Három évvel korábban

 www.tumblr.com 

Karácsony alakalmából írtam egy vissza tekintő részt, Theo szemszögéből. Remélem tetszeni fog nektek. És szeretnék Boldog Karácsonyt és kellemes ünnepeket kívánni minden ide tévedőnek.  

Abban a percben utáltam Alec- et, kirángatott a kedvenc éttermemből azzal a szöveggel, hogy élet halálról van szó. Igazából csak randevúja volt valami nővel és rám sózott egy feladatot.

A lábam nyomokat hagyott a frissen hullott hóban ahogy végig sétáltam a kihalt utcán. Személy szerint nem kedveltem a fagyos dolgokat, de ez valamiért tetszett. A kis fehér hópelyhek mindenhova oda tapadtak és csipkedték a bőrömet. 

Mire a házhoz értem már csupa hó volt a hajam. Felborzoltam, de nem lett jobb. Nagy levegőt vettem, amikor kifújtam kis fehér felhő hagyta el a számat.  

Lendületet vettem és felugrottam a ház tetejére és ledőltem a kémény mellé. A fűtési szezon áldás egy magamfajta lazán öltözött, megfigyelőnek. 

Igazából semmi kedvem nem volt itt lenni hiszen még a megfigyeltet sem láttam. Fogalmam sem volt ,hogy néz ki.

 Így csak ültem a tetőn és vártam ,hogy halálra fagyjak ami sajnos lehetetlen volt.

Nem értem, hogy Alec miért engem bízott meg ezzel az őrző kutya feladattal. Meg az is furcsa volt ,hogy semmit sem mondott a lányról. Elvileg ő az Örökös, de összesen ennyit tudtam róla. Remélem igazuk van. Már tízen valahány éve keressük. 

Alig várom már, hogy haza érjek, még a koszos edények elmosása is izgalmasabb lenne ennél. 

Elnyújtóztam a tetőn, tudván ,hogy unalmas óráknak nézek elébe. Meglepő módon ekkor történt valami. A szemben lévő ház ajtaja kivágódott és egy kék kabátos valaki rohant ki rajta. 

Fekete sztrecs nadrágot, bakancsot és lila sapkát viselt a kabáthoz. 

A kombináció először mókásnak hatott.  Majd kihúzta a szőkés barna tincseket a kabátja nyakából. Hülyén hangzik ,de lehengerelt a mozdulat. A lány abba hagyta a futást, megállt és körülnézett. 

Szóval érzi ,hogy figyelem. Helyes.

Amikor úgy döntött, hogy tiszta a terep tovább futott. Remélem ,hogy ő az Örökös mert ha nem akkor seggbe leszek rúgva ,mert elhagytam a helyemet. De őszintén szólva nem féltem Alec-től. Annyira viccesnek tartottam amikor mérges ,persze ezt ő sosem értékelte. Humor nélkül szar az élet testvér, mondtam neki erre kidobott az ablakon. Talán egy kis morbid humor mégis szorult belé. 

Ahogy a lány elindult a következő utca felé, felálltam és futni kezdtem a tetőkön párhuzamosan vele. Igyekeztem figyelem felkeltés nélkül sprinteli. De ez nehéz volt mert néhány tető úgy recsegett ,hogy már vártam mikor szakad be. A lányt egy könyves boltnál értem utol.

Besétált a kicsi, régi üzletbe. A kirakat ki volt rakva égő sorokkal és fenyő ágakkal. A boltból békés hangulat áradt.
És elmaradhatatlanul néhány frissen megjelent könyv pihent a kirakatban. A lány hamar végzett és haza sietett. Na ennyit az izgalmakról.
A fene egye meg, lehorgasztott fejjel vonultam vissza a helyemre, mint akit a vesztő helyre visznek. Elhadartam egy cifra káromkodást, majd ránéztem a kialakított helyemre a havas tetőn.
Kizárt ,hogy én oda leüljek, ráztam meg a fejem.
Vissza fordítottam a fejemet a másik ház felé. Talán belefér egy kis terepszemle, ettől az ötlettől mindjárt jobb lett a kedvem.

Lehunytam a szemem és láthatatlanná váltam, majd leugrottam és a bejáratnál értem földet. Igyekeztem csendben beosonni, de az ajtó fölé akasztott kicsi harang megakadályozott ebben.
A kis csilingelésre válaszul halk lábdobogás hangzott fel és jött egyre közelebb. Örültem ,hogy láthatatlan vagyok, de még így is dermedten vártam a fogadó bizottságot.

