Kavargó érzelmek

Ilyen nincs, ez az ember olyan mint egy úthenger vagy egy hurrikán. Miután tovább áll minden tönkre ment. Sosem éreztem magam ennyire nem kívánatosnak. Lerogytam a kanapéra és kikapcsoltam a filmet, teljesen elment a kedvem tőle. Lehet ,hogy az egészet én rontottam ,nem kellett volna megcsókolnom. Én marha.

A tenyerembe temettem a fejem, nem lehet ennyire szerencsétlen.

Órákat tőlthettem így a kanapén, míg végül az önkívület határára süllyedtem. Az álom kellemesen ölelt körül ,mintha lebegtem volna. Aztán felriadtam.
A kanapén feküdtem és egy fehér pléd volt rám terítve. Vajon ki tehette ide ??
A ház már sötétségbe burkolózott, egy lámpa sem égett . Kidörzsöltem a szememből az álmot és felkeltem. Kisétáltam a konyhába ,hogy megnézzem mennyi az idő, mert emlékeim szerint ott láttam egy órát.

Kibotorkáltam és rémülten tudatosult bennem ,hogy hajnali öt van. Igaz ,hogy fogalmam sem volt ,hogy a démonok vagy mik ,mikor szoktak felkelni ,de ez ösztöneim azt súgták ,hogy nem ilyenkor.
Borúsan indultam vissza a fekhelyemre amikor valami koppant a földön mögöttem. Megdermedtem ,de vissza fordultam, egy kanál volt a padlón. Lehajoltam és felraktam a pultra.
Majd ismét az ajtó felé vettem az irányt ,nyúltam a félig nyílt ajtó kilincséért ami hirtelen becsapódott. Hátra ugrottam és a számra tapasztottam a kezemet ,nehogy felsikítsak. 
Az ijedtségem hamar elillant és a helyét harag vette át. Pocsék napom szította hangulatom a felszínre tört.

-Nem érdekel ,hogy ki vagy ,de hagyd abba. Most nincs hangulatom ehez. -megragadtam a a kilincset és feltéptem az ajtót ,majd beviharoztam a nappaliba. Még mindig ingerülten lefeküdtem és magamra húztam a takarót. A következő percben a takaróm csak úgy lerepült.
-A franc essen beléd !!! -kiabáltam a rejtélyes erővel, mint valami idióta. Ekkor egy könyv csak úgy leesett a polcról. Nem is akármelyik hanem amit tegnap olvasgattam.
Felvettem a füzetet a földről és vissza raktam a helyére. Ismét a földön kötött ki.
-Na figyelj, mi lenne ha felfednéd magad mert utálok bújócskázni. Hahó!!
Egy suhihogó hangot hallottam a hátam mögül. Gyorsabban fordultam meg mint a Tasmán ördög és ekkor megis torpantam.
A dühömet mintha elfújták volna, a kanapéra egy korombeli fiú támaszkodott, fekete bőr jekit viselt farmerral. A tekintete smaragd zöld színe szinte sütött mikor rá néztem. Markáns áll, széles vállak, erős arccsont tették tökéletessé a nő csábász imidzsét.
-Ki vagy te ?? -tudakoltam óvatosan, a francnak sem hiányozna ha kitekerné a nyakamat. Felém kapta a fejét és kidüledt a szeme, felhúzott szemöldökkel fejezte ki értetlenségét.
-Várjunk csak te látsz engem?? -kérdezte fancsali arccal.
-Igen. Miért ne látnálak.
-Nem ,csak furcsa ,még soha nem láttak engem így ...-arca ellágyult és a padlóra meredt.
-Ezt ,hogy érted ??
-Nos a helyzet az ,hogy halott vagyok. És te vagy az első akivel 300éve elösször beszélek. Szóval a társalgási szokásaim eléggé rozsdásak. 

