsapódásnál megrándult a nyakam, szinte csoda számba megy ,hogy még életben vagyok. 

-Szerintem akkor hozzá is kezdhetünk. -laza mozdulatokkal az asztalhoz sétált és felvett róla egy ezüstösen csillogó, élesnek tűnő tárgyat. 

-Lehet ,hogy ez fájni fog. -mosolyodott el baljósan. 

-Hát persze különben nem csinálnád. -ennyit tudtam kinyögni. Tuti ,hogy meg akarok halni. A srác elmosolyodott.

-Tudod, azt hiszem imponál nekem ,hogy ennyire ellenállsz. -ki villantotta tökéletes, fehér fogsorát. A szeme ekkor feketéből élénk kékre váltott. A haja pedig barnából fehér lett. Beletúrt a rendetlen hajzuhatagba és még jobban összeborzolta. Könnyű léptekkel elémlépett, a karjait gondosan elhelyezte a székem két oldalán. 

-Más körülmények között talán még fel is tudnál izgatni. 

-Mód felett undorító ajánlat tekintve ,hogy egy kést szegezel a torkomnak. 

-Valakit ez indít be. -mondta vállat vonva.                 

-Hát engem nem. -szóltam, közelebb hajolt hozzám és bele súgta a fülembe. 

-Ne légy ebben olyan biztos. Egyébként a kezemben egy ezüst penge van. Tökéletesen lehet vele démonokat ölni. 

-Nem adnál esetleg nekem is ?? Csak hogy fair legyen a küzdelem?? -felnevetett ,egy percre el is hittem ,hogy őszinte volt. 

-Nagyon sajnálom. De mivel közölted ,hogy nem vagy hajlandó beszélni, bár miről legyen is szó, nem tehetek mást.  -mondta majd a hátamba szúrta a tört. A gerincem mellé. Felordítottam. A fájdalom hullám lebénította a testem összes izmát. Éreztem ahogy a fickó közelebb hajol hozzá és megcsókolja a nyakamat. 

Aztán egy szúró fájdalmat éreztem egy erős szívás kíséretében. Ez a rohadék még iszik is belőlem. Harcolni akartam ,de az ezüst penge teljesen lebénított. A testem nem reagált a parancsomra.

A szemhéjam megadta magát, lecsukódott. Majd fém kattanását hallottam, aztán valaki vízszintesbe helyezett. A fehér hajú belesuttogott a fülembe: 

-Ég veled Heredem. –suttogta  -Sajnálom.... - elhúzódott és oda szólt a másik fickónak.  A szó furcsán csengett, valami más nyelven mondhatta.

-Mehetünk. Nem szedtem ki belőle semmit.  A másikat öld meg és gyújtsd fel ezt a helyet. -adta ki a parancsot. Meg sem próbált kifaggatni, nem mintha bántam volna, de akkor is.  Ez volt az utolsó mondat amit még hallottam. Sok vért vesztettem rettentően gyengének éreztem magam.

De nem hagyhatom Lexit magára. Kúszni kezdtem a földön miközben vér csíkot hagytam a földön, mint egy csiga amint a nyálkáját húzza maga után.   

A támadók eltűntek. Amennyire gyorsan tudtam végig kúsztam a folyosón. Az összes sérülésem közül a hátamat torzító seb fájt a legjobban. A karom pedig fáradni kezdett. Ekkor láttam ,hogy az egyik szobából füst száll ki. Igyekeznem kell. 

Mire oda értem a ketrecekhez már lángolt a folyosó. Lex ugyan ott feküdt ahol hagyták. 

-Lexi!!!! -kiabáltam rá. Még lélegzett. Nagy levegőt vettem és feltápászkodtam. Majd lehajoltam érte és majdnem ott maradtam. A két mozdulat között felkiáltottam.  A szemem könnyezett és nem csak a füst miatt. 

Átkaroltam barátnőm ernyedt testét és húzni kezdtem.  Nem tudtam ,hogy milyen testi állapotban van vagy ,hogy mije tört el. Nem volt időnk. A lángok már teljesen ellepték a folyosó egyik oldalát, nagyon imádkoztam ,hogy ne arra legyen a kijárat. A másik irányba indultam el és nehezen ,de vittem Lexit is. Jó hatása van az adrenalinnak.  

Mikor egy meredek lépcsőhöz értünk szentségelni kezdtem, de nem adtam fel. A sebességem megfelelt egy járókeretes néniének aki éppen átkel a zebrán. 

A felső ajtót még ki tudtam lökni, de ezzel elfogyott az erőm. Mind a ketten a földre estünk arccal lefele.  

Valami elhagyatott gyár telep előtt feküdtünk. Ránéztem Lexire. 

-Kérlek ne add fel!! Mindjárt kitalálok valamit. Csak tarts ki!! - könnyek csípték a szemem. 