Egy szőkés barna, tinédzser korú, piros pozsgás lány lépett elő a fal takarásából. Kiengedett tincsei a vállára hulltak és apró hullámokban értek le egészen a háta közepéig, ha jól láttam.
A szeme összeszűkült ,mint aki nem érti ,hogy mi folyik itt és ezzel a mozdulattal kiemelte kék őzike szemeit.
Nálam egy fejjel alacsonyabb lehetett, fekete sztrecs nadrágot viselt plusz egy fehér puha mamuszt amin karácsonyi minta volt és egy hozzá illő pulóvert ami lágy rózsaszín, világos kék  és fehér színben pompázott. Úgy nézett ki ,mint egy mályva cukor.

Mókás fintor jelent meg az arcán, amin legszívesebben nevettem volna ,de nem akartam lebukni. Ez a találkozás még izgis lehet.
A csajszi eltűnt én pedig követtem ahogy csak tudtam, leült egy zsúfolt családi asztal mellé. Ahol még ,ha jól számoltam nyolcan foglaltak helyet. Egy fiatal és egy idős pár, egy kisfiú és egy néhány évvel idősebb lány. Ekkor lépett be egy anyuka aki kötényt viselt a kezében pedig egy jól megrakott tányér volt mindenféle hússal.
Az asztalfőn pedig egy markáns férfi ült, nyilván az övé volt a családfő szerep.
A díszes asztalt elnézve valami ünnepség lehetett.

Nyilván karácsonyi vacsora volt, családi felhajtás meg minden. Az asztalnál ülők enni kezdtek, egymásnak adogatták a tálakat és beszélgetni kezdtek. A beszélgetéseik összefüggő morajjá váltak, alig tudtam kivenni belőlük valamit. Egy idő után már meg sem próbáltam figyelni.
A szobában láttam egy bőrszínű fotelt lazán oda sétáltam és elterpeszkedtem rajta.
Felfigyeltem rá ,hogy az egyik beszélgetés túl harsogja a többit így hallgatózni kezdtem. Az idősebb lány volt a téma ,hogy éppen elnyert valamilyen  ösztön díjat és lett egy új pasia. A lány flegmán büszkélkedett a sikereivel. Róka vörös fürtjeit átdobta széles válla felett és gunyoros mosollyal nézett a mályva cukor lány felé.
-És veled mi a helyzet Sophie?? -a megszólított felkapta a fejét a tányérjáról és abba hagyta az étel piszkálását. Á, szóval Sophie a neve.
-Bocsi, mi volt a kérdés?? -mondta és édesen elpirult. A másik felkacagott, de koránt sem kedvesen.
-A mi kis szórakozott Sophienk. Az volt a kérdés ,hogy hová tervezel tovább tanulni te butus.
-Még nem tudom, hogy tervezek-e. -tért vissza az étele piszkálásához. Az asztal körüli népség hirtelen elhallgatott és egységesen a lányra néztek.

Én előre dőltem és a térdemre támaszkodtam, na ez izgalmasnak ígérkezik.
-Ezt meg ,hogy érted?? -csattant fel a legidősebb férfi. Rekedt hangja megrázta az épületet.
-Fogalmam sincs ,hogy mihez akarok kezdeni. És nem tudom,hogy szeretnék-e felső oktatásba menni. -emelte fel a tekintetét.
-Hát persze ,hogy akarsz!! -mondta az egyik fiatalabb nő.
-És mégis mikor lesz barátod?? Már ideje lenne. -szólt közbe a kotnyeles vörös. Ekkor azonban engem öntött el a harag és felálltam. A kezem hol ökölbe szorult ,hol ellazult. Annyira szerettem volna kimenteni innen ezt a védtelen lányt, de nem tehettem semmit.

Reméltem ,hogy kiáll magáért. Aztán oda sétáltam mellé és lehajoltam. Arca a combjaira tévedt, nem nézett senki szemébe. Amit akkor láttam összeszorította a szívemet. Finom arcán most egy könnycsepp csordult végig, majd a combjára hullt.
Egy gyors mozdulattal hátratolta a székét, majd pedig felpattant, de olyan gyorsan ,hogy alig bírtam követni. Felemelte a fejét és kimérten beszélni kezdett, azonban néha elhalt a hangja, mert próbálta elfojtani a könnyeit.
-Köszönöm nektek ezt a fantasztikus karácsonyi vacsorát. Kezdtem elfelejteni milyen is amikor mindenki tökéletes csak én nem, hogy kilógok a sorból. Köszi Candy ,hogy felhívtad a figyelmemet arra ,hogy az eddig elért eredményeim hiába valók és értelmetlenek voltak. Sosem leszek olyan tökéletes ,mint ti. De tudjátok mit nem is akarok.

Ezzel hátat fordított és ki sietett a szobából . Azonnal utána mentem. Gyorsan felkapta a kabátját és a papucsát csizmára cserélte. Édes anyja utána sietett ,de nem érte utol.
Sophie már kint volt az ajtón én pedig szorosan a nyomában jártam.
Meg kell hagyni ,hogy nagyon gyors volt. Egy közeli parkba ment ami ki volt világítva. 

Örültem ,hogy nem hagyta magát és kiállt az igazáért. Leült az egyik padra amin nem volt hó. A parkban sétálgatott néhány ember. Felfedtem magam és a fejemre húztam a kapucnimat. A park közepén a korcsolya pályán sokan mentek körbe körbe. Sophie őket fürkészte és néhányszor megtörölte a szemét. A pokolba. Feltámadt bennem valamiféle védelmező ösztön, ami arra késztetett ,hogy mennyek a lányhoz és megvigasztaljam.

A zsebemben találtam egy napszeműveget ami tökéletes volt arra ,hogy elfedjem vele a szemeimet. 

Nem akartam megijeszteni.
Oda sétáltam a padhoz.
-Szia. -a lány felkapta a fejét és ijedten meredt rám. A francba.
-Szia. Figyelj, most nem vagyok túl jó hangulatban. Kérlek hagyj békén.
-Azt gondoltam ,hogy talán neked is olyan pocsék napod volt mint nekem. Ezek szerint igazam volt. -mondtam.
-Tényleg ?? Miből gondolod ??
-Itt vagy egy parkban ,karácsony este egyedül.
-Friss levegőre vágytam. 

-Hazudsz.

-Ezt miből gondolod ??

-Mert mindig igazam van. -meglepő állításomon felnevetett, a hangja lágyan csengett.

-Ez logikus. 

-Az én logikám szerint az. -leültem mellé.

-Nincs jobb dolgod mint engem zaklatni?? 

-Most ,hogy mondod nincs. És ez a program ígéretes elfoglaltságnak ígérkezik.

-Ha már az elfoglaltságnál tartunk, akkor tájékoztatlak ,hogy paprika spré van nálam és nem félek használni. 

-Nyugi. A szándékaim tiszták.- ja, mégsem, gondoltam magamban miközben tetőtől talpig végig mértem.

-Ha már mind a ketten itt vagyunk, egyedül ,nem lenne kedved korcsolyázni velem?? -ajánlottam fel ,szívdöglesztő vigyorral.

Egy kis ideig gondolkodott, felmérte a lehetőségeit.
-Nem vagyok valami profi. -vallotta be.
-Nem gond, nekem is van még mit fejlődnöm. -vontam meg a vállam. Ehelyett inkább seggbe kellett volna rúgnom magam ,nem pedig elhívni a lányt randira. Ebből még nagy baj lesz.

Pár perc múlva már mind kettőnk lábán korcsolya volt, de még mindig a pálya szélén álltunk.
-Hölgyeké az elsőbbség. -mutattam a pálya felé.
-Kivan zárva. Menny te.
-Legyen. -mondtam mosolyogva és a jégre léptem. Kicsit próbálgattam és "tádááá" egész hamar belejöttem. Intettem a lánynak ,hogy jöjjön. Megrázta, az ég felé fordította a fejét ,de rálépett az jégre.  Felém siklott,de elvesztette az egyensúlyát majd nekem csapódott. Elvágódtunk a jégen és a karjaimba esett. Eközben a szemüvegem sietve távozott a szememről ,felfedve mindazt amit rejtve akartam tartani. 

-Kérlek ne haragudj . -szabadkozott.
-Semmi gond. -a szívem sebesebben kezdett dobogni és megváltozott a légzésem. Mégis ki ez a lány?? Próbáltam összeszedni magam ,de csöppet sem segített ,hogy úgy tapadt a testemhez ,mint egy ragtapasz. 

