A hátamon feküdtem. Minden végtagom
ernyedt volt. A szemhéjam nehéz volt, ki akartam nyitni ,de nem tudtam.
Motozást hallottam a közelben. Beszélgetés foszlányokat és fémes csörömpölést.
Szúró érzést éreztem a köldököm táján.
Zsibbadni kezdett a hasam. Éreztem ahogy az érzés szét terjed az
egész testemben. Ekkor felfedeztem egy ismerős hangot, Haidyt. De mégis mit
keresett itt a lány?? És hol van az az itt?
-Összevarrtam a sebét, most már rendben lesz. Lassan elkezdődik az
átváltozás , és nem tehetsz ellene semmit. -mondta a lány.
- Ezt nem hiszem el. Ez az egész az én hibám. Próbáltam meg védeni
,de nem ment. -szólt egy férfi hang.
- Nem tudtad volna megakadályozni, előbb utóbb úgy is megtörtént
volna. -Előbb elakartam neki magyarázni mindent. Tudnia kellene ,hogy mégis mi
történik vele. És látta ahogy én ...
-Hogy mit csináltál??? -kérdezte Haidy ingerültebben.
-Megvédtem. Túl áradtak az érzelmeim és nem bírtam visszafogni az
erőmet.
- Meg is ölhetted volna !!!!! -kiabálta a lány.
-De semmi baja. -mondta a srác meggondolatlanul.
-Semmi baja ?? Te idióta!! Azt ajánlom tartsd féken az erődet és
azt az izét a gatyádban.!!
-Te meg miről beszélsz ?? -mondta Theo meghökkenve.
-Még egy félvak kilencven éves öreg nénike is észrevenné a nyakán
a szívás nyomokat!! És érezni lehetett a testéből áradó intenzív szex szagot.
-Theo hitetlenkedve köhögni kezdett.
- Tartsd magad távol tőle.
- Nem ígérek semmit. -Theo hangja nem volt olyan lágy ,mint
amilyennek megszoktam.
-Komolyan Theo!! Veszélybe sodorhatod és ezt te is tudod.
-Van róla fogalmad mennyire elegem van már ebből?? -mondta
ingerülten. -Miért is lenne. Csak én lehetek ennyire átkozottul idióta ,hogy...
Léptek zaja verődött vissza a parkettáról, majd becsapódott egy
ajtó.
A hangtól összerándultam ,majd mikor ismét ellazultam ,fájdalom
hasított a fejembe és az ereje letepert és ismét a tudatlanságba taszított.
Éreztem ahogy besüppedt a matrac amin
fekszem, a derekam mellett. Majd puha kezek érintették meg a homlokomat majd az
arcomat. A kezek tapintásából ítélve egy nő keze volt. Megint neki feszültem a
szemhéjamnak ,de hiába.
Beletörődően abba hagytam a küzdést és csak hallgattam ,hogy mi
történik.
-Tudom ,hogy sok kérdésed van Leányzó. Sok orvos azt mondja
,hogy a komában lévő emberek is képesek hallani azokat akik beszélnek hozzájuk.
Nem tudom ,hogy ebből mennyi igaz, de egy próbát megér.
Nos, az a helyzet ,hogy nem vagy ember
,viszont nem tudjuk pontosan ,hogy mi is vagy ,ezért bocsi. A támadás során
megsérültél és démon vér került a szervezeted be.
Ez a cucc kiváltott a véredből egy láncreakciót ami miatt a véred
démoni része feléledt. De nyugi nem vagy teljesen démon, azt hiszem .
A lényeg ,hogy most pihenned kell. - Ezzel Lexi felállt az
ágyamról és kiment. Egyedül ő képes ilyen halál nyugodtan kijelenteni ,hogy nem
vagyok ember. Felírtam a listámra ,hogy ellássam Lexi baját amikor felébredek.
És megint rám tört a fájdalom és a kábulat.