Sejtettem ,hogy valami hasonló lesz ,hiszen egy démonokkal teli házban vagyok mégis mit vártam ,de most ,hogy hallottam ledöbbentem. Úgy álltam ott, mint egy kőszobor.
-Egyépként a nevem Kelen. -mondta. -Tudod ilyenkor illik bemutatkozni.
-Én Sophie vagyok.
-Értem. Nos Sophie azt hiszem illene bocsánatot kérnem a viselkedésemért.
-Nézd Kelen, én is goromba voltam elég rossz pillanatot választottál. Ezért bocsi, a haragom nem ellened szólt.
-Semmi gond. Tanuja voltam a Theos incidensnek ,szóval mindent értek. -elősször elpirultam, mert eszembe jutott mi történt és mi történhetett volna, de a gondolatot gyorsan száműztem.
-Mindig ilyen volt ?? -tudakoltam.
-Nem ,sokkal rosszabb. -piros ajkai felfelé görbültek és mint egy normális "ember" leült a kanapéra.
Miért is nem lepődöm meg.
-Zürös srác, de jó fej sok minden van a rovásán amiről nem szivesen beszél. Viszont azt hiszem változik. Pontosan nem tudom mi idézte elő. Három éve ,egyik éjjel valami történt vele és úgy állított haza mint aki be van tépve. Fülig ért a szája és valami furcsa dallamot dúdolt. Na mindegy. De lehet ,hogy újra a bunkó korszakát éli.
Egyépként ,mi a te történeted, azt érzem ,hogy nem vagy ember ,de nem tudom ,hogy mi is vagy ??

-Az a gond ,hogy én sem. -motyogtam inkább magamnak, mint neki. -Nem tudom mit mondhatnék.
-Akkor mesélj mást.
-Rendben. -elkeztem mesélni neki a korábbi normális életemet.

Pár órát simán át beszélgettünk amikor ,léptekre figyeltem fel. A folyóson felkattant egy villany ,a hang pedig egyre hangosabb lett.
-Most mennem kell. Ne mond senkinek ,hogy láttál. Igérd meg.
-Meg igérem.
-Még találkozunk Sophie. -meghajolt és eltünt.

-Sophie ?!? -hallottam Lexi hangját.
-Szia Lexi. -nyögtem.
-Mit keresel a kanapén??
-A szobámba nem akartam vissza menni. -vontam meg a vállam.
-Sophie ,egy két lábon járó hazugság vizsgáló vagyok. Van még valami. Ki vele !!
-Jó. Theoval összezördültünk. -szóltam megadóan.
-Miért nem lepődöm meg. -forgatta a  szemét. -Akkor kapóra jön ,hogy itt vagyok bébi.
-Valóban?? -a stílusa mindig feldobott és idióta vigyort ragasztott az arcomra.
-Nálam van a szexi mosolyom és a kocsi kulcsom. Szóval csajos napot csinálunk.
-Rám férne.
-Ez a beszéd. -villantotta ki ezer wattos mosolyát.

Kaptam pár ruhadarabot kölcsönbe, egy fekete libbenős szoknyát, egy hozzá illő magas sarkút és egy rózsaszín inget.
A hajamat kiengedtem ,így az most szétterült a vállamon.
-Szerintem mehetünk. -motyogtam.
-Szent makréla !! Iszonyúan dögös vagy!!
-Köszi, de nem pasizni megyünk.
-Sosem lehet tudni. -kacsintott. Kezdett rossz szokásommá válni ,hogy forgatom a szemem.