-Istenem ha nem hívlak ki az este ..... akkor ez mind nem történik meg veled.... -most már könnyeztem, a fejem leborult a földre és elnyelt a nyugalom. 

Meghalunk...  

Theo szemszöge:

Miután a lányok kámforrá váltak elvesztettem az eszem.

Szörnyű órákkal később már mindenkit értesítettem a történtekről és mindegyikük a lányokat kereste. Ölni tudtam volna egy kis információ ért. Bejártam az egész várost, amikor egyszer csak megéreztem Sophie vérének illatát, ami mellé füst is társult. Követtem a nyomot és egy égő gyártelepen találtam magam.

Kiszúrtam két testet a földön, amilyen gyorsan csak tudtam mellettük termettem. Életben voltak, de nem sokon múlt.

-Sophie... -óvatosan megemeltem a fejét, de eszméletlen volt. Előkotortam a telefonomat és tárcsáztam Tomot.

-Meg vannak. Igen. A régi gyár telep. Igen, az. Igyekezz. Rendben . -lettem. Lassan a hátára fordítottam Lexit, Sophiet nem mertem.

 Lexi elég rossz bőrben volt törött bordák, egy repedt lábszár csont és egy szép kis koponya törés.

Sophie erősen vérzett a hátán és a nyakán. Valamelyik állat nyakon harapta, csak kerüljön a kezeim közé és letépem a fejét. Sophie nyöszörögni kezdett, de nem tért magához. Letérdeltem és megfogtam az arcát.

-Itt vagyok. Minden rendben lesz. -megsimogattam nyugtalan, sérült arcát. Olyan törékenynek tűnt. Ekkor jelent meg Tom. Próbáltam faarcot erőltetni magamra ,de nem sikerült tökéletesen.

-Előttem nem tudod megjátszani magad Rómeo. Jobban ismerlek ,mint te magadat.

-Nem hinném. -habár...

-De igen, egy párszor már összevarrtam azt az adonisz testedet, nem rémlik??

-Adonisz?? -vontam fel a szemöldököm.

-Pofa be. -ha a helyzet nem lett volna brutális most nevettem volna. -Te hozd Sophie-t. -mondta miközben óvatosan felemelte Lexit.

-Igenis  kapitány. - forgatta a szemét majd eltűnt. Én pedig követtem.

A házunk nappalijában bukkantunk fel. Haidy teljes ápolónő cuccban volt.

-Melyikük a súlyosabb?? -kérdezte kapkodva.

-Lexi. -mondta Tom.

-Sophie-val mi a helyzet??

- Sok vért vesztett. Megsérült a bordája és a feje.

-Jó, ahogy látom erősen vérzik, kötözd be a sebeit és lásd el. Tom, te gyere és segíts nekem.

-Rendben.

Sophiet felfektettem a kanapéra, majd hoztam néhány géz darabot és leültem mellé. A sebei már kevésbé véreztek, ezek szerint gyógyul valamennyire. Első ként a hátát kellett ellátnom ,mivel pólója csupa vér volt. Felemeltem és hagytam ,hogy szemből a vállamra dőljön. Egy laza mozdulattal szét téptem a pólóját a hátán. Rászorítottam a egy vastag gézdarabot a sebre. És körbe tekertem egy hosszabb géz darabbal. A szemem a nyakára téved.

A nyálunkban van egy olyan anyag ami megalvasztja a vért. Ilyen van a piócáknak és többek között a vámpíroknak is. De néha a démonok is isznak vért, de nem olyan gyakran, szóval nekünk is van ilyen nedvünk.

Az ajkamat a nyakára tapasztottam és megszívtam a sebet. A vére a számba került és olyan érzést váltott ki bennem ,mintha elélveztem volna. Gyorsan lezártam a sebét, de a gyönyör nem akart elmúlni. Mivel tönkre tettem a pólóját úgy volt tisztességes ,hogy oda adom neki ez enyémet. Lehámoztam róla a véres rongyot, és ráadtam az újat.

-Felviszem a szobájába. Most már jól van, azt hiszem. -közöltem és felemeltem. -Lexi??

-Jól van. Stabil. -mondta Haidy és megtörölte a homlokát. Bólintottam és Sophieval a karomban elindultam.

-Theo!! -szól Haidy.

-Mi az ?? -fordultam vissza.

-Tartsd magad féken. -mondta szigorúan. Mikor ártatlanul néztem rá azt mondta - Láttam az arcod amikor megkóstoltad a vérét.

-Nem fogom bántani. -mondtam komolyan.

-Tudom. -mondta Haidy végül egy nagy sóhaj kíséretében.  -De ha baja lesz kitépem a karodat és a hátadba állítom. Megértetted??  És most nem csak a testi dolgokra gondolok.

-Igen is főnök asszony. -ezzel tényleg pontot tettem a beszélgetés végére.