Nem indulhatok be egy jégpálya kellős közepén.
Felsegítettem és kézen fogtam.
-Gyere , megmutatom, hogy kell. -beljebb húztam a jégen ,de ügyeltem rá ,hogy ne fogjam túl szorosan. A jégpályához elengedhetetlen volt a lágy zene is, mint tudjuk ,amely most keringőre váltott.
Meghajoltam.
-Hölgyem ,megtisztelne egy tánccal ?? - fel nevetett ,de bólintott. Lassan átöleltem és elindítottam a táncot. Gyengéd mozdulatokkal haladtunk és forogtunk egyre nagyobb összhangban. A fejét a vállamra hajtotta ahogy mozogtunk. Illata édes volt, talán vanília és fahéj.
Azt hiszem imádom a vaníliát. Mikor felemelte a fejét és rám nézett akkor vettem észre ,hogy esik a hó. A szempilláin és a hajában apró hópelyhek pihentek. Ajkain apró szégyenlős mosoly játszott. Nagyot nyeltem, annyira bámultam csodálatos piros ajkait, hogy szinte éreztem az ízét. Bárcsak tényleg.... megízlelhettem volna. Annyira törékenynek tűnt és én minden áron megakartam óvni mindentől. De ennyi nem elég ahhoz ,hogy kötődni kezdjek valakihez vagy mégis??

Megálltunk a jég közepén és egymás szemébe mélyedtünk. Igéző tekintete rabul ejtett. Nagy bajban vagyok erre akkor jöttem rá amikor felé hajoltam és az ajkunk összeforrt. Felnyögtem a gyönyörtől amit az érintése okozott.
A testem felforrósodott és ez nem jó egy jégpálya közepén. De nem akartam abbahagyni a csókot ,így a jég széle felé húztam kettőnket. Amikor a szélére értünk átöleltem és elmélyítettem a csókot. A tenyerem a derekára csúszott. 

Aztán a  szívem ketté akarta hasadni mikor eltoltam magamtól. 

Ahogy mondtam ,védeni akarom és ebben a pillanatban veszélyt jelentettem rá. Felkavart és bármelyik pillanatban lángra lobbanhatok, a szó minden értelmében. Nem tudnám elviselni a tényt ,hogy ártottam neki. 

Tenyerembe fogtam piros arcát és azt suttogtam neki:
-Sophie, ez egy fantasztikus este volt, te pedig egy hihetetlen lány vagy. De vannak olyan dolgok amiket most még nem értesz és ha most elmondanám megrémítene. Ha el jön az ideje vissza kapod ezt az emléket, remélem akkor nem fogsz széttépni ezért. 

És ha már őszinteségi rohamom van ,te vagy az első nő létezésem óta aki elérte ,hogy kis híján meggyulladjak a szenvedélytől, majd egy nap megérted ,hogy mire gondoltam. Azt hiszem bármit megtennék érted és igyekezni fogok ,hogy minden rossztól megvédjelek.
Esküszöm. 

A vallomás után haza röptettem a kisasszonyt. Azért perverz módon megvártam amíg átöltözik, de a kis hamis a fürdőben öltözött át. De a hálóinge is kielégítette perverz mivoltomat.
 Nem fog emlékezni erre az estére legalábbis egy darabig. Nem tudom meddig tudom távol tartani magamat ettől a remek női példánytól. 

Ha egy ember emléket ködbe vonjuk, kell egy szó ,egy érintés vagy egy tárgy ami majd feloldja ha kell. Az érintésben nem bíztam ,a tárgyakat pedig gyakran elhagyom így egy olyan szóra bíztam a feladatot ,amit még nem mondtam senkinek. 

Neki pedig ezt csak akkor fogom mondani ha komolyan gondolom, biztosítva ezzel azt ,hogy a titkom rejtve marad amíg már nem számít. 

De egy dübörgő hang azt súgta ,hogy a pillanat hamarabb eljön ,mint gondolnám. Egy másik testrészem pedig lüktetni kezdett a gondolattól.  

Ez  felvillanyozott és ezer wattos mosoly fagyott az arcomra.  

Mikor haza állítottam ,úgy nézhettem ki ,mint aki kipróbálta a legújabb dizájner drogot. Az egész ház nevetett ,de nem érdekelt amikor mikulás sapkában ledobtam a karácsonyfát a nappaliba és annyit kiáltottam :

-Hohohó Boldog karácsonyt!!!!- rám nem jellemző módon megbolondultam és emiatt aggódnom kellett volna, de abban a pillanatban nem érdekelt. Boldog voltam és csak ez számított.
Aztán mindenki nevetni kezdett és először ünnepeltem meg a karácsonyt a családommal.