Beugrottunk Lexi Audi R8 -ába. A fekete szörnyeteg ,rettentően kényelmes volt, mintha egy masszázs székben ültem volna.
Lexi gyorsan vezetett a forgalmas úton, féltem ,hogy otthagyom a fogamat. Az egyik hajtű kanyarnál ki bukott belőlem.
- Én ,vagyis mi megtudunk halni??- Lexi kacajától viszhangzott a tér.
-Persze. De nem az öregség miatt és csak egy bizonyos anyagból készült tárggyal lehetséges. De igen, megtudunk halni.
-Remek. -dörmögtem.
-Nyugi. Remekül vezetek. -kacsintott rám.
-Lexi már bocsi, de te mi vagy??
-Érdekes kérdés. Nem olyan vagyok ,mint a többiek a házban. Én egy másik fajba tartozom.
-Tehát ??
-Vámpír vagyok. Az a durva, nyakon harap és meghalsz típusú.
-És kiből táplálkozol??- sosem gondoltam ,hogy ezt a kérdést valaha is felteszem a barátnőmnek
-Mikor kiből. Attól függ hol jön rám a szomj.
-És mégis mióta vagy ilyen??
-1567-ben változtam át Párizsban. Egy partiban voltam, elegáns ruhában meg minden. Akkoriban egy nagyon előkelő család hajadonja voltam. A szüleim minnél hamarabb férjhez akartak adni. Ez volt a mániájuk. Ekkor találkoztam egy szörnyen dögös hapsival. Előkelőnek tűnt, én pedig nőből vagyok ugye. Lecsaptam rá. Kiszívta a nyakam ,de nem a normális módon. Majd megitatott a vérével. Életem legszebb északája volt ,bár utána köddé vált és azóta sem láttam.
-Durva. -ennyit tudtam kinyögni. Valami együtt érzőbb kellett volna, de nem voltam rá képes. -Emily tudja ,hogy mi vagy ??
-Tudja és ő is közénk tartozik, de erről kérdezd majd őt. Apropó van egy könyv a fajunk eredetéről ,rémunalmas ,de ha gondolod oda adhatom .
-Remek ötlet. Legalább megtudom ,hogy kik a barátaim.- gúnyolódtam
-Jajj ,ne vágj ilyen fancsali képet. Tudom ,hogy így is kedvelsz. -bökött meg a vállával és rám mosolygott. Igaza volt, nem állt szándékomban megszakítani a barátságunkat.
-És én mi vagyok ??
-Nem tudom, tényleg el kell olvasnod azt a könyvet vagy ...... -mondta.
-Mi az Lexi??
-Vagy sürgősen ki kell békülnöd Theoval.
-Az nem fog menni. -vágtam rá, szinte azonnal.
-Miért is nem ?? Ennyire nem lehet rossz a helyzet. Vagy mégis ??
-Megcsókoltam pedig nem kellett volna, vissza csókolt. Aztán a végén közölte ,hogy nem jön többé a közelembe.
-Ezt a fogadalmát nem fogja megtartani nekem elhiheted.
-Te nem láttad az arcát.
-Minden rendben lesz csak bízd ide. -kacsintott. -Hidd el.
-Majd meglátjuk. -motyogtam az orrom alatt. Reméltem ,hogy nem hallotta.
-De hallottam. -jelent meg egy sejtelmes mosoly az ajka szélén.
-Te hallod a gondolataimat??
-Nem, arra még én sem vagyok képes. Mindenkinek jobb így. - kidülledtek a szemei, majd lemondóan megrázta a fejét. -Csak azért tudom, mert ismerlek. Ne aggódj.
-Szerencsédre hiszek neked.

Egy gyors jobb kanyar után ,már a parkolóban voltunk csak pár méterre a plázától. Az épület oldalára néhány plakát volt kiragasztva amik rengeteg élményt és szórakozási lehetőséget kínáltak. Na meg ott voltak a félmeztelen fehérnemű modellek képei, a férfiak nagy örömére.
Kipattantunk az autóból, Lexi hamar elbúcsúzott a kicsikéjétől, ahogy ő a kocsiját nevezte. Az épületen belül rengeteg kis üzlet kapott helyet. Néhány kávézó, étterem, szépség szalon és bevásárló rész, na meg persze a mozi.

Mi a legfelső emeletre mentünk. Lexit jó páran meg bámulták, főleg férfiak. Mindig is egy feltűnő személyiség volt. Sosem értettem ,hogy mégis miért kedvel engem hiszen, én .....nos én vagyok. Mindig is vissza húzódó személyiség voltam, emellett volt még számos rossz tulajdonságom. De ezeket inkább hagyjuk. Szóval kíváncsi voltam.
-Lexi??
-Hmm??? -annyira bámulta a kirakatokat, hogy mikor megszólítottam ,szabályosan lehámozta a szemeit az akciót hirdető ablakokról.
-Miért kedvelsz engem ???? - azzal a tényleg-jól-hallottam-amit-mondtál tekintettel nézett rám.
-Ezt most ,hogy?? -közben felértünk és kiszálltunk a liftből.
-Azért barátkoztál velem ,mert tudtad ,hogy olyan leszek mint ti?? -olyan hirtelen torpant meg, hogy majdnem neki mentem.
-Azért ismertelek meg mert éreztem, hogy van benned a mi vérünkből. De nem kellett volna a barátodnak lennem ,ha nem akarok. Érted??
-Igazad van. Bocsi.
-Semmi gond. Megértem ,hogy össze vagy zavarodva. -a hangjában semmi nyoma nem volt az előbbi pillanatnyi feszültségnek. Meleg mosolyával biztosított róla ,hogy így van.