Mikor magamhoz tértem már megtudtam
mozdítani a kezemet. Először csak az ujjaimat, majd fokozatosan egyre jobban
ura lettem a testemnek. Aztán jött az áttörés és felpattant a szemem.
Egy sötét helyiségben voltam, egy fehér lepedőjű ágyon. Valami
furcsa ruhát viseltem. Végig simítottam a finom anyagon. Selyem hálóing, nem
tudtam pontosan milyen színű lehet, de jó állt.
Lelöktem magamról a takarót és felültem. A sötét ellenére is
felfedeztem néhány dolgot. Egy öreg könyves szekrényt egy hatalmas mahagóni
íróasztalt. Inkább tűnt irodának, mint hálószobának. Kinyújtóztam. Minden
végtagom el volt gémberedve ,de furcsa módon semmim sem fájt. Megvizsgáltam az
oldalamat és a bőröm hibátlan volt ,sehol a seb. Felkeltem és kisétáltam a
folyosóra.
Gyorsan felmértem a helyzetet. Előttem egy
hatalmas fényes folyosó volt a falon hatalmas, réginek tűnő festményekkel ,a
padlót pedig vörös szőnyeg borította. Forgattam a szemem, mi más mint vörös
szőnyeg. A falba kapaszkodva előrébb sétáltam.
Egy kicsi mellék folyosóról zajt hallottam. Óvatosan
bekukucskáltam és megláttam Lexit és Haidyt amint éppen azon veszekednek ,hogy
ki vigye azt az ezüst tálcát ami éppen Haidy birtokában volt. Úgy rángatták
mintha a leárazás utolsó darabja lenne. A gondolat mosolyt csalt az arcomra.
Ezek ketten egy üzletben, leárazáskor. Szegény üzlet.
Lazán a falnak dőltem és figyeltem az eszme cserét.
-Tudod milyen nehéz volt kicibálni ezt a nyamvadt tálcát a
szekrény aljából. -nyafogta Haidy.
-Nem, de az biztos ,hogy innen átveszem szóval akár ide is
adhatod.
-Felejtsd el.
-Én viszem neki a vacsorát és ennyi. -Majd átadom ,hogy üdvözlöd.
- Hogy te mekkora egy....
Nem akartam egy verekedés szemtanúja lenni
,pláne nem az övéké, hisz mind a kettőjüket kedveltem. Köhintettem ,hogy
felhívjam magamra a figyelmüket.
-Min megy a vita csajok?? -ekkor egymásra néztek majd szinte
egyszerre indultak el felém. Testük körvonala elmosódott. A szemem a
négyszeresére tágult és hátrálni kezdtem. Éppen kiértem a kereszt folyosóra
mikor odaértek hozzám. Már felkészültem a becsapódásra ám ekkor valaki elkapott
oldalról és elsodort. Pár méterrel arrébb álltunk meg. Vissza néztem a két
lányra akik a földön hevertek össze gabalyodva és cifra kijelentéseket tettek
egymásra és közeli hozzátartozóira. A látványtól nevetni kezdtem.
Felnéztem a mellettem álló alakra aki ugyan úgy nevetett mint én.
-Annyira jó őket megtréfálni.
A srác két méter magas lehetett, egy nyamvadt felhő karcoló. A
haja hosszabbra volt meghagyva és a tejföl szőke szín annyira természet
ellenesnek hatott kemény arc vonásaival ,de mégis valahogy eszméletlen helyes
volt. Na meg az a mosoly.Ez lehetett a bugyi levarázslós mosolya.
- Egyébként én vagyok Thomas. De hívj Tomnak. Vagy Tominak ahogy
tetszik. -kacsintott és kezet nyújtott. Habozás nélkül megfogtam és azt mondtam
:
-Sophie, az én nevem Sophie. -megfogta a kezemet és mélyen a
szemembe nézett míg megcsókolta a kézfejemet. A forró puszitól teljesen
elpirultam és a srác nem siette el a dolgot. Mikor elemelte az ajkát a kezemtől
annyit mondott :
-Örülök ,hogy végre megismerhetlek.