Megvettük a jegyeket egy izgalmasnak tűnő filmre. Szerencsénkre csak fél órát kellett várnunk kezdésig, Lexi pedig könyörgött, hogy mennyünk ki az erkélyre ,hogy elszívhasson egy szál cigit. Eddig mindig éltem a Szent beszéd lehetőségével, a dohányzás káros hatásairól meg minden, de azt hiszem többet nem hozom fel ezt a témát neki.
De azért nem hagytam ki egy kis beszólást.
-Úgy füstölsz mint egy gyár kémény. - miközben szája mosolyra görbült kifújta a füstöt. Meg persze forgatta a szemét.

Az erkélyre vezető ajtó átlátszó volt, így tökéletesen láttam amikor Nero kijött a férfi vécéből. Világos kék ,kötött kardigánt és fekete farmert viselt. Egy korabeli srác sétált mellette, aki hasonló ruházatot viselt ,csak az ő kardigánja szürke volt. A haja rövidre nyírt, de látszott, hogy szőke. Láthatóan jól szórakoztak valamin.
-Milyen kicsi a világ, csak nem Nero? - mondta Lexi meglepődést tettetve és a kezét az arcához kapta, szájával pedig O alakot formált.
-Gyere!! -megragadta a kezemet és elkezdett behúzni az épületbe. Mikor feltűnt neki ,hogy ellenállók hátra fordult és olyan mosolyt villantott felém ami azt kiabálta Nem úszod meg. 
-Mi a terved??? -reméltem, hogy a hangom nem ugrott egy oktávot.
-Társaságot szerzek magunknak. -mondta és tovább húzott, már átértünk a küszöbön. -És ha már Emilytől kellett megtudnom ez a Neros ranidt ,akkor kénytelen leszel bemutatni neki.

A gondolataimban megszületett a világ legcifrább káromkodása. Miért is nem meséltem el Lexinek?
A termeket megnyitották a jegy szedő pedig unott arccal vette el a jegyeket és tépte ketté. Nem voltak túl sokan, így hamar sorra kerültünk. Közvetlenül Nero és a haverja mögé álltunk be.
Nero hátra fordult mikor meghallotta a lépteket maga mögött.
-Sophie!!! -szemei nagyra nyíltak a meglepetéstől, majd kedvesen rám mosolygott.
-Szia Nero. -közelebb jött és megölelt. A hirtelen mozdulattól meglepődtem ,de viszonoztam az ölelést. Lexi furcsa morgó hangot hallatott, ezt egy fajta jelzésnek vettem és elengedtem a srácot.
-Nero ,ő a barátnőm Lexi, Lexi ő itt Nero. - ennyit tudtam mondani. Kezet ráztak, majd Nero bemutatta a haverját.
-Csajok, ő a haverom Emett. Emett , Sophie és Lexi. - a srác érintése meleg volt és puha. A tekintete fürkésző.
Lexinek tetszett, ezt már abból tudtam ahogy ránézett a srácra.
-Melyik filmet nézitek meg?? -kérdezte a barátnőm Emettől.
-Szerintem azt amelyiket ti. -válaszolt a srác és lehengerlő mosolyt villantott Lexire. Az egész mozi csöpög a nyáltól fiatalok nem akarunk bemenni ,gondoltam és a jegyszedőnek nyújtottam a jegyemet.
-Rég találkoztunk. -tette zsebre Nero a kezét.
-Bocsi, az utóbbi idő elég zűrös volt nekem.
-Semmi gond. Megértem.
-És veled mi a helyzet?? -érdeklődtem, miközben a terem felé haladtunk.
-Minden rendben. Úgy döntöttem a városban maradok egy darabig.
-Ez remekül hangzik Nero. - mondtam kedvesen.
-Veled minden rendben van??
-Meg vagyok. Köszönöm.
Ekkor értünk a vetítőterembe, ami szinte üres volt csak elvétve lehetett találni néhány embert.
-Gond lenne ha melléd ülnék??
-Nem, nyugodtam.
Letelepedtünk a kényelmes székekbe. A film előzeteseknek hamar vége lett.

A film közben néha magamon éreztem Nero tekintetét, amitől megemelkedett a pulzusom ,zavarba jöttem. Lexi és újdonsült "barátja" is letelepedett mellénk.
A film érdekes volt, hihetetlen mennyiféleképpen fel lehet dolgozni a világ végét. Ezúttal az árvíz és a gyilkos cápák pusztították a föld lakosságát.
A film nem volt olyan izgalmas ,mint vártam. Lexi és Emett eléggé egymásba gabalyodtak.
Nero megvakarta a fejét és azt kérdezte:
-És most merre mentek??
-Szerintem a kocsihoz, aztán meg haza.
-Jól van. Mi is megyünk. -hátra nézett. -Szerinted szét tudjuk szedni őket valahogy??          
-Majd a kocsinál kiderül. -nevetett fel, én pedig vele nevettem.

A srácok a kocsinkhoz kísértek minket. Ekkor feltűnt ,hogy a kocsi kerekei laposak.
Nero leguggolt és megnyomkodta a kerekeket. Majd nagyot sóhajtva felállt.
-Rossz hírem van lányok. Valami vicces kedvű huligán kiszúrta ,ahogy látom mind a négy kereket.
-Ezt nem hiszem el!! -hallottam az autó tulajdonos elfúló hangját.
-Figyeljetek, mi haza tudunk vinni titeket ,ha akarjátok. -ajánlotta fel Emett.
-Tényleg ?? -kérdezte Lexi, miközben felcsillant a szeme.
-Persze. Gyertek. -szólt Nero. Követtük egy  kék Cabrioig.
-Csinos kis jószág. -szólt Lexi elismerően.
Emett és Lexi szálltak be hátra, így nekem jutott az anyós ülés. Lexi hamar elmondta a címet Neronak és elindultunk.

Nero nem vezetett olyan gyorsan ,mint Lexi. A nyitott tetejű sportkocsi igazán remek, ha a huzat nem vág az arcodba.
Nero bekapcsolta a rádiót és együtt énekelt az énekessel. Vicces volt, rekedtes hangja kicsit hamis volt, de nem zavarta és engem sem. A zene egy duettre váltott, amit én is ismertem ,így együtt kezdtük énekelni. A hamis hangokon rengeteget nevettünk, mire bekanyarodtunk, a ház elé már folyt a könnyem a nevetéstől.
Barátnőm egy csókkal búcsúzott Emettől én pedig futólag megöleltem Nerot.
-Remek este volt. Örülök ,hogy találkoztunk. -mondtam.
-Szerintem is jó volt. -nevetett Nero. -Holnap este nem lenne kedved megint találkozni ?? Mondjuk elmehetnénk kajálni valahova.
-Jól hangzik. -szólt közbe Lexi mielőtt még reagálhattam volna. -Ott lesz. És mit szólnátok egy dupla randihoz??
-Legyen akkor holnap. -vágta rá Nero. - emberek mégis miért lettem kirekesztve ebből a beszélgetésből??
-Akkor holnap ötre értetek jövünk. Oké??
-Persze. - válaszoltam.
-Akkor holnap. Jó éjt Sophie. -közelebb hajolt és megfogta a karomat és puszit nyomott az arcomra. Annyira megilletődtem ,hogy nem tudtam mit reagáljak. Annyi lélek jelenlétem még volt ,hogy megszólaljak.
-Jó éjt Nero. -a két fiú vissza ült az autóba és elhajtottak. Lexivel a ház felé indultunk. A fülem mögé tűrtem a hajamat.
-Szerintem remek este volt. -állapította meg Lexi.
-Nem volt rossz.
Beléptünk a házba. Amint kinyílt az ajtó hatalmas hangzavarra lettem figyelmes.
-Nem érdekel Tom!!! Torkig vagyok már ezzel!!!!
-Nem lehetsz ennyire hülye!! Szerinted Alec mit szólna ehhez???
-Őt ne keverd bele !!!! Nem tartozom neki semmivel!!  -kiabált Theo.
-És mit akarsz tenni??
-Nem mindegy az neked!! Nem a te dolgod !! -üvöltötte Theo.
-De, nyakig benne vagyok ebben a szarban akárcsak te !!! Ezt nem viszed el egyedül!!
-Nekem aztán mindegy!! -lábdobogás hallatszott és egy koppanó hang. Majd Theo jelent meg. Arca dühös volt, mikor rám nézett megállt. Az ajka széle megrándult.
-Bocs. -mondta miközben elhaladt mellettünk és becsapta maga után az ajtót. Tom szinte abban a pillanatban ért oda.
-A büdös éltbe!! -szólt mikor látta ,hogy Theo már eltűnt.
-Kell segítség?? -kérdezte Lexi.
Tom megrázta a fejét és kiviharzott az ajtón. A bejárati ajtó ismét nagyot csapódott. Csoda ,hogy még nem szakadtak le a zsanérok.
De mégis mi ütött Theoba??