-Én is örülök. -nyöszörögtem. Azok a kék szemek majdnem keresztül
szúrtak. A telt ajkai pedig huncut félmosolyra húzódtak.
-Üres próbálkozás Tomi fiú. Sophienak nem kellesz. -nyögte ki
Lexi.
-Azt majd meglátjuk. -még egyszer rám nézett -Még találkozunk
Sophie. -ezzel eltűnt a folyosó végén.
A két lány oda sietett hozzám és közre fogtak majd belém karoltak.
-Most pedig megetetünk. -közölték.
-Amúgy kinek készült az a kaja ??-mutattam a most már földön
heverő tálcára és ételre.
-Neked akartuk vinni hátha felébredsz. Az elmúlt néhány napban nem
nagyon mehettünk be hozzád ezért ment a vita.
-Mennyi ideig voltam víz szintesben ?
-Hát az a helyzet ,hogy..... négy hétig. -megtorpantam.
-Mi ??
-Ez a helyzet. Nagyon ki voltál ütve. - először fel sem fogtam
amit mondtak. Egy hónapig kómás voltam, vajon mi lehet a családommal és a
munkámat is biztos elvesztettem. Lehajtottam a fejem ,ezt muszáj lesz
elintéznem minél hamarabb.
-Evés közben beszéljünk. -erősködött Haidy. Tovább húztak. Egy tágas
konyha tárult a szemem elé, boltíves tetővel ,márvány pulttal és szekrényekkel.
A halvány fényben csillogott. Haidy odament az egyik szekrényhez és kinyitotta.
Meglepetésemre egy hűtő volt benne tele íncsiklandóbbnál ínycsiklandóbb
ételekkel, önkéntelenül is beindult a nyáltermelésem. Mióta nem ettem rendes
ételt.
Néztem ahogy Haidy és Lexi tökéletes
összhangban mozogtak miközben ételeket pakoltak az asztalra. Majd mikor
végeztek elém tolták és letelepedtek velem szemben egy mahagóni étkező
asztalhoz. Lehuppantam és enni kezdtem.
Istenem mennyire éhes voltam.
-Ízlik?? -kérdezte Lexi nevetve, miközben teli szájjal bámultam
felé.
Haidy is nevetésben tört ki. Megtudtam érteni őket. Éreztem ,hogy
nevetségesen festek. Aztán nevettem velük.
Egy pillanatra elkalandozott a tekintetem,
ekkor láttam meg az egyik faszék széktámláját. A szék megvolt perzselve, egy
tenyér lenyomat égett bele.
Nem bírtam elvenni róla a szememet. Ki lenne képes ilyesmire??
- Ne ítéld el, nem szándékosan csinálta. Nehéz időszak ez számára.
- Pontosan kiről beszélsz ??
- Theoról.
- Jól van ?? -kérdeztem aggódva.
- Nem kimondottan.
- Az mit jelent ?? -emeltem fel a hangomat. Mind a ketten az
asztalt nézték mintha a piros kockás terítő hirtelen ,olyan érdekes lenne .
Ettől még idegesebb lettem.
-Ha hó !!!
- Csak aggódik érted.
- Hol van most?? - olyan régen láttam és hiányzott. Annyi mindent
kellene megbeszélnünk.
- Elkísérünk ,de csak amint felöltöztél. -bökött Lexi a a
hálóingem felé. Elpirultam a gondolatra, azonban lázba is hozott ,hogy ebben a
vékony anyagban masírozzak be hozzá.
De nem tudtam ,hogy milyen lelki állapotban van ,így inkább
elvetettem az ötletet.
Nagy levegőt vettem és felálltam.
-Minél hamarabb látni szeretném.
- Rendben. Akkor öltözz át. -felálltak és elindultak kifelé a
konyhából. Követtem őket, furcsa volt a távolságtartásuk.
Megálltunk a szoba előtt ahonnan kijöttem. Lexi megfordult és azt
mondta:
- Bent találsz ruhát Leányzó. Mi itt megvárunk.
-Köszi ,sietek.
Ezzel beléptem. Az ágy mellett találtam néhány összehajtott
ruhadarabot. Egy fekete, koptatott farmert és egy fekete pólót aminek a közepén Packman volt. Hamar
magamra kaptam őket.
A farmer tökéletesen illett rám ,de a póló
nagy volt. Megfogtam a nyakánál és megszagoltam. Vaníliás öblítő és .... Theo
illata volt.
Nagy levegőt vettem. Az illattól bizseregni kezdett az orrom és a
hasamba furcsa ,remegő érzés költözött.
Kisétáltam a szobából, de csak Lexit találtam ott.
-Mehetünk ha kész vagy. -mondtam.
-Akkor mehetünk. -szólt mosolyogva. Elindultunk. Felmentünk egy
lépcsőn és végig néhány folyosón. A falakon minden hol képek lógtak.
Lexi kopogott az ajtón ,háromszor. Majd a vállamra tette a kezét
és rám nézett.
-Sok sikert Sophie. - ezzel eltűnt. Na nem, mielőtt
meggondolhattam volna magam benyitottam.
A szoba tágas volt, de korántsem modern.
Hatalmas francia ágy állt a szoba közepén, továbbá egy hatalmas ablak és néhány
fekete szekrény. A jobb oldali falon felfedeztem egy fakeretes ajtót ami
résnyire nyitva volt.
Közelebb sétáltam és meghallottam a víz csobogását. Léptem még
egyet ,de a padló megreccsent a lábam alatt.
-A franc essen....
Az ajtó kitárult és Theo lépett ki rajta. Farmerja lazán lógott a
csípőjén a felső teste pedig teljesen fedetlen volt.
A látvány semmit sem változott. Még mindig eszméletlen helyes
volt. Az arca komor és érzelem mentes. A haja időközben megnőtt és most vizesen
díszelgett a fején.
Aztán kattant benne valami ,mert az arcára
kiült a meglepődés.
Beletúrt a hajába. A mozdulattól vízcseppek százai indultak útra a
testén. Végig a nyakán, a mellkasán és tovább. A fenébe. Koncentrálj.
- Szent ég. - nyögte ki elfúló hangon.
- Azért ennyire nem festhetek rosszul. - mondtam remélve ,hogy
feldobom a helyzetet.
- Ne légy bolond. - oda jött hozzám és úgy állt meg előttem ,hogy
a lábujjaink összeértek.
-Hiányoztál. Jó ,hogy nem adtad fel. -lágy csókot adott a
homlokomra. Elhátrált és a szemembe nézett.
-Ennyi ?? -kérdeztem felhevülten.
-Ezt ,hogy érted??
-Az után a forró csók után azt hittem ...
-Mit ?? -kérdezte higgadtan.
-Semmit. Nem fontos. De elmondanád nekem ,hogy mi történt??
- Megtámadtak minket és én megmentettelek.
-Köszönöm. -nyögtem ki, mire felnevetett ,de a hangja elkínzott
volt. Kirázott tőle a hideg.
- Ne köszönd.
-Miért vagy ilyen érzéketlen tuskó ?
-Eddig is az voltam. -jelentette ki. A hangja hideg volt,
de a tekintete perzselt.
-Nem hiszek neked. -felé léptem és megfogtam az arcát. Vonásai egy
percre ellágyultak. Megpusziltam az arcát.
Nyögés hagyta el csodás ajkait és lehunyta a szemét.
Mikor megszólalt morgott, a levegőt fűszeres illat töltötte meg.
-Mi ez az illat??
-Menny ,kérlek. Menny most el. - néhány pillanatig vártam ,de
éreztem ,hogy remeg.
-Ennyivel nem úszod meg. -közöltem , de végül elhagytam a szobát
és azonnal meg is bántam. Még hallottam ahogy nagyot sóhajtott. Nem tudom, hogy mi üthetett belé ,de kifogom
deríteni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése